Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Nemzeti Emlékezés Napja a Kassai Kormányprogram kihirdetésének évfordulóján
„Nem mondunk le a kárpótlásról”

Karaffa János felbár-bakai plébános megszentelte, Novák Róbert szentpéteri lelkész pedig megáldotta az emlékkeresztet
Vas Gyula felvétele
Az egy évvel ezelőtti kerek évfordulón született Komáromi Nyilatkozatban vállalt kötelezettsége alapján a múzeum és a Szüllő Géza Polgári Társulás ismét megtartotta a Nemzeti Emlékezés Napját, amelyen a nyilatkozatot aláíró szervezetek képviselői is megjelentek. Az MKP-t Bárdos Gyula frakcióvezető, a Csemadokot Száraz József országos elnök, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségét Sátor Zoltán alelnök, a Szüllő Géza Polgári Társulást Fehér Csaba elnök képviselte; a dokumentumot ugyancsak aláíró Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége ezúttal hivatalosan nem képviseltette magát. Jelen volt viszont a megemlékezésen Krivánszky Miklós, a DÁLESZ (Deportálás Áldozatainak és Leszármazottainak Szervezete) elnöke és Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere.

Az elmúlt egy év munkáját értékelve Fehér Csaba szólt arról, hogy a Dunaszerdahelyi, az Érsekújvári, a Lévai, a Nagykürtösi és a Komáromi járás számtalan alapiskolájában jártak, és történelmi előadás kíséretében átadták az intézményeknek a hontalanság éveiről készült dokumentumfilmet és könyvet. „Keserűen tapasztaltuk, hogy a diákoknak nagyon hiányosak az ismereteik erről az időszakról, ezen a téren tehát még sok feladat vár ránk” – mondta. Egyben sajnálattal állapította meg, hogy a komáromi egyetemisták hiányoztak a mostani megemlékezésről. Ugyanakkor örömmel számolt be arról, hogy a Magyar Kálvária kiállítás anyagát 2006. szeptember 11-én Brüsszelben, az Európa Unió parlamentjében mutathatják be.

Rendkívül tanulságos volt Gyurgyík László szociológus előadása, amelyben a hontalanság éveinek a felvidéki magyarság társadalomszerkezetére gyakorolt hatásait fejtegette. Elhangzott: a lakosságcsere és deportálás következtében mintegy 100 ezer magyar volt kénytelen elhagyni szülőföldjét, 50 ezerre tehető azoknak a száma, akik reszlovakizáltak és 130–150 ezerre azoké, akik ideiglenesen váltottak nemzetiséget és a hatvanas-hetvenes években ismét magyaroknak vallották magukat. „A hatalmon lévők elsősorban a helyi magyar elitet távolították el a lakosságcsere során, aminek hatása mindmáig érződik – mondta az előadó. – Felgyorsult az asszimiláció, a magyarok iskolázottsági szintje a mai napig elmarad az országos átlagtól, ebből következően arányuk jóval magasabb a segédmunkások, illetve az alacsony szakképesítést követelő professziókon belül. Riasztó tény, hogy a korcsoportok szerinti megoszlást tekintve a magyar nemzetiségűek között kétszer annyi az 50 éves, mint a csecsemő. A tisztán magyar családok esetében a gyermekek nemzetiségváltása 6,4 százalékos, a vegyes házasságok esetében ez az arány 80:20 a szlovák nemzetiség javára.”

Bárdos Gyula arról beszélt, hogy az MKP soha nem mondott és nem mond le arról, hogy a felvidéki magyarság erkölcsi és anyagi kárpótlásban részesüljön a kitelepítések és deportálások okán. Jelenleg azonban nincs olyan szlovák politikai erő, amely legalább bocsánatot kérne mindazokért a jogtalanságokért, amelyek az itt élő magyarságot sújtották a hontalanság éveiben. Az egy évvel ezelőtt megfogalmazott Komáromi Nyilatkozat szövegét Sárközi János olvasta fel.

Az előadásokat követően a résztvevők a deportáltak és kitelepítettek emlékművéhez vonultak, ahol Karaffa János felbár-bakai plébános megszentelte, Novák Róbert szentpéteri lelkész pedig megáldotta a Magyar Kálvária Emlékkeresztet. A megemlékezés koszorúzással ért véget.

V. KRASZNICA MELITTA
[2006. 04. 07.] forrás: Újszó



KRIVÁNSZKY MIKLÓS, a Deportálások Áldozatai és Leszármazottaik Szöv. elnöke:
Dátum: 2006-01-03 20:17 Küldte: szabadujsag

Politika, közélet
Az állam többszörösen törvényt sértett
2006-01, Szabó Géza

Elnök úr, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak kassai székhellyel megalakult Szövetsége mikor és milyen céllal jött létre, hányan voltak az alapítók, és jelenleg hány tagja van?
– Hat alapító taggal indult, és jelenleg 3000 tagot számlál. A Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak a Szövetségét (DÁLESZ) 2002 februárjában jegyezték be egyesületi formában a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumában. Alapvetően azoknak a személyeknek az érdekvédelmét hivatott képviselni, akiket a múltban erőszakkal kényszerítettek otthonuk elhagyására.



Jelen esetben az 1946/47-ben Szlovákiából törvénysértő módon csehországi kényszermunkára hurcoltak és leszármazottaik kárpótlási igényeit képviseli. Tagjaink idős emberek, legtöbbjük egész életén át nyögte a deportálás rettenetét, ahogyan az a hozzánk érkező leveleikből kitűnik. Most nemcsak a remény készteti őket a fellépésre, hanem az is, hogy hallathatják szavukat, az emberi méltóságukon esett sérelmet végre kimondhatják. Ez ad erkölcsi erőt mindazoknak, akik számára a jog és igazságosság nem üres szavak csupán.


Milyen szövetségük szervezeti jellege?
– Polgári társulás.


Mi lehet kártérítési követelésük jogi alapja?
– A 88/1945-ös törvény többrendbeli súlyos megszegése az államhatalom részéről. Megítélésünk szerint attól a pillanattól, amikor a csehszlovák törvényhozás visszamenőleges hatállyal törvényi szintre emelte a Beneš-dekrétumokat, csakis törvényekről beszélhetünk. Így a DÁLESZ nem a Beneš-dekrétumok problémakörével foglalkozik, hanem kizárólag a törvényesség megsértésével. A kényszermunkára történt deportálások súlyosan sértették még az akkor érvényben lévő törvényeket is, pontosabban a 88/1945-ös, az általános munkakötelezettségről szóló törvényt.

Mindazok, akik a dekrétumok tárgykörébe terelik az ügyet, szándékosan tabutémává akarják tenni a kitelepítéseket, a kényszermunkára hurcolást, kimondottan azzal a céllal, hogy megakadályozzák magát a kárpótlást.


Milyen tevékenységet fejtettek ki eddig?
– Fontos hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy nemzetközi fórumokon már a DÁLESZ létrejötte előtt történtek lépések a deportáltak kártérítési ügyének rendezése érdekében. Nagyon hathatós segítség volt e téren a belgiumi Piérre Gillet vezette Közép-európai Emberjogi Bizottság munkája. Mi a 2002-es évet a kapcsolatok bővítésének és a csendes diplomáciának szenteltük. Főleg az európai intézmények informálásában voltunk eredményesek.


2002-ben megszervezték, hogy az Európai Parlament képviselői szlovákiai magyarokat hallgassanak meg az 1945 után elszenvedett sérelmekről...
– A június 24-én megtartott nyilvános meghallgatáson Bödők Aliz jogász számtalan példával bizonyította, hogy máig hoznak magyarellenes bírósági döntéseket. Erdélyi Géza református püspök ismertette az egyházát érő sérelmeket, mivel a többi szlovákiai egyházzal ellentétben a reformátusok nem tudták visszaszerezni jogos tulajdonaikat. Agárdi László a mezőgazdasági vállalkozók képviseletében a termőföldek újbóli elkobzását rótta föl a szlovák hatóságoknak. Nagy András párkányi nyugalmazott tanár az 1946-os, Csehországba irányuló deportálások történetét beszélte el a brüsszeli képviselőknek. Én a kényszermunkára történt elhurcolás, azaz a 88/1945 sz. törvény megsértésének politikai és jogi hátterét tártam a hallgatóság elé.


Az Európai Parlament mégis hogy mondhatta ki, a Beneš-dekrétumok nem ok arra, hogy Csehországot ne vegyék fel az Európai Unióba?
– Az EP elnökségének felkérésére készített jogi szakvéleményében Jochen Frowein német, Ulf Bernitz svéd és Lord Kingsland brit jogtudós arra a közös következtetésre jutott, hogy a Beneš-dekrétumok alapján történt vagyonelkobzások nem ütköznek az EU jogrendjével, amely nem visszamenőleges hatályú. A három jogász szakvéleményéből kitűnik, hogy egyedül Csehország helyzetét vizsgálták az egykori Csehszlovákia jogutódjaként.


Mást állítottak viszont a német szakértők…
– Később Edmund Stoiber bajor miniszterelnök megküldte az EU tisztségviselőinek és Gerhard Schröder német kancellárnak egy bonni és egy tübingeni egyetemi tanár szakvéleményét, akik épp az ellenkező következtetésre jutottak. Rudolf Dolzer és Martin Nettesheim szerint a Beneš-dekrétumok, amelyek alapján németeket és magyarokat telepítettek ki Csehszlovákiából, ütköznek az EU jogrendjével.


Mire összpontosított a szövetség a következő évben?
– 2003-tól a nagy nyilvánosság bevonása lett a célunk. Ekkor fizetett hirdetés formájában felhívást tettünk közzé, hogy jelentkezzenek mindazok, akiket 1946-1947-ben Csehországba deportáltak. Másfél hónap leforgása alatt 1478 jelentkezés érkezett, s azóta is nő a jelentkezők száma. Tagjaink levélben fordultak Romano Prodihoz, az Európai Bizottság akkori elnökéhez. Ezt többszöri levélváltás előzte meg a DÁLESZ és a Bizottság között. Az ügyben számos EP-képviselő is felemelte szavát, és továbbra is napirenden tartja a kérdést. Érzésem szerint eddigi tevékenységünk keretében sikeresen tájékoztattuk a nemzetközi döntéshozókat, és felszólítottuk őket, tegyenek valamit az elhurcoltak érdekében. Minderről pontos dokumentációt hagyunk hátra az utókornak.

Mit eredményezett a szlovákiai szervek megkeresése?
– Tagjaink közül sokan írtak Dzurinda kormányfőnek, de válasz nem érkezett. Amikor kifogásolták a kormányfő hallgatását, a kormányhivatal visszajelzése szerint több mint 1500 levelet iktattak.
Idén főleg a politikai lobbizást folytattuk. Január 31-én fogadott Csáky Pál miniszterelnök-helyettes úr, s ígéretet tett, hogy a kárpótlás ügyét a kormány elé terjeszti. Egyelőre semmi kézzelfoghatót nem tapasztaltunk. Viktória Jančošeková, a miniszterelnöki iroda igazgatónője 2005. március 7-i keltezésű levelében megköszönte a bizalmat, amellyel a kárpótlás ügyében Dzurinda kormányfőhöz fordultunk, és az igazságügyi miniszter irodájával történt konzultációja után azt javasolta, kérjük fel a parlamenti képviselőket, hogy a témával kapcsolatban kezdeményezzenek egy képviselői törvényjavaslatot, ami meggyorsíthatja az egész folyamatot. Természetesen ez is kibúvó, mivel a kormánynak minden jogosítványa megvan ahhoz, hogy törvénytervezetet terjesszen a parlament elé, arról nem is szólva, hogy több magyar miniszterünk is van!

Hogyan reagáltak kártérítési kezdeményezésükre a szlovákiai magyar szervezetek?
– Az MKP részéről semmilyen támogatást nem kaptunk, sőt inkább zavaró jelenségként kezeltek minket. A szlovák törvényhozás 1998 óta több esetben hagyott jóvá határozatot a múltban elszenvedett törvénysértések orvoslására. Az MKP mint kormánytényező ebben aktívan közreműködött. Sajnálatos, hogy a kényszermunka áldozatainak kárpótlását nem szorgalmazta sem a hazai, sem a nemzetközi politikai porondon. 2003. július 9-én nagygyűlést tartottunk Kéménden, ahol egyebek mellett nyílt levelet fogalmaztunk meg az MKP elnökéhez, Bugár Béla úrhoz, melyet a DÁLESZ elnökének és 361 tagjának az aláírásával küldtünk el a címére. Hivatalos választ a mai napig nem kaptunk. 2003 végén a szlovák parlament törvényt fogadott el az 1939-45 közötti ellenállásban részt vett egyének kárpótlásáról. Mintegy 50 000 személyről van szó, és a tervezett kárpótlás összegét személyenként 80 ezer koronában állapították meg. Az MKP a törvény jóváhagyása mellett szavazott. Megítélésünk szerint ez a törvény nem érinti a szlovákiai magyarságot, viszont adóját terheli. Politikai alku tárgyává válhatott volna a törvény MKP-s támogatása annak érdekében, hogy a törvényhozás egyidejűleg a kényszermunka áldozatainak kárpótlását is tárgyalja meg. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy az MKP-ban, dacára választási ígéreteinek, nincs meg a politikai akarat az ügy rendezésére. Óriási mulasztásnak könyveljük el azt is, hogy 1998 és 2000 között kiaknázatlanul hagyták a Szlovákia EU-csatlakozásával kapcsolatban felmerült nemzetközi politikai lehetőségeket. Úgy gondolom, az MKP történelmi, soha meg nem ismétlődő lehetőséget szalasztott el.


Az utóbbi időben az MKP vezetőinek több nyilatkozata is bizonyítja, hogy a magyar pártot foglalkoztatja a deportáltak kártérítésének ügye. Az önök és az MKP kártérítési követelése között azonban eltérés is van. Miben?
– Mi szigorúan egyéni kárpótlást követelünk! Szeretnénk, ha tagjainkat úgy kárpótolnák, mint akiket a II. világháború idején a szlovák államból kitelepítettek, illetve mint a holokaust áldozatait. Követeléseinket eddig figyelemre sem méltatták, mert attól tartanak, hogy ez a Beneš-dekrétumok megnyitását jelentené. De nem azt jelenti. A dekrétumokra való hivatkozás csak ürügy, hogy a kérdéssel ne kelljen foglalkozni. Követelésünk azon alapszik, hogy a magyarok esetében durván megsértették az 1945-ben kiadott, 88-as számú törvényt, amely az általános munkakötelezettségre vonatkozott. A törvénnyel ellentétben a magyarokat családostul, terhes asszonyokkal, apró gyerekekkel együtt, a fegyveres fenyegetés súlya alatt kényszerítették lakóhelyük elhagyására.


Kártérítési kezdeményezésükkel megkerestek cseh politikusokat is?
– Követelésünket nemcsak Dzurinda szlovák miniszterelnök, hanem Václav Havel cseh államfő s utódja, Václav Klaus is figyelmen kívül hagyta, csupán Petr Mareš cseh miniszterelnök-helyettes reagált megkeresésünkre. Őt arra figyelmeztettük, hogy a meghurcolt s máig Csehországban élő szudétanémetek irányában tervezett humanitárius gesztusból a cseh kormány ne hagyja ki a magyarokat. Mareš biztosított minket, hogy ha erre sor kerül, egyetlen kisebbséget sem fognak diszkriminálni. Úgy gondoljuk, ha Csehországban lesz kárpótlás, Szlovákia erkölcsi kényszerhelyzetbe kerül, és nemzetközi nyomásra kénytelen lesz lépni.


Némi mozgolódás már tapasztalható volt szomszédunknál.
– Csehország egy politikai piruettel, úgy tűnik, anélkül, hogy hivatalosan hatálytalanítani kényszerülne a régi jogszabályokat, rendezni kívánja a dekrétumok okozta sérelmeket. Itt természetesen számításba kell jönniük azoknak a csehországi magyaroknak is, akiket a deportálások érintettek s ma cseh állampolgárok. Az ő képviseletük érdekében a DÁLESZ által tett diplomáciai erőfeszítések, reméljük, gyümölcsözőknek bizonyulnak.


Tudomásunk van róla, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes napirenden tartja a deportáltak kártérítési követelését, ám most úgy látja, nincs politikai akarat annak rendezésére, s nem valószínű az sem, hogy egyhamar lesz.
– Arról mi is értesültünk, hogy politikai tárgyalásokat folytat az ügyben, de ott még nem tart, hogy a témát a koalíciós tanács elé vigye. Arról is tudunk, hogy Csáky Pál még az előző kormány megbízásából készíttetett egy elemzést arról, a zsidók után kiket kell még kárpótolni. A Szlovák Tudományos Akadémia értékelése szerint orvosolni kellene a szlovákiai magyarok II. világháború utáni sérelmeit is. Szakértők szerint a hatályos törvények értelmében nincs lehetőség a Csehországba deportáltak sérelmeinek orvoslására, de az sem zárható ki, hogy a jövőben megszületik egy, a magyarok háború utáni sérelmeire reagáló kárpótlási törvény.


Mit tud róla, mi a hivatalos szlovák szervek álláspontja a kártérítés kérdéséről?
– Úgy tudom, a hivatalos szlovák álláspont ebben az ügyben eddig nem fogalmazódott meg. A szlovák politikai erők vagy nem tudnak, vagy nem akarnak tudomást venni erről a kérdésről.

l Újabb adatok szerint 1946 ősze és 1947 februárja között több mint negyvenezer felvidéki magyart, köztük gyerekeket és öreg, beteg embereket kényszerítettek otthonuk elhagyására. Mi mindenért járna kárpótlás? Az embertelen körülményekért, a szenvedésért, a megaláztatásért, a kényszermunkáért, az elvett vagyonért?

Mindenért. És éppen az ilyen összetevők azok, amelyek az egyéni kárpótlás elvét indokolják!

Az állam többszörösen törvényt sértett, II. rész
Dátum: 2006-01-11 17:26 Küldte: szabadujsag

Politika, közélet Kérdéseinkre KRIVÁNSZKY MIKLÓS, a Deportálások Áldozatai és Leszármazottaik Szövetségének elnöke válaszol
2006-02

Ki mindenkinek kellene kárpótlásban részesülnie?
– A még élő áldozatoknak és az elhunytak leszármazottainak.


Ki intézze és fizesse a kárpótlást?
– Szigorúan a kormányszervek. Valamelyik minisztérium vagy az általa létrehozott célalap. Párt és más intézmény csak ellenőrző szerepet töltsön be.


Véleményük szerint csak egyszeri összeg jöhet szóba, vagy elképzelhető bizonyos járadék is?
– A kérdés nyitott. Döntsenek az érdekeltek.


Ha a szlovákiai szerveknél nem járnak sikerrel, még milyen nemzetközi szervezetektől remélhetnek támogatást?
– Az ügy nemzetközi síkra való terelése fontos része munkánknak. Bevallom, abban reménykedtünk, hogy erre nem lesz szükség, hanem elegendőnek bizonyul az itthoni politikai képviselet mozgósítása. Felfogásunk szerint nem kisebbségi kérdésről van szó elsősorban, hanem alapvető emberi jogról. A szlovák állam azzal, hogy polgárai egy csoportját kirekeszti jóvátételi politikájából, szembekerül az európai normarendszer alapvető tételével is, amely kifejezetten tilt mindenfajta hátrányos megkülönböztetést. A mi esetünkben a diszkrimináció annyival súlyosabb, hogy azt egy adott nemzeti közösség tagjaival szemben, olyanokkal szemben alkalmazzák, akiket származásuk miatt hurcoltak el. Az EU bővítési folyamata felszínre hozta a kisebbségi problémát, bár az elfogadott szemlélet szerint – amelyik korántsem mondható kiegyensúlyozottnak – e kérdés rendezése a csatlakozott országokban kielégítő. Így érthető, hogy az 1998 és 2003 közötti szlovákiai EU-országjelentésekben a magyar közösség alapvető gondjai nem szerepelnek. Ám az MKP felelőssége itt sem hallgatható el. A lényeges gondokra összpontosító politikusok az EU-ban is világosan látják, hogy ennek a kérdésnek a megoldása a jelen és a közeli jövő egyik nagy kihívása.


Az Európai Parlament bizonyos képviselőire gondol?
– Úgy tűnik, az Európai Parlamentben támogatókra tudunk találni a kényszermunka ügyének rendezéséhez is. Például Miquel Raynal katalán képviselő személyében, aki parlamenti közbenjárásaival és a kéméndi nagygyűlésünkön való személyes jelenlétével is bizonyította, számos európai politikus számára nem közömbös a kisebbségek helyzete, sem a deportálások áldozatainak ügye. Bizonyosra vehetjük, hogy ebben a kérdésben még komoly csatározásoknak lesz tanúja mind a nemzetközi, mind a hazai politikai közvélemény, és ha minden kötél szakad, végső stációként segíthet a nemzetközi bíróság.


Ideje lenne, mert már csak koruknál fogva is egyre fogynak a túlélők...
– Ez elévülhetetlen gaztett. De igaz, a jóvátétel elsősorban nekik jár.


Ön mennyire volt érintett a deportálásban?
– Egy deportálttól hallottam, akit 1946-ban gyerekként vittek Csehországba. „Reggelente a gazda, akihez kerültünk, a hófödte, jeges padlásajtót megdöngette, és otroku vzhuru! (rabszolga, föl!) kiáltással ébresztette édesapánkat.” Ez volt az egyike azoknak a személyes tragédiáknak, amelyek arra késztettek, hogy segítsem elő, intézményes keretek között is képviselje valaki a hatalom által kényszermunkára és némaságra ítélt embereket. Ma a visszanyert szabadság és demokrácia hirdetői közül sokan inkább a feledés és elhallgatás kényelmét választják az igazság és az emberi méltóság visszaállításáért folytatott küzdelem helyett. Szerintem a süket fülek politikája gonoszabb magánál a meghurcoltatásnál.

Mit üzen a kárpótlásban reménykedőknek?
– Nem csüggedünk!

Köszönöm a válaszait.

Szabad Újság



Még nincs szöveg...



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona