Erdély ma friss hírei

1. Egy népszavazás hordaléka
2. Az autonómia Európa elé
3. Kétféle mértékű autonómia
4. Székely autonómia nyilatkozat
5. Autonómia, vagy radikalizmus
6. Nem fogunk száz évig várni
7. Magyar autonóm tartomány - Erdély
8. Nemzetállamiság és autonómia Romániában

TAMÁSI LAJOS: HA AZT HALLOD MAJD...


Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb álmom megtagadtam,
s elmondanak mindennek, rossznak,
csak mosolyogj, mert jól tudod, hogy
az, aki voltam, az maradtam.

Följajdul a lomb is a szélben,
virágain vad keserűség,
de gyökere feszül a mélyben,
így kötöz engem, kezem-lábam,
szívemet így fogja a hűség.

Ha elmennék messzire, s onnan
nem írnék, csak egy levelet sem,
s mondanák, hogy: látod, a hűtlen,
vágj a szavukba csöndesen, és
mosolyogj, te jól ismersz engem.

S utam ha véget érne, és a tenger
torlódva összecsap fölöttem,
s koromba fúlt napom kilobban,
úgy emlegess, kérlek, ki egykor
tágra nyitott szemedben tükröződtem.

Te láttál engem, s jól tudod, hogy
milyen nehéz ragyogás vár rám,
mert ember voltam, ki hajóra
szállt, hogy egyszer kikössön végül
valahol az igazság táján.

Röviden

...az őshonos erdélyi magyar nemzeti közösségről
Erdély Közép-Európában, a Kárpát-Medence keleti részén fekszik. Területe 102.000 négyzetkilométer, mely
Románia északnyugati részén található. Hétmilliós lakosságának kétharmada román, az itt élő magyarok száma
másfél millióra, a cigányságé félmilliónál is többre tehető. A magyar nemzetiség Erdély keleti részén, a mintegy
húszezer négyzetkilométer nagyságú Székelyföldön számbeli többséget alkot, de jelentős az aránya Közép-
Erdélyben, és a magyar határ mentén is.
Kis történelem
A magyar törzsek 900 előtt telepedtek meg a Kárpát Medencében, és ezen belül Erdélyben. Ezt megelőzően, a 4-
9. század között Erdély az állandó népmozgások színtere volt, ahol egyetlen népcsoport sem tudott gyökeret
ereszteni.
Az i. sz. 1000 körül kiépített magyar királyságnak szerves részét képezte Erdély is, mely 1200-as évektől kezdve
vált etnikailag sokszínűvé. Ekkor kezdődött ugyanis a német ajkú szászok betelepítése, valamint a pásztorkodó
románságnak a Déli-Kárpátokon keresztüli beszivárgása (első írásos említésük 1202-ben történik). Az 1241-es
tatárjárás során a magyar lakosság sok területen elpusztult. Helyükre szintén szászok és románok települtek.
A Török Birodalom támadásai miatt a 16. század közepén a Magyar Királyság három részre szakadt. Keleti
területein megalakult az Erdélyi Fejedelemség. A következő évszázadban az Erdélyi Fejedelemség volt a magyar
államiság megtestesítője. A Fejedelemség kezdetben a Török Birodalom hűbéreseként működött, később a
Habsburg birodalom részévé vált.
Az elmúlt évszázadokban a román népesség aránya fokozatosan nőtt, és a huszadik század elejére Erdély déli
részén számbeli fölénybe került. Az első világháborút követően Erdélyt a román államhoz csatolták, mely
kíméletlen, erőszakos asszimilációs politikát folytatott: a magyar oktatási rendszert szinte teljesen felszámolták, a
többségében magyarok által lakott vidékeket pedig gazdaságilag ellehetetlenítették. A második világháború utáni
kommunista uralom, néhány kezdeti engedmény után ezt még masszív román betelepítésekkel, és az egyházi és
közösségi vagyon elkobzásával tetézte.
A jelen
A Tőkés László magyar lelkész által kirobbantott 1989-es romániai antikommunista felkelés után adódott
történelmi megbékélési lehetőség a román politikai vezetés ellenállásán bukott el. 1990-ben már magyarellenes
pogrom robbant ki az országban. A rendszerváltás óta a másfél milliós erdélyi magyarság más európai
kisebbségekkel szemben, akik erőszakkal és eredményesen harcolták ki jogaikat, békésen és eredménytelenül
küzd a megmaradás zálogának tekintett területi és perszonális autonómia és önálló oktatási rendszer
megteremtése érdekében. Reméljük hogy békés módszereink a jövőben hatékonyabbak lesznek, és a román
politikai vezetés sem fogja tudni azt a látszatot kelteni hogy a romániai nemzetiségi kérdés megoldottnak
tekinthető.
Az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiájának megvalósulása a nemzeti önazonosság megőrzése mellett
a gazdasági fejlődés felgyorsítását is elősegítené. Az önrendelkezés kivívásáért tett lépéseket 2003 óta a
politikai pártok fölött álló, közképviseleti elven szerveződő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti
Tanács hangolja össze.

A székely nemzeti tanács honlapja

Or­bán: A ma­gyar po­li­ti­kának is ki kell állni az autonómia-törekvések mellet
Dátum: 2006. július 12. szerda, 09:40 Szerzõ:
Erdély A ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok erő­sí­tik kul­tu­rá­lis össze­tar­to­zá­sun­kat, gaz­da­sá­gi gya­ra­po­dá­sunk­ban le­het­nek part­ne­rek, és prob­lé­má­ik meg­fe­le­lő ke­ze­lé­se nö­ve­li biz­ton­sá­gun­kat. Ilyen hely­zet­ben meg­szün­tet­ni a ve­lük fog­lal­ko­zó or­szá­gos ha­tás­kö­rű köz­igaz­ga­tá­si szer­ve­ze­tet fe­le­lőt­len­ség, ezt egy fő­osz­tály a Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal­ban sem­mi­lyen mó­don nem pó­tol­ja. A MÁ­ÉRT meg­szün­te­té­se pe­dig azt ve­tí­ti elő­re, hogy a nyil­vá­nos ér­dek­egyez­te­tést fel­vált­hat­ja majd a »mutyizás«. Ez azon­ban nem­csak a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos kér­dé­sek­ben le­het így” - nyi­lat­koz­ta az Erdélyi Naplónak Or­bán Vik­tor, Ma­gyar­or­szág volt mi­nisz­ter­el­nö­ke, a Fi­desz el­nö­ke.


Meg­kér­dez­tük vé­le­mé­nyét a szé­kely­föl­di au­to­nó­mia esé­lye­i­ről, a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság kér­dé­sé­ről, a Gyurcsány-kormány szem­fény­vesz­tő po­li­ti­zá­lá­sá­ról. „Mi­nél na­gyobb a szem­fény­vesz­tés, an­nál ma­ga­sabb a ki­jó­za­no­dás ára” - mond­ja Ma­gyar­or­szág volt kor­mány­fő­je.
Or­bán Vik­tor jú­li­us 22-én dél­előtt részt vesz és elő­adást tart Tusnádfürdőn a XVII. Bálványosi Nyá­ri Sza­bad­egye­te­men.

- A rend­szer­vál­tás óta min­den bi­zonnyal a Fi­desz-kor­mány tet­te a leg­töb­bet a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­sá­gért. A Gyurcsány-kormánnyal, majd mos­ta­ni új­ra­vá­lasz­tá­sá­val ez a fo­lya­mat el­akadt. A je­len­le­gi szociál-liberális kor­mány meg­szün­te­ti a Ha­tá­ron Tú­li Ma­gya­rok Hi­va­ta­lát és el­sor­vaszt­ja a Ma­gyar Ál­lan­dó Ér­te­kez­let. Ön sze­rint ho­vá ve­zet ez az út?
- A Fi­desz-kor­mány ered­mé­nye­i­ről, úgy gon­do­lom, nem ne­kem kell összeg­zést ké­szí­te­nem, azt meg­tet­ték az érin­tet­tek. Szá­mom­ra ér­zel­mi­leg és em­be­ri­leg a pár­ká­nyi híd új­já­épí­té­se, a ma­gyar­iga­zol­vány és a stá­tus­tör­vény meg­al­ko­tá­sa, a Sapientia Egye­tem lét­re­ho­zá­sa, a szovátai für­dő­be­ru­há­zás, a be­reg­szá­szi fő­is­ko­la meg­nyi­tá­sa je­len­tet­te a leg­töb­bet. Ami pe­dig a je­len­le­gi ko­a­lí­ció ed­di­gi lé­pé­se­it és ter­ve­it il­le­ti: na­gyon rossz elő­jel­nek tar­tom az ön ál­tal is em­lí­tett in­téz­ke­dé­se­ket. Azt ve­tí­tik elő­re, hogy a kor­mány nem akar­ja ki­ak­náz­ni a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­ban rej­lő tar­ta­lé­ko­kat. A ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok erő­sí­tik kul­tu­rá­lis össze­tar­to­zá­sun­kat, gaz­da­sá­gi gya­ra­po­dá­sunk­ban le­het­nek part­ne­rek, és prob­lé­má­ik meg­fe­le­lő ke­ze­lé­se nö­ve­li biz­ton­sá­gun­kat. Ilyen hely­zet­ben meg­szün­tet­ni a ve­lük fog­lal­ko­zó or­szá­gos ha­tás­kö­rű köz­igaz­ga­tá­si szer­ve­ze­tet fe­le­lőt­len­ség, ezt egy fő­osz­tály a Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal­ban sem­mi­lyen mó­don nem pó­tol­ja. A MÁ­ÉRT meg­szün­te­té­se pe­dig azt ve­tí­ti elő­re, hogy a nyil­vá­nos ér­dek­egyez­te­tést fel­vált­hat­ja majd a „mu­tyi­zás”. Ez azon­ban nem­csak a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság­gal kap­cso­la­tos kér­dé­sek­ben le­het így.

- Po­li­ti­ku­sa­ik han­goz­tat­ják, hogy a nyu­gat-eu­ró­pai nép­cso­port­ok­hoz ha­son­ló­an a kár­pát-me­den­cei ma­gyar­ság szá­má­ra is a kü­lön­fé­le au­to­nó­mi­a­for­mák ki­ví­vá­sa je­lent­he­ti a biz­tos jö­vőt. Most, hogy a Fi­desz is­mét el­len­zék­ben vág ne­ki a kö­vet­ke­ző cik­lus­nak, mi­ként tud­ja tá­mo­gat­ni a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság eme tö­rek­vé­sét?
- Leg­töb­bet az­zal se­gít­het­tünk vol­na a ha­tá­ron tú­li ma­gya­ro­kon, ha meg­nyer­jük a vá­lasz­tá­so­kat. No, de fél­re­té­ve a ke­se­rű tré­fát: a ma­gyar kö­zös­sé­gek au­to­nó­mi­á­já­nak tá­mo­ga­tá­sa nem kor­mány­pár­ti­ság-el­len­zé­ki­ség kér­dé­se. El­ső szá­mú fel­ada­ta­ink egyi­ke, hogy előbb vagy utóbb bi­zo­nyos nem­zet­po­li­ti­kai kér­dé­sek­ben új­ra­te­remt­sük a kon­szen­zust. Ilyen pont­nak tar­tom, hogy a ma­gyar po­li­ti­kai elit ka­rol­ja fel a ha­tá­ron tú­li ma­gyar szer­ve­ze­tek le­gi­tim au­to­nó­mia­kö­ve­te­lé­se­it. Most a kor­mány­párt­ok­nál pat­tog a lab­da, hogy ezt fel­is­mer­jék és meg­te­gyék. Mi már bi­zo­nyí­tot­tunk: nem­zet­kö­zi fó­ru­mo­kon kép­vi­se­lő­ink a té­mát ál­lan­dó­an na­pi­ren­den tart­ják, egyéb­ként szo­ci­a­lis­ta kol­lé­gá­ik­kal egye­tem­ben. Ez tör­té­nik az Eu­ró­pai Par­la­ment­ben és az Eu­ró­pa Ta­nács­ban.

- Mi­nisz­ter­el­nök úr, ha jól em­lék­szem, ön két év­vel ez­előtt a tusnádfürdői ta­lál­ko­zón ar­ra biz­tat­ta er­dé­lyi hon­fi­tár­sa­it: küzd­je­nek az au­to­nó­mi­á­ért, mert ezt csak ők har­col­hat­ják ki ön­ma­guk­nak. Majd Ro­má­nia EU-csatlakozási szer­ző­dé­sé­nek par­la­men­ti vi­tá­ján az MSZP-hez ha­son­ló­an a Fi­desz is meg­sza­vaz­ta a ra­ti­fi­ká­ci­ót. Ezt so­kan nem ér­tet­ték ak­kor. Nem le­he­tett vol­na elő­ször ki­har­col­ni az au­to­nó­mi­át, majd azu­tán lép­ni be az EU-ba? Mi lett vol­na, ha eb­ben az idő­szak­ban a Fi­desz van kor­má­nyon?

- Nem hi­szem, hogy ez a kér­dés ilyen egy­sze­rű len­ne. Egy­fe­lől a fel­mé­ré­sek sze­rint az er­dé­lyi ma­gya­rok 90%-a sze­ret­né, ha Ro­má­nia az EU-hoz csat­la­koz­na. Ez ért­he­tő is, hi­szen az EU-tagság na­gyobb jog­biz­ton­sá­got, gaz­da­sá­gi pers­pek­tí­vát és át­jár­ha­tó ha­tá­ro­kat je­len­te­ne. Ami­kor Ro­má­nia majd csat­la­ko­zik a schengeni rend­szer­hez, ak­kor meg­szű­nik a ha­tár­el­len­őr­zés Ma­gyar­or­szág és Ro­má­nia kö­zött. Va­la­ki be­le­gon­dolt ab­ba, hogy ez mit je­lent­het? Mi­lyen ala­pon vár­ja el bár­ki tő­lünk, hogy egy ilyen kér­dés­ben ne azt te­gyük, amit az érin­tett ma­gyar kö­zös­ség sze­ret­ne? Min­dig is azt kép­vi­sel­tük, hogy fi­gye­lem­be kell ven­ni az őket érin­tő kér­dé­sek­ben a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok vé­le­mé­nyét, le­gyünk te­hát kö­vet­ke­ze­te­sek. Ar­ról nem is be­szél­ve, hogy ha majd az er­dé­lyi ma­gyar­ság is be­kap­cso­ló­dik Eu­ró­pa po­li­ti­kai vér­ke­rin­gé­sé­be, ak­kor ta­lán könnyebb lesz a ki­sebb­sé­gi ön­kor­mány­za­ti­sá­got, va­gyis az au­to­nó­mi­át eu­ró­pai jo­gi nor­má­vá ten­ni.

Az már egy má­sik kér­dés, hogy a ra­ti­fi­ká­ció idő­zí­té­se el­hi­bá­zott volt: pon­to­sab­ban a kor­mány szán­dé­ko­san, bel­po­li­ti­kai okok­ból hoz­ta elő­re a ro­mán csat­la­ko­zás par­la­men­ti jó­vá­ha­gyá­sát, hogy a Fi­deszt kény­szer­hely­zet­be hoz­za. Egy ké­sőb­bi ra­ti­fi­ká­ció nö­vel­te vol­na Ma­gyar­or­szág moz­gás­te­rét az er­dé­lyi ma­gyar­ság kér­dé­sé­ben is. Elég ar­ra utal­nom, hogy a ro­mán csat­la­ko­zás ma­gyar par­la­men­ti jó­vá­ha­gyá­sa, sőt, a kö­zös magyar-román kor­mány­ülés után mind­össze na­pok­kal a ro­mán sze­ná­tus több­sé­ge le­sza­vaz­ta a sa­ját kor­má­nya ál­tal be­ter­jesz­tett és az er­dé­lyi ma­gyar­ság szá­má­ra az au­to­nó­mia táv­la­tát is fel­mu­ta­tó ki­sebb­sé­gi tör­vény ter­ve­ze­tét. Ami vi­szont a Fi­desz vég­ső dön­té­sét il­le­ti, alig­ha hi­szem, hogy lett vol­na bár­mi­lyen mo­rá­lis ala­punk ne­met mon­da­ni.

- A szé­kely­föl­di au­to­nó­mia ki­ví­vá­sát hány év alatt lát­ja el­ér­he­tő­nek?
- Ami a konk­rét ered­mé­nyek el­éré­sét il­le­ti, az leg­in­kább az adott ma­gyar kö­zös­ség mun­ká­ján mú­lik. Az er­dé­lyi ma­gyar­ság egy do­log­ban el­tér a töb­bi ki­sebb­sé­gi ma­gyar nem­zet­rész­től: po­li­ti­ka­i­lag szer­ve­zett és fi­gye­lem­re­mél­tó ci­vil, il­let­ve ér­tel­mi­sé­gi pezs­gés­sel bír. Ha meg­ta­lál­ja azt a mű­kö­dé­si for­mát, mely tük­rö­zi a vé­le­mény­plu­ra­liz­must, ak­kor az er­dé­lyi ma­gyar­ság ér­dek­ér­vé­nye­sí­tő ké­pes­sé­ge erős lesz.

- Ho­gyan vé­le­ke­dik a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság kér­dé­sé­ről?
- Min­den­kép­pen le­gi­tim kö­ve­te­lés­nek tar­tom a ha­tá­ron tú­li ma­gyar­ság szá­má­ra a la­kó­hely meg­vál­toz­ta­tá­sa nél­kü­li ma­gyar ál­lam­pol­gár­ság meg­adá­sát. Szö­gez­zük le: nem va­la­mi­fé­le új­don­ság­ról van szó, hi­szen a ket­tős ál­lam­pol­gár­ság ma is lé­te­zik és sok tí­zez­ren él­nek ve­le Ma­gya­ror­szá­gon is. Sőt, ha jól be­le­gon­do­lunk, vol­ta­képp a diszk­ri­mi­ná­ció egy faj­tá­já­nak fel­szá­mo­lá­sá­ról van szó. Hi­szen nincs az rend­jén, hogy amíg a vi­lág min­den tá­ján élő ma­gya­rok ren­del­kez­het­nek ma­gyar ál­lam­pol­gár­ság­gal, ad­dig épp a kár­pát-me­den­cei ma­gyar kö­zös­sé­gek le­gye­nek eb­ből a le­he­tő­ség­ből ki­re­keszt­ve. En­nek kell meg­ta­lál­ni a konk­rét jo­gi for­má­ját, amely - is­mét­lem - az ál­lan­dó la­kó­hely meg­vál­toz­ta­tá­sa, az­az Ma­gya­ror­szág­ra köl­tö­zés nél­kül ol­da­ná meg a ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok ma­gyar ál­lam­pol­gár­sá­gát.

- Gyurcsány Fe­renc mi­nisz­ter­el­nök a kö­zel­múlt­ban az Ér­dek­egyez­te­tő Ta­nács ülé­sén a kor­mány te­ve­it kri­ti­zá­lók­nak azt aján­lot­ta: ha nem tet­szik a ja­vas­la­ta, „el le­het men­ni Ma­gya­ror­szág­ról”. Ön­nek mi a vé­le­mé­nye er­ről?
- Szok­tam mon­da­ni, hogy nem könnyű szak­ma a mi­énk. Még a ta­pasz­tal­tab­bak­nak is sok­szor min­den ön­ural­muk­ra szük­sé­gük van ah­hoz, hogy egy-egy ne­héz hely­zet­ben meg­őriz­zék a hig­gadt­sá­gu­kat, kel­lő alá­zat­tal hall­gas­sa­nak meg min­den vé­le­ményt, majd pe­dig hi­deg fej­jel, ki­zá­ró­lag a nem­zet ér­de­ke­it szem előtt tart­va hoz­zák meg a meg­fe­le­lő dön­tést. Bár ér­tem a mi­nisz­ter­el­nök úr szo­rult hely­ze­tét - hi­szen sa­ját ko­ráb­bi, a dü­bör­gő gaz­da­ság­ról és a nagy jó­lét­ről szó­ló ál­lí­tá­sa­i­val szem­ben kell most az em­be­rek­kel az adó­eme­lé­se­ket, a meg­szo­rí­tá­so­kat, a pénz­rom­lást és az ela­dó­so­dott­sá­got el­fo­gad­tat­nia -, még­is mély­sé­ge­sen el­szo­mo­rít­nak a hal­lot­tak. Egy­részt azért, mert az in­du­lat­ki­tö­ré­sek ar­ról árul­kod­nak, hogy vál­ság­hely­zet­ben a mi­nisz­ter­el­nök úr könnyen el­ve­szí­ti a fe­jét, és ez bi­zony nem túl biz­ta­tó a jö­vő­re néz­vést. Más­részt pe­dig azért, mert ez a stí­lus a múl­tat idé­zi: ez a XX. szá­zad hang­ja. Azé a szá­za­dé, amely­ben nor­má­vá vált nem tűr­ni a hi­va­ta­los­tól el­té­rő vé­le­mé­nye­ket, és azé a szá­za­dé, amely­ben az or­szág ve­ze­tői nem vol­tak szo­li­dá­ri­sak a sa­ját pol­gá­ra­ik­kal.

- Itt­hon a pénz­ügyi vál­ság meg­ol­dá­sa és a nem­zet­kö­zi pénz­vi­lág bi­zal­má­nak hely­re­ál­lí­tá­sa a cél Ön sze­rint, és egye­nes be­széd­del, vi­lá­gos ter­vek­kel va­ló­sít­ha­tó meg. De saj­nos az or­szág „egyik fe­le” mint­ha nem ér­te­né az egye­nes be­szé­det, ezért so­kan re­mény­te­len­nek lát­ják a hely­ze­tet. Mi­vel biz­tat­ná a szo­mor­ko­dó­kat?
- Ha meg­en­ge­di, én nem va­gyok ilyen rossz vé­le­ménnyel az or­szág egyet­len pol­gá­rá­ról sem. Ne bánt­suk meg, ne sért­sük meg azo­kat, akik most ta­nul­ják, hogy nem mind sza­kács, aki nagy kés­sel jár. In­kább úgy fo­gal­maz­nék, hogy az egye­nes be­széd nem na­gyon hal­lat­szott a fül­si­ke­tí­tő kor­mány­za­ti PR és a mé­dia­út­hen­ger dü­bör­gé­se köz­ben. A kor­mány min­dent meg­tett an­nak ér­de­ké­ben, hogy a ki­jó­za­ní­tó va­ló­ság el­rejt­ve ma­rad­jon - elég csak a költ­ség­ve­tés két­ség­beej­tő szá­ma­i­nak el­tit­ko­lá­sá­ra utal­ni -, mond­ván: a pő­re té­nyek be­fo­lyá­sol­nák a vá­lasz­tá­sok ered­mé­nyét. Mi más ez, mint fé­le­lem az egye­nes be­széd és a ma­kacs szá­mok ha­tá­sá­tól? A szo­mor­ko­dó­kat ar­ra ké­rem, ne fe­lejt­sék el: a dik­ta­tú­ra vég­nap­ja­i­ban is fel­is­mer­ték az em­be­rek, hogy be­csap­ták őket, pe­dig ak­kor nem ült az Or­szág­gyű­lés­ben kö­zel két és fél mil­lió em­ber bi­zal­mát él­ve­ző el­len­zék, és nem vol­tak olyan fó­ru­mok, ahol az igaz­ság - a ha­ta­lom aka­ra­ta el­le­né­ben - szót kap­ha­tott vol­na. Még­is meg­buk­tat­tuk a dik­ta­tú­rát. Sze­rin­tem nem kér­dé­ses, va­la­mennyi meg­té­vesz­tett em­ber rá­jön, hogy be­csap­ták, csak saj­nos az­zal is szem­be­sül­nünk kell, hogy mi­nél na­gyobb a szem­fény­vesz­tés, an­nál ma­ga­sabb a ki­jó­za­no­dás ára.

- Idén ren­de­zik meg a Ma­gyar Re­for­má­tu­sok V. Vi­lág­ta­lál­ko­zó­ját. Mint is­me­re­tes, ön re­for­má­tus hi­tű. Irányt szab-e po­li­ti­zá­lá­sá­ban a re­for­má­tus hi­te?
- Ha jól ér­tem a ke­resz­tény hit lé­nye­gét, ak­kor ke­resz­tény­ként va­gyunk re­for­má­tu­sok. De a ma­gyar kö­zé­le­ti­ség fon­tos sa­já­tos ha­gyo­má­nya a re­for­má­tus ala­pú fe­le­lős­ség­vál­la­lás egy­ház­ért, nem­ze­tért, a sa­ját kö­zös­sé­gün­kért Beth­len Gá­bor­tól Beth­len Ist­vá­nig és to­vább. Cse­le­ke­de­te­im­mel egy­szer­re sze­ret­ném a kis or­szág, Ma­gyar­or­szág, és a nagy or­szág, az Is­ten or­szá­ga épí­té­sét szol­gál­ni. Hi­szen a Heidelbergi Ká­té örök­ér­vé­nyű meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint az a dol­gunk a vi­lág­ban, hogy a bűn és a ha­lál erői el­len sza­bad lel­ki­is­me­ret­tel har­col­junk.

- A kam­pány idő­sza­ká­ban el­ké­pesz­tő tá­ma­dás­so­ro­za­tot in­dí­tot­tak Ön el­len. Az övön alu­li üté­sek el­ke­se­rí­tik, vagy még in­kább cse­lek­vés­re sar­kall­ják?
- Egy­szer a Vaslady né­ven el­hí­re­sült Margaret Thatc­her azt mond­ta egy ha­son­ló kér­dés­re: „Min­dig fel­vi­dít, ha dur­ván tá­mad­nak, mert ar­ra gon­do­lok, ha sze­mé­lye­met kez­dik ki, ak­kor nincs hasz­nál­ha­tó po­li­ti­kai ér­vük.” Ez per­sze csak rész­ben igaz, hi­szen kit is töl­te­ne el öröm­mel, ha mél­tat­lan tá­ma­dá­sok­nak van ki­té­ve, sőt már a csa­lád­ját sem kí­mé­lik?
Még­is azt gon­do­lom, a köz szol­gá­la­tát hi­va­tá­sá­ul vá­lasz­tó em­ber szá­má­ra az a leg­fon­to­sabb, hogy kü­lönb­sé­get tud­jon ten­ni a sze­mé­lyét érin­tő rá­gal­mak és az ál­ta­la kép­vi­selt ügy meg­tá­ma­dá­sa kö­zött. Utób­bit min­den eset­ben vissza kell ver­nie, az előb­bi­re pe­dig csak olyan mér­ték­ben sza­bad vá­la­szol­nia, hogy az ön­ér­ze­te ne vál­jon a hi­va­tá­sa tel­je­sí­té­sé­nek aka­dá­lyá­vá.

Erdélyi Napló