Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Saját írásaink

Adjátok tovább honfitársainknak!



Autonómia, reális cél vagy utópia?

2007.7.2
Egy évvel ez előtt, megkértem egy felvidéki hírportált, hogy indítson autonómia témában egy “topic”-ot. Mikor először szembesültem az admin által létrehozott témával, annak címével: “Autonómia, reális cél vagy utópia?”, bevallom betyárbecsülettel nagyon mérges lettem. Miért nem lehetett a téma címe mondjuk csak simán, mondjuk “Felvidéki autonómia”, mert számomra az autonómia reális cél, hogy lehet akkor ide keverni az utópia fogalmát. Vettem a lapot, ám legyen. Úgy gondoltam nem a cím a lényeges, hanem majd az ott prezentált vélemények, azok biztosan nagyrészt reális, valós célként fogják elkönyvelni az autonómia-törekvéseket.

Egy év távlatából el kell ismernem, hogy a névválasztás nagyon is helyes volt. Miért? Mert ez a valós helyzet Felvidéken. A hitét vesztett felvidéki magyarság nagy része sajnos igenis utópiának tarja az autonómia kiharcolhatóságának esélyét. Mi ennek az oka? Minden országban ahol a kisebbségi nép kiharcolta az autonómiát, a nép egységes fellépése volt a fő húzóerő annak sikeres véghezviteléhez. Ez pedig a felvidéki magyarságban nincs meg. Két magyar háromfelé húz. Így nem lehet az azonos jogokért, a közös területi autonómiáért kűzdeni. A Felvidéki Magyar Nép egyetlen pártja tudatlanságban és szándékos megosztottságban tarja a felvidéki magyarságot, önös becstelen gazdasági céljainak az elérése végett. Erre a legjobb bizonyíték, hogy 1998-ban kormányba és hatalmi pozícióba kerülés végett feladták a felvidéki magyarság megmaradásának az egyetlen eszközét, az autonómia-törekvéseket és Benes-dekrétumok megvitatásának a lehetőségét. A másik bizonyíték az elmúlt nyolc év alatt megszerzett korrupt kapcsolatrendszereiket nem hajlandóak feláldozni a magyarság érdekében. Egy éve nincsenek hatalmi pozícióban mégis képtelenek, vagy nem akarják az autonómia-vitát elindítani a szlovák néppel.

Vajon mitől is félnek?

Dzurinda volt kormányfő, az MKP egyik legközelebbik partnere kibökte nemrég az igazságot. Szerinte az MKP sohasem fog kirukkolni az autonómiával, mert az MKP politikusai őt arról biztosították, hogy ez nem lesz téma a felvidéki politikai arénában. Ezek szerint ő többet tud, mint a felvidéki magyarság, vagyis tudja, hogy a felvidéki magyar politikusokat megvették, autonómia-ellenesek táborába besorolva őket, cserébe különböző gazdasági és politikai morzsákért. Duray elkezdi, majd megint abbahagyja, Csáky el se kezdi, a többi pedig hallgat, jó szolgaként, hisz a morzsa morzsája is lehet komoly falat.
Megmaradást hirdetni, majd az “ördöggel” lepaktálni nem lehet, hazudozás helyett, ki kell mondani az igazságot, ha mi magyarnak akarunk megmaradni saját szülőföldünkön, azért tenni is kell valamit, hallgatásunkkal csak az ördög szekerét, az asszimilációs szekeret tologatjuk előre a poklok tüzébe, a pusztulásba. A szavak erejével a megmaradást hirdetni az már kevés. Konkrét tervekre, valós elképzelésekre és bátor kiállásra van szükség.
Megmaradni a szülőföldünkön területi autonómia nélkül nehezen fog menni. A felvidéki magyarság józanabbik, tenniakaró részének most és azonnal cselekednie kell, vitát indítva a többségi szlováksággal, jussunkról a megmaradásunkért. Minden népnek így a Felvidéki Magyar Népnek, a Roma Népnek és a dél-fölvidéki szlovákságnak is joga van a békés együttélésre szülőföldjén. Nyelvének és kultúrájának a szabad használatára, az azonos jogokra. A nemzeti nacionalizmusokat a történelem süllyesztőjébe dobva őszinte párbeszédet folytatva a Közös Területi Autonómia itt Dél-Fölvidéken igenis békés eszközökkel kiharcolható, egy elérhető cél az együttélésre minden itt élő nép számára.

A Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács (DFAT) ezért ebből a célból fog létrejönni. Minden becsületesen gondolkodó dél-fölvidékinek népi hovatartozás nélkül ott a helye. A megbékülés, a kieggyezés az közös ügy, közös feladat, a legjobb beruházás gyermekeinkért, unokáinkért, a szebb jövőért.

forrás: commora aula, B.J.



Dzurinda-féle kettősmérce

2007.7.1
Dzurinda szerint, ami manapság a szerbekkel történik Koszovóban, hogy az becstelenség, ha egy ország mások döntései alapján veszíti el területeit. Hogyis jött létre Szlovákia (Cseszko-Szloveszko), ja igen ellopták Magyarország területeit, tiszta magyarlakta területeket. Ez is becstelenség volt Dzurinda úr, vagy csak “Nagy-Morávia” megtalálásáról van szó?
Amit szabad nagyökörnek, nem szabad a kisökörnek? Kitöl és mitől fél? Az igazság szavától, a Felvidéki Magyar Néptől?

Hát van mitől félni, mert az volt a becstelenség, amit maguk műveltek, művelnek a felvidéki magyarsággal. 87 éve durva módon asszimilálják, ellopják a hazáját, Dél-Fölvidéket, majd tolvaj módra pandúr után kiáltanak. Ez a becstelenség, nagystílű győzedelmes gazság.

Miért hiszi azt, hogy az MKP sohasem rukkol ki a területi autonómia-követeléssel? Talán erre igéretet kaptak? Kitöl? A Felvidéki Magyar Nép árulóitól? A gyáva becstelen ember igérete egy elnyomott népet soha semmire se kötelez. Miért nincs jogunk az autonómiára, mert ezt ön csakúgy alapon eldöntötte. Ki maga, hogy mások felett itélkezik?
Vagy talán Giordano Bruno máglyán állva elmondott szavai lebegnek a szemei előtt.
“Nagyobb a félelmetek, amikor itéletet hoztok ellenem, mint az enyém, amikor elszenvedem azt.”

I-gazság vagy gazság?

Mást se hallani, ha egy felvidéki ki mondja a bűvös szót, hogy autonómia az jogos, jogosan kikövetelhető, amire a reakció, hogy valójában határváltoztatást akar, vagyis irredenta. Pedig csak az azonos jogokat akarja, a jussát, ami törvényes és az ENSZ Egyezségokmányában is benne van: “1.Minden népnek joga van az önrendelkezésre...”

Dzurinda szerint az autonómiáról beszélni nem szabad: “Ez a téma Szlovákiában egyszerűen megengedhetetlen.” Miért megengedhetetlen, talán tiltja az önrendelkezést, az önkormányzást a szlovák alkotmány?
Nem, nem tiltja, egyszerűen ön riogat és össze-vissza hazudozik.
Igazság helyett gazságot prédikál.
Hátrább az agarakkal! Az elmebajnak negyven fajtája van, de a józan észnek azonban csak egy. Azt pedig Közös Területi Autonómiának hívják.

forrás: commora aula, B.J.



Csak egyenrangú polgárként

2007.6.25
Ha ellopják a házadat, majd azt másnak ajándékozzák, az jogos?
Ha ellopják a hazádat, majd más népnek ajándékozzák, az jogos?
Ha az ellopott házadat visszaköveteled, az jogtalan?
Másnépnek jándékba adott hazádban azonos jogokkal felruházva akarsz élni az ezeréves szülőföldön, az jogtalan?
Az ellopott házadat visszakövetelni, miért nem szabad, miért nem adják vissza?
A saját szülőföldön másodrendű polgárként élni vajon szabad-e?
A betelepített nép vajon jogosan haszonélvezője tulajdonodnak?
Kérdezték tőlünk, hogy oda adjuk-e az ezeréves örökségünket?

Nem, nem kérdezték, nem is akartuk odaadni. Jogra, történelmi valótlanságokra, hazugságokra hivatkozva jöttek és elvették.
Elvették ami a miénk volt, majd odaadták egy másik népnek, mi pedig csak hallgattunk, csöndbe engedelmeskedtünk, majd a házunkba beengedtük a hivatlan bitorlókat, a szülői házba, örökségünkbe.

Manapság amikor csupán az azonos bánásmódod követeljük, a tolvaj pandúr után kiált, hamis jogra hivatkozik, vádaskodik.

Megosztjuk veletek az örökségünket, ami csak a miénk volt, csupán egyforma elosztást, azon elbírálást kérünk, a miénkből.

forrás: commora aula



Duray a lakosság és a népesség megtartásáról beszélt

2007.6.24
Az MKP a kulturális autonómia valamilyen formájának a létrehozását szeretné elérni. Vajon ez elég-e lesz a felvidéki magyar lakosság megtartásához szülőföldjén?

Az ECHO TV-ben elhangzott kijelentésével nagyjából egyet lehet érteni. Tehát fontos, a Felvidéki Magyar Nép megmaradása a szülőföldjén, mert a szülőföld elhagyása csak az asszimilációs folyamatok felgyorsulásához vezetne . Vajon az MKP politikusai ezt hogyan is szeretnék elérni? Bizonyos dolgokat, így a megmaradás kérdését is nem lehet csak hangoztatni, azért néha tenni is kell valamit. Például, röviden és tömören elmondhatnák, hogy hogyan képzelik el a megmaradásunkat. Azt hogy mit nem akarnak - területi autonómiát - azt már többször is elmondták, sőt az MKP programjában sohasem szerepelt 1998 óta az autonómia szó, vagyis tíz éve erről már lemondtak.

A műsorvezető megjegyzésére, hogy Gašparovičnál tett Csáky látogatáskor “szokatlanul behódoló hangnemben viselkedtek”, Duray így reagált. Az nem igaz, hogy az MKP lemondott volna az autonómia és a Benes-dekrétumok megvitatásának a lehetőségéről, pillanatnyilag nem ez a legfontosabb kérdés. Ami ott elhangzott az egy “sajtóhír volt”.
Kérdezem én, akkor mi a legfontosabb, csupán beszélni a dolgokról (már 17 éve ez van), vagy végre csinálni is kéne valamit. Hogyan képzelhető el a szülőföldön történő megmaradás, ha nem létezik semmiféle koncepció, elképzelés. Akarjuk, meg nem is. Ez szerintem nem megoldás a Felvidéki Magyar Nép számára. Vajon mikor jön el az idő amikor már nyíltan beszélhetünk az autonómiáról és a Benes-dekrétumokról? Ha bort iszunk és vizet prédikálunk az bizonyára nem lesz elég a szülőföldünkön történő megmaradásunhoz .
Duray szerint “a magyarlakta területek nem rendelkeznek lakosságmegtartó erővel”. Ez igaz. Minden nagyobb beruházás a Közép- és Észak-Szlovákiába összpontosul. Ott sok esetben a munkanélküliség csupán 4% szinten van, míg a déli régiókban (Dél-Fölvidéken) sok helyen még manapság is 30% körül mozog és közben sokan Magyarországra járnak dolgozni.
A lakosság és a népesség megtartása csak egyféleképpen képzelhető el, ha Dél-Fölvidékre több befektető érkezik munkahelyteremtő céllal. Államunk és kormányunk a déli területeket mostohagyermekként kezeli, vagyis eleve megkülönbözteti a többi szlovákiai területektől.

Akkor most miről is van szó? Mire várunk még?

Az egyedüli megoldás, ha már így is, úgy is kiközösítettek bennünket, indítsunk békés autonómiaharcot a Felvidéki Magyar Nép megmaradásáért, Dél-Fölvidék felvirágoztatásáért. Ez az egyedüli megoldás, ami itthon maradásra késztetheti fiataljainkat, adjunk nekik hazát, minél több befektetőt hozzunk, teremtsünk több munkahelyet. Mindezzel a szülőföldön való maradásra buzdíthatjuk őket és a Felvidéki Magyar Nép is megmarad, nem fog asszimilálódni.

Duray úr az asszimiláció ellen, megmaradásunkért a szülőföldünkön - amit Ön is hirdet, lassan már 17 éve -, mindezért sokat tehet még. A szavakat cselekedetre kell becserélni. Például úgy, hogy a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanácsban aktívan szerepet vállal, segédkezik annak létrehozásában és mint alapítótag mindent megtesz azért, hogy amit eddig hirdetett az valósággá váljék. Ha az autonómiatanácsba való meghívást akceptálja, mint Felvidék legnagyobb autonómistája - ami nem a szlovákság ellen irányul és szavatolja Szlovákia területi sérthetetlenségét is -, akkor jó ügyet fog szolgálni és békés hirdetője lehet egy közös területi autonómiának azonos joggal.

Ezt kell hangoztatni, ezért kell békés eszközökkel harcolni.

forrás: Commora Aula

Tabuk nélkül Duray Miklóssal



Slota-féle dogmatizmus

2007.6.14
“A dogmatizmus kizárólag elvekből és fogalmakból indul ki anélkül, hogy megvizsgálná, mi módon és milyen jogon tett szert ezekre.” (Kant)
Konrad lorenz szerint az emberiség hetedik halálos bűne:
Tömeg-tudatformálás , dogmatizmus, nézet-uniformizálás, manipulálás a reklám által.
A dogmatizmus olyan történetet tár elénk, ami első ránézésre nyilvánvalóan lehetetlen, de mégis sokan tényként fogadják. Slota úr minden megnyilvánulása a nirvána elérése utáni vágyát tükrözi, de sohasem érheti el ezt az állapotot, mert az igazság megtapasztalásához, igaz beszéd kell. Ő pedig ez helyett, minden földi logikát maga mögött hagyva, ontja magából a hamis állításait, akár fizikai szenvedés (alkohol), lelki gyötrelem (beteges magyargyűlölet) és mentális kínjai (a másság szó) árán is.
“A nirvána a kegyelem állapota, ahol nincs többé semmiféle fizikai szenvedés, lelki gyötrelem vagy mentális kín; nincsenek megválaszolatlan kérdések. Mérhetetlenül nagy koncepció ez – emberi ésszel csaknem felfoghatatlan. Mégis, valójában elég kicsiny ahhoz, hogy elférjen akár egy dióhéjban – mert a nirvána olyan, mint mi: igazság, amit megtapasztalhatunk, ha engedjük magunknak”- Scott Shaw.
A dogmatizmus kritikátlan gondolkozás, amely a tekintélyelv alapján ellenőrizhetetlen állításokra, megkövesedett, idejét múlt, változatlan formulákra, dogmákra (decretumokra)támaszkodik. Maradiságában minden újnak és jónak kerékkötője, teljesen irreális jelenség. Hát igen, ezt a gyötrelmi állapotot Slota úr rendszeresen eléri. Nirvanai kegyelmi állapot helyett, nála a dogmatizmusi tekintélyelv az uralkodó.
Szerinte Malina-autonómia-Koszovó az egy és ugyanaz, irredentizmus. Effajta párhuzamok inkább őt minősítik, amit dogmatizmusnak, irreális véleménynek nevezhetnénk. Idejét múlt állításaival, amivel a szlovákságot riogatja, hogy az autonómia után jön az elszakadás maradi kitalálmány és a józan ész kerékkötője.
Commora Aula létrejötte óta, a polgári elvű népi megoldásokat preferálja, mivelhogy az etnikai alapú kármentő megoldás a Felvidéki Magyar Nép számára egyenlőre kivitelezhetetlen megoldás lenne és a többségi nép számára is elfogadhatatlan. A polgári elvű megoldás jó a kisebbségi népnek is és a többségi nép is garanciákat kaphat, hogy a közös területi autonómia (tartomány, VÚC) után nem jön az elszakadás. Ezekután Slota úr állandó jellegű hazugságai, a revizionizmus emlegetése teljesen értelmetlen. Térképeink mutogatása azzal, hogy Koszovó II van készülőben, effajta párhuzam meghúzása dogmatikus kitalálmány. Mi a békés együttélés hívei vagyunk, egymás népi érdekeinek a tiszteletben tartásával. A Felvidéki Magyar Nép számára csupán ugyanazokat az emberi azonos jogokat kérjük megadni, ami a szlovákság részére alkotmányából kifolyólag megadatott.
A dogma helyett inkább a korrekt partneri viszonyt kéne előnybe részesíteni.
Slota úr annyi elég ha igazat mond és talán a nirvána kegyelem állapotát is egyszer megtapasztalja.

forrás: commora aula



Autonómiát nem elég akarni, azért tenni is kell.

2007.6.10
Álom vagy valóság?

Egy megálmodott cél eléréséhez, először is meg kell ismernünk a saját környezetünket. Ez pedig kölcsönös megértés, tolerancia és a közös célok megtalálása nélkül nagyon keservesen fog menni. Minden siker titka, a nagy álom teljesüléséhez, az akarat mesgyéjén dől el. Minden akaratnak csak akkor van értelme, ha őszintén és komolyan gondoljuk. Az akaratnak sajnos van egy negatív szinezetű válfaja is, amit talán hamis akaratnak, önmagunk, a másik ember, vagy az ember-tömegek becsapásának nevezhetnénk. Hamis akarattal csupán félelmünket, kétségeinket és a sikerbe vetett rendíthetetlen hit hiányát takargatjuk. Hamis akarattal butított ember-tömegek az igazság hallatán se képesek tudomásul venni, hogy az ember néha saját sorsának kovácsa. Pedig egyszerű a megoldás, hinni, menni, csinálni kell.

Ki, kit butít?

Ahogy mondani szokás az akarat, a térben egyetlen lépés, időtartama beláthatatlan. Mennyi időnk van még? Félünk megtenni az első lépést. Vajon ez az egyetlen ok, miért szkeptikusan közelítjük meg saját jövőnket, lehetőségeinket, az önkormányzást, vagyis az autonómiát. “Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek”. A békés autonómiatörekvések lényege is hasonló, ha sohasem indulunk el az önkormányzás kiharcolásának az útvonalán, akkor sohasem juthatunk révbe. A felvidéki magyar politikusok 17 éve azzal riogatnak minket, hogy nem szabad az autonómiáról beszélgetni, mert a szlovákság zsebében kinyílnak a bicskák. Az EÚ tele van autonómiákkal, annak különböző változataival. Vajon az egyes kisebbségi népek nyugaton, csak úgy alapon kapták a többségi néptől. Nem, dehogyis azt ők akarták és ilyen, vagy olyan eszközök alkalmazásával kiharcolták. A bicskák bizonyára ott is kinyíltak, később azonban be is csukódtak. A felvidéki magyar politikának égető szüksége van széles alapokon nyugvó megmaradási és asszimiláció-ellenes stratégiára. A gyávaságot és a megalkuvást bátor cselekedetekkel, az önmagunkért történő büszke kiállással tudtára kell adni a többségi népnek, hogy mi is itt vagyunk és csupán a jussunkat az azonos jogokat, a közös területi autonómiát, az önkormányzást akarjuk.

Akarjuk?

Néha már az az érzésem, hogy nem is a szlovákság nem akarja megadni az azonos jogokat, - mert azok kiharcolhatóak - hanem a mi népünk politikusai a gyávák, megalkuvóak és nem merik azt kérni.
Hol is van a felvidéki magyar inteligencia nézeteivel, irka-firkáival, féligazságaival, bátortalanságukkal? Csöndbe vannak, jaj-jaj condra egy viselkedés. Mi van uraim, kihalt a magyar virtus, igazságszeret, zsebre ketyeg a számláló. Mára csak a kondér aljára vagyunk képesek egymást lehúzni és ott megvitatni a semmittevést, a csakazértis és a dac helyett.
Igen az önök árulásának köszönhetően, talán tényleg nem is akarjuk, vagyis, önök nem akarják a jót, a jobbat, a Felvidéki Magyar Népnek a jussát a megmaradásra. Az önkormányzást, a közös területi autonómiát.


Igenis a nép akarja a megmaradást a saját ezeréves szülőföldjén. Hát tessék szépen felébredni és leszállni a trónról! A kényelmi eszközöket félretéve, életképtelenségünket elfelejtve, felelősségérzetünket megtalálva békés, de határozott módon harcoljanak az azonos jogokért, a közös területi autonómiáért. Tessék, szabad a pálya, lehet csinálni.

C.A.




Vitaindító, Autonómia-modellek Dél-Fölvidéken
a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács létrehozásához


2007.6.2
Autonómia-modellek Dél-Fölvidéken
Először is le kell írnunk: mi az autonómia, mi várható tőle, s egy adott kisebbségi léthelyzetben annak mely típusa alkalmazható, a személyi és a területi elven szerveződő formája létezhet-e egymás mellett.
Ez részint azért fontos, hogy a viták résztvevői így egyértelműen elkötelezhetik magukat valamely nekik tetsző álláspont mellett, valamint könnyebben tudnak a vitában állók közül egyesektől elhatárolódni, másokkal pedig közös platformra helyezkedni.
A kérdést – az autonómia-koncepciók esetén – a következő módon kellene feltenni: az autonómia két elvének melyik ötvözete lenne a legmegfelelőbb a felvidéki (dél-fölvidéki) magyarság számára, tekintettel annak területi-demográfiai sajátosságaira és belső regionális tagozódására.
Azt tekintettük kiindulópontnak, hogy az autonómia legitim formája a kisebbségi problémák megoldására, így azokkal a megállapításokkal nem tudunk egyetérteni, amelyek önmagukban szélsőségesnek titulálják az autonómia-törekvéseket.
Esetünkben olyan autonómia-koncepciókról van szó, amelyek a Felvidéki Magyar Nép kisebbségi helyzetét rendeznék. A kisebbségekre vonatkozó autonómiák mellett többféle úton-módon lehet érvelni. Egyrészt a nemzeti kisebbség jogaira fektetve a hangsúlyt, másrészt pedig a demokráciára, esetleg összekötni a kétfajta érvelési módot.
Az autonómia a kisebbség belső önrendelkezését jelenti, „a legmagasabb jogi státust, amelyet egy kisebbség egy államban elérhet”
Az autonómia intézménye olyan államon belüli berendezkedés, melynek a hatalom szinte minden eleme átadható. A hatalom leadása többféleképpen, egymástól eltérő úton valósulhat meg:
a/ etnikai alapon területi autonómia, ha a kisebbségi nép egy területen többséget alkot,
b/ polgári elv szerint, kettő vagy több népcsoporthoz tartozó, az államon belül, egy területen élő polgárok közös területi autonómiája, azonos jogokkal,
c/ a személyi autonómia révén, ha a kisebbség szétszórtan él az állam területén.

Európai autonómiák

Napjainkig Európában számos országban létrejöttek – az állami akarat függvényében – területi elven működő autonómiák, ezek közé sorolhatjuk az autonómiák államává átalakult Spanyolországot, a németek autonómiáját Belgiumban, az Egyesült Királyságbeli hatalomlebontás eredményeit, vagy például a Feröer-szigetek, illetőleg Grönland autonómiáját Dánián belül, Dél-Tirol autonómiája és folytathatnánk tovább a sort.
Ezzel párhuzamosan a föderatív modell és az autonómiák államának előtérbe kerülését is említik. Azt is célszerű leszögezni, bár Nyugaton a modern alkotmányfejlődés a decentralizáció irányában mutat, ebből még teljes bizonyossággal nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy Keleten is lejátszódik majd ez a folyamat, s ennek eredményeképpen a hatalom egy része alsóbb szintekre kerül.

Az autonómia a felvidéki magyar közéletben 1989-94 között központi helyet foglalt el, 1998-tól a MKP feladta az autonómia téma megvitatási lehetőségét, hogy bekerülhessen a szlovák kormányba.
Manapság a Commora Aula tevékenységének is köszönhetően, újból előtérbe kerülhet (került) egy lehetséges autonómia-modell kidolgozása.
A Felvidéki Magyar Népnek nem kell egységesnek lennie, viszont létérdeke, hogy az egész kisebbséget érintő kérdésekben – a belső ellentéteket félretéve – közösen lépjen fel.
A jelenlegi folyamat nem csupán az autonómiáról szól, az más kérdéseket is felszínre hozott: nevezetesen a belső demokrácia és a legitimitás kérdését. Ennek súlyát feltehetőleg minden szlovákiai magyar politikus érzi, viszont az elmulasztott pluralizálás mára igencsak kedvezőtlen feltéteket teremtett a kérdések higgadt átgondolásához.

A nyugati példák bizonyítják, a nép közös akarata, a Felvidéki Magyar Nép belső konszenzusa szükséges a sikerhez. Ma nyugodt szívvel leírhatjuk, jelenleg: a szlovákiai magyar politikai elit mélyen megosztott, és alig van esély arra, hogy a jelenlegi keretek között közös nevezőre jusson. Az egyik központi dilemma, hogy a jelenlegi szembenálló csoportok meg tudnak-e egyezni egy olyan politikai struktúra elfogadásában, amely új alapokra helyezi a bel-magyar politikát. Több út is lehetséges: az MKP újraszerveződése, belső választások keretein belül, vagy egy új felvidéki párt létrehozása, amely felvállalja a dél-fölvidéki autonómia-törekvéseket.

Az autonómia-törekvések beteljesüléséhez két út vezet: egyfelől a többség támogatásának megnyerése a kisebbség céljainak támogatására, másfelől pedig az erőszak. Mi előtérbe helyezzük a többségi nép támogatásának a megnyerését.

Térségünkben a kérdés nem csupán a demokrácia konszolidációjának lassúsága miatt bonyolultabb, hanem azért is, mert a legtöbb posztkommunista államban a demokratizálódási folyamat egy nemzetépítési folyamattal társult. Ilyen szempontból – az egyébként jogos – autonómia-törekvések az árral szemben kívánnak haladni. Ezért egy olyan autonómia-tervezetre van szükség, ami nem irányul a többségi nép ellen és számára is elfogadható, valamint garanciát nyújt részére, hogy a FMN autonómia-törekvései Szlovákia területi integritásának és szuverenitásának a sérthetetlensége mellett zajlik.

A sikeres nyugati autonómiák mind egyfajta megegyezésen/kompromisszumon alapulnak a nemzeti kisebbség és az állam között. Kérdés, hogy Szlovákiában ehhez hogyan lehet eljutni. A dilemma tehát az, hogy miként lehet a többségi népet érzékennyé tenni az autonómia kérdése iránt, ami a Felvidéki Magyar Nép sikeres autonómia-törekvéseinek egyik feltétele lehet.

A Dél-Fölvidéki Autonómia Tanács létrehozásának a fő célja az, hogy vitát indítson elsősorban a felvidéki magyarság között, majd a többségi szlováksággal annak képviselőivel az autonómia valós értelmének a tisztázásához, az autonómia szó rehabilitálásának az eléréséhez. Később pedig egy olyan autonómia-tervezet kidolgozásához adjon javaslatot, ami a többségi szlovákság részére is elfogadhatóvá válik.
Commora Aula



Türelmes tárgyalásokkal

2007.6.3
Türelmes tárgyalásokkal igenis kikövetelhető a közös területi autonómia. Commora Aula autonómia tervezete nem irányul Szlovákia területi integritásának a kárára. Csupán egy olyan javaslat, amit (hasonlót) a felvidéki magyar politikának már réges-régen ki kellett volna dolgoznia, majd azt vitára bocsájtania.
A trianoni döntés alapján Csehszlovákiának a multietnikum, a tolerancia és az együttélés szabályai szerint kellett volna létrejönnie. Ez helyett a cseh és szlovák nép közös nemzetállamát hozták létre úgy, hogy 87 éve a többi népet a magyart, a németet, a ruszint, a romát, valamint a kisebbségeket durva asszimilációs folyamatoknak vetik alá.
A szlovákság mindezt még megtetőzve, attól tartva, hogy egyszer a Felvidéki Magyar Nép majd megkérdőjelezheti a trianoni diktátum helyességét, érvényességét, hathatós magyarellenességet sulykolt, nevelt bele ovodáskortól kezdve a felnövő szlovák nemzedékekbe. Mindezt azzal indokolva, hogy a magyarok Szlovákia, szlovákság megsemísítésére törekednek.
Mekkora abszurd állítás, de ennek ellenére, milyen hatalmas sikerrel hajtották végre. Manapság, ha egy szlovákot az ember megkérdezi, hogy vajon miért utálja annyira a magyart? Válaszképpen azt kapja, mert Szlovákiát és a szlovákságot akarják elpusztítani. Arra a kérdésre, hogy vajon ezt miért is tennék? Erre a válasz már vállvonogatás, vagyis nem tudják. Egy másik népet azért utálni, mert az apám-anyám is utálta, egy kicsit fura megközelítése a népi ellentéteknek. Úgyis mondhatnám a szlovák politikai elit 87 éves beteges munkájának a sikeres eredménye.
Ezen kell változtatni, sőt lehet is. Vajon hogyan?
Őszinte és határozott beszéddel mindez megolható. Természetesen egyik napról a másikra ezt a görcsös ellenszenvet, görcsös állapotot feloldani nem lehet. A Felvidéki Magyar Népnek, a felvidéki magyar politikusoknak, az állandó magyarázkodási, védekezi poziciójukat, határozott és konkrét célokat tartalmazó viselkedéssel és politizálással kell felváltani. El kell magyarázni a többségi szlovákságnak, hogy mi itt nem azért élünk, hogy őket tönkretegyük és elpusztítsuk, hanem azért mert itt születtünk és itt is akarunk élni.
Ennek a közös együttélésnek hathatos megbékélési eszköze lehet a közös területi autonómia létrehozása, a trianoni rossz beidegződések, ellenszenv, ellenérzések feloldása végett. Egyúttal ezen a közös területen, kölcsönös tolerancia, valamint a népek és kultúrák közötti legitim kölönbségek elismerésével, egymás népi értékeinek a tiszteletben tartásával, be lehetne bizonyítani, hogy a közös ezeréves együttélésnek több volt a pozitívuma, mint a politikusaink által gerjesztett negatívumok.
Ezért kell kűzdeni, ezért érdemes élni.

forrás: C.A.



Commora Aula tovább küzd a közös területi autonómiáért

2007.5.26
A Commora Aula polgári társulás tovább küzd az azonos jogokért és egy közös területi autonómia megvalósításáért Dél-Fölvidéken.
Csáky Pál állítása szerint B.J. lehet akár SNS ügynök is és jó lenne utánnanézni ki is finanszírozza őt. Megnyugtathatjuk Csáky urat, nem SNS ügynök és senkisem finanszírozta az eddigi tevékenységét. Rágalmazás helyett az idejét egy jó autonómiatervezet kidolgozására fordíthatná, értelmesebb és fontosabb munka lenne.
Igen a B.J. abbahagyta, de a CA tovább viszi a Felvidéki Magyar Nép közös ügyét a megmaradásért, az azonos jogokat biztosító területi autonómiáért. Egyenlőre az aláírásgyűjtést felfüggesztettük. Elsődleges feladatunk most az lesz, hogy tökéletesítsük autonómiatervezetünket, majd azt három nyelvre refordítva, vitára bocsássuk. Eljuttatjuk az összes SK-s parlamenti képviselőnek, valamint az EÚ hivatalos szerveihez is.
Létre kell hozni a Dél-Fölvidéki Autonómia Tanácsot, amelynek munkájába megkeresés formájában meghívunk minden olyan felvidéki személyiséget, akiknek a Felvidéki Magyar Nép saját szülőföldjén való megmaradásának az ügye nem lehet közömbös.

C.A.



MKP, nehéz nem hazudni

2007.5.10
A megélhetési karrierpolitikus képtelen az általa képviselt közösség érdekében őszinte és bátor cselekedetekre. Személyes érdekeit, mindig a közösség érdekei fölé emeli, majd ellensúlyozásképpen össze-vissza hazudozik és féligazságaival félrevezeti saját népét.
Az MKP “új” vezető politikusai, meghirdették az önigazgatási jogokat, de majd csak jövőre szabad erről vitát kezdeményezni a többségi szlovák néppel.
Vajon mire várnak? Kit, kiket akarnak elaltatni?
A szlovák pártok politikai elvbarátait nem kell, azoknak már réges-régen behódoltak. A felvidéki magyar politikusok szlovák nemzeti nacionalizmus fogságába kerültek, elárulták a Felvidéki Magyar Nép érdekeit a megmaradásra, gyáván meghunyászkodva mérhetetlen hatalmi ambícióktól és kapzsiságtól vezérelve elbutították a Felvidéki Magyar Népet. Nem kell nekünk az autonómia, mert a többségi nép azt úgysem adja meg, jobb csöndbe maradni, mert még rosszabb lesz nekünk.
Kérdezem én, mitől, kitől lesz rosszabb? Talán csak úgy alapon Fico, Slota, Zala autonómia-pártiak lesznek és majd tálcán fogják kínálnia a területi autonómiát és az azonos jogokat. Ez egy nagy tévedés, ott ahol az autonómiát a kisebbségi nép megkapta, azt előbb kérte, követelte, kiharcolta, majd csak ezek után részesedett az azonos jogokból. Néma gyereknek az anyja se érti a szavát.
Mitől és kitől félünk? Mitől fél az MKP, hogy még a mai napig nem indította el a békés autonómiavitát a többségi szlovák néppel?
Egész Európa, az EÚ tele van az autonómia különböző formáival Dél-Tiroltól kezdve a Skót-felföldig, a finnországi svédeken át egészen Koszovóig. A szlovákságtól, vagy saját maguktól félnek? A hatalmi ambíciójuknak és a magyar érdekek elárulásának köszönhetően, amit bevallani képtelenek, inkább további hazugságokkal súlyosbítva csúsznak a szakadék széle felé magukkal rántva a Felvidéki Magyar Népet is, annak asszimilációellenes érdekeit elutasítva.
Mi a megoldás?
Azonnal és hathatós autonómiavitát kell kezdeményezni a többségi nép képviselőivel. Mondani, hirdetni kell, hogy igenis jogunk van az azonos jogokra, s mindezt egy közös területi autonómia keretein belül képzeljük el, ami nem sérti a szlovákság érdekeit és a meglévő jogait egyáltalán nem csorbítja. Ki kell mondani, hogy a Felvidéki Magyar Nép ugyan olyan államalkotó nép, mint a szlovák, mivelhogy a trianoni döntés után Cseh-Szlovenszkónak, olyan multinacionális állammá kellett volna alakulnia, ahol minden kisebbségi népnek meg kellett volna kapnia a saját jogait.
Ez helyett a cseheket és a szlovákokat leszámítva, a németek, a magyarokat és a ruszínokat elnyomott kisebbségi sorsra, pusztulásra itéltettek. Azóta 87 év telt el és éppen itt az ideje, hogy ezeket az igazságtalanságokat, amelyek még a trianoni döntés megsértését, nem betartását is jelenti, korrigálva legyenek.
A Felvidéki Magyar Népnek föderális, vagy széleskörű jogokkal rendelkező területi és perszonális autonómiákon belül kell megkapnia az azonos jogokat, amelyeket már 87 éve megtagadják tőle. Commora Aula területi és perszonális autonómia-tervezete, a Négyszükségből kiindulva, olyan önigazgatási jogokat kér a Felvidéki Magyar Nép részére, amelyek kétnyelvűséget biztosítana a Felvidéki Autonómia Környék (Tartomány) területén -FAK- magyar és szlovák hivatalos nyelvvel. Az egész ország területén 8%-os perszonális autonómia jogokat minden kisebbségi nép részére az anyanyelv használatára a közügyek intézésének minden szintjén. A közös területi autonómia tartomány a szlovákság meglévő jogait nem sérti, csupán a területi autonómiában élő kisebbségi népeknek ad azonos jogokat.
Az MKP-nak ezekért az elemi emberi jogokért kéne kűzdenie, a KÖZÖS TERÜLETI AUTONÓMIÁÉRT, AZONOS JOGOKKAL.

Forrás: commora aula



Pozsonytól Királyhelmecig a területi autonómia

2007.4.24
A Dél-Fölvidéki Autonómia Környék Pozsonytól egészen Királyhelmecig egy egységes területet fog alkotni. Az autonóm tartomány (környék) területének a behatárolásához nagyon jó kiindulópont, politikai sarktétel az 1918. december 6-án aláírt Hodza-Bartha megállapodás, amit Milan Hodža, a csehszlovák kormány megbízottja és Jászi Oszkár tárgyalásaiból jött létre. A prágai vezetés ezt nem fogadta el, látva a Károlyi-kormány gyengeségét, majd ejtette a Hodza-Bartha megállapodást. Ennek ellenére alaptételei, ami az etnikai határok megjelölését, behatárolását illeti, az első olyan dokumentum, ami közös magyar-szlovák megállapodásnak tekinthetünk a felvidéki magyarság és a szlovákság életterének, territóriumának a dokumentálására.
Érdekes párhuzam, hogy Hodza 1918-ban ugyan ott jelölte ki az etnikai határvonalat a szlovákság és a magyarság között, mint 1861 a stúri diákok akik a bécsi uralkodóhoz folyamodva kérték a Szlovák Környék, autonóm terület létrehozását. Ezekből az adatokból is egyértelműen kitünik, hogy a Felvidéki Magyar Nép saját területe (a Hodža-Bartha határ alatt lévő) már jóval a trianoni békediktátum előtt is létezett és stabil etnikai határvonalat képezett, amit a szlovákság képviselői is elismertek és tudomásul vették.
Ebből logikusan lekövetkeztethető, hogy a Felvidéki Magyar Népnek joga van az önigazgatásra és a területi autonómiára, egy olyan területi autonóm tartomány létrehozására, ahol azonos jogokat kap minden szinten, a közügyek, politika, iskolaügy, jog és a gazdaság terén, leszámítva a külügyet és a hadügyet, ami továbbra is megmaradna Szlovákia politikai hatáskörében.
Az autonóm tartomány 16 szlovákiai járást érint területileg, részben, vagy teljesen terjedelmében.
Melyek ezek a járások:
1. Teljes terjedelmében:
Dunaszerdahely (Dunajská Streda),
Komárom (Komárno),
Nagykürtös (Veľký Krtíš)
Rozsnyó (Rožňava)
Kassa és vidéke (Košice-vidiek)
Gölnicbánya (Gelnica)

Nagyobbrészt:
Érsekújvár (Nové Zámky)
Galánta (Galanta)
Vágsellye (Šaľa)
Losonc (Lučenec)
Rimaszombat (Rimavská Sobota)
Tőketerebes (Trebišov)

Kisebbik részben:
Nyitra (Nitra), járásból Zoboralja (Podzohorie) és környéke
Nagyrőce (Revúca), járásból Tornalja (Tornaľa) és környéke
Nagymihályi (Michalovce), járásból Nagykapos (Veľké Kapušany) és környéke.

Az autonóm tartománynak a fővárosa Kassa (Košice) lesz.
Három megyéből tevődik össze:
Nyugati, Komárom megye
Középső, Losonc megye
Keleti, Kassa megye

Komárom megye: 568.088 lakosa van
Losonc megye: 187.702 lakosa van
Kassa megye: 517.599 lakosa van
Összesen: 1.273.389
Ebből magyar anyanyelvű kb. 480.000 (38%)

Saját parlamentje, 60 választott képviselője.
Parlament elnökét két évre válaszják, egyszer szlovák, egyszer magyar anyanyelvű polgárai közül az autonóm tartománynak.

Az autonóm tartományban kötelező kétnyelvűség uralkodik a közügyek gyakorlásának minden szintjén.

Az állam ledelegálja, a külügy és a hadügy kivételével minden jogi és gazdasági tevékenységben történő ügyintézési és döntéskozói jogot az autonóm tartomány szerveire.


C.A.



Az ÚjSzó szerint a tüntetés kudarcba fulladt

2007.4.2
A mai számban (dem) írásához "Kudarcba fulladt autonómia", néhány szóban reagálnák.
1. Ez a tüntetés egy figyelemfelkeltő megmozdulás volt,
2. Célját maximálisan teljesítette három TV társaság készített velünk interjút, ahol elmondhattuk miért vagyunk ott, milyenek az elképzeléseink.
3. Kb 10 MKP képviselő is aláírta a petíciós íveinket.
4. Több tucatnyi képviselő odajött hozzánk, elbeszélgettünk, névkártya csere és azzal váltunk el - sok esetben -, hogy folytatása következik.
5. Röpcéduláinkat, amelyeket hirtelen gyorsan nyomtattunk ki, a küldöttek egyesével (az elején) később csoportosan hordták be kongresszusi terembe. Egy küldött még a reggeli órákban azt közölte velünk, hogy megtiltották a röpcéduláink átvételét. Ennek ellenére a küldöttek csoportokba verődve olvasták azt. Bugár egy rokonát felhasználva kémkedési és provokatív célokból odaküldte. Egyes képviselők szomorúan visszaigazolták, hogy Bugár dühössen személyesen kapkodta ki a kezeikből a röpcéduláinkat.
6. Azért távoztunk a helyszinről, mert 4 autobusznyi MO bakancsos tüntető jelentkezett be (kb 150 ember) képviselőiket megkértük, hogy fordítsák vissza az autobuszokat, a buszköltségeket akár álljuk is, de ne tüntessenek itt, mert ez egy békés megmozdulás csak ártanának az ügynek
7. Egy magas szintú MKP-s tag részéről a szavazás után 5 percel kaptunk egy üzenetet, megköszönték, ha mi nem vagyunk ők se győztek volna.
8. A szavazás után több újságíró is keresett minket (benti információ)

forrás: commora aula



Cenzúráznak az MKP által bekebelezett egyes felvidéki magyar médiák.

2007.3.18
Októberben a Commora Aula felszólította nyílt levél formájában az MKP, hogy hathatósabban képviselje a Felvidéki Magyar Nép érdekeit a Felvidék.Ma internetes hírportálon keresztül. Ezt követően a Commora Aulához eljuttatott információk alapján az említetett hírportált cenzúrázásra szólította fel az MKP, vagyis annak egyes magasszintű képviselői.
Első ténykedésük eredménye a nyílt levél megkurtítása, majd kitörlése, miután a főszerkeztő figyelmeztetve lett erre a jogtalan törvénysértésre.
A további beküldött kb. 10 cikkből csupán három jelent meg, azok is a főszerkesztőhöz egyenesen címezve, mert a szerkesztőknek, a hozzánk eljuttatott semleges információk alapján be volt tiltva, hogy az autonómiacikkeinket leközölhessék.
Az utóbbi napokban erre a hiányosságra a Felvidék.Ma főszerkesztőjét több emailban figyelmeztettem, mégcsak választ sem kaptunk a nem éppen szokványos viselkedésükre. Egy beküldött cikkünk hasonló sorsra került a Szabad Újságban is, mert megpróbálta kritizálni Csákyt úr mondanivalóját.


Gazdasági Magyar a Tenniakaró Magyart diszkriminálja.
Ilyenkor Kossuth Lajos jut az eszembe

"...a sajtó szabad nemzetnél hivatva van, hogy legyen óramutató a nemzet életében, legyen... őre a jogszerűségnek, reményhorgonya a szenvedőnek, a bűnnek ostora. "
(Kossuth Lajos - Pesti Hírlap, 1844. június 30.)
Felvidéken, ez hogyan is van?

foorás: commora aula



Nevezzünk be ebbe a versenybe és győzzünk !!!!

2007.3.14
Tisztelt Felvidékiek

Egy Valery Paul, francia költő mondásával kezdenén: “Ha valaki azt akarja, hogy az álma valóra váljék, először fel kell ébrednie.” A világos gondolkodás leghatásosabb mércéje a zavarodottság, amikor tetteinket látszatra képtelenek vagyunk higgadtan és céltudatosan megérteni, irányítani. Vagyis jó úton haladunk. Aki hisz és tenni is akar, sőt tesz is, az mindig a zavarodottság útvesztőjében bukdácsol, s közben hite és akarata segítségével megtalálja a helyes utat, utat mutatva azoknak is akik gyengébbek és segítségre szorulnak.
Miért nincs merszünk, azt az utat járni, amit már őseink réges-régen kitaposták számunkra, a bátorság és a hit útját. Hinni kell, hogy a dolgokat meg lehet, sőt meg is kell változtatni. A bátorság bennünk lakozik csak ki kell engedni, béklyójától megszabadítva nagy és jó tettekre hivatva. Egy nép aki itt él saját szülőföldjén, saját hazájában, csak azért mert másképpen fohászkodik az Istenéhez, ez még nem ok arra, hogy őt elpusztítsák, ha azt Ő maga is hitvesztetve, bátorságát maga mögött hagyva, .... nem akarja. Mi a felvidéki Magyar Nép márpedig ezt nem akarjuk. Mi csak az azonos jogokat a saját jussunkat akarjuk. Mi nem vagyunk görbelábú szög, hogy állandóan kalapáccsal verjenek, asszimiláljanak azért, mert magyarnak születtünk.
Mi a jó nekünk ésszerűen szerencsétlennek lenni, vagy értelmetlenül szerencsésnek. Az ésszerűség sikerre vezethet, de az értelmetlenség csak a poklok poklának a kapuját nyitja meg, a reszlovakizáció, az assszimiláció, a megalkuvás szikes másságába vezet. Mi a jó, a jobb a Felvidéki Magyar Népnek, ha csöndesen asszimilálódik, vagy vállalja annak kockázatát, hogy kinevetik, a vélemények konfrontációját és az esetleges sikert a megmaradást.
Aki segíteni akar, most tegye meg.
Aki menni akar, most menjen.
Aki hisz a felvidéki Magyar Nép megmaradásában, hitét soha meg ne tagadja.
A becstelenek és a becstelenség világát a történelem süllyesztőbe kell juttatni.
A Felvidéki Magyar Népet felébresztve, tudtára adni eljött a mi időnk, a szabadság ideje, az igazmondás tisztasága.
Állítsuk pellengérre elleneinket, a hazugmondást, condra viselkedésüket.
Bethlen: “Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”
Nevezzünk be ebbe a versenybe és győzzünk !!!!

forrás: commora aula (B.J.)



Bélák, mi mind szabadnak és egyenlőnek születtünk

Bélák, mi mind szabadnak és egyenlőnek születtünk

2007.3.10
Bugár szerint a területi autonómia Duray féle “kitaláció”, szerinte sokkal fontosabb dolgunk van. Például Brüsszelben szlovákul janicsárkodni, közben azzal riogatni a Felvidéki Magyar Népet, hogy minek nekünk a területi autonómia, hisz Janicsár Béla oldalbordájának (Csáky) állítása szerint mi (Felvidéki Magyar Nép - FMN) képtelenek lennénk effajta autonómiát, közösen az itt élő többi néppel együtt működtetni.
A Duray féle “kitaláció”a területi autonómia, a Felvidéki Autonómia Környék igenis békésen, kikövetelhető, kiharcolható. Miért? Mert az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első pontja: Mind szabadnak és egyenlőnek születtünk!!!
Hogy lehetséges szabadságról beszélni egy olyan országban, ahol minket szándékosan asszimilálnak és anyanyelvünket csak korlátozva és a többségi szlovák nemzetállam jóindulatával használhatjuk.
Hogy lehet egyenlőségről beszélni, miközben a felvidéki (Hodza-Bartha etnikai határ alatt) területeket a szlovák gazdaságpolitika diszkriminálja, minden lényeges beruházás közép- és észak-szlovákiai területekre öszpontosítanak, hogy szándékosan ellehetelenítsék a déli területeket, hogy ezzel is megnehezítsék egy esetleges autonómia-törekvések sikeres véghezvitelét. Ezzel valóságban az itt élő kevert családok reszlovakizált utódait ugyanúgy feláldozzák, mint a 10 % itt élő betelepített északi szlovákokat. A területi autonómia ott ahol létrehozták, abban a régióban komoly gazdasági fellendülést eredményezett. Janicsár Béla mindezt tudja, mégse mondta el a Felvidéki Magyar Népnek, tudatlanságban tarja, félrevezeti, becsapja Őt.
A területi autonómia azonos jogokat biztosít minden ott élő polgára részére, nem Szlovákia ellenes, nem nacionalista és nem jelent határmódosítást. Csupán egy jó asszimilációellenes megoldás szebb, jobb, gazdagabb életet biztosít minden polgára részére népi hovatartozás nélkül.
“Soha emmilyen jogunkról lemondani nem fogunk, mert csak az a nemzet veszhet el, amely önként lemond valamely jogárol,” Esterházy János.

Forrás: commora aula



Precedens értékű, igenis az.

Precedens értékű, igenis az.

2007.2.16
Ki kell mondani az igazságot, hogy a koszovói példa az precedens értékű. A Felvidéki Magyar Nép számára és Kárpát-medencei magyarság részére is a Trianon utáni kollektív jogok elismerésére szolgáló precedens értékű döntés jelent. Ma már senki sem mondhatja azt, hogy nincs jogunk a területi autonómiára, ami meg sem közelíti azokat a jogokat, amelyek a koszovói albánokat és a koszovói szerbeket megilletik az ahtisaari terv szerint.

Hogyan tovább?

Meg kell szabadulnunk a rossz beidegződéseinktől, a komplexusainktól, hogy a területi autonómia elérhetetlen cél. Minden elérhető csupán akarat kérdése, így az azonos jogok, a területi autonómia is a Hodza-Bartha 1918 etnikai határokon. Sokan az mondják, mi mit is akarunk hisz kisebbségben vagyunk a saját területeinken. Igen ez sajnos igaz, de mindezt saját tehetlenségünknek és a durva 86 éves reszlovakizációnak köszönhetjük. Ennek mától véget kell vetni, eljött a békés autonómiaharc ideje, amit közösen felvállalva, hirdetnünk kell. Mi csak azonos jogokat, visszavonhatatlan jussunkat ezeket akarjuk, hogy ezer éves szülőföldünkön, ne egy más nép kénye-kedve szerint viselkedjünk, hanem az emberi jogok legelemibb szabályait betartva, mi magunk dönthessük el, hogy kivel, hogyan és milyen célokért akarunk élni.
A 90% magyarlakta területeinkre betelepített hivatalnokok, vasutasok, katonák és katonatisztek utódai hathatós cseh és szlovák állami nacionalizmusi segédlettel sikeresen a trianoni Felvidék magyarságát beolvasztotta, így gyarapítva saját sorait. A kevert családok leszármazottjai a hamis szlovák iskolarendszernek is köszönhetően nagytöbbségükben a szlovákság (felvidékiek) sorait gyarapították. Ezek a statisztikákban kimutatott úgynevezett szlovákok, nagyszülei, dédszülei magyar nép részeseként tisztaetnikumú területeken lettek durva asszimilációs módszerekkel reszlovakizálva. Ők képezik a felvidéki trianoni területek lakosságának a felét, tehát ők nem szlovákok, hanem ők az igazi felvidéki nép akik ereiben ott csörgedezik a magyar vér is. Ők nem szlovákok, ők a Felvidéki Nép, ők nem nemzeti nacionalisták, ők nem magyarellenesek, hisz saját vérüket, saját őseiket tagadnák meg, ők békességben, megértésben szeretnének élni szülőföldjükön az itt élő magyarsággal és az ide betelepített szlováksággal is, hisz ereikben a szlovák vér is ott csörgedezik.
Ehhez a közös területi autonómia, a legjobb megoldás, közös és azonos jogokkal, közös történelemmel, egy értelmesebb és szebb jövő érdekében.
Mi felvidékiek, magyarok és szlovákok ezt akarjuk, közös hazát a hazánkban.

forrás: commora aula



Az autonómista az nem revíziónista

Aki autonómista, az nem reviziónista. 2007.1.26

Gyakran tapasztalom, hogy a szlovák közéletben, ha valaki ki meri ejteni a száján a FMN területi autonómia jogát, szinte egyöntetűen magyar revizionizmussal vádolják.
Kedves szlovák barátaink elfelejtik, hogy a magyar revizionizmus az csupán a trianoni trauma feloldását szolgáló, , az ezer éves közös haza felbomlása elleni válaszreakció volt. A Trianon előtti Felvidéken (mai Közép- és Észak-Szlovákia) háromnyelvűség uralkodott, csaknem ezer éven át. Ma is fellelhetőek olyan iratok Zsolnán, Nagyszombaton és másutt is, amelyek bizonyítékul szolgálnak a háromnyelvűségre, hogy mind a három nyelv (szlovák, magyar, német)használatos volt a közügyek intézése terén. Manapság a szlovák alkotmány diszkriminatív módon csak a szlovák népet ismeri el a többi itt élő népet, polgárait ledagradálja másodrendű állampolgárrá. Idézet a szlovák alkotmányból: "Mi, a szlovák nép (...) Nagy-Morávia történelmi örököseiként, azokkal a nemzeti kisebbségekkel és etnikai csoportokkal együtt, akik Szlovákiában élnek (...) mint a Szlovák Köztársaság polgárai képviselőink által hozzuk meg ezen Alkotmányt." Hát mi nem vagyunk szlovák nép, mi a Felvidéki Magyar Nép vagyunk. Saját alkotmányt, területi autonómiát a Hodža-Bartha (1918. december 6, megállapodás) etnikai határon belül, ezt követeljük.


Link folytatás az egész írás



Az autonómiák igenis nagyobb garanciát nyújtanak

Az autonómiák igenis nagyobb garanciát nyújtanak

2007.1.18
Nem vagyok politikus, a politika csupán az információ szintjén érdekelt. Azt gondoltam, hogy arra születni kell és nagy önfeláldozást igényeltet. Mivelhogy a világot nem jogász és nem is olyan értelmiségi családban láttam meg, hogy alkalmasnak találtam volna magamat a politizálásra, így inkább maradtam a kaptafa mellett. Meghát az is igaz és ki-ki mondtam, aki nem tud értékeket létrehozni, hát inkább elmegy politizálni az értékeket ott tálcán kínálják, néha érdemtelenül is.

Figyeltem, véleményt alkottam, megszidtam a politikusaink önző, néha korrupt viselkedéseit, csak az a baj, hogy mindezt a konyhában, a célzott kritika eredményességének a legkisebb eselyét is feladva, csendben önmagammal kiegyezve a négyfal között. Hisz én ezen úgy sem tudok változtatni, senki vagyok és a kisember logikájával élve, jobb csöndbe maradni, mert még bajom lehet belölle. Lassan, de biztosan rá kellett jönnöm, hogy az igazságtalanság, a korrupció és a becstelenség napi jelenség és mindenütt ott van. Bennem, benned és bennük is. Nincs hová menekülni, hacsak az ember nem választja a nincstelenség szabad világát, annak értékrendjével a semmivel. Családom van gyermekeim, így hát inkább vállalom a tökéletlen szódés világot.

Mielőtt ezt az írásomat papirosra körmölöm, úgy döntöttem a rózaságomból kifolyólag nehogy valamiféle badarságot írjak, vagy olyan következtetésre jussak, ami kikezdhető és főleg nehogy valótlanságokat állítsak, inkább kinyomtatom a több éve, évtizede politizáló, nálam okosabb emberek által alkotott véleményeket, aktuálpolitikai kérdésben “lenni, vagy elveszni” magam által felkínált címmel. Az Ő véleményüket, megpróbálom a egyszeri “buta” ember élettapasztalataival, - most csupán magamra gondolva politikai tapasztalatlanságomra és a magyar nyelvtanból kapott hármasaimból kiindulva - egy olyan emlékesztetőt szerkeszteni, ami a jelen történéseit egy egyszeri halandó szemszögéből nézve is tartalomértékű és elfogadható.

Elkalandozás helyett, talán térjünk a tárgyra.

Megpróbálom két hölgy és két úr véleményét, szerény nézeteimmel egybevetni és valamiféle viziót felvázolni, mint egy lehetséges megoldást, 86 éves megalázatásainkra, igazságtalanságaira.

Az élet megtanított egy lényeges dologra, az előbbrehaladáshoz, néha a lovak közé kell csapni. Noszogatás csak akkor lehet eredményes, ha az már átesett nevelési procedúrán. Természetesen durvaságra, butaságra és tudatlanságra a reakció sohasem lehet, hasonló értékrendű, néha éredményesebb bevetni a megneveltetés kármentőjét, védekezve oktatni, argumentálni és a kitűzött céljainkat elmagyarázni, hogy azok nem valaki ellen, hanem csak valakiért, a Felvidéki Magyar Népért, az azonos jogokért, azok békés egyforma értelmezéséért jöttek létre, tehát tesszük amit tennünk kell. A megalkuvás és a hajbókolás politizálása, egy társadalmat, népet mindig a pusztulás, az önmegtagadás, a megsemmisülés útvesztőjébe taszítja. A reverencia elutasítása, az csak a ribilliósan gondolkodók számára jelentenek törvénytelenséget. Az hogy a nemzeti nacionalisták szinte naponta minket pellengérre állítanak, mi pedig jó szolga gyanánt tűrjük, mert vezetőink körmönfont módon, a békességre hivatkozva meghunyászkodásra kényszerítenek minket.

Csáky Pál a 2006 november 11-én megjelent írásában a szlovákiai pártokat okolja, hogy nincs koncepciójuk a kisebbségi kérdés rendezését illetően. Szerintem Csáky úr, vagy nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy nem a többségi nép feladata a kisebbségi kérdés megoldásához szükséges javaslatok elkészítése, azokat mindig magának a kisebbségnek kell elkészítenie és javaslat formájában vitára bocsájtania. Egy többségi népnek nem érdeke a kisebbség problémáinak a valós megoldása, mégha bizonyos esetekben propagandacélú kijelentéseivel igyekszik is az ellenkezőjét bizonyítani. Nem lehet állandóan a szlovák politikai pártokat hibáztatni, hogy a kisebbségek problémái (FMN és romák) megoldatlanok maradtak. Az intenzív dialógust elősször is el kell kezdeni a folytatásról csak utánna lehet szó.

A szocialista államkapitalista-világrendszer nem önmagába zuhant ezt ma már tudjuk - élő példája a magyarországi történések -, hanem átmentette magát az állami kapitalizmusból, a magántulajdon kapitalizmusába. A lezajlott és ahogyan lezajlottak, kis- és nagy privatizációk, erre nagyon sok bizonyítékot szolgáltattak. A szocialista állami vállalatok sok esetben a volt kommunisták, vagy (tiszta) rokonainak, volt elvtársainak kezére játszották. Sajnos sok esetben mindez a nemzetiségi, népi jogok (autonómia) kiharcolhatóságának a kárára történtek. 1998-ban az egyéni érdekek győzedelmeskedtek a FMN érdekei felett. Az MKP lemondott az autonómiáról és a Benes-dekrétumok megvitatásának a jogáról.

Igen nem létezik szelektív demokrácia, úgy ahogyan szólásszabadság sincsen csak egyes témák keretein belül. Ugyanez vonatkozik az önigazgatásra az autonómiajogra is, nincsenek fél megoldások, vagy van autonómia, vagy nincsen. Azzal magyarázni az autonómiajog feladását, hogy bizonyos szinten már van kultúrális autonómiánk, meghát közigazgatás szintjén is bizonyos dolgok már autonómia módon működnek, ez ellentétes azzal amit a szelektív demokráciáról hangoztat. Az autonómiáról csak akkor beszélhetünk, ha az jogi értelem alkotmányilag jóvá van hagyva. Se autonómia, se szólásszabadság nem lehet csak egyes témákban. Csak akkor lesz területi és perszonális autonómiánk, ha azt a többségi nép alkotmánya (a szlovák alkotmány) garantálja. Az autonómia kiköveteléséhez szükséges törvénytervezeteket, nekünk a FMN és a mi képviselőinknek kell összeállítaniuk. A FMN nem buta, nem kell őket állandóan azzal riogatni, hogy ha megkapnánk az autonómiát nem tudna azzal okosan gazdálkodni. Néha már az az érzésem, hogy nem is a szlovákok nem akarják az autonómiát megadni,- ha lesz aki majd azt végre kérni is fogja, nemcsak riogatni minket - hanem a mi saját képviselőnknek ehhez nem fűződik érdekük. Vegyünk példát a katalánokról, Katalónia pártjai politikusai egységesen és nagy elkötelettséggel megnevelték a saját népüket és a többségi spanyol népet is, hogy az önigazgatás megadása a legjobb alternatíva a nemzeti ellentétek megoldása terén. Az 1920-as trianoni szerződésben is benne van Cseh-Szlovenszko köteles lett volna törődnie a kisebbségeivel. Hát igen ismerjük az eredményt, a beigért jogokból semmise lett, pontossabban az ellenkezője történt. Ha a Felvidéki Magyar Nép és annak a politikusai azonnal nem lépnek az autonómia-törekvések békés csatamezejére, akkor 10-20 év múlva már felesleges lesz. Ha Nyugat-Európa tele van autonómiákkal, akkor nekünk miért nem lehet?

Civil társadalom, közös felelősség, ó milyen becses szavak, csak az a kérdés ki mit ért ezek alatt. Igen a civil társadalomnak kéne lennie közéletünk leghatékonyabb ellenőrének. Itt egy pillanatra megállnék, a pontosság kedvéért szószerint idéznék Csáky úr írásából.
“Számunkra tehát az egyik legsürgetőbb feladat a szlovákiai magyar civil szféra hatékonyságának növelése úgy, hogy minél erőteljesebben tudjon közelíteni az európai szinvonalhoz.” Ez a mondatot legalább százszor elovastam, de minden esetben a kommunizmusi ideológia semmitmondása jut az eszembe. Mint egy civil ellenőr kérdezem én Önt, melyek azok a legsürgetőbb feladatok? Hogyan képzelik el a hatékonyság növelését, esetleg egy ötéves tervvel? Miért kell egy magyar civil szférának Európához közelednie, ha ott van? Igen Csáky úr mára megváltozott a világ. Igen nem is akarunk bezárkódzni. Igen nekünk is fejlődnünk kell. Igen fel kell vállalnunk nekünk azt amit Önök nem tettek meg, Önöknek pedig le kell vonniuk a következtetéseket A-tól Z-ig. Ismerek egy polgári társulást (Commora Aula) aki önkéntenségi alapon, saját zsebére katalán módra felvállalta a tömegkomunikáció szerepét - amit önöknek kellett volna elvégezniük - megkereséssel fordult az MKP-hoz, válaszuk a megaláztatás és a lenézés volt, hát Ön , Önök így képzelik el a civil szférákákkal a kapcsolatot és az indikátori szerepvállalásukkal történő együttműködést, vagy Önöknek csak azok a jó és becsületes magyarok, akik Bólogató Jancsiként mindenben egyetértenek az MKP-val és politikusaival? Ez így nem kóser, kedves Csáky úr. Ajánlom Önnek, hogy olvassa el Dobos László Úr : “építkező önkörmányzatiságot” című írását.

Ebben az írásában, idézem:” Hiába is próbáljuk lerázni lábunkról a jelen politikai sarát, nem megy. Visszazuhantunk történelmünk, a benesi dekrétumok éveibe. Ha Benes még élne, elégedetten mosolyogna... Nézne, s talán integetne is a marhavagonokba gyömöszölt magyar munkások, parasztemberek, tehetetlen vének s gyermekek néma félelmének.”

Szülőföld-Haza-Önkormányzatiság. Ott a szülőföldünk, ahol születtünk,ott a hazánk ahol élünk-halunk és ott akarunk mi az önkormányzatiság szabályai szerint, saját hazánkban és szülőföldünkön, saját sorsunk felett dönteni. Ezt olyan nehéz megérteni.

Amikor a közpénzek elosztása ugy történik, ahogyan azt pl. 2006-évben is megtörtént, szimpátia és párthűelv szerint, amondó vagyok az adóinkból befolyott és a kultúrára szánt pénzeiket eléggé bühössen kezeltük. Dániel Erzsébet szavaival élve eléggé húsbavágó a számomra is. Egy Bummos bulvár honlap létrehozására 5 millát csak úgy kidobni, közben a kisebb kultúrális szervezetek megmaradási-túlélési esélyei nagyban csökkentek.

Mi a megoldás?

Az MKP egypárti kommunizmusi időkre emlékeztető politizálását, ami már megfertőzte a 20-30-s éveiben lévő fiatal magyar politusokat is, fel kell hogy váltsa egy többpárt-rendszeri politizálás. Alternatíva nélkül egy demokratikus közeg képtelen a problémáit megoldani és a szabadelvűség magatartási és viselkedési normái szerint építőjellegű tevékenységet folytatni. Az hogy asszimilálódunk az a felvidéki magyar iskolarendszer komoly hibája is, mert a kevert családok leszármazottjait alternatív megoldás nélkül felkínálja a szlovák nacionalizmusi elveket működtető iskolarendszernek. A magyar iskolák fajtiszta elmélete, csupán a magyar-magyar szülők gyerekeinek nyújt alternatívát. Eredménye, hogy a kevert családok gyermekei adják ki az asszimilációs folyamatok érintetjeinek a 70%. Pedig a megoldás nagyon egyszerű, az orrunk előtt van és a lábunk előtt hever.

A békés autonómiaharc elkezdése nélkül tovább fogunk asszimilálódni és nem lesz igazi demokrácia Felvidéken és Közép- és Észak-Szlovákiában sem. A nemzeti nacionalizmust a saját fegyvertárával legyőzhető, csupán az igazat kell mondani, határozott módon békésen a szavak erejével harcolva az egyforma jogokért, ha kell az utcán is, az alkotmányos jogaink érvényesítésével.

Meghalt Mátyás király oda az igazság helyett, azt mondhassuk, hogy igaz hogy Mátyás király elment, de az igazságát itt hagyta nekünk örökségül. Mi csak az igazságosság jussát kérjük, amit tőlünk oly gaz módon elvettek.

forrás: commora aula - Bósza János
www.commora.hu



2007-es év az autonómiaharc éve lesz

2007-es év az autonómiaharc éve lesz

2006.12.31
Amit eddig csak a konyhában mertünk kimondani, hogy jogunk van az önigazgatásra, 2007-ben már Felvidék utcáin is bátran - az autonómiaharcot is felvállalva - kimondjuk, hogy a saját portánkon, önmagunk elképzelései szerint szeretnénk söprögetni.

Egy határoknélküli Európában, s főleg az EÚ-ban, hogy csak félve merjük kimondani, hogy jogunk van az önigazgatásra és az ezt garantáló autonómiákra, képtelen helyzetnek tünik, de sajnos nagyon is helytálló állítás. Néha mégis kimondjuk, hogy csak a jussunkat kérjük, majd összeszorult torokkal körülnézünk, esetleg meg-e hallotta egy szlovák nacionalista, vagy egy a saját népét tudatlanságban tartó felvidéki magyar értelmiségi, aki a szlovákoktól kapott jóléti intézményeiben és arctalan világában gyávaságból, vagy lefizetve tudatlanságban tartja a Felvidéki Magyar Népet, a kultúrára szánt minisztériumi és alapítványi pénzeket szétlopva, s majd tolvaj után kiáltva patyolatingben meggyonja condra cseledeteit. Körmönfönt magyarázkodásaik, miért jó az ami van, csak bizonyításul szolgál gyarló viselkedésükre, hogy a földi javakat előnyberészesítik a Felvidéki Magyar Nép érdekeivel szemben.

“Soha semmilyen jogunkról lemondani nem fogunk, mert csak az a nemzet veszhet el, amely önként lemond valamely jogáról.”- Estreházy János.

Manapság a pénzt, a vagyonszerzést fontosabbnak tartjuk, mint a magyar nép érdekeit. Az emberek közötti kapcsolatok fokozatosan megromlottak, embertársainkban potenciális ellenfeleket, nem pedig közösségünk további tagját látjuk, aki lehet, hogy éppen a segítségünkre szorul.

Közös ügyeinket, a közös célok elérése végett, egymást megértve, megtalálva, önigazgatási szekerünket csak egy irányba tologatva juttathatjuk révbe. Ezért legyen a 2007-es év a békés autonómiaharc éve jussunkért, azonos jogokért, hogy ezeréves szülőföldünkön ismét hazára leljünk, ebben az elátkozott ugarvilágban.

forrás: commora aula - B.J.



A Kárpát-medencei népek közös autonómiatanácsa

A Kárpát-medencei népek közös autonómiatanácsa
2007.1.10

A Kárpát-medencei magyar népeknek, közösen kell kiharcolniuk az autonómiákat. Az elmúlt évtized bebizonyította, hogy a 3,5 milliós a szomszédos országokba rekedt, saját szülőföldjén élő magyarság, Magyarországra és a saját politikusaira se számíthat.


A három legnagyobb külhonba rekedt magyar népnek a képviselői 1989 után az helyett, hogy minél több barátot, szimpatizánst és támogatót keresett volna külföldön - példát merítve a masaryki és a benesi politikai lobbizásának az eredményességéből - , inkább saját nemzetállamaiban kereste a megoldás a magyarság problémáira. Ez a látszatigyekezet szélmalom-harcnak tűnő próbálkozás volt. Kiegyezni a többségi nemzettel, a kérés és jogosság szabályai szerint, csak akkor lehetséges, ha az valóságosan megtörténik és hathatós külföldi lobbizással van megtámogatva. Egy alapvető ténnyel nem számoltak, hogy a farkas a zsákmányáról önkéntességi alapon sohasem mond le. Minden jogos követelés megvitatásához korrekt partnerre van szükség. Ha megdobnak kővel, állandó jelleggel nem lehet kenyérből készült pajzzsal védekezni, néha a vérünktől véres követ fel is kell venni.

Ez helyett a szlovákiai, a romániai és a szerbiai - a nacionalistákkal egyezkedni szándékozó - magyar pártok mégcsak meg sem próbálták tudtára adni a többségi népnek, hogy a Felvidéki Magyar Népnek (FMN), a Romániai Magyar Népnek (RMN) és a Szerbiai Magyar Népnek (SzMN) joga van a társnépi szerepre, nyelvének és kulturájának a használatára. Ha történtek is ilyen próbálkozások akarathiányban, vagy a megfélemlítés korrupt szabályai szerint eredménytelenül záródtak.

Manapság tanúi lehetünk a Székely Magyar Nép autonómia-törekvésinek. Az RMDSZ, a romániai magyar párt, kezdetben ellenségesen, manapság a látszattámogatás szerepében tündököl. Az helyett, hogy a székely székek mellett őszinte kiállást tanúsítana, igyekezetüket megtorpedózva a többségi nemzet rosszallásától tartva bátortalan és kétszínű politizálást folytatnak. Egy alapvető dolgot nem vesznek tudomásul, hogy semmilyen többségi nép csak úgy alapon az autonómiát és a társnépi jogokat nem adja meg, azt békés eszközökkel ki kell harcolni, ja igen ehhez már bátorság, akarat és önfeláldozás szükségeltetik.

Felvidéken az 1994-es komáromi gyűléstől eltekintve, ahol a hangulat az autonómia kikiáltása felé hajlott, azóta semmilyen érdemleges próbálkozás nem történt. Vajon mi az oka? 1994-1998 közötti mečiari félelemkeltési politizálás megakasztotta a komáromi kezdeményezést, majd az ezt követő egypárti politizálás és az 1998-as a FMN érdekeinek a feláldozása a hatalomba kerülés érdekében, s az azt követő 8-éves MKP-és politizálás nem kedvezett az autonómiatörekvések beindítása céljából. Az MKP nyolc éves hatalmi pozícióban való részvételének eredménye, hogy a FMN mennyiségileg 50.000 fővel megfogyatkozott (asszimilálódott).

Vajdaságban hasonló folyamatok zajlódtak le mint Felvidéken és Erdélyben. A Kasza vezette VMSZ először lepaktált a szerb vezetéssel, majd a vajdasági magyarság megmentőjének a szerepében szeretne tündökölni és figyelmen kívül hagyja a másik két magyar párt a perszonális autonómiáért történő igyekezeteit.

Ebből a közös süllyesztőből, csak közösen egymást megtámogatva juthatunk ki. A többségi népek jóindulatára és a velük lepaktált magyar intelligenciára (tisztelet a kivételnek) nem számíthatunk. A megoldás egy határokat is áthidaló közös autonómiatanács létrehozása lehetne. Egységes és autonómista célirányú fellépésünknek, hathatós EU-s lobbi segítségével. Legyen a neve a Közép-európai Kisebbségek Autonómiatanácsa (KEKAT), amely felvállalná az összes itt élő kisebbség jogait anyanyelvének a félelemmentes használatára, kultúrájának és a népi jussának a képviseletére.

Erőnk legyen az igazságunk és a közös céljaink beteljesülésének a mozgatórugója legyen az egységes fellépésünk az autonómiákért, megmaradásunkért.

Forrás: Comora Aula Felvidék - B.J. www.commora.hu



Mi lesz veled Közép-Európai Magyarság?

Mi lesz veled Közép-Európai Magyarság?

A történelemíróknak a feladata a megtörténteket papirosra vetni, a történelmet formázóknak pedig rálelni a helyes útra egy nép, egy közösség túlélésének, gazdagodásának az útjára.

A történelemírás a történetírók szemszögéből nézve egyutas, tényeken alapuló irka-firkálást jelent. Csupán azt kell leírnia, ami és az ahogy megtörtént, annak összefüggéseit elemezni, kiértékelni.

Az aki a történelmet létrehozza, vagy alakítja a jelen történéseit, az előtt sok kérdőjeles táblával megjelölt útválasztási lehetőség kínálkozik, jó vagy rossz döntés gyanánt. Az ő helyes, vagy helytelen döntése, a jó és rossz közötti választási lehetőséget jelenti népe, közössége számára. Ki tudja erre a választ? Vajon melyik az a helyes út, ami a szebb élet irányába mutat, nem pedig a megaláztatás évszázadaiba, vagy akár egy nép pusztulásához is vezethet.

Egy biztos a helyes út, egy jó döntés meghozatala komoly erkölcsi tartást, döntéshozatali bátorságot és akaratot kíván, mindazoktól, akiknek a sors kegyeltjeként, népe sorskovácsaként, e feladatra szánva, mennie és harcolnia kell. Kik ezek az emberek és hol vannak? Amikor éppen szükségünk van rájuk, hol találjuk meg őket? Igen itt kóborolnak miközöttünk, s néha maguk se tudják, mily nehéz feladatra szánta őket a sors, hogy szolgálni és utat mutatniuk kell.

A közép-európai magyarság számára, sorsdöntő évtizedében, mint annyiszor már a történelmünk során, ki és mikor mutat rá a helyes útra, ki és mikor mondja el? Erre menyj, ez a jó irány. Így cselekedj ez szolgálja néped és önmagad boldogulását. Az elmúlt században,világtalanok, gyávák és kapzsik mutattak utat, hibás, megalkuvó és csak önmagukat gazdagító döntéseikkel. Mi csak bólogattunk, elviseltük hibás döntéseik összes következményét, tűrtünk, s hallgattunk. Két világégést, a kommunizmus internacionalizmusi éveit is túlélve, várjuk a messiást, az Isten Fiát, hogy minket eggyesítve utat mutat a jövőbe, helyettünk és értünk megoldja azt, amit valójában nekünk kéne megoldanunk, kötelességből ránk váró feladatként. Egy kérdésre keresve a választ: Megmaradni, vagy örökre elveszni?!!

forrás: commora aula írás - B.J.


Az asszimilációs folyamatok megállítása az autonóm

Az asszimilációs folyamatok megállítása

Az asszimilációs folyamatok megállítása az autonómiatörekvések segítségével

Mi is az az asszimiláció?

A szociológiában az asszimiláció beolvadást jelent. Ha a nép, a nemzetiség, az etnikum egészében, csoportosan, vagy az egyén szintjén feladja saját népi hagyományait és az ezzel kapcsolatosan öröklött értékeit - szándékosan, vagy önhibájából képtelen azt megtartani -, átveszi más nép nyelvét és szokásait, értékeit, alkalmazkodik annak a kultúrájához: ezt nevezzük asszimilációnak.


Kétfajta asszimiláció lehetséges:
1. Önkéntes alapon történő, természetes folyamat útján
2. Kényszer hatása alatt történő folyamat következményeképpen

A szándékos asszimilációs folyamatoknak van egy nyílt és egy rejtett formája.
Az önkéntes asszimiláció.

Csak akkor beszélhetünk önkéntes asszimilációról, amikor a beolvadás a természet szabályai szerint politikamentesen, vagy annak nemtörődömsége mellett zajlik.

A szándékos asszimiláció a beolvadásnak az a formája, ami a politika és a nemzetállami érdekek szintjén zajlik. A nemzetállamokban az egynemzethez való tartozás eszmetana integráló erőként hat, ehhez az integrációhoz a kisebbségekre nincs szüksége. Alapideológiája az egynemzeti identitástudat, minden más ennek az azonossának az akadálya. Ezeken az akadályokon az asszimiláció nyílt és rejtett formáinak a segítségével igyekszik felülkerekedni. Esetünkben ezt az akadályt a Felvidéki Magyar Népnek hívják.

Tallózzunk egy kicsit talán a történelem könyvtárában.

Igyekezzünk példákkal bizonyítani az asszimilációs folyamatok békés és szándékos, kettős eshetőségét a Felvidéken. Magyar szociológusok a 19. század első felében megfigyelték, hogy Nagy-Magyarország területén a magyarság arányaiban kisebbségbe került, és ezek a folyamatok megállíthatatlanul tovább zajlottak. Ezt a folyamatot szűkítsük le Észak-Magyarországra és következetesebben értékeljük ki. Mi is történik a Felvidéken, az akkori szlovákság által lakott területeken? A szlovákok által benépesített területeken a 18. században és a 19 sz. első felében nagyarányú asszimilációs folyamatok zajlottak le, mégpedig úgy, hogy a szlovákok asszimilálták a magyar és a német lakosságot.

Hogyan mentek végbe és kik irányítottak ezeket a beolvadási tényezőkön alapuló demográfiai változásokat? Nagyon egyszerű logika mesgyéjén történtek az asszimilációs folyamatok. Kevert házasságokban általában szlovák gyerekek születtek, és mivelhogy a népszaporulat ezekben a családokban általában nagyobb volt, tehát azokon a vegyes etnikumú területeken, ahol a szlovákság többségben volt, fokozatosan beolvasztotta a más nemzetiségűeket, saját nemzetiségi állagát növelve így ezzel. A magyarság és a német ajkú lakosság vagy teljesen eltűnt, vagy csupán szórványnéppé vált a mai Közép- és Észak-Szlovákiában. Egyedül a dél-szlovákiai területek maradtak meg tiszta, vagy nagy többségében magyarlakta területnek. Egy érdekes dolgot figyelhetünk meg, történetesen azt, hogy ezeket a beolvadási történéseket nem a politika, mégcsak nem is másfajta hátsó gondolatok vezényelték, hanem békésen, a politikusok nemtörődömsége mellett alakultak át a népességi arányok a szlovákok javára és a magyarság kárára. Ezt az asszimilációt hívjuk békésen zajlódó beolvadási folyamatnak. A magyar politika ezt a békésen zajlódó asszimilációs folyamatot a 19. sz. második felében szerette volna megfordítani kényszer hatása alatt, de már nem maradt ideje a francia példa véghezvitelére. A szlovákság jó diákként ezt az időszakot jól megjegyezte, majd 1918-tól kezdve a békés asszimilációt durva és nyílt, a nemzetállami célokat szolgáló szándékos asszimilációs folyamatokká alakította át.

Térjünk még vissza egy pillanatra a 19. sz második felére, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia időszakába.

Mint tudjuk, 1861-ben a szlovákság képviselői Bécsben az uralkodóhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy a Felvidéken (a szlovákok által lakott területeken) létrehozhassák a “Felvidéki Szlovák Kerületet”, aminek székhelye Besztercebánya lett volna. A terület behatárolásánál, a száz év alatt asszimilálódott területeket is figyelembevéve, az akkori népi arányokból indultak ki. Ezt a határvonalat nagyjából Pozsony felett, Nagyszombat, Nyitra, Zólyom, Kassa vonalában húzták meg, és területi autonómiajoggal szerették volna felruházni. Az ez alatt lévő területeken - a Pozsony, Galánta, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa vonalon - tiszta és nagy többségében magyarlakta falvak és városok voltak. Ezen területek egyelőre még nem estek áldozatául az akkori békés asszimilációs folyamatoknak, és megmaradtak ezeréves magyarlakta territóriumnak. Az Ausztriával történő kiegyezés időszakában a szlovákok kérése süket fülekre talált. Nem az ő kérésük volt jogellenes, vagy helytelen, hanem az 1848 és 1914 közötti viszonyok zűrzavarossága miatt nem rendezték a nemzetiségek helyzetét. Ha akkor a szlovákság megkapja az általa kérelmezett területeket, ebben az esetben a trianoni döntéskor csupán ezeket a területeket igényelhette volna, ennek a hiányában azonban a csehek bármit kikövetelhettek történelmi kitalálmányok okán. Trianonnal a békés szlovák asszimilációs folyamatok véget is értek, és a csehszlovák nemzet és nemzetállamának létrehozása elindította a nyílt és szándékos reszlovakizációt. A magyarság ősi, ezeréves területeinek felhigítását szlovák telepesek által létrehozott falvak segítségével, valamint a tiszta magyarlakta városokban történő durva területfoglalásokkal (vasutasok, hivatalnokok, katonatisztek, vámosok stb).

A magyar többségű városokat vették először célba, Pozsony, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Tornalja, stb. Ezeket a városokat 86 év alatt sikeresen asszimilálták, és asszimilálják továbbra is.

A Csehszlovák Köztársaságot, a reszlovakizációt, a kitelepítéseket és az internacionalizmus időszakát is túlélte a Felvidéki Magyar Nép, igaz területileg és létszámbelileg is megfogyatkozva, de kiállva az idők próbáját.

Manapság új kihívások, újfajta és még alattomosabb asszimilációs folyamatokkal kell szembenéznie. A komáromi és a dunaszerdahelyi járásokat leszámítva, a 19. századbeli elképzelt szlovák autonómiaterület alatt lévő, nagytöbbségű vagy tiszta magyalakta területek részben, vagy teljesen eltűntek, asszimilálódtak. A magyar népesség beolvadt a szlovákságba a reszlovakizáció terhe alatt, és egy-két generációs időszak elteltével a volt magyarokból újszlovákokkal gyarapodott a szlovákság összlétszáma, a jóléti és az állampolgári jogainak a megmaradása fejében.

A 250 éves és békésen induló asszimilációs folyamatok utolsó szakaszába léptünk, amikor is már az a tét, hogy “lenni, vagy nem lenni”. Ugyanakkor ez már nem egy kérdés, ami mellett el lehet siklani, ez már egy demográfiai helyzet. A Felvidéki Magyar Nép szemszögéből nézve sajnos ez egy nagyon szomorú tényhelyzet-ok-következmény. Csöndben vagyunk, mert azt hisszük, majd nélkülünk is jobbra fordulnak a dolgok, vagy netán "csak úgy"-alapon a szlovákságtól ajándékba megkapjuk a területi és a perszonális autonómiákat. Igen, az autonómiák segítségével és egy sor demokratikus törvény segítségével békés úton is meg lehetne állítani a szándékos beolvasztási törekvéseket. Az asszimilációs folyamat, amelynek központisága a városokból a vidékre helyeződött át, már erőteljesen a megmaradt utolsó magyartöbbségű falvakat is elkezdte nemzetiségileg fellazítani, ami majd végső soron a beolvasztásukat fogja eredményezni. Az asszimilációnak ez az utolsó szíven döfése már nagyon is érezhető, csak valahogyan a felvidéki magyar értelmiségiek vagy nem érzik, vagy nem is akarják ezt megérezni.

A felvidéki magyar értelmiségi a közöny és az ármány nemtörődömségével figyeli, hogy a felvidéki magyarság utolsó bástyái is megszűnőfélben vannak, falvaink városaink után egyre jobban elszlovákosodnak.

Végül is feltehetnénk a kérdést: Mit is akarunk és hogyan tovább?

A trianoni döntés a rossz, “három a magyar igazság"-ának lett az eredménye: rossz időben rossz döntésnek, a rossz és gőgös magyar lobbizásnak. A szomszédnépek csak magukhoz vették azt, amit mi nagy kegyesen eltaszítottunk önmagunktól. Ennek egyenes következményei a két nagy háború közötti durva reszlovakizáció, az asszimilációs folyamatok, az emigráció.

A Beneš-dekrétumok, a háború utáni kitelepítések, a kollektív bűnösség elve - ez mind-mind a 19.század végi rossz magyar politikai mércének az eredménye. Csak az a baj, hogy manapság is ezzel a mércével mérünk, és képtelenek vagyunk a múlt rossz beidegződéseitől, döntéseitől önmagunkat távol tartani. A világ közben megváltozott, csak mi és a Felvidéki Magyar Nép megmaradásának a 150 éves filozófiája maradt, ami előbb-utóbb sírba viszi a szlovákiai magyarságot, az asszimilációs folyamatok és az önmegsemmisüléshez vezető politizálásunk segítségével. Magyar iskoláink fajtiszta, időtmúlt berendezkedése a kevert családok gyermekeit felkínálja a szlovák iskoláknak, ezáltal is gyarapítva a szlovákság összlétszámát, hisz statisztikailag bizonyított tény, hogy a kevert házaságokból 70%-ban szlovák gyerekek jönnek ki, ami szintén a felvidéki magyarság létszáma rohamos csökkenésének az egyik fő okozója.

Ne statisztikát gyártsunk arról hogyan csökkenünk, hanem módszertani tanulmányokat készítsünk, készítsenek szociológusaink, történészeink, nyelvészeink és politológusaink felméréseket arról, hogy hogyan maradhatunk meg ezeréves területeinken. Tehát hagyjuk már abba a bűnbakkeresést, mert a bűnösök mi magunk vagyunk!
Ha elkezdünk beszélni a hogyanról, ahhoz már illik hozzáadni a módokat is.

Az asszimiláció és a reszlovakizációs folyamatok útvesztőjében előbb-utóbb odaveszünk.

Mást se hallok a magyarnyelvű médiában, hogy milyen jó nekünk, hisz az elmúlt nyolc év alatt kaptunk egy Selye János Egyetemet, meghát itt vannak a magyar közép- és alapiskoláink is. Kérdezem én, kik fognak azokba az iskolákba járni, majd úgy 10-20 év múlva, ha közben mindannyian asszimilálódunk, vagy a migráció áldozatává válunk? A Selye Egyetemből, majd Slota Egyetem lesz, mert ha sikerül a reszlovakizációs folyamatokat végigcsinálniuk, meg is érdemli ezt az elnevezést, természetesen szlovák szemszögből nézve.

A felvidéki magyar értelmiségiek - nem tudom, hogy mi okból - nem hajlandóak az autonómiajuss- témában vitát indítani a többségi nemzettel, a szlováksággal. Valójában sejtem az okokat, de számomra a zsebekben kinyíló bicskás magyarázatok valahogyan nagyon megalkuvónak és ribilliósnak tűnnek.
Hogy ez ne így legyen, elsősorban a felvidéki magyar értelmiséginek kéne kezdeményeznie.

A megalkuvó és a félrebeszélés politizálását egy hatásosabbal kéne felváltani, mégpedig úgy, hogy magunkévá kell tennünk azt a lehetőséget, hogy jogunk van az autonómiákra és az autonómiatörekvéseink felvállalására. Elsődlegesen is magát az autonómia fogalmát kell rehabilitálni olymódon, hogy az egy végállomás az önrendelkezés útvonalán, nem pedig a revizionizmus első megállóhelye. Tehát folyamatosan hangoztatni, hogy jogunk van rá, és beszélni kell róla nyíltan és nagy bátorsággal.

Másodsorban azt, amit elrontottunk, amit hirdettünk, tehát, hogy nincs szükségünk az autonómiára, nincs értelme elkezdeni, mert a többségi nemzet azt úgysem adja meg, nos, ezt a kimagyarázkodós hozzáállást meg kell változtatni. Ki kell menni az emberek közé, és el kell nekik magyarázni, hogy az autonómia igenis kell nekünk, anyanyelvünk, megmaradásunk végett. A többségi nemzetnek pedig el kell mondani, hogy az autonómia megadása egy problémamegelőző megoldás, a kisebbség és a többségi nép közötti konfliktus megelőzésére. Ez lehet a vitaalap és elsődlegesen erről kell beszélni.

Kung-fu-ce bölcsessége jut az eszembe: Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.

Aznélkül, hogy próbálkoznánk, inkább lefeküdtünk, vagyis az okokat keressük, mit miért nem lehet megtenni. A múltat hagyjuk meg a történelemnek, mi pedig inkább egy értelmes döntéssel bátran vállaljuk fel a felvidéki magyar nép autonómiatörekvéseit, aminek a megvalósíthatósága csupán a területen élők többségének az akaratán fog múlni. Tegyük mindezt katalán módon, egy célért, egységben, s ami a legfontosabb, a békés autonómiaharc egy kézzelfogható asszimilációellenes tevékenység.

Gašparovič Elnök Úr szerint nem létezik ok az autonómiák megadására. Tessék, itt a bizonyíték és az ok, hogy miért kell nekünk az autonómia. A Felvidéki Magyar Nép az ezeréves életterének a felét veszítette el alig 100 év alatt, ahol a szlovákság sohasem volt őshonos nép. Ez szerintem egy nyomós érv és ok a békés autonómiatörekvések elindítására, a területi és a perszonális autonómiák megadására, ami az EÚ-ban egy jól bevált problémamegelőző jogi megoldás a kisebbségek részére.


Megragadom a lehetőséget és innen is szeretném felszólítani a felvidéki magyar értelmiségieket, hogy felesleges magyarázkodás és kibúvók helyett bátran vállalják fel a felvidéki magyar nép megmaradásának érdekében az autonómiatörekvéseket. Vegyünk példát azokról akik már írnak az autonómiáról. Ők ugyan sokan vannak, de az egységes fellépés hiányában hanguk elvész a tömegben. Létre kell hozni a Felvidéki Népek Autonómiatanácsát, ahonnan koordinálni lehetne a Felvidék békés autonómiatörekvéseit. Szerintünk az autonómia megadása nélkül a felvidéki magyarság 20-30 év múlva márcsak szórványnépként marad jelen ebben a térségben, s akkor az autonómiát kikövetelni és azt megadni már nem lesz kinek. Az autonómia megadása nem szimpátia kérdése, hanem arra egyszerűen jogunk van.

Kulturális örökségként a megalakuló autonómiaterületeken a magyar nyelvnek is hivatalos nyelvvé kell válnia!

A plurális gondolkodásmód, hogy itt van még egy nép, a Felvidéki Magyar Nép, nem ellentétes és nem is veszélyes a szlovákságra nézve, hisz az alkotmány is ezzel a bekezdéssel kezdődik “Mi a szlovák nép ...”.

Hogy a Felvidéki Magyar Nép jelenleg asszimilálódik, ez tény. A kérdés most már csak az, sikerül-e még időben megállítani ezt a folyamatot az autonómiatörekvések segítségével? Ha nem próbálkozunk, az eredménnyel sohasem leszünk tisztában.

Mi indíthatja el az autonómiatörekvések megállíthatatlan folyamát? A nép respektuma a tudás erejével, és őslakosi gondolkodásmód cselekedeteinkhez.

Tudásunk az eszközünk, a szív pedig legyen cselekedeteink motorja!
B.J.



Nem vagyok fasiszta, se barbár törzsek leszármazot

Nem vagyok fasiszta, se barbár törzsek leszármazottja.

2006.12.28
Csupán egy megalázott felvidéki magyar vagyok, akit a szlovákiai szlovák nyelvű újságok fórumaiban rendszeresen fasiszta disznónak, revizionistának és írástudatlan barbár mongol törzsek leszármazottjának titulálnak alkotmánysértő módon.

Részben ez a hivatalos verzió is. Hol is vagyunk? Mongóliában, vagy netalántán Sri Lankán, az afganisztáni hegyekben, vagy talán a szomáliai hadurak csetepatéinak a részesei vagyunk? Nem, Szlovákiában az Európai Unióban történik mindez, háborús bűnösök vagyunk, megbélyegzettek és a volt kitelepítettek, vagy kitelepítésre szántak utódai.

Valaki feltehetné a kérdést, miről is írogatok? Hisz vannak iskoláink, jogaink, bárhová kiutazhatunk, igen ez mind igaz. De vajon ez mind elég is? Nekem nem. Azt mondják, az EU-ban vagyunk, a szabad emberek családjában. Hát ez lenne az a nagy szabadság?

A saját nyelvünk használatáért, saját közösségeinkben, ezeréves szülőföldünkön büntetni akarnak minket a magyar nyelv használatáért, egy olyan nemzeti nacionalizmusi elveket és jogokat tartalmazó törvényre hivatkozva, ami egy EU-s állam hivatalos törvénykezéséből már réges-régen ki kellett volna kerülnie. Hát igen, ha a Beneš-dekrétumok még napjainkban is érvényben lehetnek, akkor egy aprócska nyelvtörvény kisebbségellenes paragrafusait már senki sem fogja ostorozni, ha az a kisebbség - félelemben tartva és meghunyászkodásra ítéltetve - csendben marad, vagy ráadásul ő maga - megcsámporodva -, az ez ellen tenniakaró sajátjait támadja.

Hol van a hazánk? Hol érezzük magunkat jól? Honnan nem akarnak minket a Dunába, legjobb esetben a másik partra be-, vagy elzavarni? Naponta tesszük fel ezeket a kérdéseket, s naponta nem kapunk rá választ. A magunknak címzett kérdésekre a választ csakis mi ismerjük. Itt a hazánk, ahol édesanyánk megszült, itt érezzük magunkat otthon, ahol a szüleink felneveltek, és itt akarjuk mi is gyermekeinket felnevelni: magyarnak, szabad embernek és nem pedig háborús bűnösként, beneši csillaggal a karunkon, szívünkben. Azt mondják az EU-ban vagyunk, ez lenne a szabadság csillaga.

Ebből a csillagból nem kérünk, mi csak az igazságosságot, a Beneši-dekrétumok eltörlését, a területi és a perszonális autonómiát, jussunkat szeretnénk, a talajt a lábunk alatt érezve, hogy ezeréves szülőföldünkön senki, de senki ne akarjon minket dölyfös módon állandóan kioktatni, becsapva szecskává asszimilálni, maradékját becirmolva elzavarni. Hisz az EU-ban vagyunk, nincsenek határok, de ha mégis, a nacionalizmusi határokon belül akarunk élni. Erre ők azt mondják, azt csak reszlovákként tehetjük meg, csámborogva, kölcsönszívvel. Hát ezt lenne az Európiai Unió?!

B.J.



MKP-és tolkshow komáromi módra

MKP-és tolkshow komáromi módra

Ami manapság Komáromban zajlik, az a hazugság és a képmutatás csontszáraz egyvelege. A hatalomba törekvők igazságai, hősies cselekedetei, dunnavastagságú hazugságaival tálalva butítják a komáromi polgárok információéhínségét. Korunk filozófusa által alkotott szállóige mondatja belőlem: “Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.” A komáromi polgár szeme kristyályvíz-tiszta, ezért ők látják és hallani vélik a valós igazság szavát. Figaró után kiáltanak, eret kéne vágni a politikusainkon.
Többségük az MKP szineiben tündökölve vakpali vakpali mindent lát, mindent tud elv szerint csörtet a hatalomba a korlátlan lehetőségek bársonyos fotelkájába, hogy majd többségük csorvas himpellér módjára meglopjon és becsapjon minket.
“Mindenki, aki néz, de nem lát, vak; Mindenki aki lát, de hallgat, duplán vak; csak azok látók, akik másoknak fényt visznek.” Te komáromi melyik vagy, hallgatsz, mert bátortalanságod duplavakságba kényszerít, vagy már látod a fényt, ami neked is és családodnak is elhozza a megváltás igazszavát. Kezed, s akaratod gondjait politikusaink korrupt cselekedetei béklyóba zárják, de lelkiismereted igazsága a hazugságok felett győzedelmeskedhet, csak annyit tegyél a jóért, hogy a suttogásod messzebb halljék, a rossz kiabálásánál.
Az MKP fennköltsége szennytől, erkölcsi zülléstől és a hatalom mérgétől visszhangzik, ezt halljuk mi is komáromiak, de mégis inkább a betyárt akarjuk pandúrnak. Ellazsnakolni kéne őket, nem pedig a hatalomba segíteni.
B.J.



A felvidéki magyar értelmiségiek gyávák, megalkuvó

A felvidéki magyar értelmiségiek gyávák, megalkuvók és össze-vissza hazudoznak, tisztelet a kivételnek a többségnek, de ők még csendben vannak.

Kemény szavak, igen azok, de sajnos egyben a valós igazságot tükrözik. Az MKP aki kikiáltotta önmagát, a felvidéki magyar nép egyedüli jogos képviselőjének mégcsak hallani sem akar másfajta véleményt, vagy nézetet, mint az önmaga általt kitalált egyedüli megoldást.
Mik ezek a megoldások? Egyáltalán létezik-e valamiféle megoldás, szerintem nem. Sok a szöveg, kevés a cselekedet. Konkrétabban, valójában mit is akar az MKP, mit is csinál, egyáltalán akar és csinál-e valamit? Kormányba kerülésekor elárulta a felvidéki magyar nép legfontosabb érdekeit az autonómiára való jogot és a Benes-dekrétumok felülvizsgálási lehetőségét. Az egyikben a magyarságunk és az anyanyelvünk megmaradását garantáló területi autonómiajogot adta fel, a másik esetben, hogy a mai napig érvényben lévő benesi dekrétumokban meglévő kollektív bűnösségi elvet nem igyekszik annulláltatni. Volt szerencsém elbeszélgetni nagyon sok felvidéki értelmiségivel a felvidéki magyarság gondjairól és lehetőségeiről. Rengeteg ötlet, nagyon sok értelmes javaslat hangzott el, de amikor feltettem azt a kérdés, hogy ezeknek az ötleteknek és javaslatoknak a megvalósításáért hajlandóak-e áldozatot is hozni és békés eszközökkel ezekért a jogokért felszólalni, harcolni, itt már mindenkinek elakadt a hangja, a kényelem, a pénz és a hatalommegosztás jelenlegi formái a többségi néppel nagyobb úr, mint a felvidéki magyar nép érdekei. Hát igen, a jogok kiharcolása az konfliktusos helyzetekkel jár és őszinteséget kíván meg, ennek a velejárója, már a bátorság, akarat és áldozatkészség is.
A következő országos parlamenti választások 2010-ben lesznek, akkora az MKP funkciókba bebetonozott politikai elitje már 20 éve lesz hatalmon. Erre a fegyvertényre, csak Castro, Brezsnyev és Husák elvtársak voltak képesek.
Ezt akarjuk? Ez jó nekünk? Egy párt, egy vélemény. Ez nem demokrácia, ezt diktatúrának hívják. 40 évig a proletárok dikturájának, most pedig a kapzsi felvidéki magyar inteligenciájának a diktatúrája kényszeríti a magyarságot csöndre, az önös érdekeivel való ellentétes vélemény elfogadására.
Mi a megoldás?
Létre kell hozni egy új felvidéki pártot, amely bátran felvállalja a magyarság és az összes itt élő nép és nemzetiség közös érdekeit. Az eddig, hozzánk beérkezett emailok és telefonüzenetekből egyértelműleg kirajzolódik ez az igény. Így rá lehetne kényszeríteni az MKP tagságát is, hogy a begyepesedett gondolkodású politikusait leváltsa, fiatal, agilis, tennivágyókra. A két párt egészséges konkurenciaharcban képviselheti a felvidéki magyarság érdekeit és a felvidéki magyar népnek a demokrácia szabályai szerint a választások időszakában alternatívát nyújt, hogy arra adja szavazatát aki ő szerinte jobban képviseli az érdekeit, ma sajnos ez nem adatatik meg. Egyből egy az nem választék, az egy elavult tehetetlen kármentőfal a kommunizmus örökségeként.
B.J.



Hogyan és milyen autonómia legyen

Hogyan és milyen autonómia legyen

1. Hogyan az autonómiát kikövetelni.
Az autonómia kikövetelesének, vagy a kiharcolásának több formája, módja létezik. A legegyszerűbb jogi értelemben vett megoldás az lenne, ha a többségi nép az egyszerűen, mint “ius cogens” jussot megadná. Sajnos, hacsak az Európában létrejött autonómiákat tanulmányozzuk rájövünk egy érdekes momentumra, hogy azt csak úgy alapon semmilyen nemzetállam, vagy magát demokratikus államnak nevező ország kisebbségének nem adta meg. Mindig adok-kapok, vagyis a természet szabályai szerint jöttek létre. A kisebbség kérte, majd követelte, legutoljára pedig elkezdett ilyen, vagy olyan eszközök felhasználásával harcolni az autonómia megadásáért.
Erre ékes bizonyítékok, a dél-tiroli, a korzikai, a baszk a katalán autonómia is, de legvalósághűebb minderre az ami manapság Koszovóban zajlik.
Most akkor mi a teendő? Két utat választhatunk, az egyik a teljes asszimiláció felé vezet elfogadva a többségi nép nemzetállami szerepét. A másik a békés autonómiatörekvés, majd az autonómiaharc, amelynek szabályait, szintjét a nemzeti államot létrehozó nép diktálja és az ő törvényei szerint, adok-kapok elvből kiindulva révbe juthatunk, az autonómiák megadásának az útján jó lobbizással és hathatós EÚ-s segítséggel. Ahhoz, hogy erre szintre eljuthassunk, békés propagandahadjáratot kell folytatni. El kell magyarázni a felvidéki magyar népnek, a többi kisebbségnek és a nemzetállamot alkotó szlovákságnak is, hogy ez az egyiknek létkérdés, az anyanyelve és kultúrája megmaradása végett, a másiknak pedig, hogy nem irányul ő ellene, a szlovákság jogai és élettere ugyanazon a szinten megmarad.
A fentiekből egyértelműleg kirajzolódik egy kétfrontos agitációsút, győzködés, a magyarságot, hogy békés eszközökkel, nem félve, hanem határozott módon kűzdjön a jogaiért az asszimiláció ellen, megmaradása végett, a szlovákságot pedig, hogy nem ellene, hanem vele együtt kűzdünk egy szebb Dél-Szlovákiáért, Felvidékért, ahol mindenkinek egyforma joga és kötelessége van, nemzeti, népi hovatartozás nélkül.
2. Milyen autonómia legyen?
Az autonómiáknak nagyon sok változatát ismerjük, a felvidéki magyar nép területi széttagolságából egyenes ágon lekövetkeztethetjük, hogy több alternatívájú megoldásban kell gondolkodnunk. A felvidéki magyarság Pozsonytól Királyhelmecig egy 450 km hosszú keskeny határmenti sávban található meg, 5-30 km mélységben és ezen a területen is csak 50-50 %-os a magyar és szlovákság arányai. A komáromi és a dunaszerdahelyi járásokat leszámítva mindenütt a felvidéki magyarok kisebbségben vannak.
Mi a megoldás?
Egy egységes területi autonómiában gondolkodni teljesen felesleges, mert megvalósíthatatlan. Vannak olyan területek a nyugati, a középső és a keleti dél-szlovákiai határvidéken ahol létrelehetne hozni a területi autonómiákat (lásd. Térkép). Ott ahol a magyarság arányiban már nem éri el az 50% a perszonális autonómia lehetne a megoldás a kulturális és közösségi életben felhalmozódott problémák megoldására.
Székely István megfogalmazásában a területi autonómia olyan jogosítványok rendszere, mely egy adott területi egységhez csatolva biztosítja a terület polgárainak néhány, számukra kiemelt kérdésben történő döntési jogát. A kisebbségnek nagyobb befolyása van az illető területre vonatkozó gazdasági, politikai és kulturális döntéshozatalban. Amint megnevezése is tükrözi, a területi autonómia esetében egy adott, kisebbség által lakott terület különleges jogállással van felruházva, azaz egy földrajzi értelemben behatárolt területen élő kisebbség élvez bizonyos jogokat. A különleges jogállást az alkotmány, törvény vagy statútum biztosíthatja. Az autonóm terület behatárolása történhet az állam általános adminisztratív struktúráján belül. Ennek megfelelően a területi autonómia alanyaivá válhatnak egyes helyhatósági entitások (például a Moldáviai Gagauz területi autonómia), régiók illetve provinciák (például Dél-Tirol), vagy egy föderális berendezkedés területi alkotóelemei. Így a területi autonómia intézményén belül megkülönböztethetjük a helyi területi autonómiát, amellyel egy kis térségben élő kisebbség ön-adminisztrálása valósul meg. Esetében, az adott kisebbség helyi többsége révén, a helyi önkormányzat egybeesik a közigazgatási autonómiával.
A területi autonómia megteremtését illeti, minden helyzet más-más kivitelezést igényel. Vannak azonban létfontosságú elemei ennek a fajta önigazgatásnak. A különleges státus általában a következőket foglalja magába:
(1) az autonóm hatáskörök definícióját;
(2) az illető területen használatos nyelv(ek) státusát;
(3) a helyi többség oktatási és kulturális szükségleteit kiszolgáló intézményhálózat működési elveit;
(4) az önkormányzat törvényhozási, adminisztratív és politikai struktúráit; (5) a pénzügyi autonómia kereteit;
(6) a felügyelet nemzetközi (két- vagy többoldalú) mechanizmusát;
(7) a pozitív diszkrimináció intézkedéseit azokra az állampolgárokra nézvést, akik az országos többségi kultúra tagjaiként helyi kisebbséget alkotnak.
A területi autonómia esetében az autonómia-jogok alanya az adott területi közösség, ennek önkormányzati jogosítványait egy közjogi testület, reprezentatív szerv gyakorolja, melynek feladatköre a fontos döntések meghozatala valamint ezek végrehajtásának ellenőrzése. A központi kormány valamint az autonóm entitás közötti hatáskörök elosztásának függvényében a kisebbségnek a korlátozottól a magas szintű befolyásig terjedhetnek a kompetenciái az őt érintő politikai, gazdasági és kulturális ügyeket illetően.
A személyi elvű autonómia lényegét Heintze a következőképpen összegezi: a személyi elvű autonómia az adott államon belül egy meghatározott csoport tagjaira vonatkozik, tekintet nélkül a csoport tagjainak tartózkodási helyére, és azt a jogot tartalmazza, hogy a kisebbségi csoport saját vallási, nyelvi és kulturális karakterének megőrzésére és fejlesztésére az önmaga által - a központi hatalom beavatkozása nélkül - alkotott intézményekkel él. A személyi elvű autonómia az önkormányzás olyan formájaként definiálható, mely biztosítja egy adott, intézményi struktúrákkal rendelkező csoport számára különféle jogok és hatalmi jogosítványok gyakorlását. A perszonális autonómia alapjául szolgáló személyi elv eredete egy régi, már a germán szokásjogból is ismert elvre, a jog személyhez kötöttségére vezethető vissza. Az autonómia jogának gyakorlása nem egy adott területhez, hanem az etnikai hovatartozáshoz kötődik, lakhelytől függetlenül, tehát nem a területi és közösségi hovatartozás egységén alapul.
A személyi elvű autonómia esetében mind a közjog, mind a magánjog alapján megszerveződő autonómiáról beszélhetünk. A területi autonómiával ellentétben, a perszonális autonómia esetében nem feltétlenül szükséges egy közjogi testület felállítása. A személyi elvű autonómiához kapcsolódó jogosítványok a magánjog által létrehozott szervezetekre is ráruházhatóak (például egyesületekre), ezek közösségi funkciókat is elláthatnak. A perszonális autonómia ezen formáját magánjogi személyi autonómiának nevezzük.
A fentiekből egyértelműleg lekövetkeztethetjük, hogy számunkra, a felvidéki magyar nép számára a területi és a perszonális autonómiák keveréke lenne a legelfogadhatóbb megoldás. B.J.


Felhasznált anyagok: Orbán Balázs, Mi az autonómia?


2006.11.09

Koszovó megkapja a maximumot

Koszovó megkapja a maximumot, mi csak a minimumot követeljük az autonómiát.

Koszovó lassan, de biztosan független állammá alakul az ENSZ égisze alatt. A nemzeti ellentétek, a népek és vallások konfrontációja fegyveres harcá, majd egy békés megoldáshoz az önálló Koszovó felé mutat.
Itt Közép-Európában is él egy nép, a magyar nép, s annak mai felvidéki dél-szlovákiai területén a felvidéki magyar nép. Nyelvi és népi kulturáját, ezer éves területi egyarcú nemzetiségi integritását megtartani szándékozó magyar anyanyelvű nép. Ezer éves tiszta a felvidéki magyar nép által lakott területekről van szó ahol se szlovák, se német nem lakott, ezer éves egységét 86 éve durva asszimilációjós folyamotok szabdalják, csépelik. Amit ezer év alatt senki megtenni nem mert, azt az ún. reszlovakizációs folyamatok sikeresen alig száz év alatt a felvidéki magyarságot ezer éves szülőföldjén kisebbségbe szorította. A teljes asszimilációhoz már egy újabb száz évre nem lesz szükség, elég a feldarabolási folyamatokat továbbvinni és a felvidéki magyar nép “magától” is megszünik létezni.

Ha Koszovó megkaphatja az önállóságot, mi csak a minimumot a perszonális és a területi autonómiákat követeljük békésen, de annál nagyobb határozottsággal.

forrás: commora aula B.J.


Az autonómiától a felvidéki értelmiség fél

Az autonómiától a felvidéki értelmiség fél

Az autonómiától a felvidéki értelmiség fél, a politikusok meg nem akarják.

Minek nekünk az autonómia? Rossz időben kezdeményezünk, Úgysem adják meg. Minek nekik az autonómia, ha nekik így is mindenük megvan, az egyszeri felvidéki magyar pedig inkább csöndbe legyen, hisz úgysem hallja senkisem a hangját. Ilyen a felvidéki magyar értelmiségi megalkuvó viselkedése.

Kung Fu-Ce bölcs mondása jut az eszembe “Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le, már az út elején.” Hát igen a felvidéki magyar értelmiség saját önös érdekeiből kifolyólag inkább még az útra lépés előtt a kutyakakira hivatkozva a békés autonómiatörekvések felvállalása helyett már előre tisztogatja önmagát és az okokat keresi, hogy mit, miért és hogyan nem lehet a felvidéki magyar nép érdekében megtennie. Pedig Cato szerint “Az igazság beszéde az egyszerű”, csak tudni és akarni kell vele élni. Ha az értelmiségi aki csupán a maga önös érdekeit akádályozó piszok eltakarításával foglalatoskodik és a tudást, azt a szellemi erőt, amit isteni adományként és a felvidéki magyar robotolokéznek köszönhetve önmagasztalási és meggazdagodási célokra használja fel úgy, hogy közben a többségi népnek akinek ezeket az adományokat köszönheti semmit se hajlandó tudás és felvállalás formájában visszajuttatni az népe elárulója és kapzsi élösködője. Az ilyen ember ki valós értékeket képtelen létrehozni, csak haszonélvezője annak, a szánalmasság temetőjébe való. Sajnos sok van belöllük, különféle alapítványok, állami támogatások, kultúra, iskolaügyre szánt pénzek elrablói, kifosztogatói. A felvidéki magyar nép valós érdekeit képtelenek, nem hajlandóak felvállalni gyávaságból, vagy inkább annak kockázatnak a fejében, hogy a fent említett forrásoktól elesnének és az értelmetlen irka-firkálásukra, okoskodásukra fény derülne.

A megélhetési politikus az olyan, aki már nemcsak haszonélvezője a népnek szánt anyagi és más forrásoknak, hanem a szép beszédre, írásra is már képtelem, csak egy cél lobog előtte, hogy a nép nevében zsebeit megtömje, a népet becsapva, annak érdekeit elárulva váracskáját építgetve csak egyre gondol, a szűkösebb időkre, a politika bűnöseinek kijáró királyi lakomákra. Churchill szerint “Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.” Micsoda bölcs szavak, a júniusi választásokon a tőlünk ellopott pénzeken az önmagukat dicsőitő politikusok jutnak az eszembe, hogyne mondjak neveket, mert becsületsértési perekre pénzem nincsen, hogy a becstelen jogi értelembe vett megtisztulását elősegítsem.
Ezek után a felvidéki magyar népnek csak egy út adatik meg, meg kell tisztulnia, az élősködő politikusokat, akik már lassan 20 éve a politika csatamezején bebetonozták magukat, egy jól irányzott döntéssel leváltja és fiatal, nem korrupt tenniakarókat ültet a helyükbe.
Most vagy soha alapon lépnie kell.

forrás: commora aula B.J.





Trianon egy rossz döntés volt

Trianon egy rossz döntés volt

Trianon egy rossz döntés, a Benes dekrétumok pedig egy eltúlzott törvény volt, márcsak abból a szemszögből nézve is, hogy a második világháborús csonka Csehország fegyvergyárai kiszolgálói, a megálmodott "stúri autonómterületeken" létrejött szlovák fasisztaállam pedig fegyverbarátja volt a fasiszta Németországnak. Tehát ugyabban a cipőben jártak, mint Horthy Magyarországa, rossz időben rossz oldalra álltak, választási lehetőség nélkül.

Az elsővilágháborús trianoni döntés egy rossz döntés volt, mert az új államok államhatárait nem etnikai alapon, hanem szimpátia és lobbizás útján francia nyomásra határozták meg, mellőzve az ott lakók véleményét és akaratát. Ez a fő ok, hogy a magyarság egy igazságtalan döntés után, megkérdőjelezi annak érvényességét. Nem azért, mert bárki, aki józanul gondolkodik, határmódosításokra törekedne, hanem azért, mert ez egy rossz és az emberek akaratával ellentétes döntés volt. Erre minden igazságszerető embernek joga van annélkül, hogy bárki is őt revizionistának tartaná. Tehát kedves Slota Úr nincs kinek elhatárolódnia a Trianoni döntéstől, én a maga helyében inkább csöndbe maradnék, s a magyarellenes nacionalista nézeteimet nagyon nem hangoztatnám, mert annak a rossz döntésnek az eredményeképpen, a volt 1920 Cseh-Szlovákia ajándékba kapott olyan területeket, amire elkörcsi joga nem volt, csak egy rossz magyar, ellentétben egy jó cseh és román lobbizásnak, és az akkori kétszinű francia politizálásnak köszönheti mai határait és magyar nemzeti kisebbségeit. Ahogyan azt szokás mondani, amit ajándékba adnak, azt el kell fogadni, de csak a buta kezeli azt úgy, mint egy jogos jussot, az okos ezzel szemben bölcsen rendelkezik az felett. Elismeri annak jogos nacionalizmusmentes követeléseit, mint pl. az autonómiajogot, mindenfajta kitalált revizonista-törekvések felhánytorgatása nélkül.

A Benes-dekrétumok alapvető hibája az, hogy egy olyan állam alkotta meg aki háborús kiszolgálója volt a fasiszta Németországnak és semmit se tett meg azért a háborús időkben, hogy önmaga is hozzájáruljon a demokrácia győzelméhez, úgy ahogyan a francia ellenállók, jugoszláv partizánok, vagy a görögök felkelők tették, a csehek hűen szolgálták a háborús fasiszta gépezetet. A háborús Csehország, Szlovákia és Magyarország egy cipőben jártak, egy és ugyanazt a fasiszta rendszer szolgálták és csak a külső hatalmaknak köszönthetik, hogy 1945 után a demokratikus erők kerülhettek hatalomra a fasizmus legyőzésével. A prágai 5 perccel 12 előtti felkelés, a SzNF és a sikertelen magyar kilépési próbálkozások, mind-mind már egy háború utáni politikai elrendeződés céljait szolgálták. Csehszlovákia és Magyarország háború utáni megitélését igyekezték befolyásolni, de ez a tény semmi esetre se jogosíthatta fel a cseheket a Benes-dekrétumok olyanformán történő megalkotására, hogy a kisebbségeket kollektív bűnösséggel illeték, megpecsételték. A kollektív bűnösség ténye bizony nagyonis jogsértő és a Benes-dekrétumok megléte háborús Csehország és Szlovákia fariezusi megitélését is jelenti, mert a második világháborús szerepük és érdekeik a fasiszta Németország oldalán, semmivel sem különböztek az akkori magyarországi érdekektől.

A trianoni döntés és a második világháború utáni Benes-dekrétumok létrejötte, a magyar politikusok részéről az új európai realitások időbeli felismerésének a hiánya és a rossz lobbizásnak az egyenes következménye. A románok, a csehek csak akkor és azt tették, amit a rossz és a gőgös magyar politizálás nekik megengedett, a maximális politikai célok elérésére törekedve. Ezt a feladatukat nagyon jól és a 20.sz.-ra jellemző nacionalizmusi virtussal felfegyverkezve sikeresen végrehajtották.

Az elmúlt 100 év alatt, a Közép-Európában élő népek közös történelmi múltjukból a tanulságot nem voltak képesek levonni, a hibákat kiküszöbölni, hanem azokat meghatványozva, ilyen-olyan eszközöket felhasználva, további miniállamokra szakadva a magyarságot, mint ellenségképüket tovább istápolták. Azóta is képtelenek igazi helyüket megtalálni ebben az európai régióban és egynemzetállami szerepkörben tündökölve az ott élő magyar kisebbségeket, mint egy férget az almában elpusztítani szeretnék. Mai Magyarországon a politikai realitások megitélése semmit se változott az elmúlt időszak alatt, a trianoni trauma, a sérelmek, Nagy-Magyarország szétesése, úgy él az emberek lelkében, mintha mindez tegnap történt volna. Meg kell tanulnunk a történelmi tényeket, azok kezelését, önmaguk idősíkjába elhelyezni, mint egy fájdalmas, de megmásíthatatlan történelmi eseményt, aminek főokozói mi magunk, vagyis elődeink voltak.

Ha megtanuljuk végre már, hogy a történelem a történelemé és a jelen történései a mi igazi világunk, benne felaprózva a kisember cselekedeteivel, akkor azok mi leszünk a 21.sz. magyarjai.

Bósza János



Az MKP nem válaszolt, beszéltek róla és úgy határozott, hogy nem dönt.

“Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra”, Churchill. Három hónappal utánna és három és fél évvel előtte, politikusok részéről jogos az ignoráció.

Meglepetéssel és értetlenséggel fogadjuk, hogy a szlovákiai magyarokat felölelő párt nem tartja érdemesnek a közeljövőben foglalkozni az autonómia gondolatával.
Kifogásolván, hogy ez “csak egy magánkezdeményezés” (minden magánkezdeményezésként indul, pl. Polgári párt, Együttélés - egy ötlet egy ember - és mi már többen vagyunk).
Továbbá sajnálattal vesszük tudomásul az eltelt 16 év alatt elfelejtették, hogy választott képviselői a felvidéki magyarságnak. Meglátásunk szerint az MKP-nak a jövővel kellene törődnie és foglalkoznia, gyermekeinkért és unokáinkért. Ehhez politikai bátorságra van szükség, ahogyan azt az erdélyi magyarok, a székely székek teszik, ami már természetesen vitás helyzetekkel jár, ahol már felvállalásra, akaratra és nagyon sok bátor cselekedetre van szükség.
Lehetséges hogy az MKP nem érzi úgy, hogy végig tudná vinni az autonómiatörekvést?!, Lehet, hogy minket minősít kisérleti nyuszinak és majd látván a sikert vagy a bukást fog lépést tenni. Bármi is az indok az eredmény önmagáért beszél.
Mindenki tisztában van vele, hogy ez egy komoly politikai kihívás, nem egyszerű feladat, de érdemes érte tenni, az MKP-ban sok tehetséges politikus van. Megfelelő időpont az autonómiával való előrukkoláshoz mikor lesz? Nem lehet várni a végtelenségig. Kevesebben lettünk 50.000 magyarral. Ez nem kevesebb mint 13 magyar naponta az elmúlt 10 évben. Szembetűnő luxus és lesújtó vérveszteség.
A mi törekvésünk őszinte, emberi és barátságos, viszályoktól mentes kezdeményezés a legkiválóbb megoldás megvalósításáért.
Mi történik tehát?
Az MKP vagy nem ismeri fel az Autonómia fontosságát vagy tart a politikai viszálykodástól.
Szellem a palackból?
Már az önmagában szellem a palackból, hogy sokak szemében nem vagyunk kívánatosak ebben az -a saját- országban.
Kinek kell hát tetszelegni? A többségi nemzetet képviselőinek, vagy saját támogatóinknak?
Amit lehet Erdélyben azt nem lehet Szlovákiában, az EÚ-ban? Hol ebben a logika?
Sokszor megesik, hogy az MKP-és képviselők fiataljainkat szapulják, mert azok elhagyják szülőföldjüket. Akkor nemcsoda, hogy megunták a várakozást, a magyarázkodást, a nincstelenséget. Ki vádolhatja meg őket?
Igen, a Commora Aula magánykezdeményezés volt, s csoportossá lett és a felvidéki magyar nép őszinte érdekeit felvállalván a vele egyetemben zajló autonómiatörekvéssé vált, mert a “Legbiztosabb erődítmény a nép szeretete”, Machiavelli.

Commora Aula - Autonómia Mintaudvar alapítótagjai
Bósza János, Nagy Norbert, Zsákovics Gergely, Farkas István










Ha autonómia, akkor milyen?

Már 1994-ben Komáromban a felvidéki magyarok képviseletében megjelent küldöttek találkozóján, amelyet az akkori komáromi polgármester Pásztor István szervezésében jött létre, a résztvevők kinyilvánították akaratukat az autonómia megadásának a jogosságára. Eljött az ideje, hogy egy új pásztor, egy új találkozót szervezzen.

Bíró Gáspár szerint: A szabadsághoz és az egyenlő emberi méltósághoz való jog alapján a közösség ügye mindenkinek az ügye, tehát a közösséget alkotó emberek együttese jogosult meghatározni azokat a politikai és társadalmi formákat, azokat a népi és területi kereteket, amelyekben politikai életét élni akarja. Ez pedig nem más, mint az általános demokratikus szabadságeszme s a belőle következő népszuverenitás és önrendelkezés.
Tehát egy közösség számára az a jó, ha saját maga dönt hogyan akar élni és mi az észszerű megoldás számára. Autonómiák európaszerte pontosan ezért jöttek létre, nagyon sok változata bizonyítéka annak, hogy nagyon jó konfliktusmegelőző politikai megoldás a kisebbségek részére, perszonális, területi, kultúrális és még nagyon sok válfaja létezik. Felvidékiek számára, s ebben a felvidéki magyar népnek, ha tudatosítjuk területi széttagoltságunkat, kétfajta autonómia a járható út. Azokon a területeken ahol arányiban hasonló a lélekszámunk, mint a többségi népé és egy egységes területet alkotnak, ott a területi autonómia a megoldás. Azokon a területeken ahol a területi autonómia nem realizálható, a személyi autonómia a megoldás.
Commora Aula szerint 2007-ben meg kellene szervezni egy új komáromi népiküldöttek találkozóját ahol újból meglehetne fogalmazni a felvidéki magyar nép autonómiatörekvéseinek az irányvonalát.

Bósza János 61012



Autonómiatörekvések
Bugár nem, Markó igen


Az a tény, hogy az MKP vezetősége a szóvivője szerint nem fog a Commora Aula nyílt levelére reagálni olyan témakörben, mint a felvidéki magyarság autonómiajoga, ez megkérdőjelezi, hogy az MKP vezetősége egyáltalán alkalmas-e a felvidéki magyarság érdekeinek a képviseletére.

Mi lehetne a felvidéki magyar nép fennmaradásának a legnagyobb garanciája, mint az autonómia megadása. Mi az oka annak, hogy az MKP mint ellenzéki párt, így sem hajlandó a legelemibb emberi jogot az önigazgatási jogot, az autonómiát támogatni? Nem hinném, hogy az emkápés tagságban van a hiba, ők ezt felvállalnák, s bízok benne, hogy a tavaszi országos közgyűlésükre olyan képviselőket szavaznak meg, akik ezt hathatósan fogják képviselni, mivelhogy az autonómia az nem elszakadást jelent és a szlovák alkotmány se tiltja, tehát szabadon kimondhatjuk az autonómiajog kötelezőjog és kikövetelhető, hisz egész Európa tele van jól működő autonómiákkal, Finnországtól, Spanyolországon át egészen a Skót Felföldig.

Markó annak ellenére, hogy a román kormány tagja hajlandó a jogos autonómia-követelések hathatós támogatására, mégha ez konfrontációkkal és kellemetlenségekkel is jár számára, Bugár még ellenzéki pozícióból sem képes Felvidék autonómiájáért a békés autonómiaharc felvállalására. Fel kell tenni a költői kérdést, akkor mit is akar, miért nem mond le, ha képtelen a funkcióját ellátni, tehát hathatósan képviselni a felvidéki magyar nép megmaradásának az érdekeit. 1998-ban a Felvidék három magyar pártját, komunista módszerekkel egypárt-rendszerré alakította, a felvidéki magyar nép választási lehetősége nélkül. Az se igaz már, hogy a két, vagy több magyarérdekű párt a parlamenti küszöb átlépését veszélyeztetné, mert ezt is egy egyszerű egyezséggel, közös platformon-történő indulással könnyen kivédhető.
Bugár vajon mit akar egy kulcscsörgetős felvidéki békés magyar forradalmat, megkaphatja, de akkor az ébredés nagyon fájdalmas lesz számára, mert betelt a pohár, a hazugságok és a félrebeszélés ideje lejárt. Eljött az őszinte beszéd és a békés autonómiatörekvések ideje.

Bósza János 61011



Az autonómiavita Felvidéken már elkezdődött

Egy idézettel kezdeném:
Mács József (Karikás ostor vagy megértés?) című írásából
..."Vegyétek végre észre, elfogyott a türelmünk, s mi nem tudjuk nélkülözni az autonómiát, magyar megmaradásunknak ezt az egyetlen lehetőségét."


A vita már elkezdődött, a dzsinn is már nézelődik, hogyan tudná ezt a világot szebbé és mindenki számára igazságosabbá alakítania. Vajon, mit is lát, zavaros nemzeti politizálást, nemzetállamot logikátlan önimádati alkotmányával, s főleg az emberi megalkuvást, a behódoltságot és az önhitt hiányát. Egyszer már 1994-ben Komáromban körülnézett, bátorságot és erőt adva, majd 1998-ban inkább önszántából megdöbbenten a maga kisvilágát választva elszenderült, azzal a hittel és meggyőződéssel, ha majd eljön a felvilágosodás modern gondolkodása ismét szükség lesz rá.

Székelyek a saját dzsinnüket már rég kiengedték a palackból és békés autonómiaharcba kezdtek, lépésről lépésre haladnak előre. Nyílt vitára bocsátották elképzeléseiket, megfogalmazták jogos követeléseiket és az RMDSZ-el együtt, amely a napokban csatlakozott törekvéseikhez, bizonyára a közös úton haladva igyekeznek majd a romániai magyarságnak a területi autonómiaügyet felvállalva és a román többséggel erről vitázva az autonómiát létrehozni.

Az MKP számára is mi szerintünk ez az egyedüli járható út, a felvidéki magyarság önrendelkezési jogainak az érvényesítése érdekében. Nincs szó, hogy az akaratunkat az MKP-ra szeretnénk kényszeríteni, csupán azt szeretnénk, ha az MKP a felvidéki autonómiatörekvéseket felvállalná. Autonómia az önigazgatást jelent, semmi köze a határok megváltoztatásához. A szlovák nacionalistáknak pedig mindegy, hogy az MKP az autonómiatörekvéseinket felvállalja vagy sem, így is, úgy is a mongoloid külsejű, görbelábú magyarok ellenségképét látják bennünk, csupán annyi fog változni, hogy egy problémával kevesebb lesz és előbbre léphetünk, s a szlovákság jobbik felével megindulhat egy konstruktívabb véleménycsere az autonómiáról. Azt, hogy elindul-e vita az önigazgatásról az MKP és a többi szlovák párt között szerintünk az MKP tagságának kéne eldöntenie, nem pedig egy szűkkörű MKP-és vezetőségnek. Ha nincsen vita, nincsenek egyeztetések, csak marad a bűvkör, a nacionalistákkal és egy zavaros ábrándképpel. Bertold Brecht mondásával élve "Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen." Ebből logikusan következik a történelem a múlté, nekünk pedig most, itt és azonnal lépnünk kell, esélyt egy szebb életért, ennek létrehozásáért. Ma ehhez az eszközök megvannak, csak le kell hajolni értük, de ez holnap is vajon így lesz?, sajnos kétlem, mert minden ember életében csupán egyszer adatott meg, hogy a történések irányítását a maga kezébe veheti.
Bósza János



Nyílt levél autonómiaügyben az MKP elnökéhez
Tisztelt Elnök úr, az MKP vezetősége és tagsága


Polgári társulásunk ilyen formában fordul Önökhöz, hogy megszólítsa pártjukat és annak tagságát egy közös fellépés érdekében, a területi és a perszonális autonómia létrehozása végett a felvidéki magyar népnek, az itt élő szlovákságnak, a kevert családok leszármazottjainak, a roma népnek és a többi itt élő kisebbség számára, hogy ezáltal bebiztosítsuk a békés, nacionalizmusmentes együttélést.

Az 1989-es békés hatalomváltás után, nagyon sok felvidéki magyar látva a politikai kétpólusú határok megszünését, abban bíztak, hogyha csatlakozunk a nyugati demokráciákhoz lehetőségeink, álmaik a decentralizált önigazgatásról megvalósulhat. Ennek bizonyos elemei pl. a Komáromban 1994-ben megrendezett magyar polgármesterek nagygyűlésén megis fogalmazódott: “A közös politikai program alapja a választott képviselők 1994. január 8-i komáromi nagygyűlésén elfogadott dokumentumok tartalmának politikai vállalása, a bennük foglalt célkitűzések elérése, azaz a belső önrendelkezés, a területi önkormányzat vagy autonómia megalakítása, a helyi vagy számbeli kisebbségben élők személyi autonómiájának a megteremtése, valamint a magyar közösség és a szlovákok közötti partneri viszony kialakítása. Ennek érdekében készek élni minden törvényes eszközzel belföldön és külföldön egyaránt” (A szerződés 4. cikkelyének 4 bekezdése.)
Erre válaszképpen a szlovák koalíciós pártok által megzsarolt MKP 1998-ban lemondott az autonómia bármilyen formájáról, csakhogy a kormányba bekerülhessen, becsapva választóit és felrúgva a megválasztott képviselőik Komáromban kinyilvánított akaratát is.

Egy lépés előre, “ötvenezer magyar meg asszimilálva”.

Egy egyetemért cserébe, se autonómia, se a Benes dekrétumok tisztázása, se a szlovák nemzeti nacionalizmus enyhülését nem sikerült elérnie az MKP-nak, minimális sikerért cserébe feladtak mindent. Az MKP szóvivője így értekelte, magyarázta az elmúlt 8 év MKP-és eredményeit:
Az MKP álláspontja
Solymos Lívia sajtószóvivő:
Az autonómia mindig bizonyos fokú önrendelkezést, önkormányzatiságot jelent egy népcsoport számára egy adott ország területén belül. A szlovák társadalom kollektív emlékezetében ez a kifejezés szorosan kapcsolódik az önálló államiság megteremtésére tett kísérletekhez, s ezért az autonómiát az elszakadással azonosítja. A Magyar Koalíció Pártja tudatosította, hogy az autonómia emlegetése kategorikus elutasításra készteti a szlovák közvéleményt és a politikai elit nagy részét. Éppen ezért programjában és az eddig lezajlott nyolcéves kormányzás során is a nyelvi, kulturális és oktatási önrendelkezés megerősítését tűzte ki célul, s részben meg is valósította. Ennek ékes példája, hogy az alap- és középiskolák önkormányzati hatáskörbe kerültek, hogy a kisebbségi iskolák kiemelt fejkvótával gazdálkodhatnak, hogy létrejött s reméljük, fennmarad, tovább fejlődik a Selye János Egyetem. Az MKP-nak köszönhetően ratifikálta Szlovákia a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, bár a végrehajtó törvénymódosítások még váratnak magukra. A kulturális intézmények állami támogatását az MKP javaslatára a duplájára emelték, bár nem született meg a finanszírozás szabályait lefektető törvény. Az MKP tehát az önálló kisebbségi intézményrendszerben látja az önrendelkezés számunkra leghatékonyabb formáját.

Tehát mindenre a válasz, ha-ha-ha, ha ez, ha az, ha amaz, másszóval mondva csak a szlovák nacionalisták kénye-kedve szerint élhetünk, egy olyan Európában ahol az autonómia az egy bevált konfliktus megelőző jogi megoldás a kisebbségek identitásának, önigazgatásának az útján. Igen a félelem és a hatalomban való részvétel, annak előnyeinek az élvezete az nagyobb úr, mint a felvidéki magyar nép közös érdekei. Lemondani az autonómiajogról, ami egy “ius cogens” jog, vagyis önrendelkezési kötelező jog, s ezt még azzal magyarázni,megindokolni jobb ha csöndbe maradunk, mert ő szerintük az autonómiajog az elszakadást jelent, ezzel állandóan érvelni, minthogy inkább végre felvállalni a területi és a személyi autonómiát és a többségi szlovák népnek tudtára adni, hogy az autonómia az egy végállomás az önrendelkezési jogok beteljesülése útján és semmi köze sincs a revízióhoz, vagyis a határok magváltoztatásához. A szlovák alkotmány szerint, csak alkotmányos többséggel lehetne határokat változtatni, vagyis 90 parlementi szavazat szükségeltetik, akkor mire jó kedves MKP-sok ijesztgetni a felvidéki magyarságot, hogy egy békés autonómiaharc az egyenlő a revízióval, miért nincs bátorság, akarat és őszinte eszmecsere az autonómiaügy felvállalása érdekében. Azt hiszem a felvidéki magyarok többsége erre is tudja a választ, nem szabad őket lenézni és tudatlanságra kárhoztatni. Markó az RMDSZ elnöke a székelyföldi autonómia kivívását tűzte ki a közeljövő céljául. Ennek megvalósítása érdekében párbeszédet szorgalmazott a román tárgyalófelekkel, ezt kéne az MKP-nak is kezdeményeznie.


Autonómia Mintaudvar

Polgári társulásunk az Önök tehetetlenségét és megalkuvó politizálását, becseréli egy békés autonómiatörekvés felvállalására. Az autonómiaszó rehabilálásával kezdve, a területi és a perszonális autonómiáért kezdett aláírásgyűjtésen át a végcélig kitartva az autonómiák létrehozásáig. Ezért jött létre a polgári társulásunk áprilisban, ezért nyitottuk meg augusztusban Komáromban a koordinációs irodánkat, ezért indítottuk el szeptemberben aláírásgyűjtési kampányunkat a területi és a perszonális autonómiáért és ezért szólítjuk fel most az MKP alapszervezeteit is, hogy az önállóság és a szabad emberi akarat Kant-i méltósági, felvilágosodási, haszonelviségi szabályai szerint bátran cselekedjenek. Ha igyekezetünk a közös fellépés érdekében nem talál megfelelő táptalajra az MKP soraiban, magunk fogjuk saját struktúráinkat létrehozni, s ha kell Brüsszel kapuit is “ostromolva”, s ha kell egy új felvidéki párttal a hátunk mögött a székelyekkel, az erdélyi és a vajdasági magyarokkal egyetemben fogunk békésen, de annál nagyobb határozottsággal törekedni a Kárpát-medencei népek Szentkorona - eszme tudása szerinti igazságosabb, nacionalizmusmentes képviseletének a felvállalására, az autonómiáért.

Bósza János




A szavak erejével

Autonomia. S hogy hogy mit is rejt ez a szó az meghatarozható, körülírható. Bizonyára többen egyetértenenek ha magyarul fejezném ki magam: ÖNRENDELKEZÉS.
Ez az amit nekünk jelent. A szó szoros és kiragadott értelmében.

Én most más szemszögből közelítem meg. Mi az amit hordoz, rejt az önrerendelkezés szó? Mit érzünk amikor kimondjuk?
Lassan s hangsúlyozva.

Nos, felszabadító s kellemes érzés kellene hogy fusson végéig minden felvidéki magyarban. Új hitet s lelket kellene hogy kölcsönözzön ha csak egy pillanatra is. Új gerincet! S azzal büszke és erős tartást!
Ezt kellene éreznünk eme nagyszerű szó, fogalom hallatán.

Figyeljünk hát szavainkra mert minden szó amit kiejtünk érzelmi többletet hordoz és tükrözi világlátásunkat.

Ha reggelente ébredéskor azt valljuk hogy az élet harc, akkor életünket mi magunk definiáljuk s onnon magunkat zárjuk annak keretei közé!
Ha mi harcot vívunk autonómiánkért akkor ellenséget sejtünk a sötétben. Mégha csak gondolatban is. Ez az SNS követői táborában lesulytó módon fizikai ellenséggé vált. Szemeikben Mi lettünk az ellenség. Slota szavai olyan nem kivánatos erővel bírtak hogy őt magát elhalgatatták.

Éppen ezért a mi álláspontunk alapvetően más. Marai Sándor szavait idézve:
’Más vagy, Más vagyok, Másságod gazdagít.’

Mi nem harcolunk. Nem kívánunk vért ontani, sértegetni, megalázni 2006 ban sem a jövőben.

Mi törekszünk! Mi gazdagítunk és párbeszédet szorgalmazunk!
Nekünk polgártársaink vannak akiknek nem adatott meg hogy mélyebben és tisztán megismerhessék kultúránkat s értékeinket, így sebeinket de törekvéseinket sem!
Például az Oraván felnövő ma tizen-huszon évesekre gondolok akik meg NEM láttak vagy hallottak elő magyart.
Ez a tény önmagában akar magasabb tolerancia küszöböt is sugallhat!
Szemlélet váltásra lehet hát szükség hiszen senki sem születik sovinisztának. Induljunk csak ki magunkból!

Törekedjünk hát hogy esélyt adjunk magunk megismertetésére s ezúton esélyt kapjunk önrendelkezésünk elérésére.

Úgy gondolom tehát hogy szavaink erejével kell kifognunk a szelet azok vitorláiból akik emberi és nemzeti önazonosságunk felörlésén buzgolkodnak.

A harmonia a tolerancia, az emberi és európai értékek meghonosítása legyenek hát zászlóinkra tűzve. Vigyázó szemeinket pedig mindenkor vessük szavaink erejére!



Nagy Norbert
2006 szept. 10



Autonómia az juss, amit meg kell adni


A történelem kiértékelését a történészekre hagyjuk, a politikusok pedig foglalkozzanak a jelen történéseivel és a szebb jövőkép elkészítésén munkálkodjanak, ennek keretein belül a békés autonómiatörekvést kéne bátrabban felvállalniuk, mert a gyávaság, csak gyávaságot szül és béklyóba zárja mindazok akaratát, kiknek anyanyelvi hűségesküjük, a tenniakarást kéne elősegítenie.

Ha a békés autonómiatörekvés helyett állandóan a történelmi vélt, vagy valós sérelmekkel foglalkozunk, még csak addig se jutunk, hogy régiónkban nyugodt légkörben elkezdjünk beszélgetni az autonómiáról, pedig az csak viták, kompromisszumok és csakis határozott fellépés árán érhető el. Menni és mondani kell, mindenütt és mindenkinek, hogy autonómia az mindenkinek jó, minden ott élő népet egyforma jogokkal ruházza fel, ha a nacionalizmus önpusztító ideológáját mellőzzük gazdasági fejlődést és önmegvalósítást biztosít minden polgára részére.
Az EÚ-ban nagyon sok jól működő autonómiaterület létezik pl. Spanyolország 17 autonóm tartományból áll, Franco fasiszta rezsimjének a bukása után, mint demokratikus problémmentesítő módszert vezették be. Korzika, Dél-Tirol, Island, Skócia, Walles, mind-mind EÚ-s autonóm területek. Ezek az autonómiák országaik határain belül békésen és az önigazgatás szabályai szerint, nyelvi és kulturális egyensúly fentartását biztosítják az ott élő összes nép és kisebbség számára. Nekünk is ezt az utat kell járnunk, mondani, hogy jogunk van rá, mondani, hogy az igazságos és mindenkinek jó, mondani, hogy a nemzeti nacionalizmusok ideje lejárt, mondani, hogy eljött a megbékélés ideje.

Bósza János, 2006 szept. 9-én



Mi az oka, ...


Mi az oka? ...
Dátum: 2006-08-31 06:11 Adminisztrátor: felvidek

Publicisztika Bósza János írása
Mi az oka, hogy a vegyes házasságokból szinte mindig szlovák gyerekek jönnek ki, a magyar szülő gyengesége? ... mert hagyta a gyermekét asszimilálódni, vagy a rossz törvények, melyek csak egykapus játékot engedélyeznek.

Az asszimiláció törvényes, ha a természet szabályai szerint zajlik, tehát mind a két szülő, arányaiban egyformán átadja gyermekének azokat az információkat, amelyek szerint az képes lesz saját önérvényesülését egy kiegyensúlyozott közegben realizálnia. Ez vajon elég-e? Sajnos nem, mert ha az ország, ahol élnek, annak törvényei a családi demokratikus módszereket annullálják, de legalábbis eldeformálják igazságtalan törvények és szabályozások szerint, akkor itt nem lehet szó asszimilációmentes demokráciáról.

Tehát, nem a család, a szülők tehetnek arról, hogy az utcai nem demokratikus módszerek, az egyik szülő és nemzetisége kárára, csupán egyoldali asszimilációt engedélyez, hanem a törvényalkotók, akik az általuk, a nemzeti nacionalizmusi köntösbe takaródzó törvényekkel, az esélyegyenlőség demokratikus szabályait felrúgva, ún. törvényes keretek között asszimilálja a kisebbséget, ... Ez a demokrácia? Szerintem nem. Az iskola lehetne az a közeg, ahol a családi harmónia folytatását kéne bebiztosítani, ehelyett a diszharmónia egyenetlenségi szabályai szerint zajlik minden. Aki szlovák iskolába irattatja gyermekét, automatikusan szlovák nemzetiséget kap, kérdezés, kérvényezés nélkül. Egy szabály szerint zajlik minden, Szlovákiában csak szlovákul.
A demokrácia szabályai szerint dönteni akaró szülő igyekezete, törvények és nemzetiállamiság segítségével, porrá van zúzva.

Mi a megoldás?

Ha a szlovák iskolákban az etika és a vallástan lehet választott tantárgy, akkor a magyar nyelv, vagy más nyelv miért nem lehet, mint nem kötelező tantárgy? Egyszerű, senkit nem bántó, és megoldás a családi harmónia becsempészésére az iskolaügybe, a diszharmónia leváltására. Ez a demokrácia. Ha az összes többi törvény betartását tőlünk megkövetelik, akkor mi is követeljük az asszimilációmentes közeg létrehozását, vagyis az autonómiát, az esélyegyenlőséget nekünk és gyermekeinknek.



Tedd a dolgod.. mégha magyarnak is születtél

Nemrég olvastam egy írást melyben, hozzáértők azt elemezték, hogy Petrovicsnak, Petőfynek, vagyis Petőfinek az apja szerb, vagy szlovák volt-e. Kiváncsi lennék, hogy Petőfi korában bárkit is az érdekelt volna, hogy aki a szabadságért harcol és felvállal egy közös ügyet, annak cselekedeteit előbb egy nemzeti cenzúrának jóvákéne hagynia, árja-e nemzetének, ha ez így lett volna, akkor a csodás petőfi verseket bizonyára senkisem írta volna meg. Akkortájt mindenki tette a dolgát.

Mindig az volt az érzésem az ördögűzés az már a múlté, de sajnos savanyú szájjal tudomásul kellett vennek, hogy újkori ördögűzők, a nemzeti nacionalizmus köntösébe öltöztetett hívei, már ezt a szakmát is elsajátították, mert nem a valós tettek alapján itélkeznek, hanem a vele nem összefüggő ok és okozati, adok-kapok válaszok szerint. Önmaguk tehetetlenségét, az ördőgűzés szintjére lealacsonyítva, s paparazzoi elveket elsajátítva, kérdezés és a tényen alapuló döntés helyett, a másság elégetését, majd az önpusztítást választották.

Anyanyelv csak egy van, születésünkor kapjuk ajándékba, legyen az magyar, szlovák, romám, akár roma is, nem a mi akarati döntésünk függvénye, az csupán egy anyai ajándék a legjobbtól, amit pedig szokás elfogadni olyannak, amilyen. Apám, anyám magyar vót, feleségem tót jányka, három fijam anyanyelve így szlovák lett, jussukat megkapták, hát ennyi. Mind a három jó ember lett, kik Trianont, nacionalizmust és a nemzetgyűlöletet megvetik, anyjuk, apjuk nyelvén, egy igazságosabb világért kardoskodnak, s mindezt teszik a magunk által megadott lehetőségek mesgyéjén.

Kik hasonló elveket vallanak, azoknak az igazszó, az igazságosság a fegyvertáruk, nem pedig a paparazzoi önkielégültséget biztosító hír és probléma hajhászás, jószándékot nem mondani és bizonygatni, azt megcselekedni szokás, s csak az utódainknak adatott meg, hogy a történelem tükrében képesek legyenek helyesen kiértékelni, a jót dicsérni, a rosszat elitélni.
Az ördögűzés a múlté, nekünk a jelenre és a jövőre kell összpontosítanunk, egy szebb és tartalmasabb jövőkép érdekében, hogy az valósággá is váljék.


Bósza János, válaszlevél az útkeresőknek




A félelem nem segít, bátran mondjuk ki, jogunk van az autonómiára
Tegnap megjelent a komáromi autonómia koordinációs irodánkban, két jól öltözött fiatalember és szép magyaros beszéddel megkértek, hogy szüntessük be az iroda tevékenységét, mert az úgysem érdekli senkit sem és ha ezt nem tesszük meg, s ha az a SIS tudomására fog jutni, még bajunk is lehet belölle. Vajon miért jöttek, egy szlovákiai fórumban leírt fenyegetésre reagáltak,..
Idézet:
"?!!: Pre SIS: prispievatel s prezývkou a.... je v skutocnosti separatistom, bojujúcim za pripojenie Juzného slovenska k Madarsku. Za propagáciou autonómie sa skrýva nieco úplne iné...
2006. August 22. Tuesday, 20:29
?!?!?
2006. Augusztus 22. Kedd, 18:47
Vendég
Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével
Ó te arrogáns szerencsétlen balek, ki autonómia mögé igyekszik bújtatni szeparatista nézteit.

EZT A TOPIKOT KÜLÖNÖSEN A SZLOVÁK INFORMÁCÍÓS SZOLGÁLAT FIGYELMÉBE AJÁNLOM! A..... NEM AUTONÓMÁT, HANEM DÉLI TERÜLETEK LESZAKADÁSÁT AKARJA! AZ AUTONÓMIA CSAK ÁLCA! A VÉGCÉL AZ ELSZAKADÁS!

Na és most az antireklámnak vége. Mind RÉSZEDRE, mind a kukac-sk-nak... Esetleg majd néha ne feledd felhozni ezt a topikot, ha már mindenki horkolna az ordas autonómiadumáid felett.
"
idézetnek vége

..igen lehetséges, vagy talán a véletlenek műve, a politikában nincsenek véletlenek, ott csak ok és okozat játékszabályai szerint zajlik az élet, az ok lehet, hogy valaki ki meri mondani, az autonómia megadása az emberi jog és nem sérti semmilyen állam szuverenitását, az okozat pedig, hogy a hamis kártyával játszóknak ez nem tetszik.
Eredetileg, nem volt szándékomban a fórumi fenyegetésre reagálni, de végül is úgy döntöttem, talán jobb lesz, hogy ha a közvélemény is megtudja, valami itt minálunk nagyon el lett rontva. Vajon jogos juss kikövetelése, az “fejbeveréssel” jár.
Vajon kinek jó az, ha a felvidéki magyarság továbbra félelemben és vakságban él, elfogadva azt természetesnek és törvényesnek, ami nem az, nem beszélni dolgokról, melyek igazságosabb életet biztosítanának néki, vagyis az autonómiáról.
Az autonómia mindenkinek rossz, aki ellene van, s főleg fél, fél az igazszótól, a jog jobbik oldalától, fél a nacionalistamentes
és az építő, gazdag világtól, mert rá ott már rá nem lenne szükség. Ezért kell az autonómia, hogy a nacionalizmus romboló és gyűlöletkeltő pártfogoltjait, mellékvágányra állítva, teret biztosít azoknak a békés alkotó és értékeket létrehozniképes erőknek, polgároknak nemzetiségi és anyanyelvi hovatartozás nélkül, ahol a családiharmónia békés eszköztára gazdagodást, jobb életet biztosít mindenkinek, lehet az szlovák, magyar, roma, vagy más nemzetiségű adófizető polgára a Szlovák Köztársaságnak.

Bósza János



Működik a Commora Aula Autonómia koordinációs iroda
Dátum: 2006-08-23 07:48 Adminisztrátor: felvidek

Régió (Olvasói levél) Észak-Komáromban a napokban elkezdte működését a Commora Aula - Autonómia Mintaudvar - Felvidék autonómiája elnevezésű koordinációs iroda. Szerény körülmények közepette, de annál nagyobb elkötelezettséggel vár minden érdeklődőt.

Egy szlovák hetilap újságírója, miután megismerkedett céljainkkal, valós elképzeléseinkkel, így ír rólunk, "Dicséretreméltó cselekedet? Igen az."

A komáromi Matica igazgatónője örül, hogy egyre több magyar, komáromi magyar asszimilálódik és gyarapítja a 40% feletti szlovákságot Komáromban. Ez az öröm és a ténylegesen itt zajló alattomos asszimilációs folyamatok, az 1920-1930 között lezajlott durva reszlovakizáció fariezusi formájának modernkori változata lehet. Ha sikeres lesz, van miért örülnie, s a magyar nemzetiségű szomszédainak van miért félniük.

Az MKP és főleg vezető képviselői pedig békésen ülnek a fenekükön és tovább tömik a zsebeiket, városi és országos szinten is (tisztelet a kivételnek, ha van ilyen). Lemondtak az autonómiáról, lemondtak a Beneš-dekrétumok lehetséges felülbírálásának mindenfajta jogáról, ... elárulták a felvidéki magyarság megmaradásának az ügyét. Egy komáromi városi képviselő, hogy elterelje a figyelmet az itt zajló, de jól kigondolt asszimilációs folyamatokról, már arról prédikál, hogy Komáromban valójában már autonómia van. Csak az a baj, hogy Komáromban MKP-és, autonómiaellenes bérencek birtokolják a hatalmat, csak egy dolog érdekli őket, mégpedig az, hogy zsebeiket minél jobban megtömhessék és közben fütyülnek mindenre, ami a felvidéki magyarság, s ebben az összkomáromi lakosság érdekeit is képviselhetné.

A vezető pozícióban lévő MKP-tagok, gyakran történelmi tettként tüntetik fel megalkuvó politizálásukat és tehetetlenségüket, elfelejtve azt, hogy "A történelemben az igazi tettek, győzelmek számítanak, nem az, mi jogos vagy jogtalan. Az számít, hogy mi mit akarunk, és elérjük-e. A történelem legfeljebb fegyver az érvelésben. Senki sem fog autonómiát adni azért, mert az jogos, igazságos vagy szép, de pusztán az a tény, hogy egyesek szerint jogtalan vagy igazságtalan, nem is lehet akadálya." (T.J.)

Az autonómia kikövetelése nem egy szlovákellenes megnyilvánulás, hanem az összes ott élő lakosok jogainak kollektívszintű megközelítését jelenti. "Az autonómia egy olyan intézményes keret, mely célja egy, az állam többségi lakosságától különböző, de egy adott régión belül többségben lévő csoport számára azon eszközök birtoklása, melyek által ki tudja fejezni saját identitását." (Ruth Lapidoth)
Az autonómiát nem lehet zsebretett kézzel - telihassal, s a fotelból nézve, mint egy futballmérkőzést - kiharcolni. Az MKP jelenlegi vezetősége és egyes karrierista kisvezetők, az elmúlt 10 év politizálásával, olyan helyzet elé állították saját választói táborukat, főleg a felvidéki magyarságot, mint akinek nincsen szüksége az autonómiára, jobb ha csöndben maradunk, mert azt úgyse adják meg nekünk, örüljünk, hogy élünk és vagyunk, ...de élet ez, hazátlanul és lelkileg kirekesztve?

Milyen király az, aki csata előtt a vereségről prédikál, ...fariezusi és gyáva, az ilyen királyt és kompániáját útra kell bocsájtani, mert ők azok, akik elfelejtették, kik és miért választották meg őket, elfelejtették, hogy nem az a lényeg mennyit sikerült megtenniük, hanem az, hogy a cselekvés útján a tenniakarásukkal vezényelve tetteiket, a jóügy és a választóikért felvállalt kötelességtudat hajtja előre, nem pedig az alibizmusi politizálás.

Tehát működik az autonómia-irodánk, sokan vagyunk, de többen is leszünk és mi mindannyian, majd nagyszájjal kiabáljuk, jogunk van rá és az autonómiát ki is harcoljuk, békésen és a többségi nemzet áldásával, csak ők még ezt nem tudják. Egy valaki - az újságíró - már tudja, ő sok sikert kívánva távozott, ... egy hívet nyertünk és egy ellenfelet veszítettünk, az előbbinek örülünk, a másik után nem bánkódunk.
Bósza János


Többet a www.commora.hu oldalon


Autonómia, ...igen lesz, reverencia nélkül

Autonómia, ...igen lesz, reverencia nélkül
Dátum: 2006-08-04
Kárpát- medencei magyarság Komáromban, augusztus 14 - től működik, a Commora Aula - Autonómia Mintaudvar - Felvidéki autonómia elnevezésű koordinációs iroda, ahol az érdeklődőknek információval szolgálnak, a fent említett civil szervezet tevékenységéről és céljairól. a szervezet minden segítőkész támogatást, igyekezetet szívesen elfogad, hogy a Felvidék magyarsága autonóm-törekvéseinek mégnagyobb hangot és teret tudjon biztosítani.

Elsődleges céljai közé tartozik, hogy Dél-Szlovákia túlnyomórészt magyarlakta területein élő összlakossággal, megismertetje a területi autonómiaszó valós értelmét, azt hallva ne a félelem és a gyávaság uralkodjon el rajta, s ha a szlovák fülébe jut, e szó hallatára zsebeikben, ne a bicskák nyíljanak ki, hanem tárgyilagos kérdéseikre tartalmas, tényeken alapuló, elfogadható magyarázatot kapjanak, legyen az magyar, akár szlovák, vagy más anyanyelvű polgára-e vidéknek. Csak a nyílt és őszinte beszéd, az egyedüli járható út, a felvidéki magyarság autonómia-törekvéseinek a beteljesülése terén. Minden faluban, minden városban, létre kell hozni az autonómia koordinációs csoportokat, melyeknek aktivistái, a helybeli lakosoknak, majd igyekeznek elmagyarázni az autonómia valós értelmét, mert minden emberi jog, csak addig kolektív jellegű, ameddig minden ott élő polgárára egyformán érvényes.
A felvidéki magyarságot, az elmúlt 86 év folyamán, az uralkodó nemzet. durva és fariezusi módon asszimilálja, ha a lakossági összgyarapodást, s annak arányait vesszük alapul, manapság nem 500 ezernek, hanem 1-1,5milliónyi magyarságnak kéne Felvidéken élnie. Az utóbbi években, a magyar anyanyelvű polgárok létszáma, már nemcsak arányaiban, hanem mennyiségileg is elkezdett csökkeni.
Az asszimlációs vonat itt jár közöttünk, csak idő kérdése, hogy minket is mikor ragad el. Célja gyermekeinket, unokáinkat szlovák janicsár módjára, szülei, nagyszülei és nemzete ellen fordítsa. Modernkorunk szlovák újjanicsárjai, a nemzeti nacionalizmus butító idealizmusával megfertőzve, csak az alkalomra várnak, hogy a Felvidék magyarságának megadja, az utolsó asszimilációs kegyelemdöfést.
A vad, arogáns és a trágárság határát is súroló mondatokra és viselkedési normákra, békésen, de határozott módon a válaszunk, az emberi jogainkat védő területi autonómiaharc.
Ha a SzNP képes volt durva, uszító propagandával megszólítania nagyon sok újválasztó spártai fiatalt, akkor nekünk is békés területi autonómiaharcra, kell fiataljainkat felszólítanunk, felkészítenünk, majd nemzetőrként a felvidéki békés autonómiaharc-mezejére felsorakoztatni.

Amit nagy- és dédszüleinktől jogtalanul elvettek, annak a megmaradt töredékét békés eszközökkel, de határozott lépésekkel meg kell mindenáron védenünk, a magyar anyanyelv, magyarságunk és magmaradásunkért, többet a www.commora.hu oldalon.
Bósza János


Autonómia és Slota, mint két

Autonómia és Slota, mint két “jóbarát”

Bizonyos dolgok nem megértése, az néha lehet szándékos
alkotói műhiba. Ezáltal tudatosan egy nemzetet behajtani, mint
egy csordát, a trágárság zászlaja alatt, a nacionalizmus
embergyűlölő karámjába, hogy ott őket hamis nemzettudattal
felvértezve, s elbutítva, ....hát igen 1933 jut az eszembe.
Munkát, jobb életet és sátoros ünnepeket beigérve, isa nagy
bátorságra és szemtelenségre vall.

“Az egyenlő szabadság és egyenlő jogok teszik a forrást,
melybül mindenki egyaránt meríthet jólétet, boldogságot, áldást”
(Táncsics Mihály).
Igen egyenlő szabadság és egyenlő jogok, ez amitől Slota,
pártja és a slotavírussal megfertőzöttek, ha csak említik előttük,
megrezzennek és gyáva módon, elkezdik maguk körül
csapkodva, begyöpösödött lelkivilágukat segítségül hívva,
esztelen, értelmetlen hazugságáradattal toportyánétvágyukat
kielégyteni.
Mikor az oktatási tárca vezetését, a magyargyűlölő SzNP
kapta meg, az jutott az eszembe, mintha a kecskét bízták volna
meg a káposzta őrzésével, finom falat, de sunyisan csipegetve
belülle, még izletesebb is lehet. Hisz minden jó, ami elősegíti a
további asszimilációt. A jó magyar, az reszlovakizálva, vagy
a Duna jobbpartján az igazi, hát ezért mindent meg kell, sőt
tesznek is. Szerintük, magyarság Felvidéken az nincsen,
csupán magyarul beszélő szlovákok, ha ez nem etnikai alapú
embergyűlöleti szemlélet, hát akkor kedves olvasó, mi a fene az?
Az emberi jogainkat repatriálni, vagyis vissza kell szereznünk,
ehhez a vírusölő területi autonómiaharc, a legjobb eszköz.
Semmilyen azonnali beavatkozást igénylő kezelési, gyógyulási
folyamatot halogatni tovább már nem szabad, a félelemvírussal megfertőzött
felvidéki magyarságot, ki kell, de azonnal gyógyítani,
önpusztító rémálmából. Saját jogos jussügyeit, magyarságmentő érdekeit,
békés eszközökkel, a területi autonómia kivívása érdekében,
alá kell hogy rendelje, anyanyelvéért és a magyarságáért, megmaradásunkért
Bósza János


Slota uszítására, válaszom a békés autonómiaharc

Slota uszítására, válaszom a békés autonómiaharc
Dátum: 2006-07-29 12:05 Beküldte: felvidek

Szülőföldünk Olvasónk írta: "Egy idézettel kezdeném Kusy professzortól, még mielőtt a szlovákság "jobbik" felének a zsebében kinyílnának ténylegesen a bicskák: -"A szlovák nemzetállam a szlovákokat az egész ország uralkodó etnikumává tette, az etnikai alapú területi autonómia pedig a magyarokat tenné meg az adott régió uralkodó etnikumává. A mindkét fél számára üdvös megoldást az jelentené, ha a regionális közigazgatásban és az államigazgatás egészében is a polgári elv érvényesülne, az egészséges emberi értelemmel."

Tehát a polgári elven a kettős, vagy több etnikumú autonómia, adott területen a kétfajta, vagy több anyanyelvi öntudathoz tartozó lakosok, polgárok közös autonómiája, ahol az egyik etnikum se uralkodik a másik felett. Ezt hívják demokráciának, nincsen asszimiláció, nincsen nemzeti nacionalizmus, van sok munka, igazi tenniakarással, ...értéki gazdaságnövekedéssel, az ép és az egészséges emberi itélőképességgel.

I.Berlin:
-"Azt kívánom, hogy az én életem és az én döntéseim tőlem magamtól függjenek, ne pedig a külső erőtől, bármi is legyen az. A magam eszköze kívánok lenni, nem mások akaratmegnyilvánlásainak instrumentuma. Alany kívánok lenni, nem tárgy; indokok, tudatos célkitűzések vezessenek, melyek sajátjaim, nem pedig okok, amelyek kívülről hatnak rám..."

Hát igen, így is lehet élni, sőt szerintem így kell, hinnünk önmagunkban, jogainkban és az igazságosság erejében.

Mi az az autonómia?
Az önigazgatási területi autonómia nem egy állomáshely, az elszakadási törekvések útvonalán, hanem egy végállomás az emberi jogok beteljesülése terén. Tehát egy lényeges szlovák argumentálást az autonómia ellen, hogy az annak a megadása után jön az elszakadás, ezt el kell felejteni, s még csak reagálni se szabad az effajta hazug nézetekre, mivelhogy ezek a provokatőrök és a Slotaféle nemzeti nacionalisták fegyvertárát képezik, ennek semmi köze az önkormányzati törekvésekhez, csak a zavartkeltők sántító hazugsági axiómái. Innentől kezdve nyugodtan mondjuk ki, a területi autonómia az egyes régiók nacionalizmusmentes fejlődésének az egyedüli járható útja, az önrendelkezés és a decentralizáció terén. Ahol azt lehet, létre kell hozni, félelemmentesen és nagy határozottsággal nyelvi, hovatartozási és jogi alapon, www.commora.hu

Bósza János"


I.Slota a félszemű király

Felföld hazája egy nemzetnek, kit politikusai a nacionalizmus emberszereteti tudatlanságára kárhoztatták, már több mint száz éve. Ezt a nemzetet manapság, Felföld uralkodó nemzetének szlovákoknak hívjuk.


Toportyánétvágyú politikusai, Slota, Meciar, Fico, ha megtehetnék, Felföld elrabolt magyarságát egy kanál vízben megfolytanák, condra egy étvágy, izletes egy falat és szándékos asszimilációnak hívják. A pusztujjka szemtelenségével, jussot, s respektumot nem ismerve, lassan de biztosan Felföld magyarjait a kipusztulás csincsés útjára betessékelve ösztökéli anyanyelvi hovatartozásának feladására. Ennek a nemzeti kompániának a fővezére maga I.Slota a félszemű király, ki ribilliót keltő, s zuvatolást szerető fenyér eszű vakszikes uralkodó. Pityókafejű, s mokány ki a magyart úgy utálja, hogy kármentőt nem használva kokaskodik kicsupalva önmaga szemétdombján, miközben kántalja kitalálásait. Lornyos gondolatai, nagykirályi teendő, őslakosi jussra hivatkozva, történelmet hamisítva, gulyáját véle megetetve, Zsolna urrában isathának érzi magát. Langyi szintű észjárása, s figarói lelkivilága apprehendál minden észszerű emberi invitálásra, mire válasza csorvas himpellér sértegetés, hazudozás, kit elazsnakolni kéne sértö szavaiért. Az ebéd utáni fürgetőt megidván, virtiglis a viselkedése, puruttya társaságban, kaszványos néha sértő kijelentéseit a kamera is megörökíti. Szódés legénykedése, ösztökét igényelne, annak kordában tartására.

Bósza János


Jöhetnek az autonóm területre


A szlovák adózási rendszerből kifolyólag, magyarországi cégek, felvidéki területeken szeretnének letelepedni. Igen jöhetnek, de ha lehet a cégeiket, a jövendőbeli autonómterületekre telepítsék, ezzel is segítsék elő ezeknek a területeknek a gazdagodását, hisz Szlovákia legelmaradotabb területeiről van szó.



Pozsonytól Kassáig a magyarlakta dél-szlovákiai a legelmaradottabb, a legnagyobb munkanélküliséggel bíró területek. Csak a komáromi járás területén kb. 10 ezer munkahely szünt meg az elmúlt 15 évben, de azóta egyetlen egy nagyobb vállalkozás se telepedett le ezeken a magyarlakta területeken, minden nagyobb és lényesebb államilag támogatott beruházas,
közép- és észak-szlovákiai területekre összpontosult. Ezért is fontos lenne, ha az áttelepülni készülő vállalkozások, a Somorjától Ipolyságik,Galántától Párkányig bezáruló területre helyeznék át vállalkozásaikat ezzel is segítve Felföld autonómtörekvéseit, mert azokon a területeken, ahol a lakosok anyagi és lelki boldogulása sikereket ér el, az autonómtörekvési harc támogatottsága is eredményesebb lehet, tehát magyar barátaim, vállalkozók irány az autonómterületek, ezzel támogatsátok a Felföld autonómiáját.

Bósza János


A kenyérdobálásnak vége

Lassan, de biztosan felörlik a felvidéki magyarságot

2006.7.20
Hazánkban, szülőföldünkön a nacionalizmus malmai lassan, de biztosan felörlik az arányiban nagyon megfogyatkozott felvidéki magyarságot. Nyolcvanhat évvel ezelőtt, minden harmadik felvidéki magyar volt, azóta eltüntek a ruszinok, eltüntek a németek, s ma már csak minden tizedik magyar anyanyelvű, az elmúlt tíz év alatt újabb 50.000 csökkent a magyarság lélekszáma. Manapság már nemcsak arányiban, hanem a csökkenés mennyiségileg is megindult.

Útra kelt az utolsó asszimilációs vonat, az exisztenciális lét asszimilációs vonata, ha gyorsan nem építjük fel az autonómia állomást és ha ha nem indítjuk be az autonómia törekvési harcunkat a magyarság Felföldön 20-30 év múlva márcsak mutatóba marad, szétszórva, széttrancsírózva a nacionalisták kénye-kedvének kitéve, hogy véglegesen behódolva megszünjön létezni. Ezt akarjuk? A magyarság fennmaradásának egyedüli az EÚ által garantált jogi formája a kétetnikumú területi autonómia, ahol mindenki egyforma, egyforma jogokkal és bánásmódban részesül. Az alaptomos asszimilációs folyamatokat csakis, az autonómiaharc és magának az autonómiának a kiharcolásával lehet megállítani, aki mást állít az gyáva megalkuvó, vagy összevissza hazudozik, amik minden esetben gazdasági okokra vezethetőek vissza.
Felföld autonómiája a Commora Aula - autonóm mintaterület létrehozását a szlovák alkotmány nem tiltja, ezért erre az önkormányzási formára jogunk van, magyarságunk, a magyar anyanyelvünk fennmaradásának érdekében, ők állíthatnak bármit, csak egy jön ki a torkukon, a hazugság szava, mert "Minden érv közül a tekintélyen alapuló a leggyengébb".

Bósza János


Boris Zala az autómia ellen van


Boris Zala az autómia ellen van

Gyanakvással tele, kinek rossz a lelkiismerete

A Magyar Nemzet kérdésére, Boris Zala a Smer elnökségi tagja,
politológus, hogy mi a véleménye a területi autonómiáról, ezeket
mondta:
- “komoly aggályai vannak, hogy a magyarok a területi autonómiáról
nem mondtak le”, majd így folytatta, “milyen értelme van az autonómiának,
ha az autonóm-területen a szlovákság kisebbségbe kerül?”

Tisztelt Zala úr, a felvidéki magyarság már 86 éve kisebbségben van
és csak annyit ért el szülőföldjén, hogy a lehetséges lélekszámának,
az 1/3 csökkent az eltelt évtizedek alatt, a szlovákság lélekszáma,
1.8 mill.-ról 4.8 mill. gyarapodott, míg a magyarság 700 ezerről
500 ezerre csökkent. A jól kivitelezett reszlovakizáció, s az
asszimiláció a többségi magyarlakta területekről 20-30 km-es
mélységben a magyarságot visszaszorította, Szlovákia déli határai
felé. Maga szerint ez mi?, testvéri szeretet, vagy a Trianonban
megigért többetnikumú asszimilációmentes állami rendszer,
szerintem tudatos elszlovákosítás.
Ön már látott, olyan autonóm-területet, ahol csak a kisebbség él,
miféle ok az hogy a többségi nemzethez tartozóak kisebbségbe kerülnek,
igen, de hol?, a saját hazájukban, ahol a törvény és az alkotmány
őket védi, az autonómia, az nem az ország területének a leválasztását
jelenti, csupán azt, hogy a kisebbségi nemzet is megkapja ugyanazokat
a jogokat, amelyek a többségnek automatikusan alkotmányilag
megadatik, maga szerint ez bűn, hogy a kisebbség is ezeket a jogokat
megköveteli önmagának 86 éves dúrva asszimiláció után.
Ha az önökféléknek a viselkedése nem lenne fariezusi már rég
felkinálták volna a kisebbségnek.
Nem vagyok ezen a téren optimista, így hát azt majd kiharcoljuk
önmagunknak, békésen, de egyúttal határozottan is, s kell elmegyünk
Strassburgba is, miért?, Mert jogunk van rá, ha tetszik önnek, ha nem.
Bósza János


Felvidék autonómiájának valós lehetőségei

Felföld (Felvidék) autonómiájának valós lehetőségei

2006.6.20
Minden valós célokat kitűző autonómia harc, reális tényálladékból, tehát jól átgondolt lehetőségi adatokra felépítve indíthatja el egy jövőbeli sikeres autonómia létrejöttének munkálatait. Nem lehet úgy kűzdeni egy területi autonómia létrehozásáért, hogy eleve annak sikeres végrehajtásában nem hiszünk, vagy olyan alapokra építjük jogos követeléseinket, amit az adott ország pillanatnyi törvényei azt kellőképpen nem engedélyezik, vagyis kategórikusan tiltják.
Szlovákia esetében az önkormányzás bizonyos szintje alkotmányilag szabályozva van és engedélyezett, sőt ennek nagyobb hatáskörrel bíró alternatíváit se tiltja kategorikusan, tehát ami nincsen tiltva azt szabad, míg azok nem ellentétesek, mások jogaival és azoknak a jogait az nem sérti. Mikor az autonómiáról beszélgetünk, még a legjózanabban gondolkodó szlovákok is két feltevéssel kérdőjelezik meg annak jogosultságát, az egyik, hogy az autonómia törekvés nem lehet egy etnikumú, második az autonómia megadása után nem jöhet az elszakadás.
Mint a kettő feltevés valós lehetőségeit komolyan kell mérlegelni, az egyik esetben a magyar etnikumú autonómia esetében jogos a feltételezés, hogy a kisebbségbe szoruló szlovákság úgy érezheti, hogy törvényes jogai saját államában az autonóm területen megkérdőjelezhető, ebből az okból kiindúlva csakis egy olyan autonóm tervezet lehet sikeres, ami ezeket a jogokat a szlovák nemzetiségűek számára semmilyen formában nem sérti, vagy korlátozná. A másik esetben, hogy az autonómia után jön az elszakadás viszont teljessen alaptalan, mivelhogy alkotmányilag Szlovákia területe sérthetetlen.
Ha ezt a két fontos tényezőt figyelembe véve indítjuk el autonómtörekvési harcunkat az esélyeink nagyban növekedhetnek, tehát kétetnikumú, a határok sérthetetlenségét garantáló autonómiaharc esélyei azonnal a megvalósíthatatlanság síkvonalából, a realitások talajára kerülhet, mert ha kapni akarunk, tanuljunk meg adni is.

Bósza János írta


MKP, az autonómiát nem akarja

MKP, az autonómiát nem akarja

2006.6.15
A Felvidék autonómtörekvéseinek legnagyobb ellensége
maga az MKP

Már huzamosabb ideje figyelem az MKP politikusok, az autonómiával kapcsolatos kijelentéseit és cselekedeteit. Arra a felismerésre jutottam, hogy az MKP, hogy kormánypárti tényező lehessen, még 1998-ban elbúcsúzott a politikai autonóm törekvések igénylésétől.
Dobos László: Önrendelkezést! Című írásában ezeket írta le “Az MKP országlása két időszakában (8 év) számos, nemzeti létünket erősítő szervezetek sorát vette le a parlament, illetve a kormány asztalról.” Ezek között említi a “4. 1998-ban az MPK hiszékenyen lemondta az autonómia igényét, illetve tervezetét.” Szerinte a magyarság legsúlyosabb gondjai a ”megélhetés és az érvényesülés, másodrendű polgárai vagyunk e köztársaságnak”. Egyet kell vele értenem, a magyarság lélekszáma arányaiban 1920-tól napjainkig 1/3-ról, 1/10 csökkent és ez a folyamat manapság, az asszimiláció, kevert házasságok, és anyagi érvényesülési folyamatok kikényszerített helyzeti okaiból rohamosan tovább csökken. Ha ezt a negatív folyamatot hamarosan nem sikerül megállítanunk, úgy 20-30 év múlva már nem lesz szükség se magyar pártra, se politikai autonómiára. A nemzetállamok politikai légköre, sohasem kedvezett a kisebbségek és a kisebbségi nyelvek túlélési esélyeinek.
Alaptomos asszimilációs folyamatok mentek és mennek végbe, az esélyegyenlőség nem megadásának okából. A magyarság és a magyar nyelv háttérbe szorítássával, a szlovákság istenének malmai lassan, de biztosan felörlik a Felföld magyarságát. Azzal, hogy az MKP feladta az autonóm önkormányzási politikáját, nyolc év elteltével a magyarság lélekszáma újabb 50 ezer fővel csökkent. Egy lényeges dolgot az MKP vezetése elfelejtett, az autonómiát semmilyen többségi nemzetállam csak úgy alapon azt nem adja oda, minden nemzetállam politikája autonómia ellenes és hazugságokra épül. A három szlovák főméltóság együttesen megtagadják a felföldi magyarság alkotmányos jogát az önrendelkezésre, a területi autonómiát, mint az állampolgár önrendelkezési jogának a legmagasabb szintjét nem ismerik el és az autonómia fogalmát is meghamisítva, mármint, hogy a területi autonómia után jön az elszakadás (ami nem igaz), erre hivatkozásul azt alkotmányellenesnek kiáltották ki.

Ján Slota több esetben is kijelentette, hogy a “MKP extrémista és soviniszta párt, mely Szlovákia szétverésére tör”, valamint “vissza kell szorítani a magyarok terjeszkedő szándékát, akiknek csúnya, görbe lábú elődei leigázták a Kárpát-medencében békésen élő szlávokat, sokaságukat gyilkolva halomra”. Ezeket a soviniszta kirohanásokat a három szlovák főméltóság egyetlen egy esetben sem utasította vissza, ami az MKP-nak elégnek kellett volna lennie a koalíció elhagyására, de ennek ellenére az MKP marad a kormányban és továbbra is kategórikusan tagadta, hogy a párt területi autonómiára törekszik.
Mi az az autonómia, az állampolgár önigazgatási jogának a beteljesülése, tehát semmi köze sincs az elszakadáshoz, az ország egy bizonyos területének a leválasztásáról. A szlovák alkotmány szerint Szlovákia területe egységes és oszthatatlan. Minden alkotmány módosításhoz 2/3 parlamenti többség szükségeltetett. Ha a parlamenti matematikából indulunk ki, szlovák beleegyezés nélkül határmódosításról sohasem lehet szó. Akkor miért is kell hazudni, hogy a területi autonómia után jön az elszakadás. A szlovák képviselők tudják, hogy az ő beleegyezésük nélkül, nem lehet szó határmódosításról, a magyar képviselők tudják, hogy a területi autonómia az nem jelent automatikusan, később határmódosítást. Most akkor valójában, miröl is van szó, az MKP lemond valaminek az igényléséről (autonómia), ami valójában sohasem lehet egy esetleges határmódosítás okozója, akkor mi végett mondott le, a felföldi magyarság alkotmányos jogáról az önigazgatás, a magyar anyanyelv fennmaradásának legmagasabb szintű garanciájáról, a területi autonómiáról, amit a szlovák alkotmány nem tilt. Nem lemondani, hanem egyességre kellett volna jutni, viták, egyeztetések, kompromisszumok útján. Akkor, most ki kit akar becsapni, vagy becsapott, azt már tudjuk, hogy a szlovákok mindent megtesznek, hogy ne legyen autonómia, miért? ..csak azért alapon, mert jogi és történelmi okai nincsenek és soha nem is léteztek. Ezért is érthetetlen az MKP szerepe, vagy inkább viselkedési normái és az autonómiáról való lemondása, vajon mi a valós tényállás, hatalomvágy, vagy talán más titkos okokkal magyarázható. Egy biztos az MKP a felvidéki magyarságot becsapta, hogy lemondott a Felföld autonómiájáról, a magyar anyanyelv és magyarság fennmaradásának legnagyobb jogi garanciájáról.

Duray Miklós így fogalmazott “Az MKP sajnos nem tudta levonni a konzekvenciákat sem a 2002-es önkormányzati választásokból, sem a 2005-ös megyei választásokból. Pontosabban nem mert szembenézni a valósággal”. Úgy készülődtek a 2006-os előrehozott választásokra, mintha mi se történt volna, vajon megintcsak miért?.. Általában azoknak akiknek van mitől félnivalója, a struccpolitikát hívják segítségül, nem látnak, nem hallanak, teszik a dolgukat, s élvezik a hatalmat és hazudnak tovább, dicsekednek mindennel, mindenkivel, s ehhez a média lehetőségeit, mivelhogy csak nekik van hozzáférnivaló lehetőségük maximálissan kihasználják, közpénzen privatizálják. Az MKP megválasztott politikusai megalkuvó politizálásukkal az MKP-ét, mint a felvidéki magyarság bástyáját a közömbösség legsúlyosabb lelkibetegségére kárhoztatták, becsapva választóikat. Bugár szerint “Az MKP-t a radikálisabb választók időnként hajlamosak azzal vádolni, hogy lemond a szlovákiai magyarok számára fontos ügyek rendezéséről. Választási programunk is igazolja, nem mondunk le egyetlen elképzelésünkről sem”..... Ezzel ellentétben a Markíza kereskedelmi televízió “Rosta” című műsorában, Krajcer kérdédére “törekszik-e az MKP területi autonómiára, határrevízióra és a Beneš-dekrétumok eltörlésére?”, Bugár mindre nemet mondott, felhívta a figyelmet arra, hogy az MKP választási programja sem tartalmazza a kérdésben felvetetteket. Össze-vissza beszélünk, vagy egyszerűen mondva hazudozol, szerintem egy olyan országban, ahol a kisebbség, mi esetünkben a magyarság lélekszáma rohamosan csökken, lehet annál fontosabb dolog, mint ezt a folyamatot megállítani, de ezt mindannyian tudjuk, hogy területi autonómia nélkül nem lehetséges.
Tabajdi Csaba az Intergroup alapítója az EÚ mellett, szerint “A kisebbségnél az egyetlen megoldás az autonómia”. Hát igen, mi felföldi (felvidéki) magyarok ezt akarjuk, a Felföld autonómiáját, mint az anyanyelvünk és magyarságunk legnagyobb garanciáját.

Komárom, 2006.06.15
Bósza János




HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona