Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



VMDP hírlevél IV. 152sz.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt programpárt. Azért küzd, hogy a Kárpát-medencében minél több ma­gyar minél tovább megmaradjon magyarnak.
Követelései között kiemelkedő fontosságú a jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványokkal is rendel­kező magyar (perszonális) autonómia, a számaránynak megfelelő parlamenti képviselet, A magyarországi politikai elittől azt kéri, hogy a magyarok, akik ezt igénylik, megkaphassák a kettős állampolgárságot.
A VMDP síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integráci­ójáért.
További VMDP Hírlevél elérhetőségek: www.hufo.info; www.vajdasagportal.com/vmdp;
Ágoston András

Sólyom László: "Ha valaki a forradalommal és Kádárral is fenn akarja tartani a folyama­tosságot, nem ünnepelhet tiszta lelkiismerettel. 1956 emléke ezt nem viseli el."

Csorba Béla:
Emlékbeszéd Temerinben

Tisztelt Emlékezők!
Két sorsdöntő történelmi pillanatra kell most visszatekintenünk, két olyan eseményre, amely évtizedekre meghatározta a temerini magyarok további létének alakulását.
Az egyik 1944 ősze, amikor itt, ezen a helyen, valamint a település különféle pontjain és a környéken több mint 250 temerini magyart végeztek ki a kommunista partizánosztagok és sovi­niszta csatlósaik. Az elkövetkező hónapokban a községünkhöz tartozó járeki haláltáborban meg­közelítőleg hétezer ember veszítette életét, főleg németek, de a halottak névsorában mintegy másfélszáz magyart is találunk, közöttük több mint ötven kisgyereket és csecsemőt. A kényszer­sorozás következtében 1945-46-ban a jugoszláv hadseregben elesett temerini magyarok száma eléri az ötvenet, az orosz fronton, majd a szovjet hadifogolytáborokban elpusztultak száma negy­venhét. 1945-ben Temerinben nem volt tán egyetlen egy magyar otthon sem, aki ne gyászolta volna a család elpusztult fejét, kivégzett, vagy száműzetésben bujdosó gyermekét, börtönben, gyűjtőtáborban vagy hadifogsában sínylődő tagját. Tito és Sztálin győzelme, a kommunizmus diadala hozta mindezt magával, akárcsak a térség többi államában, amelyekben az ígért felszaba­dulás helyett még a korábbinál is sötétebb rabság vette kezdetét. Nem volt ez másként a szétszab­dalt Magyarország még megmaradt területein sem.
Több évtizedes történelmi távlatból visszatekintve a múltra ma már világosan látjuk, hogy az, ami 1944-ben a Délvidéken történt, s mindaz, ami ellen 1956-ban felkelt a zsarnokságot to­vább nem tűrő magyar nemzet, voltaképpen logikus, szerves kiegészítői egymásnak: egyik a kommunista zsarnokság kezdetét jelző dátum, a másik pedig e zsarnokság egyetemes pusztulásá­nak kezdete. 1956-ban a magyar nép világtörténelmi tettet hajtott végre, amikor a jobboldaltól a demokratikus baloldalig összefogva a nemzeti erőket, legyőzte az akkori világ legnagyobb had­seregét, és 13 napig a világszabadság fővárosa volt. A forradalom ugyan elbukott, és visszatértek a pribékek, de 1956 eszményeit elpusztítani többé nem lehetett, nem lehet. Azonban el kell mon­dani őszintén azt is, hogy az 1989-es rendszerváltás után néhány évvel Magyarországról kitaka­rodtak ugyan a szovjetek, de a forradalom öröksége, céljai csak részben valósultak meg. Ennek a még ki nem teljesedett, de megvalósítandó örökségnek fájdalmas és ellentmondásos születési kínjait tapasztalhatjuk nap mint nap a mai Magyarországról érkező hírekből. Sólyom László ma­gyar köztársasági elnök pontos látleletét adta a jelenlegi erkölcsi válságnak, amikor úgy fogalma­zott: nem lehet egyszerre 1956 és Kádár örökösének lenni. Mi sajnos Kádár örökeseitől eddig nem sok jót kaptunk, gondoljunk csak az elhazudott népszavazásra a kettős állampolgárságról, vagy a gyáva hallgatásra a határon túli magyarok autonómiájának ügyében. A határon túli ma­gyarság, így a délvidéki is, abban érdekelt, hogy a kettős erkölcs és a kétszínű poltika -- egyszó­val Kádár öröksége -- végleges vereséget szenvedjen, mert ezen áll vagy bukik a mi tartós fenn­maradásunk is, máskülönben aprópénzként fognak bennünket felváltani az államközi gazdasági, pénzügyi és politikai alkuk során.
Legyünk tehát hűek 1956 eszményeihez! Ne feledjük, ezekért az eszményekért egy temerini is az életét adta, ezért aztán egészen nyilvánvaló és egészen közvetlen okunk van arra, hogy Albert Camus szavaival szólva, soha és sehol, még közvetve se igazoljuk a gyilkosokat.
2006. november 1., Temerin

Dokumentumok:
Orbán Viktor strasbourgi beszéde (2.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az 56-os magyarok üzenete után ha megengedik, néhány gondolatot mondanék a 2006-os magyarok üzenetéről is. A XX. század Európa számára is a szenvedések korszaka volt, de a szá­zad második felében sikerült leküzdeni a bajok nagy részét, elhárítani az újabb veszélyeket, megteremteni a békés együttműködést és Európa egységét.
Ám Kedves Barátaim a történelem nem áll meg. Európának éppúgy, mint Magyarország­nak, a leküzdött nehézségek után újabb és újabb kihívásokkal és próbatételekkel kell szembenéz­nie. A közös ünneplés, a mai közös ünneplés egyik értelme is éppen az, hogy a múlt nagyszerű példáiból erőt és tudást merítsünk a jövő kihívásainak leküzdéséhez. Mit mondott Margaret Thatcher: a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik.
Kedves Barátaim!
Az egyik kihívás, amellyel szembesülnünk kell, egy közös örökség. Magától a kommu­nizmustól ugyan sikerült megmenekülnie Európának, de a kommunizmus örökségétől nem. Ma már egész Európa küzd a kommunizmus örökségével, és a jelek szerint küzdeni is fog még jó ideig. A kommunizmus ugyanis az általa megszállt közép-európai országokban intézményesített, úgy is mondhatnám, hogy államosított, szinte minden rosszat, ami ellen a XIX. és XX. században az európai nemzetek küzdöttek. A kommunizmus a saját országaiban évtizedekre intézményesí­tette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adato­kat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat, és a politikai hazugságo­kat. Az unió bővítésével ezek közös örökséggé váltak. Ezekkel most már az egész Európai Unió­nak szembe kell néznie úgy, mint a saját területén belüli saját problémáival.
Azt hiszem Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a németek ezt talán hamarabb megtapasz­talták, mint Európa más népei rögtön az újraegyesítés után. Nem tudom mitől nehezebb megsza­badulni? Magától a rossz rendszertől, vagy annak terhes örökségétől. Egy azonban biztos, mind­két feladat nehéz, és embert próbáló kihívás. De a történelem arra tanít bennünket, hogyha szoli­dárisak vagyunk egymással, egyik sem lehetetlen. Ezért kell az Európai Uniónak világossá ten­nie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommuniz­mus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindeközben Európának, régi és új tagoknak együtt egy új természetű kihívással is szembe kell néznie. Mondjuk ki bátran, egyre növekvő gazdasági nyomás nehezedik az európai demokráciákra. Egyre erősödik és egyre nagyobb teret nyer az a felfogás, mely szerint mindenek felett gazdasági szempontoknak kell érvényesülniük a demokráciában. Ez a nyomás a globális gazdaság nyomása, s tudjuk miből ered. Olyan óriásvállalatok működtetik a világgazdaságot, amelyek gyakran erősebbek, mint egy-egy európai ország. Ezek az óriások érthető módon saját szempontjaikat akarják minél inkább érvényesíteni, és mi más lehetne egy ilyen óriás célja, mint a versenyképesség. És természetes az is, hogy ezek az óriások azt szeretnék, hogy a politika leg­főbb célja is a versenyképesség legyen.
A politika részéről azonban nem lenne helyes engednünk ennek a nyomásnak. Mert a po­litika célja nem lehet kizárólag a versenyképesség. Egy ország, egy nemzet mindig többet akar, mint egyszerűen versenyképesnek lenni. Minden emberi közösség célja a boldog, harmonikus és biztonságos élet, ami mindig több, mint a gazdasági versenyképesség. A versenyképesség csak egy eszköz a sok közül, amely egy közösséget, egy nemzetet hozzásegíthet a céljához. Ha és amikor szükséges, nekünk képesnek kell lennünk, hogy ellenálljunk a globális gazdasági törekvé­seknek is.
Kedves Barátaim!
Ez a probléma a volt kommunista országokban, és leginkább Magyarországon extrém módon jelentkezett az elmúlt esztendőkben. És igen tanulságos az önök számára is. Közép-Euró­pában több helyütt, így nálunk is végbe ment egy bizarr egyesülés, amely során a posztkommu­nista elitek eszközként kezdték használni a versenyképességi ideológiát ugyanúgy, ahogy annak idején használták a kommunisták eszközként a marxista ideológiát. Úgy vélik: a versenyképesség az az ideológia, amellyel mindent meg lehet indokolni. A munkanélküliséget, az elszegényedést, az áremeléseket, a kulturális és természeti környezet tönkretételét is. Vagyis ma mi arra figyel­meztetjük Magyarországról Nyugat-Európát, hogy a két veszélyes jelenség, a kommunista örök­ség és a gazdaság mindenhatósága egyesülhet, és együtt még nagyobb veszélyt jelenthetnek, mint külön-külön. Azért van szükségük egymásra, mert a kérlelhetetlen gazdasági szempontok igazol­hatják a posztkommunista hatalomgyakorlás módszereit. Cserébe a hatalom pedig érvényesíti a gazdasági érdekeket, akár egy ország érdekével szemben is. A posztkommunista elit nyíltan ki­jelentette Magyarországon, idézem őket, hogy egy országot úgy kell működtetni, mint egy nagy­vállalatot.
Innen már csak egy lépés Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a hatalom, ha érdeke megkí­vánja, átlépje a jogállamiság határait. Ahogy tette ezt tegnap is Budapesten. Amikor a megemlé­kezőkre brutális rendőri akciót indítottak. Erődemonstrációt mutattak be, az ünneplőkkel szem­ben brutálisan léptek fel, és habozás nélkül törték le az emberi jogokat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Európa egyik legégetőbb gondja már most is a munkanélküliség és az elöregedés. A kommunista örökség egyesülve a gazdasági szempontok egyeduralmával, nemhogy megoldani nem képes ezt a két problémát, hanem drámai mértékben súlyosbíthatja is azt. Ahogy egyébként ez néhány közép-európai országban látható. A közép-európai példák jól mutatják, hogy a poszt­kommunisták észjárása nagyon fogékony arra a szemléletre, amely bármit kész feláldozni a gaz­dasági érdekek oltárán, és amely hosszabb távon egy olyan szemlélet, amely pusztán gazdasági szempontból is ésszerűtlen.
A veszély tehát nem kicsi Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mert a politikai diktatúrák kor­szaka ugyan leáldozott Európában, de ha a kommunista észjárás egyesül a kizárólagos gazdasági és pénzügyi gondolkodással, akkor könnyen a gazdasági diktátumok sivár korszaka köszönthet ránk. Mi magyarok, akik oly sok vért adtunk, oly sok vér árán szereztük meg a demokráciát, úgy látjuk, hogy nekünk európaiaknak a végsőkig ragaszkodnunk kell a demokráciához, a demokrati­kus eszközökhöz, a valóban szabad hazugságmentes választásokhoz, a szavazás erejében, és ez­zel egy időben nagyon határozottan, minden demokratikus és törvényes eszközzel fel kell lép­nünk az egyeduralom és a monopóliumok minden formája ellen. Meg kell találni nekünk néppárti politikusoknak azokat a pontos érveket, és ki kell dolgoznunk azokat az új mértékegységeket, amelyek hitelesen mérhetik a politika teljesítményét. Mert erre pusztán a gazdasági mutatók ma már nem alkalmasak.
Kedves Barátaim!
Egy jobb minőségű politikára is szükségünk van Európában. A középkori Európa talán legerősebb jelmondata úgy hangzott: a nemesség kötelez. Ez mifelénk azt jelentette, hogy az eu­rópai népek vezetői azt gondolták, hogy nemesi mivoltuk nemcsak kiváltságokat jelent, hanem mindenekelőtt kötelezettségeket, felelősséget is ró rájuk. Többek között azt a kötelezettséget, hogy megvédik az embereket az oligarchiától és a zsarnokságtól. A világ és Európa a XXI. szá­zadra megváltozott. Ma nem arisztokráciáról, hanem politikai, gazdasági és kulturális elitről be­szélünk. Ma ennek az elitnek, mindenekelőtt a politikai elitnek ezt a példát kellene követnie, és kőbe kellene vésnie a demokrácia kötelez. Mi magyarok úgy gondoljuk, az 56-os magyarok ezt üzenik 2006-ban az Európai Uniónak.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Az RMDSZ két mandátumra számít az Európai Parlamentben
Markó Béla szerint olyan Unióra van szükség, amelyben minden nemzet megőrizheti identitását, és ahol a különböző nyelvek védelmét biztosítani tudják. Ebben lenne fontos szerepe a Romániát képviselő biztosnak.
Bár a diktatúra felszámolását követően sikerült számos egyéni jogot biztosítani a kisebb­ségi közösségek számára, a kollektív jogokat a következő időszakban kell kivívnunk. Annak el­lenére, hogy a kormány elfogadta a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló tervezetet, a Parla­mentben nem sikerült megszerezni a pártok támogatását.
Az RMDSZ elnöke elmondta: várhatóan 2007. május 13-.án tartják majd az európai par­lamenti választásokat Romániában. Szerinte az RMDSZ két európai parlamenti mandátumra számít, a magyarság nagyarányú választási részvétele esetén azonban akár három képviselői hely is megszerezhető.

Árus Zsolt, Gyergyószék Székely Tanácsának az elnöke:
Ha az RMDSZ lemondana eddigi kiszorító politikájáról, akkor volna esély arra, hogy a Romániai magyarságnak legyen három képviselője az Európai Parlamentben. Ha ellenben nem, akkor az RMDSZ-nek nincs amiért képviselője legyen ott.
Kezdjük ott, hogy a mostani megfigyelők számoljanak be, mit tettek az elmúlt egy évben a nemzetükért? Azért felesleges magyar nevű képviselőket küldeni a parlamentbe, hogy ott a román nemzeti érdekeket szolgálják! Mutassa meg most az RMDSZ, mutassa meg Markó Béla, hogy fontos neki a népe jövője. Írja ki minden székelyföldi önkormányzat a vélemény-nyilvánító népszavazását Székelyföld autonómiája tárgyában. Ha pedig a prefektusok megtámadják a határozatokat, akkor a rendelkezésére álló anyagi és emberi erőforrásokkal az RMDSZ álljon oda az SZNT által kezdeményezett belső népszavazás ügye mellé. Elég volt már a szavakból, az ígéretekből, most a tettek ideje van. Ha pedig ezeket nem cselekszi meg az RMDSZ, akkor méltó arra, hogy végleg a történelem süllyesztőjébe kerüljön.


forrás: VMDP Vajdaság 2006.11.01



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona