Terítéken az autonómiaviták"

Az új választásokra készülő RMDSZ is zászlajára tűzte az önrendelkezést

Magyar Nemzet-2006 október 9., hétfő, Nézőpont

Pataky István (Részlet)

"...Felvidéken az erdélyihez hasonló törekvés indult útnak néhány nappal ezelőtt. A Comora Aula-Autonómia mintaudvar-Felvidék autonómiája elnevezésű komáromi polgári társulás hétfő délután aláírásgyűjtésbe kezdett a perszonális és a területi önrendelkezésért.

„Felszólítunk minden szlovákiai pártot és szervezetet, polgári társulást, alapítványt és csoportosulást, hogy támogassák kezdeményezésünket, mert az autonómiát beszéd helyett csak a lépések és ellenlépések eszköztárával érthetjük el”- áll az iroda honlapján. Bósza János, a szervezet koordinátora szerint ez egy olyan kezdeményezés, amelyről csak az idő multával derül majd ki, volt-e értelme, vagy sem. A Magyar Koalíció Pártja(MKP) állásfoglalásban reagált a kezdeményezésre. A párt emlékeztetett, arra hogy az autonómia emlegetése kategorikus elutasításra készteti a szlovák közvéleményt és a politikai elit nagy részét. Éppen ezért programjában a nyelvi, kulturális és oktatási önrendelkezés megerősítését tűzte ki célul és részben meg is valósította. Ennek ékes példája az MKP állásfoglalása szerint, hogy az alap- és középiskolák önkormányzati hatáskörbe kerültek, a kisebbségi iskolák kiemelt fejkvótával gazdálkodhatnak, s létrejött a Selye János egyetem. A magyar párt az önálló kisebbségi intézményrendszerben látja a felvidéki magyarság önrendelkezésének leghatékonyabb formáját. A vállalható álláspont ez, ráadásul valóban sok eredmény áll mögötte. A vita azonban önmagában is az újdonság erejével hat a Felvidéken. Az alternatíva nélküliség elfogadása bármelyik határon túli magyar közösség körében csak a szellemi és politikai tespedtséget erősíti., a kezdeményezőkészséget rombolja. A tabudöntögetés ezzel szemben vérpezsdítően hat. Az utóbbira pedig nagy szüksége van a hatalomból való kiesést érthető módon nehezen feldolgozó MKP-nak, a felvidéki magyarságnak általában". ..

Az egész cikk:
Ismét központi téma lett az autonómia kérdése a határon túli magyar politikai elit körében, s a téma nyílt beemelése a közbeszédbe vagy éppenséggel a jogi folyamatokba, igencsak megkavarta az állóvizet Romániában és Szerbiában. Tartalmában meglepő, időzítésében ügyesnek nevezhető húzással rukkolt elő a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nemrég, amikor a székelyföldi városokat és községeket képviselő polgármesterek, alpolgármesterek, helyi képviselők jelenlétében önkormányzati társulást hozott létre, s egyúttal olyan nyilatkozatot fogadott el, amely kisebb idegrohamot idézett elő a román politikai paletta egészében. A különböző autonómiaformák kiépítését is célul tűző dokumentumban az aláírók vállalják a Székelyföld egységes kulturális, gazdasági fejlesztési stratégiáját és szorgalmazzák a gazdasági fejlesztési régió létrehozását, figyelembe véve az Európai Unió követelményrendszerét, és tiszteletben tartva a lakosság hagyományait. A nyilatkozat utolsó pontja fogalmazza meg a lényeget: „szükségesnek tartjuk a különböző területi autonómiák működéséhez szükséges törvényes keretek elfogadását, és ezen belül a székelyföldi területi autonómia kialakítását”. Ez az a mondat, amely azonnal kiverte a biztosítékot Bukarestben, s amely elismerést váltott ki az önrendelkezést immár évek óta követelő Magyar Polgári Szövetség vagy a Székely Nemzeti Tanács részéről. A kérdés adott: miért éppen most állt elő az RMDSZ ezzel a merész javaslattal? Amikor Markó Béla előadta kezdeményezését Csíkszeredában, már megvolt a nem hivatalos döntés Brüsszelben Románia 2007-es csatlakozására vonatkozóan. Ez a hír pedig két dolgot üzent az RMDSZ vezetésének.
Az egyik, hogy a magyar önrendelkezés határozott követelése az unió irányában immár nem befolyásolhatja negatívan a román EU-tagságot, azaz amit Markó – az integrációért is felelős miniszterelnök-helyettesként – vállalt Bukarestben (a gyors csatlakozást), teljesítette, így most már a szavazóbázisa felé is fordulhat. Utóbbira pedig igencsak szüksége lehet, hiszen az Európai Bizottság döntése Románia csatlakozásáról azt is jelenti, hogy tavasszal nagy valószínűség szerint előre hozott választásokat tartanak Romániában. Régi vágya ez Traian Basescu államfőnek, az új megméretés ugyanis egyértelműen volt pártjának, a demokratáknak kedvezne igazán. Az RMDSZ-nek azonban alaposan meg kell dolgoznia az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépéséhez. Szükség van tehát az autonómia követelésére ahhoz, hogy a magyar közösség meggyengült bizalmát visszaszerezze. Ráadásul e lépéssel az esetleges konkurenciát, a Magyar Polgári Szövetséget is ellehetetlenítheti, hisz épp annak fő üzenetével vág neki a kampánynak.
A nyilatkozat éppen olyan reakciót váltott ki a román politikai elitből, amire maga Markó Béla számított. Ideológiáktól függetlenül kígyót-békát kiáltottak az RMDSZ vezetőjére, aki egy csapásra a bukaresti nacionalizmus áldozataként és a magyarság jogainak élharcosaként zárta az elmúlt hetet. A csíkszeredai nyilatkozat az említett taktikázástól függetlenül egy évek óta várt jó irányba indíthatja el az RMDSZ-t. Ezt jelzi, hogy a dokumentumot Markó Béláék magyar politikai ellenfelei, a történelmi egyházak és a civil szervezetek egyaránt üdvözölték. Bármi is legyen az időzítés indoka, az RMDSZ a jelek szerint magáévá teszi a kívülről (Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Székely Nemzeti Tanács, Magyar Polgári Szövetség) már jó ideje érzékelhető igényt, s ez kimozdíthatja a holtpontról az autonómia ügyét.
Felvidéken az erdélyihez hasonló törekvés indult útnak néhány nappal ezelőtt. A Commora Aula – Autonómia Mintaudvar – Felvidék autonómiája elnevezésű komáromi polgári társulás hétfő délután aláírásgyűjtésbe kezdett a perszonális és a területi önrendelkezésért. „Felszólítunk minden szlovákiai politikai pártot és szervezetet, polgári társulást, alapítványt és csoportosulást, hogy támogassák kezdeményezésünket, mert az autonómiát beszéd helyett csak a lépések és ellenlépések eszköztárával érhetjük el” – áll az iroda honlapján. Bósza János, a szervezet koordinátora szerint ez egy olyan kezdeményezés, amelyről csak az idő múltával derül majd ki, volt-e értelme, vagy sem. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) állásfoglalásban reagált a kezdeményezésre. A párt emlékeztetett arra, hogy az autonómia emlegetése kategorikus elutasításra készteti a szlovák közvéleményt és a politikai elit nagy részét. Éppen ezért programjában a nyelvi, kulturális és oktatási önrendelkezés megerősítését tűzte ki célul és részben meg is valósította. Ennek ékes példája az MKP állásfoglalása szerint, hogy az alap- és középiskolák önkormányzati hatáskörbe kerültek, a kisebbségi iskolák kiemelt fejkvótával gazdálkodhatnak, s létrejött a Selye János Egyetem. A magyar párt az önálló kisebbségi intézményrendszerben látja a felvidéki magyarság önrendelkezésének leghatékonyabb formáját. Vállalható álláspont ez, ráadásul valóban sok eredmény áll mögötte. A vita azonban önmagában is az újdonság erejével hat a Felvidéken. Az alternatívanélküliség elfogadása bármelyik határon túli magyar közösség körében csak a szellemi és politikai tespedtséget erősíti, a kezdeményezőkészséget rombolja. A tabudöntögetés ezzel szemben vérpezsdítően hat. Ez utóbbira pedig nagy szüksége van a hatalomból való kiesést érthető módon nehezen feldolgozó MKP-nak, a felvidéki magyarságnak általában.
Hogy a vita könnyen presztízsharccá és ezáltal kompromisszumképtelenséggé alakulhat, arra a délvidéki magyar „belpolitika” mutat jó példát. A pártok évek óta képtelenek megegyezni egy közös autonómiakoncepcióban, holott külön-külön mindegyikük vallja az önrendelkezés fontosságát. Tény, nemcsak emiatt, de nyilván ezért is söpri le az asztalról Belgrád a vajdasági magyarok autonómiaigényeit a most készülő, új alkotmány tervezetében. A Kasza József nevével fémjelzett Vajdasági Magyar Szövetség nem támogatja a népszavazás előtt álló szerbiai alaptörvényt, az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt pedig azt is fontolgatja, hogy bojkottra szólít az alkotmánnyal kapcsolatos referendummal kapcsolatban. Még szomorúbb, hogy Belgrád nemcsak a magyarok autonómiáját nem tolerálja, de a nagy többségben szerbek lakta Vajdaság önrendelkezését is csupán egyfajta látszatautonómiával intézné el. A Koszovó közelgő elvesztésétől érthető módon frusztrált szerb vezetés a Vajdaságon és a délvidéki magyarokon igyekszik sajátos elégtételt venni. Pedig ha Szerbia új alkotmánya bőkezű lenne a magyar közösség követeléseinek teljesítésével, akkor Belgrád ezzel éppen azt igazolhatná a világnak, hogy lám-lám, az a kisebbség, amely – az albánokkal ellentétben – nem törekszik az elszakadásra, számíthat a központi hatalom nagylelkűségére.
Milyen sűrű programja lenne ezekben a hetekben, hónapokban egy, a nemzetpolitikát legalább minimális szinten képviselő magyar kormányfőnek! Ezzel szemben a román és szlovák politikai elit jól szórakozik a hazudós budapesti miniszterelnök kálváriáján, a szerb kabinet vezetője pedig lemondja tervezett magyarországi látogatását. Igaz, az autonómia ügye már évek óta az anyaország nélkül alakul a szomszédos országokban, így a határon túliak részéről lassan már igény sincs Budapest segítségére.

forrás: Magyar Nemzet