Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció


Szlovákia története

Szlovákia története - Dušan Kováč

DUŠAN KOVAČ: Szlovákia története

Mítoszok és dilemmák

Szlovákia történetével kapcsolatban felvetődik a kérdés: ez a történet az 1993-as évvel kezdődik? Ha az államot a szó szigorúan vett és modern értelmében fogjuk fel, akkor a válaszunk: igen. Ha viszont az államok történetébe az állampolitikai programok is beletartoznának, akkor Szlovákia története ilyen megközelítésben a 19. század közepéig nyúlna vissza.

Nézetünk szerint Szlovákia történetén jóval kiterjedtebb tárgykört kell értenünk, mint az önálló szlovák állam vagy a szlovák államiság történetét. A szlovák történetírásban már hosszabb idő óta állandósult Szlovákia történetének tárgya: ez a mai szlovák territórium története a szlovák etnikum történetével kombinálva. Ez az elv mutatkozott legeredményesebbnek a szlovák társadalom fejlődésének megismeréséhez. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne értékeljük túl a történelemben érvényesülő ok-okozati összefüggéseket. Ebből születnek ugyanis a történelmi mítoszok.

Történelmi mítoszok

Ilyen történelmi mítosz például a szlovákoknak a szlovák államiságért folytatott ezeréves küzdelméről szóló hagyomány. Az igaz, hogy az önálló szlovák államnak az 1993-ban történt megalakulását nehéz elképzelni a cseh-szlovák állam megalakulása és léte nélkül, tehát anélkül, hogy Szlovákia kivált volna a történelmi Magyarországból. Az 1918- as évet sem lehet elképzelni szlovák politikai program nélkül és a modern szlovák nemzet kialakulási folyamata nélkül. Ez a folyamat viszont összefügg a felvilágosodással, de paradox módon a magyarországi rendi felkelésekkel is. S így az idő tengelyén haladva folytathatnánk Nagymoráviáig vagy a szlávoknak a Kápát-medencében való megjelenéséig...

Ha azonban az időtengelyből ívet alkotnánk, és azt állítanánk, hogy a szlovák állam keletkezésének okai már valahol Nagymoráviában vagy a szlovákoknak a saját államért folytatott mitikus ezeréves harcában rejlenek, olyan állításhoz jutnánk el, amely nyilvánvalóan téves. A történettudomány helyére az ideológia lépne.

[...] A történelem azonban a történészek szakterülete.

Népek találkozási helye

Célszerű - és már itt is kialakult bizonyos hagyomány - Szlovákia történetét mint a territórium történetét felfogni, azaz e terület betelepülésének történetével kezdeni. A mai Szlovákia területén a szlávok története csak 15 évszázadot ölel fel, és a szlovákokról mint önálló etnikumról a 10. századtól kezdve lehet beszélni. [...] Európa és bizonyos korszakokban Eurázsia is egységes földrészt alkotott, ahol a kultúrák és népek találkoztak egymással. Szlovákia területe bizonyíthatóan egyike volt e vándorlások útkereszteződéseinek. [...]

Két állam keretében

Ha az államiság elvéből indulunk ki, akkor Szlovákia története két államkeretben játszódott le - a történelmi Magyarország és Cseh-Szlovákia állami keretei között. Ennek ellenére Szlovákia története nem azonos ezen államok történetével. Ezt könnyen megállapíthatnánk, ha Szlovákia történetét 1918-ig a történelmi Magyarország történetével, 1918 után pedig Cseh-Szlovákia történetével akarnánk helyettesíteni. Kiderülne, hogy e két állam történetének összegezése még nem alakítja ki azt, amit meg akarunk ismerni.

E szélsőség mellett létezik még egy másik szélsőséges szempont: eszerint Szlovákia történetét egyszerűen úgy kell felfogni, mint valami "disszidens közösség" történetét Magyarország vagy éppenséggel Cseh-Szlovákia keretében. Nem lehetséges azonban Szlovákia történetét csak mint egy régió történetét vagy a "szlovákkérdés" történetét megírni. A szlovák történész számára sokkal inkább alapvető fontosságú, hogy megtalálja a helyes arányokat, mint más államok és nemzetek történészei számára, akiknek ilyesmivel nem kell bajlódniuk, legalábbis nem ilyen mértékben.

A szlovák történetírás dilemmája

A szlovák történetírás kezdettől fogva viaskodik a szlovák történelem koncepciójának problémájával. Ez a kérdés már Juraj Papánek számára is felmerült, amikor a szlovákok történetének első összefoglalását próbálta megalkotni (Historia gentis Slavae). Elgondolkodtak ezen a "megújhodás" korszakának történészei és írói is. Ennek a korszaknak a legjelentősebb teljesítménye, Július Botto szintézise a 20. század elejéről (Slováci. Vyvin ich národného povedomia a Krátka história Slovákov). Míg az első részben, melyben Botto a szlovák nemzeti identitást kíséri figyelemmel, az ismeretek hiányában voltaképpen az egész középkort kihagyta, s az akkori elképzeléssel összhangban a Nagymorva Birodalom után a "nemzeti megújhodás" korszakát sorolta be, a második kötetben már megtaláljuk a középkori magyar történelem vázlatát, persze inkább csak utalásokban.

A hivatásos szlovák történetírás csak 1918-tól létezik. [...]

1918 után Szlovákiában is érvényesíteni kezdték a csehszlovák történelem koncepcióját, amely az egységes csehszlovák nemzet koncepciójából következett. A Szlovákiában kibontakozó történeti kutatás hamarosan megmutatta, hogy ez a konstrukció tarthatatlan, hogy Szlovákia történetének megvan a maga dinamikája, és hogy több esetben korszakolása is eltér a cseh történelemétől. Daniel Rapant végkövetkeztetése az volt, hogy csehszlovák történelemről csak 1918 után lehet beszélni, mint a csehszlovák állam történelméről. [...]

A Szlovákiát érintő történelmi kutatások, az első dokumentumgyűjtemények kiadása, a témában megjelent publikációk, részmonográfiák végül elvezettek ahhoz a kísérlethez, hogy kidolgozzák Szlovákia történetének tudományos összefoglalását. A megjelent műveken azonban érezhető a korszak hatása. Terminológiájukban, de főképp a történelmi folyamatok ideológiai okokra visszavezethető deformációjában az akkori rezsimtől felülről oktrojált pszeudomarxista, valójában inkább sztálinista és posztsztálinista ideológia figyelhető meg, s ez mindegyiken végigvonul, de főképp a 20. század történetére jellemző.

A Tiso-féle állam idealizálása

Meg kell említeni az 1939 és 1945 között rövid ideig létező szlovák államot is. Szakmai szempontból nézve ebben az időben nem keletkezett semmilyen jelentősebb történeti mű, viszont kialakult a szlovák múlt idealizált, neoromantikus és mitikus szemléletének egész rendszere. Az ok egészen érthető volt. A szlovák állam Hitler utasítására, az ő kényszerítésére jött létre, a szlovákok aktív hozzájárulása és akarata nélkül.

A mitologizált történelemszemléletnek egyebek közt az volt a feladata, hogy leplezze ezt a tényt, és úgy tüntesse fel a szlovák államot, mint a szlovákok ezeréves törekvésének eredményét. Éppen ebben az összefüggésben keletkezett több hungarofób és csehofób elképzelés. [...]

A szlovák történelem eltorzított magyarázatának egész rendszere nyilvánvaló visszalépés volt a rapanti típusú pozitivizmustól a 19. század első felének nacionalista romanticizmusa irányába. Ennek ellenére ezek a mítoszok a szlovák társadalom bizonyos rétegeiben megőrződtek, 1989 után újraéledtek, és 1993 után reneszánszuk még jobban megerősödött.


Szlovákok igazi történelme

EURÓPA "HUZATOS" RÉSZE

MAJDANI ÁLLAMALAPÍTÁSOK

EURÓPA "HUZATOS" RÉSZE


Vajon van-e a többi európai országnak augusztus 20-ája, s ha igen, miként emlékeznek vissza saját államalapításukra, államiságuk kezdeteire? Errol kérdeztük Szarka László történészt.

- Nem tudom, hogy Európában mindenütt megemlékeznek-e az adott ország államalapításáról és államalapítójáról egyetlen, ünnepiként tisztelt napon. Amiként a megalakulásra, akként a kezdetekre való visszatekintésrol is elmondhatjuk: ahány ház, annyi szokás.

Európa képét Három nagy invázió alakította a X-XI. században: a normannoké északon és délen, a szaracénoké délen és a magyaroké keleten
- Ha eszerint az államalapítás-ünnepekrol nem adhatunk is egységes képet, beszélhetünk-e mégis olyan általános irányzatokról, amelyek az európai államok létrejöttében érvényesülnek?

- Európában az állami fejlodés szempontjából már az ókor is rengeteg fontos államalakulattal szolgált, ám a modern európai államrend szempontjából az igazán fontos korszak a Római Birodalom felbomlása, Európának a Nyugat-Római Császárságra és Bizáncra való kettészakadása volt. Ugyanakkor Európa egy másfajta értelemben is kettészakadt: élesen elkülönült egymástól egyfelol ez a két "római" birodalom, másfelol a Barbarikum, vagyis a római utódállamokon kívül eso területek. A modern európai államalakulatok a római birodalom utódállamainak és a Barbarikumnak az "egybenövésekor" jöttek létre.

- Ön elsosorban a szomszédos szláv nemzetek történetének a szakértoje. Mikor kezdodött az o államiságuk?

- A ma velünk szomszédos államok történelemszemléletére általában az a jellemzo, hogy szeretik visszavetíteni magukat a legtávolabbi idokbe, amikorról azonban csak igen kevés forrás és tényanyag áll a kutatók rendelkezésére. Ilyenkor kezdodik el aztán a historikummal való "játszadozás", hiszen ezek a mai szomszéd nemzetek nem azonosak azokkal a népekkel, amelyek a VII-IX. században megpróbáltak valamiféle állam elotti szervezodéseket létrehozni a Kárpát-medence térségében. Ma már - szerencsére - egyetértés mutatkozik abban a kérdésben, hogy a VII-IX. században itt létrejött szláv - vagyis a déli, a bolgár és a morva - államalakulatoknak az irányítói egyetlen esetben sem voltak azonosak a mai cseh, horvát, bolgár vagy szlovák népcsoporttal. Azok olyan szláv népességek lehettek, amelyek különbözo nyelveket beszéltek, jobban mondva más-más dialektushoz tartoztak, más-más területeken éltek, mint amelyekkel ma azonosítják magukat az imént felsorolt nemzetek. Ezek a fejedelemségek sok mindenben nem feleltek meg a modern államiság feltételeinek, inkább katonai alapon szervezodtek, a katonailag meghódított területeken uralkodtak, adókat szedtek be, s területeiket fegyverrel ellenorizték. Az említett egyetértés azonban csak a történészekre vonatkozóan igaz, a szlovák és a cseh politikusok mindmáig szívesen hangoztatják, hogy a nagy-morva állam és a XX. századi cseh és szlovák állam között intézményi folytonosság van. Csakhogy éppen ennek a Nagy-Morva Birodalomnak vetett véget a magyar honfoglalás, majd államalapítás, s ez egy egészen új kárpát-medencei helyzetet teremtett. Ezt a változást pedig nem lehet meg nem történtnek tekinteni.

Normann harcosok a bayeuxi kárpiton
- Ha a Nagy-Morva Birodalomra gondolunk, azt hiszem, mindannyiunknak elsoként Szvatopluk neve "ugrik be".

- Szvatopluk volt a késoi, IX. századi morva állam kiteljesítoje. Eljutott az államszervezodésnek egy viszonylag magas fokára, Rómával is felvette a kapcsolatot, és a korabeli lengyel államhoz hasonló fejlettségu államszervezetet hozott létre. Tehát az o birodalma nemcsak katonai és gazdasági alapon állt össze, hanem egyfajta törvényalkotói ideológia alapján is, ami az államban mint szervezeti egységben való gondolkodásnak elso lépcsofoka. Ugyanakkor a Nagy-Morva Birodalom sohasem volt eros állam, hiszen katonailag, vagyis kívülrol és társadalmilag, azaz belülrol is törékenynek bizonyult. Belülrol azért, mert a szláv népek egymással is szüntelenül rivalizáltak, például a nyitrai szláv fejedelemség története a szomszéd szlávokkal való folytonos véres viszályokból állt. Ez a megosztottság gyengítette a szlávok katonai erejét is. Amikor a honfoglaló magyarság a Kárpát-medencébe érkezett, kétarcú morva államot talált itt: egyfelol egy szervezetileg kiteljesedot, másrészrol viszont egy végzetesen megosztottat. Így aztán ma már csak kevés szlovák és cseh történész állítja azt, hogy a IX-X. század fordulóján a magyar honfoglalók verték szét a morva államot. Az a morva állam ugyanis teljesen kimerült a frankokkal vívott háborúiban, azaz semmi szükség sem volt rá, hogy a magyar honfoglalók verjék le. Egyedül csak a már említett nyitrai fejedelemség állt ellen hosszabb ideig és keményebben a magyar honfoglaló szándéknak, s valószínuleg e kemény harcoknak köszönheto, hogy az a terület tisztán magyar etnikumú lett a honfoglalás során.

Harcoló zsmurájok (japán fametszet)
- Létezik-e valamiféle "tulajdonjogi vita" a cseh és a szlovák történetírás között arról, hogy melyikük országának elozménye a Nagy-Morva Birodalom?

- Nincs ilyen vita, ámbár néha megkülönböztetnek a IX. században élo szlávokon belül felso-ausztriai szlávokat és pannon szlávokat, néha pedig bizonyos szlovák publicisták morva birodalom helyett "Nagy-Szlovákiá"- ról beszélnek, de igazi történészi "tulajdonjogi" vita nem létezik. Úgy tunik, hogy a cseh és a szlovák történészek is hajlanak a reális értékelésekre. Például a Nagy-Morva Birodalom "nagy" jelzojét sem a hatalom kifejezojének tekintik, hiszen az egyszeruen csak a "távoli" Morávia megjelölése. A Nagy-Morva név ugyanis bizánci krónikaíróktól származik, s az o idejükben nem jelentett egyebet, mint a hozzájuk közelebb levo, a mai Szerbia területén létezo Moráviától való megkülönböztetést. A másik reális elem éppen az, hogy nem próbálnak valamiféle csehszlovák elozményt belelátni ebbe a birodalomba. Ilyesfajta dualista történelmi múlt keresésével korábban ugyan próbálkoztak, de mivel már nem létezik Csehszlovákia, az effajta történelmi elozmény keresése is vesztett fontosságából. A cseh történészek számára természetesen a cseh államiság valódi alapja, az igen fejlett középkori cseh állam fontos elsosorban.

- És a szlovákok számára mi tekintheto állami elozménynek, amellyel esetleg kontinuitást, folytonosságot is felmutathatnak a régmúlt és a jelen között?

- Akadémikus szlovák szakmai körök nemigen eroltetik, hogy találjanak ilyen folytonosságot, mivel az ilyesfajta próbálkozások semmilyen eredményt nem hoztak. Akadnak történészek, akik a középkori Nyitrában, illetve a török megszállás alatti Nagyszombatban vélnek felfedezni valamiféle szlovák állami jelenlétet, de ezek között is kétszáz-háromszáz éves kihagyások vannak. A szlovák etnikum bölcsoje egyértelmuen a királyi Magyarország volt, a mai szlovák nemzet ugyanis három-négy szláv népcsoport összeolvadásából keletkezett, s e lassú folyamathoz szükség volt egy olyan kedvezo állami keretre, amelyben nyugodtan élhettek.

- Mindabból, amiket elmondott, számomra úgy tetszik, hogy térségünk államainak, államiságának megértéséhez a kontinuitás a kulcsszó.

- Igen, elég csak a dák-román elméletre gondolnunk, s mindjárt megértjük, hogy miért. Az ezen elméletet vallók fölteszik, hogy közvetlen kapcsolat volt a római korban itt élo népek és a most itt lakók között. Ez azonban figyelmen kívül hagyja a Kárpát- medence tágabb térségének egyik legfontosabb sajátosságát. Azt ugyanis, hogy Európának ezt a részét állandó etnikai átalakulás jellemezte, tehát ez egy olyan "huzatos" része volt földrészünknek, ahol szilárd államszervezodés nélkül nem maradhattak fenn a különféle népek.


GÓZON ÁKOS



A szlovákság történeti tere

A szlovákok történeti tere

A szlovákok történeti tere és történeti tudata

Kučera, Matuš: Slovensko a jeho historický priestor. =Slovenské pohl’ady, IV. + 116. roč. 2000. 6. no. 14–34. p.

Ahhoz, hogy megbízható válaszok szülessenek a szlovákság történeti terével és történeti tudatával kapcsolatos kérdésekre, a forrásokat tiszteletben kell tartani. Bár írásos források napjainkban már nemigen bukkannak elő, a régészeti leletek igencsak gazdagítják, árnyalják eddigi ismereteinket.

Az első kérdés: hol terült el a szlovákok őshazája? Sokáig (szinte napjainkig) tartotta magát a tévhit, hogy a középső és déli Dunatájon őshonos a szlávság és a szlovákság. Ez a szlovák historiográfiában sokáig elfogadott nézet egy 12. századi kievi szerzetestől, Nestortól ered. (Vö. e számban Kajčovič cikkével.) A nemzetközi tudomány azonban elsősorban régészeti leletekre támaszkodva azt állítja, hogy a szlovákok ősei jelenlegi hazájukba fokozatosan, a 3. és a 6. század közötti időben érkeztek, azaz a nagy népvándorlásnak nevezett korszakban, északról, a Kárpátokon túlról.

Az általuk elfoglalt területet hódítással szerezték meg, mely korántsem volt lakatlan, hanem az emberiség hominizálódásának egyik terepe, ahol már a neolitikumban megjelentek a földművelés kezdetei. A szlovákság ősei itt a kelta népesség maradványaival, továbbá germán törzsekkel, gepidákkal, herulokkal és longobárdokkal találkoztak, amint ezt a bizánci Prokópiusz is leírta.

A szlovákok megszállta régió előnyös is volt, meg kedvezőtlen is. Előnyös azért, mert civilizációs szempontból előkészített területnek számított, kedvezőtlen pedig azért, mert híján volt egy központi szerepű síkságnak: ehelyett egy nyugati és egy keleti síkságból állt, amelyet a hegyek miatt csak a terület peremén kívüli útvonal kötött össze egymással úgy – ahogy. A kora középkori Szlovákia ezáltal az európai érdekek határvonalára, nem pedig keresztútjára esett, ami végül is előnynek bizonyult annak következtében, hogy a lakosság nagy kataklizmák idején (az avarok, magyarok, tatárok, kunok betörésekor és a török hódoltság évszázadot meghaladó korszakában) felhúzódhatott a hegyekbe, s így nem kellett nagy szociális és demográfiai megrázkódtatásokat elszenvednie.

Ami a szlovákok államiságának gyökereit illeti: a 7. századi Samo-birodalomról szinte véletlenül tesz említést egy francia krónika. Területétől csak némileg északra keletkezik az első valódi állam, amelyet Nagy-Morávia néven emlegetnek. Két centruma volt: az egyik Nyitra, ahol előbb főpresbiteriátus, majd püspökség alakult. Innen igazgatta majdnem az egész mai szlovák területet Pribina, majd Szvátopluk, az állam pusztulta előtt II. Svätopluk, s ide pályázott a fejedelmi székbe Rastislav.

Nagy-Moráviából fennmaradt legfontosabb örökség az államiság továbbélése. Az igazgatási rendszer várakhoz kötése, a lakossági szervezet mind-mind olyan jelenség, amely a cseh, lengyel és magyar utódállam alapjait vetette meg. A szlovákok egyébként azért nem fulladtak bele a soknemzetiségű magyar államba, mert annak alapvetése nagy-moráviai volt Anonymus és Kézai krónikáinak egyes részei által is elismert a szlovákok számára Nagy-Morávia államiságával kapcsolatos képzet egyetlen olyan hagyomány maradt, amelyhez történeti sorsfordulók során és újra vissza lehetett térni.

A szlovákok etnogenézisében, akárcsak más népekében is, szerzőnk kétféle öntudatot különböztet meg, az etnikait és a történetit. A másoktól való különbözés a szlovákság körében nagyon régi keletű, amit a szomszéd népek-nemzetek szlovák megnevezése egyértelműen tanúsít. Ez a másságtudat azon alapult, hogy a területen a szlovákság a legrégibb etnikum, és elégséges mértékben különbözik a vele szomszédos etnikumoktól, akik ugyancsak megkülönböztetik magukat a szlovákoktól (pl. a magyarok tótoknak hívják őket).

Nem ilyen egyértelmű és ellentmondások nélküli a történelmi tudat alakulása: ez, bármennyire sajnálatos is, többször és többféleképpen mondott ellent az etnikai tudatnak. A magyar történeti tudat a szlovákok ellen a fehér ló legendájával, az úr és szolga népre osztással, majd pedig – jó néhány száz évet követően – a szlovákság létének tagadásával lépett fel.

Amikor a szlovák–magyar együttélés mind hosszabb ideje nyomán kiderült, hogy a történeti Magyarországon számos szlovák származású ember lett "úr" és dúsgazdag, illetve a szlovákok közül sokan az ország javára értek el lényeges eredményeket, kialakult (az etatizmus és hungarizmus alapján) a szlovákok körében a "hungarus patriotizmus" történeti tudata.
Az újkori "nemzet" kategória elfogadása jegyében a szlovákok is mindinkább feladták a "hungarus patriotizmus” kötődésüket, és ismét felfedezték Nagy-Moráviát, mindazonáltal még a 19. század második felében sem állt össze szerves egésszé a szlovák történeti tudat. A szlovák történelmi felfogások összefogására F. V. Sasinek vállalkozott. Ő a szlovákságot autochtonnak tartja, miközben későbbi időkre nézve a történetiség elemeit is érvényesíti (az Árpád-házi királyoknak lengyel és orosz kapcsolatai voltak, ami bizonyítja: tudták, hogy a magyar állam nyelvében nem kizárólagosan magyar, továbbá: a magyar állam szervezeti elveket vett át Nagy-Moráviától). Munkásságában azonban a kivitel “amatőr” színvonalú.

A magyar millenniumi ünnepségek elutasításaként J. Botto vállalkozik a szlovák nemzettudat fejlődésének bemutatására. Eközben sajátos módon elveti a szlovák történelem kontinuitását. Szerinte a magyarok bejövetelétől kezdve 1848. május 10-ig, a liptószentmiklósi nemzetgyűlés megtartásáig, a nemzet “sajátjogú ” történelmet élt meg.

1945 utáni fejlemény, hogy létrejött az addig meglehetősen amatőr színvonalon folyt szlovák középkorkutatás intézményi bázisa, illetve az, hogy az akkori magyar történettudomány (főként Molnár Erik és Léderer Emma révén) rengeteg adatot szolgáltatott a magyar nacionalizmus történetéből. Persze a csehek és szlovákok szétválásáig a történeti azonosságváltozatokat csak módjával lehetett kutatni., hiszen a szlovák történészeket könnyen marasztalhatták el “burzsoá nacionalizmussal”. Csak az önálló szlovák államiság megteremtése után teremtődtek meg az előfeltételek arra, hogy a szlovák történelemtudomány kutassa az azonosságtudat kialakulásának kérdéseit, mégpedig európai színvonalon, ami egyfelől azt jelenti, hogy elveti a nemzeti romantika régebbi naivságait, másfelől az újabb nacionalizmus mítoszait.


Futala Tibor


Cyrill és Method nem járt Szlovákiában

Cyrill és Method nem járt Szlovákiában

Cyrill és Method nem járt Szlovákiában

A szlovák történetírás megkísérli Nyitrával kapcsolatosan Cyrillt és Methodot is beépíteni propagandaanyagába, mint akik segítségével a szlovákok terjesztették el a kereszténységet a Duna-medencében. Mondanunk sem kell, hogy ebből semmi sem igaz. Ugyanis felvidéki tevékenységüket semmi sem igazolja. Kniezsaprofesszor is megállapítja, hogy a két hittérítő egyáltalán nem működött azon a területen, amit ma Szlovákiának neveznek, kultuszuk a szlovákoknál egészen újkeletű. Az egyházi életben nyomuk sincs. Szerinte pl. bőségesen találunk anyagot Szt. István kultuszára vonatkozóan, szlovák nyelvű imádságok százai tanúskodnak erről, még a protestánsoknál is, de semmi nyoma Cyrillnek és Methodnak. (Kovács Endre: Magyarország és Kelet-Európa, Budapest, 1947.277. old.) Ha a szlovák nép kialakulásának történetét vizsgáljuk, meg kell határoznunk azt is, hogy milyen magyar települések voltak a Felvidéken. Már ezek léte is bizonyítja, hogy ott az árpádi honfoglalás idején igen kevés szláv Iehetett. Hogy a bizonyíthatóan ott élt magyarság tetemes része tűnt el az idők folyamán, csak úgy érthető meg, hogy jelentős magyar emberanyag gyarapította a szlovákság kialakulását. Kétségtelen, hogy a Felvidéken Árpád bejövetele előtt is éltek már magyarok. ". Jenő pápa 826-ban levelet írt a "keresztény magyarok fejedelmének" felszólítva őt templomok építésére. Tehát még jóval Methodék előtt. Kopasz Károly császár 858. évi konventi határozatának aláírói között már egy "hungaricus comes" szerepeit. A Faludi Évkönyvben 863-ban található, hogy a holland Utrecht városának püspöke "Hungaricus Trainstensis". A 863. évben a keresztény krónikák megállapították, hogy a "hunok összessége már megtért". VIII. János pápa 872. és 882. között ismételten írt a "keresztény magyarok fejedelmének" szintén templomok építésére buzdítva őt. Kétségtelenül a Felvidékről volt szó. László Gyula professzor a régészeti megfigyeléseket térképre rögzítve, számos tanulmányában bizonyította be, hogy Árpádék előtt is éltek Felvidékünkön magyarok. (Archeológiai Értesítő 1964. és 1970. sz.)

Az ősmagyar települések

A továbbiakban majd okmányokon alapuló adatok felsorolásával bizonyítjuk, hogy a Felvidék tele volt magyar helynevekkel, amelyeket későbbi határleírások tanúsága szerint fokozatosan cseréltek fel szláv nevekkel. Tehát szlávosodás és nem magyarosítás folyt. Kniezsa professzor idevágó tanulmánya bő bizonyító anyagot mutat be erről. (St. Kniezsa: Zur Geschichte der ungarisch-slowakischen ethnischen Gren- zen, Budapest, 1941.) Bőven sorolhatnánk fel adatokat más szerzők műveiből, mint: Körösy József dr., Jócsik Lajos dr., Révay István gr., Kovács Ilona, Wagner Ferenc dr. Felvidéki vármegyéink ősi magyar nevei szintén bizonyságai az eredeti magyar településnek. Ezek: Turóc, Árva, Zólyom, Bars, Hont, Szepes, Sáros, Ung, Bereg. Árpád-kori okmányok tanúskodnak a nyugati gyepük székely településeiről, Pozsony, Nyitra, Trencsén vármegyék területén. Szalontai Rezső, a világszerte csehnek tudott Comensky(Comenius) székely származását igazolva (aki bizony Szeges volt) mutatja ki a morvaországi székely határőrök nyomait. De a Szepesben, a Poprádi-fennsíkon is megtalálhatjuk a székely telepek maradványait. Kevésbé ismert az, az új régészeti felfedezés, hogy a

mai Przemisl terében és attól keletre, Délkelet-Lengyelország és Délnyugat-Ukrajna területén is voltak az Árpádok idején előretolt magyar határbiztosító előőrsök, kisebb földvárakkal meg- erősítve. Ilyeneket találtak Przemisl területén kívül Halics városában, Krüloszban, Szudovaja Visnja faluban is, amelyek magyarságát az ott feltárt temetők leletei igazolták. (Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete közleménye, Nép- szabadság 1979. febr. 25. sz. 15. old.) Ez a vonal felel meg a honfoglalók Verecke felé való vonulásának is. E földvárak őrsége ellenőrizhette a duklai, uzsoki, mezőlaborci kárpáti átkelő útvonalakat. Ha a Kárpátvonal katonai biztosítása ilyen messze előretolt elemekkel volt megerősítve, ér1hető, hogy a Kárpátokon belül is mindenütt magyar volt a határbiztosító település, tehát végig a Felvidéken is.

Az eltótosodás

Az Árpád-kori oklevelek természetesen sok -a magyarság életmódjának kevésbé megfelelő -, akkor még lakatlan területről emlékeznek meg. Ez időben a magyarság lent a völgyekben települt Ie, különösen Trencsénben, Turócban, Liptóban ismeretes a magyar nemesi falvak egész sora. A később betelepülő szlávság eleinte csak a hegyi legeltetésre alkalmas régiókat szállta meg. Később a szaporodó tótság között elszigetelten élő magyar falvak lakossága eltótosodott. Részben belőlük alakult ki a tótság első nemessége, utóbb a tótok kiválói is felemelkedhettek erre a társadalmi szintre, főként összeházasodások révén. A XV. sz. után az eltótosodás mind nagyobb méretűvé vált, számítások szerint a XVII.-XVIII. sz.-ok folyamán kb. negyedmillió magyart és 200.000 németet olvasztott magába a tótság. (Karácsonyi János: Tör1énelmi jogunk, Budapest, 1921.) Lássuk, honnét kerültek a szlávok a Felvidékre, akikből a szlovákság kialakulhatott. A német terjeszkedés Kelet felé, maga előtt terelte a sziléziai, cseh- és morvaországi szláv pásztorokat. Ezek fokozatosan töltötték ki a pozsonyi, nyitrai, morvamezei, szepesi gyepű elvi térségeket, a XII. sz. végéig eljutva a Hernádig is. Oklevelekkel igazolható, hogy a fehérhorvátok főleg Sziléziából jöttek, Pozsony megyébe horvátok, a keleti térbe főleg rutének. Már Károly Róbert király nagyszámú erdőirtó "tótot és vendet telepített a Dráva-Száva-közi Tótországból a Vág és Nyitra völgyeibe. Később, a török elől menekülő balkáni szlávok is a tótság lélekszámát szaporították. A cseh bevándorlás is korán megkezdődött, különösen a husziták idejében volt igen erős. Lengyelek is telepedtek be hozzánk, Trencsénbe, Árvába és Szepesbe. A későbbi szlovák nép tehát igen sokféle elemből alakult ki, ami magyarázza a viszonylag kis területen előforduló sokféle nyelvjárást. (Jancsó Benedek: Defensio nationis hungaricae, Budapest, 1920., Bonkáló Sándor dr.: A szlávok, Budapest, l- 1915., PavelJosef Safarik: Geschichtederslawischen Sprache und Literatur, 1826.)

A magyar-szlovák történelmi közösség

A felvidéki tótság kezdettől fogva bekapcsolódott a magyar életbe, így részesévé vált történelmünknek. Tótok is harcoltak a török ellen, a szabadságharcokban a Habsburgok ellen, sok népdaluk emlékezett meg a sorsközösségről. Hogy őket a magyarság nem nyomta el, bizonysága, hogy oltalma alatt szaporodhatott, kialakul- hatott a mai szlovák nép, fiai részt vettek a magyar közéletben, a legmagasabb közjogi méltóságot is elérve, hercegprímásokat is adva az országnak. Sajnos, mindezt nem tudja a mai átlagszlovák. Ritka az a kiművelt szlovák fő, aki szabaddá tudja magát tenni a cseh propaganda-történetírásból tanult magyargyűlölő, sovén szellemtől.


Néveredet

Néveredet

A magyar nyelv sajátossága, hogy a szóhoz sokszor -v végződés járul, de ez a szó jelentésére semmilyen hatással sincs. A szer szóhoz u-t ejtve szeru, miből lett a szerv (mint hamu=hamv, ned>nedü>nedv). A szerv alakjában kapcsolatot, hozzáfűződést, összefűződést jelent, ilyen értelemben szolgát is. Pl. latin ’serv(us)’=szolga. A szerv(us) szó, mint köszönés főhajtást jelent a másik ember előtt: „rendelkezésedre, szolgálatodra állok”. Lásd angol ’servant’=szolga’, mely csupán „szerv” alakban is megvan az angolban vl váltás történt). A szerv=szolgából származik a szláv (sclave) szó is. Szláv, régen szláve, szkláve=szolga, rabszolga. Innen a mai „szláv” népnév.

Hasonló terjedelmű a szlávok népneveiről szóló igen érdekes és fontos tanulmány (58—75). Jóllehet a népnevek nem egyértelműen a névtan területére tartoznak, kiszélesítve azonban a névtudomány érdeklődési körét, mindenképp a “nevezéktan” tudományágához jutunk el, s ennek kutatási módszerei igencsak megegyeznek a névtanéval. A népneveknek a tulajdonnevek közé való fölvétele nem csupán az angol nyelvterületen általános, hanem minden nyelv névtudománya számára hasznos az ismereteket bővítő és tágító megoldás. Valószínűleg sokunk számára nagy meglepetéssel szolgál, hogy Anonymus már a XIII. század elején az egy Sclavi kivételtől eltekintve szinte
a mai nevek megfelelő latin alakjait használja az egyes népcsoportok megnevezésére. Benkő Loránd szerint ennek az az oka, hogy a nyelvek a laikusok által is könnyen fölismerhető nyelvi összetartozásuk ellenére területileg már jól elkülönültek, s arról a helyről vették nevüket, ahol megtelepültek. Az előforduló és a cikkben magyarázott nevek a következők: Rutheni (a mai keleti szlávok: orosz, ukrán, ruszin összefoglaló neveként), Poloni (lengyel), Bulgari (bolgár), Sclaui (a hazai, Kárpátokon belüli szlávságnak azon csoportja, amelyik nem orosz, illetve ruszin, nem lengyel, nem bolgár, nem cseh stb., tehát marad kizárásos alapon a szlovén, illetve szlovák, akiknek korabeli, talán még a honfoglalás előtti kalandozásokkor megismert tót neve volt az általános — itt kapunk szép magyarázatot e népnévre is, noha ebben a formában nem fordulhatott elő a Gesztában), Boemi (cseh és morva), [Chrouatia] (horvát — csak helynévként fordul elő), [Racy] (csak ’rác[ok] földje’ szókapcsolatban), Caranthini, Carinthini (korontál ~ kolontár: karintiai szláv), Macedones (makedón). Valamennyi népnévnek alapos történeti vizsgálatát és etimológiáját kapjuk ebben a tanulmányban.

A "tót" név eredete

Hazánk területére nyilván az avarok közvetítésével kerültek az első szlávok, akiket elsősorban országuk köré, gyepűnépként telepítettek, de saját térségükön belül is, védelmi és igazgatási központjaik, az avar gyűrűk köré is kerültek szláv szolgák. Ez a magyarázata annak, hogy az ország területén elszórtan is találunk egykori szláv lakosokra utaló földrajzi neveket. Ezekre a nevekre hivatkozva igyekeznek egyes szlovák tudósok bizonyítékot találni az egykori "Szlovákia" nagyságára . Árpád honfoglalói az itt talált szláv szórványokat, ezek népét egységesen "tót"-nak nevezték. Ennek az a magyarázata, hogy az avarok telepítette szlávok keveredtek az itt maradt gepidákkal, akik magukat "tot"-nak nevezték. Ezt a magyarok a Kárpát-medence minden szláv nyelvű népére egységesen alkalmazták, amint" azt Makkai László történészünk megállapítja. Régi térképeinken Horvátország helyén is Tótország van feltüntetve. A szlávság gyors elterjedését alkalmazkodóképességének, igénytelenségének köszönheti. Minden állam megtűrte őket, mint olcsó munkaerőt, ha területére is beszivárogtak. Saját államalapításra sokáig képtelenek voltak. Első megszervezőik lovasnépek vagy germánok voltak. A vagy két évtizedig fennállott Nagymorva Birodalomra hivatkozni, mint történelmi jogalapra, komolytalan. Ez a birodalom államalkotó, szervező nép hiányában, nem lévén természetes fejlődés eredménye, csak Szvatopluk kiváló képességeinek köszönhette rövid létét. Így majdnem maradéktalanul omlott össze. Nyitra és környéke csak ideiglenesen hódított terület, a birodalom súlyterülete a Kárpátokon kívül volt. Minderről egykorú bajor püspökök írásai is tanúskodnak. Hogy nagy szláv birodalomról szó sem Iehetett, azt még a nagyszláv történész, Palaczky is beismerte: "a magyarok megjelenése az alakulóban lévő szervezet szívébe hatolt be." A mai szláv tudományosság sem tudja azt bizonyítani, hogy ez a morva terjeszkedés Komárom vonalán túlra is elért volna, mint F. Graus írta. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kezdeményezésére készített tanulmányok között olvasható Jan Dekan megállapítása: "A nagymorva jelzőt nem tartom szerencsésnek, mert téves elképzelések kialakítására vezet e nemzetiség területi kiterjedését illetően". (Nemzetiség a feudalizmus korában, Budapest, 1972.)



Kárpáti Trilógia idézet

Kárpáti Trilógia idézet

Régi Felvidékünk és a Kárpátalja magyar múltjának elrablása

Írta: Vitéz Kollányi Károly :Kárpáti Trilógia című művében.

Talleyrand mondotta: "Az államok és egyének számára egyaránt nem abban áll a boldogulás igazi útja, ha elveszik, ami a másé, hanem, ha kifejlesztik azt, ami az övék. " Mi, magyarok koronatanúi vagyunk annak, hogy ezt a bölcs mondást nem szívlelik meg az ősi magyar föld új urai. ők, ha már ajándékba kapták Magyarország legszebb tájait, nem elégszenek meg azzal, hogy ehhez történelmi jogot költsenek, hanem igyekeznek magukénak feltüntetni azok minden kultúrkincsét is, a tájékozatlan idegenek felé dicsekedve mutogatni, mintha minden az ő alkotásuk volna. Az idegen tollakkal ékeskedő egyszeri jó madár esetét nem ismerik, nem tartanak a leleplezés szégyenétől. Bizonyítható, önálló nemzetek új mai történelmi tettek hiányában úgy találják, a Felvidék építészeti, képzőművészeti kincseinek és művelődési intézményeinek kisajátításával teremthetnek maguknak új történelmet is, és ezek volnának annak látható bizonyítékai. A tájékozatlan idegen turista vagy olvasó megcsodálja a "szlovák barokk" nagy alkotásait, amint ezt pl. városleírások, útmutatóik közlik, még régebbről a "szlovák gótika" mesterművét, a kassai dómot. Az önálló, Szvatopluktól úgyszólván napjainkig élő "Szlovákia" fejedelemség folytonosságát -szerintük - igazolja többek között a nagy szlovák fejedelem történelmi alakja is, Matuš Čak Trenčiansky. Mi tudjuk, hogy a valószínűen avar-kagáni eredetű Csák nemzetség sarja dúsgazdag magyar főúr volt. Trencsénben lakott, de szlovák igazán nem volt, -amiről Győrffy György és Fehér M. Jenő is értekezett, a Csák nemzetség eredetét kutatva. Így teszik meg a szlovákok Murány vára úrnőjét, Széchi Máriát is szlováknak, Maria Sečovska-ra változtatva nevét. Miért ne, ha ugyanott Wesselényi Ferencből is Franyót csinálhattak. Talán mosolyogni lehetne az ilyen gyermekes csalásokon, ha nem volnának a magyarságra nézve végzetesen veszedelmesek. Mert az idegent lépten-nyomon megragadják érdekes, nagyszerű látnivalók, ezredéves múlt tanúi, amelyekről csak azt hallja és olvassa, hogy azok az ősi szlovák kultúra" alkotásai. Mit tudja az idegen, hogy még maga a "szlovák" szó is, amellyel magukat nevezik, mesterséges szülemény, nem idősebb 200 évesnél. Hogy ki építtette a várat, templomot, kastélyt, palotát, festette az oltárképet, arról tanácsos hallgatniok, mert ott bizony, igen bajos volna szlovák nevet találni, legfeljebb elszlávosodott magyart. Ez nem volna szégyen. Hiszen a vezető, államszervező, magyarság oltalma alatt hosszú évszázadok folyamán kialakuló szlovák népnek nem is Iehetett ilyen alkotásokra módja, mint a magyarnak. Persze, ha ezt bevallanák, hogyan lehetne arról beszélniök, hogy ők a regényes "Nagymorva Birodalom" folytatása, jogutódja, akik állítólag Magyarország keretén belül is önálló életet éltek, mint "Szlovákia". Ezért kell a magyarságnak még a nevét is elhallgatniok, mint akinek szintén lehetne köze az ezeréves korszak alatt ehhez a földhöz. Mert akkor az érdeklődő idegen meg találná kérdezni, hogy ugyan mit csináltak ott azok a magyarok? És akkor bizony, meg kellene mondani, hogy ezt is, azt is ők építették.

Létünket is elhallgatják

Ha a szlovákok még a létünket is elhallgatják, nekünk kell, minél hangosabban jelentkeznünk. Úgy érezzük, nem szükségtelen arról beszélnünk, hogy bizony, van a közünk a Felvidékhez, végigjárva az ősi földet, felújítva emlékeinket, adatainkat a magunk, gyermekeink és idegenek okulására. Nekünk nincs szükségünk regényes mesékre, csak a valóságot, történelmi tényeket kell felelevenítenünk, amelyek bizonyíthatóak is. - Hogy Felvidékünk múltjáról helyes képet alkothassunk, nem kerülhetjük el, hogy magának a mai birtokos szlovák népnek eredetét, kialakulását is szemügyre vegyük. Tudjuk, hogy a történelmi tények megcáfolják azt a hiedelmet és állítást, hogy a szlovákok nagyrésze egyenes leszármazottja volna a néhány évtizedig fennálló morva államnak. A romantikus szlovák felfogást a történelem, régészet nem tudja igazolni. Megbeszélésünk kerete kialakításához, ha nagy vonásokban is, de foglalkoznunk kell a szlávság közép-európai megjelenésével is. Már a rómaiak tudtak arról, hogy a Dnyeper és Pripjat vidékéről származnak. Nem voltak egységes nép, sok csoportjuk létezett, amelyek a népvándorlás különböző elemeivel keveredtek. Csak a hódító szándékú pánszláv politika igyekezett az egységes szláv nép hiedelmét terjeszteni, amelyen belül csak törzsi különbségek volnának. A szlávokat leigázó hun, avar, bolgár vezető rétegek nemegyszer átvették a meghódított szlávok nyelvét is, ugyanakkor sokat át is adtak a maguk kultúrájából. Az így kialakult szláv népek a legfiatalabbak közé tartoztak Európában.

A "tót" név eredete
Hazánk területére nyilván az avarok közvetítésével kerültek az első szlávok, akiket elsősorban országuk köré, gyepűnépként telepítettek, de saját térségükön belül is, védelmi és igazgatási központjaik, az avar gyűrűk köré is kerültek szláv szolgák. Ez a magyarázata annak, hogy az ország területén elszórtan is találunk egykori szláv lakosokra utaló földrajzi neveket. Ezekre a nevekre hivatkozva igyekeznek egyes szlovák tudósok bizonyítékot találni az egykori "Szlovákia" nagyságára . Árpád honfoglalói az itt talált szláv szórványokat, ezek népét egységesen "tót"-nak nevezték. Ennek az a magyarázata, hogy az avarok telepítette szlávok keveredtek az itt maradt gepidákkal, akik magukat "tot"-nak nevezték. Ezt a magyarok a Kárpát-medence minden szláv nyelvű népére egységesen alkalmazták, amint" azt Makkai László történészünk megállapítja. Régi térképeinken Horvátország helyén is Tótország van feltüntetve. A szlávság gyors elterjedését alkalmazkodóképességének, igénytelenségének köszönheti. Minden állam megtűrte őket, mint olcsó munkaerőt, ha területére beszivárogtak. Saját államalapításra sokáig képtelenek voltak. Első megszervezőik lovasnépek vagy germánok voltak. A vagy két évtizedig fennállott Nagymorva Birodalomra hivatkozni, mint történelmi jogalapra, komolytalan. Ez a birodalom államalkotó, szervező nép hiányában, nem lévén természetes fejlődés eredménye, csak Szvatopluk kiváló képességeinek köszönhette rövid létét. Így majdnem maradéktalanul omlott össze. Nyitra és környéke csak ideiglenesen hódított terület, a birodalom súlyterülete a Kárpátokon kívül volt. Mindenről egykorú bajor püspökök írásai is tanúskodnak. Hogy nagy szláv birodalomról szó sem Iehetett, azt még a nagyszláv történész, Palaczky is beismerte: "a magyarok megjelenése az alakulóban lévő szervezet szívébe hatolt be." A mai szláv tudományosság sem tudja azt bizonyítani, hogy ez a morva terjeszkedés Komárom vonalán túlra is elért volna, mint F. Graus írta. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kezdeményezésére készített tanulmányok között olvasható Jan Dekan megállapítása: "A nagymorva jelzőt nem tartom szerencsésnek, mert téves elképzelések kialakítására vezet e nemzetiség területi kiterjedését illetően". (Nemzetiség a feudalizmus korában, Budapest, 1972.)

A nagymorva birodalom legendája

Egykori szlovák miniszter és egyetemi tanár azonban arról írt, hogy Mojmir herceg 846-ban egyesítette a szlovák hercegségeket, Nagymorva Birodalom elnevezés alatt. Szerinte ebben az időben ez a birodalom nemcsak Szlovákiára, Morvaország keleti részére, továbbá Ausztria keleti, Pannónia északi részére, de még a Nagy Magyar Alföld tekintélyes területére is kiterjeszkedett. Hogy miért nevezték volna el magukat a "szlovák hercegségek" Morva Birodalomnak, ezt nem magyarázta meg. Némely szlovák tudós rajta is túltett, a Passautól a Fekete-tengerig, a Tátrától Szalonikiig terjedő szlovák birodalomról írva. Az Encyclopedia Britannica írja XI. kiadása XIII. kötetében a morva birodalomról: "Ez az árnyékbirodalom a magyarok első támadására olyan maradéktalanul összeomlott, hogy megérkezésük után tíz évvel nyoma sem maradt." Árpádék nyugati gyepűvonala a Kárpátok nyugati előterében húzódott. Ezt bizonyítja Ibrahim Ibn Jakab zsidó rabszolga-kereskedő útinaplója melyben feljegyezte, hogy Csehország "hosszában határos a türkök földjével." Ibrahim a Morva völgyében utazott Prága felé. Hogy a magyar gyepű átnyúlt a Kárpátokon is, igazolja Török Sándor kutatása, aki ott 21 magyar eredetű helynevet talált. (Településtörténeti tanulmányok és határproblémák a Kárpát-medencében, Garfield, 1975. 19. és 26. old.) A szlovák régészet megkísérli a Felvidéken talált leleteket úgy magyarázni, mintha azok nagymorva eredetűek volnának. Pedig ezek kétségtelenül lovasnemzetek, hunok, avarok, magyarok hagyatékai. Az ős-szlávoknak szavuk sem volt sisakra, kardra, fokosra, csak később vették át használatukat. (A. Stenderk Petersen: Slawisch-germanische Leninwortkunde, Dorpat, 1927.)

A magyar-szláv kongresszus eredményei

Budapesten 1963. október 23-28. között magyar-szláv kongresszust tartottak: "Szlávok a Duna-medencében és a Balkánon" címmel. Ott a magyar tudósok kérdései nem egyszer kellemetlenek voltak a szlávok számára. Fügedi Erik kérdez- te: "Ha a nagymorva állam olyan erős volt, mi az oka, hogy államszervezete nyomtalanul eltűnt?" A sok kiásott, nagymorvának mondott templom komoly egyházi szervezetet tételez fel. Mi az oka, hogy ez is eltűnt? Miképpen volt ott a IX. sz.-ban akkora népsűrűség, amilyent a szláv térkép feltüntet? A morva Paulik mindezekre csak annyit válaszolt, hogy a morva telepek 20 évenként helyüket változtatták. Váczy Péter felvetésére -hogy olyan népnek, amelynek még neve sem volt, vándor pásztor volt, miképpen lehettek pompás templomai, gazdag sírleletei? -csak László Gyula tudott magyarázatot adni, rámutatva a krónikáink, sőt a szláv évkönyvek feljegyezte kettős magyar honfoglalásra, a felvidéki griffes-indás díszítésű sírleletekre. (Archeológiai Értesítõ, Budapest, 1964. XII.) Hogy a morvákból a Kárpátokon belül nem sok maradhatott, bizonyítja még a magyar nyelvben kimutatható szláv eredetű szavak többsége, amennyiben tényleg szláv, akkor a pannóniai szlávoktól származik, s nem a morváktól. (Prof. Stefan Kniezsa: Die Sprache der alten Slawen Transdanubiens, 1955.,32/33. old.) Konstantin császár is megörökítette: "Jöttek a türkök -magyarok -, teljesen tönkretették a morvákat, elfoglalták országukat, a nép maradékai szétszéledtek a szomszédos népekhez". A Felvidéken kialakult mai szlovák népben tehát édeskevés utóda lehet az eredeti morvaszlávoknak.

Cyrill és Method nem járt Szlovákiában

A szlovák történetírás megkísérli Nyitrával kapcsolatosan Cyrillt és Methodot is beépíteni propagandaanyagába, mint akik segítségével a szlovákok terjesztették el a kereszténységet a Duna-medencében. Mondanunk sem kell, hogy ebből semmi sem igaz. Ugyanis felvidéki tevékenységüket semmi sem igazolja. Kniezsaprofesszor is megállapítja, hogy a két hittérítő egyáltalán nem működött azon a területen, amit ma Szlovákiának neveznek, kultuszuk a szlovákoknál egészen újkeletű. Az egyházi életben nyomuk sincs. Szerinte pl. bőségesen találunk anyagot Szt. István kultuszára vonatkozóan, szlovák nyelvű imádságok százai tanúskodnak erről, még a protestánsoknál is, de semmi nyoma Cyrillnek és Methodnak. (Kovács Endre: Magyarország és Kelet-Európa, Budapest, 1947.277. old.) Ha a szlovák nép kialakulásának történetét vizsgáljuk, meg kell határoznunk azt is, hogy milyen magyar települések voltak a Felvidéken. Már ezek léte is bizonyítja, hogy ott az árpádi honfoglalás idején igen kevés szláv Iehetett. Hogy a bizonyíthatóan ott élt magyarság tetemes része tűnt el az idők folyamán, csak úgy érthető meg, hogy jelentős magyar emberanyag gyarapította a szlovákság kialakulását. Kétségtelen, hogy a Felvidéken Árpád bejövetele előtt is éltek már magyarok. ". Jenő pápa 826-ban levelet írt a "keresztény magyarok fejedelmének" felszólítva őt templomok építésére. Tehát még jóval Methodék előtt. Kopasz Károly császár 858. évi konventi határozatának aláírói között már egy "hungaricus comes" szerepeit. A Faludi Évkönyvben 863-ban található, hogy a holland Utrecht városának püspöke "Hungaricus Trainstensis". A 863. évben a keresztény krónikák megállapították, hogy a "hunok összessége már megtért". VIII. János pápa 872. és 882. között ismételten írt a "keresztény magyarok fejedelmének" szintén templomok építésére buzdítva őt. Kétségtelenül a Felvidékről volt szó. László Gyula professzor a régészeti megfigyeléseket térképre rögzítve, számos tanulmányában bizonyította be, hogy Árpádék előtt is éltek Felvidékünkön magyarok. (Archeológiai Értesítő 1964. és 1970. sz.)

Az ősmagyar települések

A továbbiakban majd okmányokon alapuló adatok felsorolásával bizonyítjuk, hogy a Felvidék tele volt magyar helynevekkel, amelyeket későbbi határleírások tanúsága szerint fokozatosan cseréltek fel szláv nevekkel. Tehát szlávosodás és nem magyarosítás folyt. Kniezsa professzor idevágó tanulmánya bő bizonyító anyagot mutat be erről. (St. Kniezsa: Zur Geschichte der ungarisch-slowakischen ethnischen Gren- zen, Budapest, 1941.) Bőven sorolhatnánk fel adatokat más szerzők műveiből, mint: Körösy József dr., Jócsik Lajos dr., Révay István gr., Kovács Ilona, Wagner Ferenc dr. Felvidéki vármegyéink ősi magyar nevei szintén bizonyságai az eredeti magyar településnek. Ezek: Turóc, Árva, Zólyom, Bars, Hont, Szepes, Sáros, Ung, Bereg. Árpád-kori okmányok tanúskodnak a nyugati gyepük székely településeiről, Pozsony, Nyitra, Trencsén vármegyék területén. Szalontai Rezső, a világszerte csehnek tudott Comensky(Comenius) székely származását igazolva (aki bizony Szeges volt) mutatja ki a morvaországi székely határőrök nyomait. De a Szepesben, a Poprádi-fennsíkon is megtalálhatjuk a székely telepek maradványait. Kevésbé ismert az, az új régészeti felfedezés, hogy a mai Przemisl terében és attól keletre, Délkelet-Lengyelország és Délnyugat-Ukrajna területén is voltak az Árpádok idején előretolt magyar határbiztosító előőrsök, kisebb földvárakkal meg- erősítve. Ilyeneket találtak Przemisl területén kívül Halics városában, Krüloszban, Szudovaja Visnja faluban is, amelyek magyarságát az ott feltárt temetők leletei igazolták. (Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete közleménye, Nép- szabadság 1979. febr. 25. sz. 15. old.) Ez a vonal felel meg a honfoglalók Verecke felé való vonulásának is. E földvárak őrsége ellenőrizhette a duklai, uzsoki, mezőlaborci kárpáti átkelő útvonalakat. Ha a Kárpátvonal katonai biztosítása ilyen messze előretolt elemekkel volt megerősítve, ér1hető, hogy a Kárpátokon belül is mindenütt magyar volt a határbiztosító település, tehát végig a Felvidéken is.

Az eltótosodás

Az Árpád-kori oklevelek természetesen sok -a magyarság életmódjának kevésbé megfelelő -, akkor még lakatlan területről emlékeznek meg. Ez időben a magyarság lent a völgyekben települt Ie, különösen Trencsénben, Turócban, Liptóban ismeretes a magyar nemesi falvak egész sora. A később betelepülő szlávság eleinte csak a hegyi legeltetésre alkalmas régiókat szállta meg. Később a szaporodó tótság között elszigetelten élő magyar falvak lakossága eltótosodott. Részben belőlük alakult ki a tótság első nemessége, utóbb a tótok kiválói is felemelkedhettek erre a társadalmi szintre, főként összeházasodások révén. A XV. sz. után az eltótosodás mind nagyobb méretűvé vált, számítások szerint a XVII.-XVIII. sz.-ok folyamán kb. negyedmillió magyart és 200.000 németet olvasztott magába a tótság. (Karácsonyi János: Tör1énelmi jogunk, Budapest, 1921.) Lássuk, honnét kerültek a szlávok a Felvidékre, akikből a szlovákság kialakulhatott. A német terjeszkedés Kelet felé, maga előtt terelte a sziléziai, cseh- és morvaországi szláv pásztorokat. Ezek fokozatosan töltötték ki a pozsonyi, nyitrai, morvamezei, szepesi gyepű elvi térségeket, a XII. sz. végéig eljutva a Hernádig is. Oklevelekkel igazolható, hogy a fehérhorvátok főleg Sziléziából jöttek, Pozsony megyébe horvátok, a keleti térbe főleg rutének. Már Károly Róbert király nagyszámú erdőirtó "tótot és vendet telepített a Dráva-Száva-közi Tótországból a Vág és Nyitra völgyeibe. Később, a török elő;l menekülő balkáni szlávok is a tótság lélekszámát szaporították. A cseh bevándorlás is korán megkezdődött, különösen a husziták idejében volt igen erős. Lengyelek is telepedtek be hozzánk, Trencsénbe, Árvába és Szepesbe. A későbbi szlovák nép tehát igen sokféle elemből alakult ki, ami magyarázza a viszonylag kis területen előforduló sokféle nyelvjárást. (Jancsó Benedek: Defensio nationis hungaricae, Budapest, 1920., Bonkáló Sándor dr.: A szlávok, Budapest, l- 1915., PavelJosef Safarik: Geschichtederslawischen Sprache und Literatur, 1826.)

A magyar-szlovák történelmi közösség

A felvidéki tótság kezdettől fogva bekapcsolódott a magyar életbe, így részesévé vált történelmünknek. Tótok is harcoltak a török ellen, a szabadságharcokban a Habsburgok ellen, sok népdaluk emlékezett meg a sorsközösségről. Hogy őket a magyarság nem nyomta el, bizonysága, hogy oltalma alatt szaporodhatott, kialakul- hatott a mai szlovák nép, fiai részt vettek a magyar közéletben, a legmagasabb közjogi méltóságot is elérve, hercegprímásokat is adva az országnak. Sajnos, mindezt nem tudja a mai átlagszlovák. Ritka az a kiművelt szlovák fő, aki szabaddá tudja magát tenni a cseh propaganda-történetírásból tanult magyargyűlölő sovén szellemtől.









HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona