Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Regionalizmus, autonómia, avagy egy új politikai k

Regionalizmus, autonómia, avagy egy új politikai közösség
[ 2006-11-03 - 10:25:47 ]


Ioan Stanomir írása (Decentralizáció, regionalizáció és föderalizmus – Érvek egy etnikumfeletti vitához. Revista 22. 2006. október 13–19, Krónika október 27–29.) két fontos elemet emel be a hosszú ideig – nem minden eufemizáló zönge nélkül – „érzékenynek” nevezett téma megvitatásába.

Egyrészt a nyugodt problémakezelés, amelyre oly nagy szükség van ebben a vitában, valamint a regionalizmus és föderalizmus fogalom pontos használata, másrészt az alkotmányfejlődés kontextusának meghatározása olyan reformként, amely egybefogja a közigazgatás ésszerűvé tételének, azaz – pontosabban mondva – a közigazgatási kapacitás növelésének és a romániai politikai közösség újragondolásának szükségességét, amely viszont magában foglalja a kisebbségek státusának meghatározását is.

Értékelem Ioan Stanomir témakezelését, de az alábbiakban kitérek írásának néhány olyan vonatkozására, amelyek, véleményem szerint, másfajta megközelítést is szükségessé tesznek.

Az örökös halasztás

Először is le kell szögezni, hogy a – Ioan Stanomir szerint a forradalom utáni időszakban hagyománnyá vált – „párbeszédhiányt” tükröző „diskurzusbeli holtpont” nem a vita elakadását, hanem a párbeszéd folyamatos megszakítottságát jelzi, a párbeszédét, amely politikai szempontból nincs eléggé tematizálva, és ezért nem eredményezett, és ma sem eredményez intézményesülő tudást.

Ebből ered a párbeszéd résztvevőinek frusztrációja és az örökös halasztás érzete. Mintha minden alkalommal, amint most is, Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentése után („területi autonómiára van szükségünk, amely lehetővé teszi, hogy magunk döntsünk költségvetési kérdésekben, és azt is, hogy a magyar nyelv regionális hivatalos nyelvvé váljon”) a probléma azonosítása és megértése „elölről kezdődne”, noha az utóbbi tizenöt évben végbement egyfajta tudásbeli felhalmozódás.

Leltárt lehetne készíteni a diskurzusépítőkről és a tematizálási próbálkozásokról (a Harmadik Európa – Temesvár, a Pro Europa Liga – Marosvásárhely, a Provincia-csoport), meg lehetne említeni az újabb tudományos műhelyeket, ahol a közelmúltban interdiszciplináris kutatási programokat dolgoztak ki földrajztudósok, közgazdászok, szociológusok és politológusok (a kolozsvári és a csíkszeredai regionális kutatócsoportokat említeném – ezekről van tudomásom), de a következtetés az, hogy egyáltalán nem történt meg sem a diskurzív konstrukciók, sem a meglévő közpolitikai alapozások politikai hasznosítása. Ennek oka történelmi, kulturális jellegű, a politikai rendszer szintjén pedig a – Cristian Preda vagy Daniel Barbu munkáiban jellemzett – romániai pártokráciában azonosítható, vagyis abban a módban, ahogy a pártokat létrehozza és orientálja az állam, amelytől létenergiájukat kapják.
Véleményem szerint ezt a bonyolult rendszert nem lehet módosítani a romániai politikai közösség újragondolása nélkül, amelyben helyet találhatunk a régióknak és a területi autonómiának is.

Az etnicitás mint hamis célpont

Ámde milyen elv alapján történjen a romániai régiók területi kialakítása? Az utóbbi években gyakorlatilag két elképzelés körvonalazódott. Néhányan a kevés regionalista közül (akik meglehetősen fegyelmezetten ülnek a különböző pártokban, vagy szakemberként a közigazgatásban) gyakorlati szempontok alapján úgy gondolják, hogy a fejlesztési régiók alapul szolgálhatnak a közigazgatási (vagy akár politikai) régiók határainak megvonásához, mások (a Provincia-csoport, a Pro Europa Liga, a Sabin Gherman által kezdeményezett mozgalom) a történelmi-kulturális régiók modelljére összpontosítottak – ez utóbbi elképzelés bizonyos mértékben összhangban van a székely területi autonómiával kapcsolatos újkeletűbb tervezetekkel. E két megközelítésre ráépül továbbá a „regionalizáció” versus „regionalizmus” vita (hogyan jöjjenek létre a régiók, „fentről lefelé” vagy „alulról felfelé”?).

Úgy tűnik, Ioan Stanomir a „fentről lefelé” elképzeléssel ért egyet, legalábbis erre utalnak az általa idézett példák. Csakhogy a példák mást is mutatnak. A német modellnek, írja Stanomir, politikai célja van, az „etnikai elemnek nincs nyoma benne”. Erről azonban szó sincs, ha a kérdés történelmi dimenzióját is figyelembe vesszük. Noha a német föderalizmus jelenlegi formája a második világháború után, inkább külső hatásra, politikai megfontolásokból kezdett működni, a rendszerben mindenképpen azonosítható az „etnikai elem nyoma”. A bajorok és poroszok közti különbségek például egyértelműen etnikai jellegűnek is tekinthetők (a vallási, a szokásbeli, a germán világon belüli nyelvi különbözőségek alapján), csakhogy ezt a különbséget sikerült jól integrálni a német nemzet politikai konstrukciójába. Ami valaha etnikai különbözőség volt a német térségben, az ma a német politikai integrációnak köszönhetően – amely nem elkezdődött, hanem befejeződött az 1945 utáni föderalizációval – pusztán nyelvjárásbeli változatosság.

Viszont, amit nálunk „etnikainak” neveznek, az a romániai magyarok esetében reakció a román integráció kudarcaira, amelyhez persze hozzájárulnak bizonyos nacionalizmuselméletek fogalmai is, mint például a különbségtétel a „polgári”, „nyugati” típusú, felvilágosult, a polgárjogokra és a nemes hazafiasságra alapuló nacionalizmus, illetve az „etnikai”, „keleti” típusú, agresszív, intoleráns nacionalizmus között, amely fogalmi különbségeket olyan szerzők alapoztak meg, mint Hans Kohn vagy John Plamenatz, és amelyek részei a Nyugat univerzalista felfogásának.

De miért állandósult kihívás a „magyar ügy” a romániai belső politikai integráció kérdésében? Az ismert tényezőkön túl (a lakosság számaránya, a Románia és Magyarország közti történelmi ellenségeskedés) azt is figyelembe kell venni, hogy a 20. század elején, amikor az erdélyi magyarok – számukra „egyik napról a másikra” – Románia állampolgáraivá váltak, éppen tetőfokára hágott a 19. századi értelemben vett magyar nation-building. Magyarnak lenni akkoriban nem csupán „etnikai” (nyelvre és szokásokra alapuló) identitást jelentett, hanem magában foglalta a magyar politikai polgári öntudatot (akárcsak a francia identitás, amely a francia állampolgárságba/nemzetiségbe belefoglalta a dolgok elintézésének francia módra normális és természetes formáját, ahogy Eugène Weber írta), valamint a magyar államiság értékeit, jelképeit mint a politikai öntudat elemeit, amelyek a magyarok számára a politikai modernitást közvetítették.

Ez az identitás vált a romániai magyar politikai önmeghatározás meghatározó elemévé, és gyakorlatilag olyan utat jelölt ki, amelyre a modern román állam nem akart és nem is tudott – legalábbis az első világháború utáni kezdeteitől – rálépni. Mivel a magyaroknak mint a modern Románia állampolgárainak a politikai integrálása ekként nem volt lehetséges, a román államon belüli román–magyar viszony két egymással versengő, párhuzamos nation-building viszonyává vált.

A saját szerkezete tekintetében születésétől kezdve jakobinus román állam tehát eddig nem vette figyelembe ezt a magyar adottságot. A magyarok integrációja történelmi léptékkel is tartós megoldásként nem lehetséges a román jakobinus nemzetállamban még ma sem, miután a román állam megpróbálta az etnikai diverzitás elvét beépíteni a helyi autonómiába, ahogyan Ioan Stanomir írja.

Az integrációnak ezt az útját továbbra is követni lehet, megtámogatva a teljesen semleges állam mítoszának ideológiájával, a magyar politikai korpuszt pedig meg lehet bélyegezni „etnikai viselkedésmódja” miatt, de a történelmi tartósságú megoldást mindenképpen a magyar politikai közösség és a román állam viszonyának újrafogalmazásában kell keresni. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a románok is újrafogalmazzák viszonyukat államukkal. Itt bontakozik ki a romániai regionalizmus rendkívüli tétje: keretet biztosíthat a hazai román–magyar politikai viszony, illetve a románok és saját államuk közti viszony újragondolásához.

Az új romániai politikai közösség inkább szerződés lehet a különböző területi közösségek között, ugyanakkor, ezzel egyidejűleg és ennek kiegészítéseként olyan szerződés, amely „politikai helyet teremt” a magyarok számára is a román állam szerkezetében.
Az utóbbi években elfogadtak néhány dokumentumot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében (például a 2003/1334-es Határozatot, Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai, mint inspirációs forrás az európai konfliktusok rendezéséhez címmel), más dokumentumokat (a finn Mikko Elo javaslatát egy Autonómia-charta kidolgozására, valamint a katalán Puig kezdeményezését egy Regionalizmus-charta összeállítására) napirendre tűztek – e kezdeményezések a regionalizmus kérdésével együtt kezelik a területi autonómia problémakörét, ez pedig egy Európában kialakulásban levő politikai gondolkodásmódot jelez, amely a demokrácia és a politikai közösségek új megalapozásának tekinti a regionalizmust és a területi autonómiát.

Regionalizmus: a modell és a folyamat között

Ha nem helyi-regionális alanyokra vonatkozik, pontosabban, ha nincs tekintettel a közösségi-területi identitásokra, amelyek a helyi demokrácia politikai gyakorlatát megelőzően léteznek (ami kulturális, nyelvi módon vagy csak a szokások, illetve az egyén és táj sajátos kapcsolata révén jut kifejezésre), a decentralizáció önmagában, legyen bármennyire elegáns és fejlett, pusztán a jakobinus modell 21. századhoz igazítása marad, amelyben a politikai viszony megreked az állam-állampolgár polaritásban.

Ha fel kellene vázolni a regionalizmust Romániában, mind modellként, mind pedig a román állam közigazgatási homogenitását megváltoztató folyamatként, azonnal előkerülne egy sor érv egy aszimmetrikus regionaizmus mellett. Ez a fajta regionalizmus nem ismeretlen Olaszországban vagy Spanyolországban, esetükben az aszimmetria az állami centrum által kezdeményezett – tehát egy „fentről lefelé” érvényesülő – regionalizáló törekvés, illetve a sajátos identitással rendelkező vidékek (Dél-Tirol Olaszországban, Katalónia vagy Baszkföld Spanyolországban) politikai mozgalomként értelmezett regionalizmusa vagy etnoregionalizmusa közötti, hosszú egyeztető folyamatban nyilvánul meg. Ioan Stanomir szerint a román állam aszimmetrikus átszervezése modelljének van egy olyan hiányossága, amelyet nem lehet elhanyagolni: „a magyar félnek jutó autonómia azonosítása/konfigurációja előtérbe kerülne egy országosan érvényes, rugalmas és hiteles helyi közigazgatási keret körvonalazására irányuló erőfeszítéshez képest”.

Ez valóban egy nehézség, mégpedig olyan, amely a romániai regionális aszimmetriát egy ellentét kifejeződésévé alakítja: a semlegessé és multikulturálissá csakis egy homogén decentralizáció révén váló román állam fikciója, illetve a magyarok bosszantó, makacs és mindig megújuló „etnicitásának” ellentétévé. Ez a hamis ellentét azonnal eltűnne, ha megjelenne például egy másik, ezúttal „etnikumfölötti” regionális mozgalom, mint amilyen a bánságiak mozgalma lehetne (már létezik egy ilyen mozgalom bánsági, etnikumfölötti elképzelése). A két, eltérő jellegű regionális mozgalom nyomást gyakorolna a politikai rendszerre, és gyorsabban elvezethetne ahhoz a politikai következtetéshez, hogy a regionalizmus egy új Románia megteremtésére irányul, amely a közösségek összegződéseként vagy szerződéseként határozza meg önmagát.

Addig a magyaroknak (a székelyeknek) az jut, hogy terveik továbbra is figyelmen kívül maradnak, és ez kiszámíthatatlan következményekkel jár...


Bakk Miklós, Krónika



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona