Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Csáky Pál: Számvetés 1989–2006 (1)

Csáky Pál: Számvetés 1989–2006 (1)
2006-11-15

17 éves a bársonyos forradalom
A munkamódszerhez szeretnék még egy gondolatot fűzni. Ahogy nem választható külön lényünkben a polgár és a szlovákiai magyar, ugyanúgy lehetetlen az elmúlt időszakot csak magyar szemmel, vagy csak az univerzális polgár szemével elemezni.


Magyarként nem tudjuk magunkat függetleníteni az ország általános történéseitől, ám számunkra az is fontos, hogy a specifikus kisebbségi szempontok is helyet kapjanak egy ilyen értékelésben. Legalább három ok miatt indokolt ez. Az első: Szlovákia Európa etnikailag legsokszínűbb országai közé tartozik. A második: közhely, hogy a kisebbségi jogok garantálása a valós demokrácia szintjének legfontosabb indikátora. A harmadik: kisebbségi helyzetben élünk. Ha mi magunk negligálnánk ezt a szempontot, önmagunkat tagadnánk meg vele. Elég sok problémát okoz a közéletben enélkül is, hogy a szlovák politikusoknak, a közélet személyiségeinek, de maguknak a politikai pártoknak sincs koncepciójuk a kisebbségi kérdés rendezését illetően. Nem ez az egyedüli terület, ahol Szlovákia az amatőrizmus szintjén mozog, ahonnan csak tanulással és intenzív dialógus folytatásával lehet kimozdulni.

A rendszerváltozás fő kiváltó okai

1989 alaptézise talán így fogalmazható meg: a társadalom egy részének elege lett a bigott bezárkózásból, az ideológiai alapon történő világlátás erőltetéséből, egyszóval elege lett a szisztematikus hazudozásból. Az a tény, hogy a volt, magát szocialistának nevező – lényegében viszont államkapitalista-világrendszer a kilencvenes évek elején nem véres konfliktusok által bukott meg, hanem eléggé meglepő módon önmagába zuhant, azt bizonyítja, hogy valójában egy kifordított világ volt, amely hazugságok rendszerén alapult, s önmaga előtt sem volt belső hitele ahhoz, hogy megpróbálja túlélni saját aggkorát. Az adminisztratív módon erőltetett mesterséges tervgazdálkodás, az ideológia vírusával megfertőzött közélet addig működhetett, amíg léteztek belső tartalékai. Hosszabb távon azonban versenyképtelenné vált, a saját maga által kialakított, saját méreteire szabott 22-es csapdájába zuhant. Megreformálni nem lehetett, a többit elintézték a történelem törvényszerűségei. Ezen a megállapításon az sem változtat érdemben, ha tudjuk, a rendszerváltozásnak voltak vesztesei is, akik visszasírják a „régi szép időket”. Egyszerűen látni kell, hogy a rendszer mesterséges módon való fenntartása – akár katonai erővel is – ugyanúgy lehetetlen volt, mint Vietnam vagy Afganisztán megtartása. Azt pedig, hogy gazdasági szempontból a rendszer milyen mélyre zuhant, mi sem bizonyítja jobban, mint a rubel összeomlása, illetve a posztkommunista gazdaságok mélyrepülése a kilencvenes évek első felében.

Politikai- és szabadságjogok

Ezen a területen döntő fontosságú kilencven százalékban pozitív fejlődés következett be. Eltűnt a negyvenes-nyolcvanas évek meghatározó életérzése, a politikai okok által kiváltott félelem. A szólás, a gyülekezés, a szervezkedés szabadsága biztosított, bár látszik, nem mindenki nem minden vonatkozásban képes élni ezzel a szabadsággal. Az elmúlt másfél évtized ráadásul megmutatta a posztkommunista társadalmak elitjeinek hiányosságait, esetenként felkészületlenségeit is. A szabadság és a szabadosság keveréke jobban kihozta, kiben mi lakik, így sokan, akik ellenzékiként joggal voltak piedesztálon, demokratikus vezetőként megbuktak. A demokratikuslíder-szerep egyértelműen más kritériumokat követel, mint a totalisztikus rendszerben megvalósuló ellenállószerep. Ennek kapcsán napjainkban külön értetlenséggel figyelhetjük, mi történik például a visegrádi négyek országaiban. Ez a térség, amelynek jelentős része komoly demokratikus hagyományokkal bír, eredetileg arra lett volna hivatott, hogy kulturális értékei, civilizáltsága, multikulturális volta okán jelentős mértékben gazdagítsa, új példákkal is ellássa a kilencvenes évekre megfáradt Nyugat-Európát. Ehelyett furcsa történések valósulnak meg itt, Európa nyugati felén sokan úgy látják, hogy az Egyesült Európa a 2004-es bővítéskor (és jövő év januárjában is, Románia és Bulgária felvételével) egy problémahalmazt kapott, amely nemhogy új lendületet adna az öreg kontinensnek, hanem ellenkezőleg, energiákat von el amúgy is nehézkes előrehaladásától. Sokan kimondottan bársonyos ellenforradalmakról beszélnek – Szlovákia kapcsán is –, amely jelenség a térség weimarizálódásának veszélyét, a demokratikus értékektől való elfordulás lehetőségét is magában hordozza. Objektíven értékelve a folyamatokat, azonban meg kell állapítanunk, hogy az integráció mégiscsak a legfontosabb Jalta utáni lépés volt, amely segít stabilizálni Európát. Egyre nyilvánvalóbbá válik az is, hogy mindenkinek meg kell tanulnia ebben a térségben is: felnőttként viselkedni felelősséget jelent, s egy valóban jól működő demokráciában nem csupán önmagunkért, de közösségünkért is felelőséggel tartozunk. Ez a tézis akkor is érvényes, ha látjuk, hogy ezek az újdemokráciák nem igazán tudják kezelni az újonnan megjelent nehézségeket, többek közt a szociális problémákat sem, s az ezzel kapcsolatos bizonytalanság újkeletű félelmeket hív elő az emberek egy részében.

Emberi és kisebbségi jogok, kultúra

Sokan alábecsülik ezt a témát, tudatlanul. Sokszor hallottuk a kilencvenes évek Csehszlovákiájában is, először építsük ki a demokráciát, azután majd foglalkozhatunk a kisebbségi jogok rendezésével is. Nagy butaság az ilyen kijelentés, amely a dolgok meg nem értéséről tanúskodik. Sehol a világon nem létezett, mert nem létezhet szelektív demokrácia. Szabadság vagy van, vagy nincs, olyan szólásszabadság nem létezhet, hogy vannak témák, amelyekről szabad és vannak olyanok, amelyekről nem szabad beszélni. Így tehát evidencia, hogy az emberi és a kisebbségi jogok garantálása a demokrácia leghatékonyabb fokmérője. A kisebbségek indikátorként működnek minden társadalomban, a legérzékenyebbek minden egyensúlyingadozásra, szavukat ezért egy igazi demokrácia nem marginalizálja, hanem figyelemmel kíséri. A német Möller abbé vallomása erre a legszebb példa a fasizmus idejéből. „Egy reggel jöttek az izgága kommunista szomszédomért, elvitték őt, és én nem tiltakoztam. Utána a szerkesztő ismerősömért jöttek, aki bátran próbált meg feltárni néhány érzékeny témát. Elvitték őt, is és én megint nem tiltakoztam. Kis idő múlva a zsidó szomszédomat vitték el, és én ismétcsak nem tiltakoztam. Aztán egy reggel értem jöttek, hogy elvigyenek – és akkor már nem tiltakozhattam.”

Olyan ez tehát, mint a szervezet immunrendszere: működnie kell, hogy a nagyobb rossztól megvédjen bennünket. S bár az elmúlt 17 év vizsgálatakor ebben a témakörben is meg kell állapítanunk, hogy sok elképzelésünk nem valósult meg, a tárgyszerű értékeléskor azt is elmondhatjuk, hogy sok olyan kérdésben sikerült jelentős előrehaladást elérnünk, amely az 1989 előtti állapotokban elképzelhetetlen volt. Az intézményrendszer kiépítésében előreléptünk: sok új iskolánk alakult, egyetemünk van, színházaink megerősödtek, fejlődtek, múzeumaink gazdagodtak, új intézményeink jöttek létre. A helyi önkormányzatok jelentős autonómiát kaptak, megyei önkormányzatok alakultak, a falvak, városok szervezkedése szabadabb, a vezetőik ügyességén, rátermettségén sokkal több múlik, mint 89 előtt. A nyelvi jogok terén bizonyos kérdésekben sikerült előrelépnünk, más esetekben (főleg a magyar nyelv közterületeken való megjelenítése terén) sajnos visszarendeződésnek lehetünk szemtanúi. A kisebbségi szférában megjelenő pénzcsomag is jelentősen megnőtt, szlovákiai, de magyarországi és EU-s forrásokból is. A menedzserek minőségén e téren is rendkívül sok múlik, mint ahogy sok múlik a politikai éleslátáson és a taktikai érzéken is. A könyvkiadás és a média területén a lehetőségek ugrásszerűen nőttek meg. A másik oldalon el kell ismernünk, hogy nem találtuk meg a népességfogyás hatékony elleneszközét, sok esetben az érdekcsoportok küzdelmének civilizált formáját, az érdektelenség ellenszerét, a lelki félelmek, bizonytalanságok feloldását. Az emberi- és kisebbségi jogok érvényesítése egyébként iskolaterülete annak, hogy az írott jogok keveset érnek, ha a polgárok nem igénylik azok érvényesítését.

Ezen a ponton talán nem árt néhány nem konvencionális mondatot megfogalmazni az autonómiákról is. Sok beszélgetés alkalmával találkoztam olyan nézettel, hogy minden problémánk oka (Trianonon túl) az autonómiák hiánya Szlovákiában. A különböző autonómiaformák valóban komoly garanciákat jelenthetnek egy kisebbség túlélése számára, ám csak akkor, ha az illető kisebbség kellő intelligenciával tudja működtetni azokat. Márpedig ha az elmúlt 17 év történéseit őszintén megvizsgáljuk, azt is látnunk kell, hogy közösségünkben is megjelentek azok az érdekellentétek, amelyek jelentős energiákat vonnak el a közösségi érdekérvényesítéstől. Igen, az elmúlt 17 év szabadabb játékszabályai azt is eredményezték, hogy megjelentek tájainkon a szlovákiai magyar vállalkozó-milliomosok, megjelentek magyar gazdasági vállalkozások is. A probléma ott van velük, hogy nem látni, esetleges sikerükből a közösség is profitált volna. Dunaszerdahely, Komárom, Királyhelmec városaiban és régióiban abszolút többségünk van, az elmúlt 4 évben Nyitra megye önkormányzatában is abszolút többségünk volt. Jól tudtuk működtetni ezeket a – de facto – autonómiákat? Miért vesztettünk a parlamenti választások alkalmával is a legtöbb szavazatot épp azokban a régiókban, amelyekben a saját kezünkben volt a döntések lehetősége?
Erről a témáról sokat kell még gondolkodnunk, mert a jövendő fejlődés ügyében ez az egyik legnagyobb kockázat. Ha tényleg európai értelemben felnőtt és felelős közösséggé szeretnénk válni, akkor meg kell tanulnunk azt is, hol van az a határ, amikor a saját és csoportérdekeinket nem szabad a közösség rovására érvényesíteni. Ha pedig ezt nem tudjuk megtanulni, egymás közt is olyan játékszabályokat kell hoznunk, amelyek mindenkit megtanítanak erre. Amennyiben ezt nem tudatosítjuk, akkor majd azt kell megtapasztalnunk, hogy ennek híján egyetlen autonómia sem lesz – nem lehet – működőképes.
A kultúra, bár megszabadult az ideológiai béklyóktól, szabad és autonóm, összességében több pénzt is kap, mint 89 előtt, mégsem lakta be igazán a 89 utáni állapotokat. Mivel az ágazat diverzitása okán nincsenek igazán preferenciák, szubjektíve több a kulturális szféra elégedetlen eleme, mint volt az elmúlt rendszerben. A teljesítmény hatékonysága ezen a területen a legnehezebben mérhető, így nem csoda, hogy sokakban ott lakozik vagy a mellőzöttség, vagy a nem kellő megbecsültség érzése. Ezen a problémán azonban a politika nem fog tudni segíteni, azt a kultúra „kitermelőinek” a kultúra „fogyasztóival” kell egyensúlyba hozniuk. Eszenciája e problémának a könyvkiadás: e téren soha akkora tőke nem mozdult meg, mint manapság, soha ennyi könyv nem került kiadásra, és – paradox módon – anyagi szempontból soha ennyire nem volt nehezen elérhető a könyv mint termék, mint az intellektuális szükségletek kielégítője.

Gazdaság

Visszatérve a 89 utáni történések taglalásához a következő fontos téma, amelyet értékelnünk kell, a gazdaság. Összességében azt kell megállapítanunk, hogy a gazdaság szintén alapvető változásokon ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben, s ma mind az országnak, mind a közép-kelet-európai térségnek működőképes, a világgazdaság irányában kompatibilis gazdasága van. Három probléma persze megjelent eme átalakulási folyamat során is, amelyek bizonyos fokig még ma is befolyásolják az emberek véleményét a gazdaság átalakításáról. Az első az a tény, hogy 1989 után senkinek nem volt használható elképzelése arról, hogyan lehet a leghatékonyabban, a legkisebb veszteségekkel egy központilag irányított gazdaságot piacgazdasággá visszaalakítani. Államosítani lehetett egy éjszaka alatt, plurális piacgazdaságot kialakítani nem. Ezért útkereséseknek, taktikázásoknak, zsákutcáknak és néha csúnya játékoknak is tanúi lehettünk. Az egész folyamat egyik kirívó eleme a privatizációs folyamat lebonyolítása volt. Az ún. vagyonjegyes privatizációról maga a módszer kiötlője, Václav Klaus ismerte el, hogy gyenge lábakon áll, a kis- és nagyprivatizációk sorában pedig szintén sok a megkérdőjelezhető lépés. Kérdés persze, lehet-e egy ilyen privatizációs folyamat egyáltalán igazságos. Mára azonban a rendszer nagyrészt kinőtte betegségeit, s az a rész, amely túlélte a kríziseket, működőképessé vált. Tény, hogy a szerkezetváltásra ezek a gazdaságok nem voltak felkészülve, s az államok sem voltak képesek alternatív folyamatokat kigondolni és finanszírozni. Számos régió máig szenved eme hiányosságtól, a megoldás pedig távolról sem egyszerű. Az emberek egy része még mindig erős állami szerepvállalást vár el ebben a kérdésben is, holott a folyamat egyik lényeges eleme éppen az volt, hogy az állam, ahol csak lehet, vonuljon ki a közvetlen gazdaságmenedzselésből, ne foglalkozzon olyasmivel, ami nem a feladata. Megváltozott a világgazdaság szerkezete is, harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna a multinacionális cégek ekkora szerepvállalása a térségben, s ezen belül is az ázsiai cégek ilyen masszív megjelenése, az ázsiai áruk ekkora dömpingje, mint amilyennek tanúi lehetünk. Azonban ez a tény is azt példázza, ha egy gazdaság vagy – tágabban véve egy – társadalom nem akar vagy nem tud alkalmazkodni a globalizáció diktálta feltételekhez, nehéz helyzetbe kerül. Egészében véve azonban elmondhatjuk, hogy napjainkban a kelet-európai gazdaságok jól teljesítenek, s ez a tény a legmeggyőzőbb motorja a térség felzárkózásának Európa fejlettebb részéhez.
(A 2006. november 4-én Léván, a Zoller Mihály emlékesten elhangzott szöveg szerkesztett változata)
(A következő számban folytatjuk)

Forrás: Szabad Újság

Megj.: A német Möller abbé vallomása példaértékű manapság is, miért nem merjük az autonómiatörekvéseinket felvállalni, félünk mitől? Gyávák vagyunk miért? Hisz a többség akarja, akkor mondani kell, hogy az izgága szomszédunkat, az újságíró barátunkat és a másképpen gondolkodó rokonunkat senki el ne vigye, hogy végül aztán mi értünk is eljöjjenek, vagy inkább hagyjuk magunkat asszimilálni.? B.J.



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona