Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Csaba békés

Csaba békés
,,Matka zem vás volá!", avagy: szlovákok Magyarországon (1.)
2001. augusztus 25.

Balavány György
Vállalni a kettős kötődést, úgy, hogy egyik se sérüljön - fogalmazta meg egy fiatal békéscsabai tanárnő a nemzetiségi lét nagy feladatát. Az alföldi mezővárosban ma mintegy húszezer fős szlovák kisebbség él. Szlovákiából Békéscsabára járnak a kisebbségi autonómiát tanulmányozni az illetékesek. Néhány helyi szervezet próbálja feléleszteni az egyre gyengébben pislákoló nemzetiségi öntudatot, fékezni az asszimiláció folyamatát - ez azonban nem mindenkinek tetszik.

Fotó: Beliczay László
Itt mindig melegebb van, mint másutt, ha figyeli a meteorológiát - mutat körbe a beláthatatlan téren Andó György, a Békéscsabai Szlovák Önkormányzat elnöke. Békéscsaba tipikus alföldi mezőváros, lapos, széles utcákkal: ráül, és bennszorul a hőség. A városháza előtt ráadásul aszfaltoznak.
A tér fölé magasodik a bazilika méretű evangélikus Nagytemplom, égbe mutató, csillagos tornyával. Az épület a helyi szlovákság szimbóluma. Vele szemben a kereszt alaprajzú Kistemplom, amely csak a Nagytemplomhoz képest kicsi. Csabát ,,evangélikus Rómának" is nevezik, nyilván Debrecen, a ,,kálvinista Róma" mintájára. A tér túlfelén magában áll a kéttornyú katolikus templom, oda járnak a magyarok.
Hőség ide, hőség oda, a csabaiak csípős kolbásszal és pálinkával kínálják a vendéget. Betérünk a szlovák tájházba. Az előtornácos, paticsolt falú, fehér épületben végre hűvös van. S minden, ami egy szlovák tájházban kell, a rakott ágyas tisztaszobától a kolbászfüstölőig. A fabútorokat virágosra pingálták a régi szlovákok, megbecsülésül; kevés volt a fa, úgy tutajozták ide a házgerendának valót a Körösön.
Hogyan kerültek a szlovákok Csabára? A török dúlás kiürítette a régi falut; szlovák gazdákkal telepítették be újra a XVIII. században, akik főként Nógrádból, Liptóról, Trencsénből jöttek. Bútort nem hoztak, állatot és szerszámot igen. Mikor megérkeztek a szlovák pionírok, mindenki annyi földet kapott, amennyit meg tudott művelni. A szlovák dolgos nép, sok földet tudtak megművelni. Csuda fekete, zsíros itt a föld, bőven termett benne a búza, a szőlő, a kender. Ama daliás időkben a lakosságnak csak néhány százaléka volt magyar. A csabaiakat nem az etnikai, inkább a vallási hovatartozás osztotta ketté: protestánsok és katolikusok mindig külön, de legalábbis az utca két oldalára települtek. Idősebb Tessedik Sámuel evangélikus lelkész kemény kézzel faragott a sokféle tótból egyetlen csabai népet, tisztesség adassék emlékezetének.
A tisztaszobában az ágy felett lóg - minden szlovák házban ott lógott - Luther képe. Mellette egy bajuszos férfiú portréja; náš Ondriš, mutat rá a tájház gondnoka. Áchim L. Andrást, az egykori parasztpolitikust - aki a legenda szerint csizmában járt a Parlamentbe - mindenki a ,,mi Andrásunk"-ként emlegeti Csabán. A népvezért a szintén csabai Bajcsy-Zsilinszky Endre lőtte (lövette?) le, ezért nincs Békéscsabán Bajcsy-Zsilinszky tér vagy utca, mondja az önkormányzati vezető.
Békéscsaba módos város. A Szabadság tér felé vezető sétaúton műpatak csorog át egy műtavacskába. A burkolatok, a kirakatok, a padok, a pavilonok újak és modernek, rengeteg a park és a virág. Nincsenek szatyros koldusok, nincs omladozó épület, potyogó stukkó. Az üzletek, éttermek elegánsak és - az égben lebegő árak ellenére - zsúfolásig teltek. A könyvesboltokban hiánycikk a Jadviga párnája; ez meg a városháza kétnyelvű felirata emlékeztet arra, hogy a magyarországi szlovákság egyik központjában vagyok. Viszont senki sem beszél szlovákul az utcán. És ami feltűnő, hiányzik a fura dallamú békési tájszólás is: mindenki ,,pesti magyart" beszél. Azért van ez - mondják a könyvtárban -, mert a mostani felnőttek nagyszülei otthon nem, csak az iskolában tanulhattak magyarul. Az irodalmi nyelvet sajátították el, ezt adták tovább.
Hoztak ide a tótok mindent, mondja egy kerékpáros öregúr a sétányon. A szomszéd városbéliekkel, például a komlósiakkal nem volt divat szóba állni, házasodni pláne. Azok, ugye, szegényebbek. Na - harapja el a szót -, viszontlátásra. Szintén szlovák tetszik lenni, kérdem, de úgy látszik, nem hallja. Magyar tetszik lenni, kérdezem. Csabai vagyok, válaszolja a bácsi, és elteker. Később, a városházán mondják: ez itt szállóige. Parasztember mondta, ,,még anno", egy szociológus kérdésére. Nem tót vagy magyar - csabai vagyok.
- Azt, hogy tót, nem nagyon szeretjük - feleli kérdésemre Katalin, egy szlovák asszony. - Van abban egy kis csúfolódás is. Ha mi mondjuk magunkra, az más. Mi szlovákok vagyunk, és csabai tótul beszélünk.
A Szlovák Szálló emeleti ablakából a Nagytemplom tornyára látni. Gólya repül át a tér fölött, imbolyog, lassan kanalazza a levegőt. Az épület az Iparosok Háza volt még a század elején, amint a homlokzati felirat hirdeti; most a Csabai Szlovákok Kft. a tulajdonos. Itt van a Szlovák Kultúra Háza, fönt vendégszobák, az alsó szinten szlovák étterem. Nyitva az ajtó, hullámokban tódul be a hőség; marhapörköltet eszem knédlivel, sűrű szafttal, a húskockákon párolt lilahagyma; mintha a knédliszeletek is izzadnának, páracseppek reszketnek rajtuk. Két asztallal arrébb egy vendég panaszkönyvet kér, mert - úgymond - kevés az eredeti szlovák étel. A vendég ötven körüli úr, vörös a haragtól meg a melegtől. De nézze meg, van sztrapacska is - vitatkoznak a pincérek.
Itt, az épületben szeptember elsejétől működik majd a szlovák konzulátus, a táblát már kitették. Hosszú versengés folyt a megye szlovák lakosságú városai - Szarvas, Tótkomlós, Békéscsaba - közt, hogy hol legyen. Csaba nyert. Nagy öröm, mondja Krajcsovics Hajnalka, a Csabai Szlovákok Szervezetének munkatársa. Most majd többen jönnek Szlovákiából, s az ittenieknek nem kell Pestre járniuk vízumért. Könnyebben kapják meg a szlovák igazolványt is.
- Tulajdonképpen annyi épületet vehetnénk át az önkormányzattól, amennyit akarunk, illetve amenynyit használni tudunk - mondja Andó György a városházán. Az épület szárnyas kapuja mindig tárva, nincs jövetelünk célját firtató portás vagy biztonsági őr. A nyitottság az önkormányzati vezető szerint csabai tulajdonság. Fölmegyünk az emeleti tanácsterembe; körben festmények láthatók a város nagyjairól, többségük szlovák. - Nekem - mondja Andó György - mint a szlovák önkormányzat elnökének tanácskozási és javaslattételi jogom van a közgyűlésben. Egyébként Szlovákiából ide, Békéscsabára járnak a példaértékű önkormányzatiságot tanulmányozni az ottani illetékesek.
A város lakosságának körülbelül harminc százaléka szlovák, de ez becslés csupán - majd kiderül a népszámlálás adataiból, hányan vállalták nemzetiségüket. Több szlovák intézmény működik Csabán, az önkormányzaton kívül a Csabai Szlovákok Szervezete, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének helyi szervezete, azonkívül a néprajzi kutatásokra szakosodott Szlovák Kutatóintézet; s van szlovák tánccsoport, dalárda, fúvószenekar is.
Szlovákia nem nyújt anyagi támogatást a kisebbségi önkormányzatnak. Jönnek azonban szlovákiai tánccsoportok, színjátszókörök, s az önkormányzat kérésére küld az anyaország vendégóvónőt is a szlovák nyelvű óvodákba. Nagy segítség a szlovák konzulátus megnyitása, valamint a szlovák igazolvány, amely az ittenieket - amennyiben igazolni tudják származásukat - a szlovák állampolgárokéival megegyező jogokkal ruházza fel. Ez tulajdonképpen a státustörvény megfelelője.
Andó György gyakran hallja: tíz év múlva nem kell már szlovák önkormányzat. Az elnök mégis bizakodó. Igaz, hogy egyre kevesebben ismerik a nyelvet és vallják nemzetiséginek magukat, de a szlovák nyelvű kulturális rendezvényeken telt ház van. S nem tudni, miért: azok a negyven-ötven évesek, akik korábban nem foglalkoztak szlovákságukkal, most felidézik anyanyelvük szavait. Andó György Jaminában, Békéscsaba szlovák negyedében született - szlovák nyelvű általános iskolába járt, Pozsonyba ment egyetemre.
- Otthon, a családban hogyan beszélnek? - kérdem.
- Hát... olykor használjuk a szlovák nyelvet is - felel az önkormányzati elnök.
Az evangélikus templomban naponta tartanak szlovák istentiszteletet. A pap énekelve vezeti a liturgiát (recitativo), ami a magyar protestantizmusban ismeretlen. A liturgia nyelve az archaikus, úgynevezett bibliai cseh és a szlovák keveréke, amelyet a nyelvújítás nagy tisztelettel elkerült.
A szlovákok jó félkilós, ezerkétszáz éneket tartalmazó, gót betűs énekeskönyvvel, a Tranosciusszal járnak templomba. Szó, mi szó - mondja egy fiatalasszony -, sokan nem értik, főleg a gyerekek.
Aradi András Péter vezető lelkész meséli a parókián: egy szlovákiai püspök járt náluk küldöttsége élén, s javasolta, tegyék most már múzeumba a Tranosciust. ,,Kaptok szlovák énekeskönyvet, új fordításút; küldünk ingyen, amennyi kell. Azt legalább mindenki érti, s egyformát énekelnénk... ti itt, mi otthon, az anyaországban." Összenéztek akkor a csabai papok, s mondták: köszönjük, de maradnánk a Tranosciusnál. Dobre, mondta a szlovák püspök, mi mást mondhatott volna.
Nagyon megcsappant a templomba járók száma, mondja Aradi András Péter. A Nagytemplomban négyezren férnének el, a Kistemplomban hétszázan. Még az ötvenes években is megtelt mindkét épület, legalább a vasárnapi istentiszteleteken. Ma a Nagytemplomot csak ünnepeken kell kinyitni, különben a kicsiben is szellősen vannak a hívek. A reggeli istentiszteletre pedig jó, ha tízen eljönnek - de megesik, hogy csak hárman.
A nemzeti identitás jövőjét illetően a szlovák pap pesszimista. Régen csak az iskolában tanultak magyarul a csabai gyerekek, de mára megfordult a helyzet: otthon csak magyarul hallanak, s amit esetleg az iskolában tanulnak, az már irodalmi szlovák. Pedig Békéscsaba nyelvjárássziget; a helyi tót nyelv tele van gyönyörű, archaikus kifejezésekkel, amelyekre egy ,,irodalmi" szlovák ember felkapja a fejét.
- Melyik ország a hazájuk? - kérdem Aradi Andrást.
- Szlovákiában nincsenek régi rokoni szálak. Magyarország a hazánk, szlovák az anyanyelvünk. Évszázadok óta élünk együtt békességben a magyarokkal. Trianon előtt ez egy ország volt; őseink, akik a Felvidékről költöztek ide, szintén magyarországi szlovákok voltak. Mindig akad egy két szélsőséges mindkét oldalon, aki összevissza beszél, vagy szédült fejjel ostoba falfeliratokat csinál. De Csaba békés hely, és adja isten, hogy az is maradjon. Ha pedig Szlovákiában gátolják a magyar önrendelkezést, ha féltik a nemzeti és történelmi önazonosságukat - egyébként éppúgy a csehektől, mint a magyaroktól -, ez a szlovák nemzet pubertáskori betegsége. Ki fog gyógyulni belőle - véli Aradi András Péter.
Egy budapesti szlovák gyülekezetben szilveszterkor azt mondta a lelkész: énekeljük el a magyar himnuszt. Erre két öregúr hangoskodni kezdett. Tisztelendő úr, azt mi ne énekeljük! Jó, felelte a lelkész, énekeljük a szlovák himnuszt. Hogy is van, kérdezte az egyik öregúr, s nézett a másikra. Várj csak... kezdjed te, mondta a másik. Hát azt meg elfelejtették.
A II. világháború utáni kitelepítést, illetve lakosságcserét illetően sok a vita a csabai emberek közt, de még a történészek között is. Ami tény: a háború többé-kevésbé megkímélte Szlovákiát, Magyarországot tönkretette. A csabai szlovákok többsége úgy emlékszik, nem volt kitelepítés. Szlovák propaganda volt, fényes ígéretekkel. Pod'te damov, matka zem vás volá! - harsogták a plakátok, azaz: Gyertek haza, az anyaföld vár benneteket! A képeken drága, jó ruhákban várták a szlovák testvérek az ittenieket, tele éléskamrájú, tágas házakba. Fele sem volt igaz, és keservesen megbánták, akik kimentek. Utólag erőszakról, kitelepítésről beszéltek, pedig a magyarok nem küldtek senkit. A mi anyaföldünk Csabán van - válaszolták a csabai papok a szlovák propagandára, s azt a szlovákiai főpapot, aki a szószékről akarta agitálni az embereket, nem engedték be a Nagytemplomba. De hogy mennyire megzavart egyeseket a kitelepítésről szóló mese, abból is kitűnik, amit egy nyolcvan év fölötti, szlovák nénike mond:
- Én nem beszélek szlovákul. Tudok, de inkább nem beszélek. Engem már ne telepítsen ki senki, itt akarok meghalni.
Szlovák nácik, írta ki egy részeg kamasz a városházára néhány hónappal ezelőtt. Az inkriminált falfirka után megbolydult a baloldali sajtó. Egy Népszabadság-riportból ,,kiderült", hogy a csabai szlovákság (is) megfélemlített kisebbség - mi, magyarok hálásak lehetünk a hazánkban élő nemzetiségeknek, amiért csöndben tűrik a zsarnokságot. Magyarországon nyolc szülő kezdeményezésére bármely magyar iskolában bevezetik a nemzetiségi nyelvi oktatást, ám egy hölgy azt nyilatkozta: nem mernek élni a lehetőséggel. Ez itt hangzott el, a Szlovák Házban, emlékszik Hajnalka.
Senkinek sincs oka félni, semmiféle magyarosítási szándékot, szlovákellenességet nem tapasztalnak a csabaiak - minden megkérdezett idős és fiatal ezt állítja. Egyébként a magyar jogi rendszerben nem szerepel a kötelezően használandó állami nyelv fogalma. A megyei múzeumban mondják: jártak Csabán szlovákiai újságírók is, akik megpróbáltak nacionalista cikkekhez anyagot gyűjteni, de amit nem lehet, azt nem lehet. Csaba békés, itt mindenki az együttélés hagyományában nőtt fel.
Ha a hídon áthalad a busz, az már Jamina, a szlovák negyed. Itt sem hallani szlovák szót az utcán, s a boltokon magyar nyelvű a felirat.
- Én magyar vagyok - idős férfi mondja egy presszóban. - Nem értem, miért csinálják ezt a nagy szlovákoskodást. Olyan jól megvoltunk mindig, senki sem mondogatta, hogy micsoda. Most meg külön önkormányzat kell, ilyen kör, olyan kör - dohog, ujjaival kopogtatja az asztalt. - Mi lesz ennek a vége?
- Mi lenne, semmi - veszi át asztaltársa a szót. - Hadd csinálják. Jobb, mintha mindenki angolul beszélne. Én direkt örülök, hogy az unokám megtanult szlovákul, pedig mi is magyarok vagyunk. Jó ha tud egy keleti nyelvet is a német mellett - és meghúzza a korsó Aranyfácánt, a hab a bajuszára tapad.
- Már csak a nyanyicskák és taticskák beszélnek anyanyelvükön - mondja Hajnalka, a szlovák tanárnő. - Nekünk, fiataloknak pedig gyakorolnunk kell, mert felejtünk. Fodrásznál, hentesnél, piacon magyarul szólalunk meg. Keverjük is néha; egyikünk a múltkor vendégeit kalauzolva azt találta mondani: megtekintováty. Nemrégiben meg bejött egy néni a Szlovák Házba, sokáig hallgatott, aztán kibökte, majdnem sírva: jaj, aranyos, én csak csabai tótul tudok... Tudatosan kell vállalnunk, egyre inkább magunkat. Kettős kötődésünket, úgy, hogy egyik se sérüljön.
Egy felmérés szerint a magyarországi szlovákság körében Békéscsabán a legalacsonyabb az egynemzetiségű házasságok aránya. Persze ez a tényező nem befolyásolható. A párválasztásnál talán sohasem volt döntő szempont a nemzetiség. A vegyes családok kialakulása könynyen vezethetne a szlovákság teljes feloldódásához; a szlovák identitás élményét azonban nem annyira a ,,vér", inkább az anyanyelv tudása határozza meg.
- Én már nem vagyok szlovák - mosolyog egy hölgy a jaminai buszon -, de a szüleim azok voltak. A múltkor édesanyám egykori osztálytársa megszólított szlovákul. Nem értem, mondom, mire összecsapja a kezét: hogyhogy nem érted?! Hogyhogy. Nálunk otthon csak magyarul beszéltek, úgy.
Materská Skola - áll a jaminai szlovák nyelvű óvoda bejáratánál, a magyar felirat alatt. Az aprónép a medencében tapicskol; a természetes anyagú bútorokkal berendezett, tágas óvodában két szlovák anyanyelvű óvónő fogad.
- Itt idegen nyelvként tanulják a gyerekek az anyanyelvüket - mondja Bohus Pálné, az igazgatónő. - S hát az irodalmi nyelvet tanítjuk. Persze megtanulni nem fogják iskolás korukra, épp csak fölszednek valamit, hiszen kicsik még. Megtanulják a mindennapi tárgyak elnevezését, tudni fogják az asztalról, hogy sztolicska, a cipőről, hogy topánki, de ha valaki úgy mondja, hogy cipeje - a csabai tót nyelv szerint -, azt sem bánjuk.
Váradi Zoltánné említi, szlovák népdalokat, táncokat is elsajátítanak, s amikor bemutatják a szülőknek, azok elszégyellik magukat, vagy kedvük támad szlováknak lenni. De ez csak szalmaláng. S ha kikerülnek innen a gyerekek, nincs folytatás: a szlovák iskola messze van, a szülők többsége nem igényli az anyanyelvű oktatást.
- Egyébként nálunk sem tótul folyik otthon a szó, a férjem magyar - mondja Váradiné. - Sok családban csak akkor beszélnek szlovákul, ha nem akarják, hogy a gyerek értse. A disznótor nagy ünnep, készül a čabianska klobása, a csabai kolbász; sor kerülhet táncra, éneklésre. Rendeztünk ilyet a szülőknek. Eleinte mindenki magyar volt, de estére a többség szlovák lett; felidézgette a néhány szót, amit tudott, és a szülők - főként a nagyszülők - könnyes szemmel hallgatták a gyerekek éneklését.
*
Békéscsaba központja három nagy térből állt össze, az pedig - valamikor - három módos gazda földjéből. Ülök egy padon, rendezgetem a jegyzeteimet. Színes bőrű csoport telepszik mellém; mint megtudom, szingalézek a békéscsabai menekülttáborból.
Enyhülést hoz az este. Éhes vagyok, fölkerekedem, de a szállóba nincs kedvem visszamenni. Olykor kólaragacsba lépek, sültkrumpli-illat leng a Nagytemplomnál. Valaki azt javasolja, ha igazi sztrapacskát akarok vacsorázni, menjek a Luther utcába, a Trencsén étterembe, mert ott még van. Odaballagok, de az étterem átalakult: már Mexico ételbár néven üzemel. Csilibabot tudnak ajánlani. Nem kell csilibab, mondom, mert szlovák vagyok.
Éhesen, szomjasan megyek tovább, pedig csupa oázis a környék. Hosszú kabriolet zúg el mellettem, duff, duff, szól belőle a zene. Európa szíve, édes Magyarország. Mégiscsak veszek egy hamburgert, és örömmel konstatálom, hogy senki sem foglalta el a padomat, pedig egyre élénkebb a társasági élet. Csinos, dezodorszagú fiatalok rajzanak ki az utcákra, surrognak a kerékpárok a sima aszfalton, a sétány tujafái közt. Senki sem magyar, senki sem szlovák. Ásványvizet iszom a hamburgerhez, lógatom a lábam a langyos békéscsabai estében, és nézelődöm. Burger King, Pub, Store, Penny Market. Egynyelvűek a feliratok.

Forrás: Magyar Nemzet



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona