1. Kínai autonómia
2. Tibeti autonómia Indiában

A kínai nemzetiségek 55 éves fejlődése
CRI
Kedves hallgatóink, Kína egy soknemzetiségű ország. Lakossága 1, 3 milliárdot tesz ki. 91%-a han, azaz kínai nemzetiségű, a többi 9% pedig az 55 nemzetiség között oszlik meg. Az Új Kína 55. évfordulója című vetélkedőnkre készült harmadik összeállításban a kínai kisebbségekről szeretnénk szólni Önöknek.

A tibeti nemzetiség Kína 55 kisebbségének egyike. Most a tibeti nyelvű adásból halottak egy részletet felvételről. Tibetben mindenhol hallgathatják a tibeti nyelvű rádióadásokat, nézhetik a tibeti nyelvű televízió-műsorokat. Minden általános iskolában van tibeti nyelvoktatás. Az utcákon két módon, tibeti és kínai nyelven van feltüntetve a tulajdonos neve.

Mint minden kisebbség, a tibeti emberek is saját nyelvükön kommunikálnak egymással.

Az elmúlt 55 évben Kínában mindig olyan nemzetiségi politikát folytatnak, amely a különböző nemzetiségek egyenjogúságára, egységére és felvirágzására törekszik. Mégpedig a nemzeti kisebbségi autonómia formájában valósítják meg ezt a politikát. A 34 tartományi szintű közigazgatási régió között öt nemzetiségi autonóm terület van: a mongol, az ujgur, a hui, a zhuang és a tibeti. Más tartományokban is vannak nemzeti kisebbségi körzetek illetve járások. A nemzeti kisebbségek saját területükön teljes autonómiát élveznek. Jelenleg az ország területének felét teszik ki a nemzetiségi autonóm övezetek.

A kínai alkotmány előírja, hogy nemzetiségi ügyekben alkalmazzák a nemzetiségi autonómia rendszerét. A múlt század nyolcvanas éveiben megalkották a nemzetiségi területek autonómiájáról szóló törvényt. Ezzel végleg törvénybe iktatták Kínában a nemzetiségi autonómiai rendszerét.

Wang Ping, a Kínai Állami Nemzetiségi Bizottság tisztviselője szerint a nemzetiségi autonómia rendszere lényegében azt jelenti, hogy a központi kormány egységes vezetésével a kisebbségek lakta területeken létrehozzák az önrendelkező autonóm szerveket. A nemzetiségi területek autonómiájáról szóló törvény jogilag előírja, hogy a nemzetiségi autonóm területek önrendelkezési jogot élveznek a politika, a kultúra és a gazdaság terén és a jogszabályok megalkotásában.

2001-ben módosították a nemzetiségi autonómia törvényét. Erről Wang Ping tisztviselő elmondta:

"A módosítással emelték a törvény erejét. A módosított törvény kiemeli, hogy a nemzetiségi autonómia rendszere az ország egyik alapvető politikai rendszere és azt, hogy fokozzák a nemzetiségi autonóm területek felzárkóztatását a pénz-, a vám- és a monetáris ügyek kapcsán, az erőforrás-védelem és más területeken."

Az alkotmány szerint a nemzetiségi autonóm területek adottságainak megfelelően megalkothatják saját rendeleteiket illetve jogszabályaikat. Például a népesedési és a családtervezési törvény Kína egyik állampolitikai ügye. Ahhoz, hogy biztosítsák a kisebbségek népességnövekedését, a törvény megengedi a nemzetiségi autonóm területeknek, hogy megalkossák saját népesedéspolitikájukat, vagyis csökkenthetik a népesedés növekedésével kapcsolatos korlátozásokat. A népesedési és a családtervezési törvény valójában a han, azaz a kínai nemzetiség népességnövekedését akadályozza. 2003-ig a nemzetiségi autonóm területeken összesen több mint 480 saját rendelkezést illetve jogszabályt dolgoztak ki.

Az utóbbi tíz évben a központi kormány fokozta a kisebbségi területek felzárkóztatását minden területen, eddig összesen több mint 1 billió yuan támogatást nyújtott a kisebbségeknek. Ennek köszönhetően 2003-ban a kisebbségi területeken a gazdaság élénkülésének mértéke több mint 10%-os volt, tehát meghaladta az országos átlagot.

A nemzetiségi autonómiai rendszer fényében a kisebbségek jogai biztosítottak a kormányzáshoz és a közigazgatáshoz. A törvények szerint minden kisebbségi terület legfelsőbb közigazgatási vezetője csakis az érintett kisebbségből kerülhet ki. A különböző szintű állam- és kormányszervekben, például a törvényhozásban, a rendőrhatóságokban, az ügyészségekben és a bíróságokon számos kisebbségi személy dolgozik vezető beosztásban.

A kínai koreai népcsoport az ország egyik kisebbsége. Jin Bingao ennek a kisebbségnek a tagja, a Kínai Központi Nemzetiségi Egyetem professzora. A nemzetiségi politikával foglalkozó szakértő a kisebbségi ügyek jelenéről és jövőjéről szólva megjegyezte:
"Mára olyan viszony alakult ki a nemzetiségek között, amelyet az egyenlőség, az egység, a barátság és a kölcsönös segítségnyújtás jellemez. Az alkotmány és a nemzetiségi (kisebbségi) területek autonómiájáról szóló törvény, valamint az autonóm területek által hozott rendeletek és jogszabályok alkotják a nemzetiségi jogrendszert, amely még tökéletesebbé teszi az autonómia rendszerét."

Kedves hallgatóink, az imént rövid ismertetőt hallhattak a kínai kisebbségek létéről és fejlődéséről.

forrás: CRI online

Szabad Újság
Szerző: Oriskó Norbert
Összefoglaló:
Bauer Edit, az Európai Parlament munkacsoportja tagjaként Indiában járt, ahol a tibeti autonómia működését is megfigyelte
Szöveg:

Az utazásra a tibeti újév idején került sor, ez is közrejátszott az időpont kiválasztásában?

- Nem, ez csak még vonzóbbá tette az előttünk álló utazást. Ritka alkalom ugyanis, hogy az ember 365 nap leforgása alatt kétszer is megünnepelhesse az új esztendőt. Rendkívül érdekes volt egyébként az a szertartás, szimbólumok sokaságának jelentésével kell tisztában lennünk, hogy megértsük az ünnepség üzenetét. A buddhista újévi szertartás - érthetően - merőben különbözik a nálunk gyakorolt keresztény szokásoktól. Erre számítottam is, ezért alapos tanulmányokat folytattam még az elutazásunk előtt, hogy amennyire lehet, "felkészülten" érkezzem Indiába.

Önök nem kirándulni mentek Indiába, hanem többek között azért, hogy az ott élő tibeti kisebbség életkörülményeit lássák. Mekkora létszámú népcsoportról van szó, és hogy kerültek ők a messzi Indiába?

- Ennek rendkívül hosszú története van, dióhéjban anynyit, hogy Tibetnek az 1949-es kínai megszállását követően a dalai láma - Tibet vallási és politikai vezetője - tíz éven keresztül próbált megoldást találni a két ország békés egymás mellett élésére. 1959-ben viszont már elviselhetetlenné vált a kínaia részéről a tibetiek üldözése. Nem volt más kiút, a dalai láma több tibeti szerzetessel kénytelen volt Indiába menekülni, ahol azóta is száműzetésben él. Az emigrációba több mint százezer ember követte, és követi a mai napig is - évente körülbelül háromezer tibeti menekült érkezik Indiába. Kínában ugyanis arra sincs lehetőségük, hogy vallásukat szabadon gyakorolják, kolostoraik sokaságát egyszerűen lerombolták, szentélyeiket megsemmisítették. Dharamsala városa az Indiában élő tibetiek központja, itt működik a száműzetésben élő tibeti kormány, amelynek egy miniszterelnöke és négy minisztere van. A minisztériumok száma viszont több, mert van, hogy egy miniszter két tárcát is vezet. A parlamentjükben pedig 46 képviselőt választanak, akik rendszeresen üléseznek, adókat is kiróhatnak a tartományban élő tibetiekre, így van pénzeszközük infrastruktúrájuk fenntartására. Ami a leglényegesebb: saját ügyeiket maguk intézik. Ugyanakkor az indiai kormánytól is kapnak támogatást. Óriási a szervezettségük, tulajdonképpen az autonómia egy rendkívüli érdekes és jól működő formáját valósították meg.

Mik azok a fő eltérések, melyek megkülönböztetik az Európában létező autonómiáktól?

- Az autonómiák Európában is nagyban különböznek egymástól, hiszen mindig specifikus gondokat hivatottak kezelni. Egy lényeges dologban viszont eltér az Indiában létező tibeti autonómia valamennyi európai önrendelkezési formától, mégpedig, hogy a tibetiek Indiában nem önként, hanem kényszerből élnek. És visszavágynak a hazájukba! Nem csak azok, akik elmenekültek a kínai uralom elől, hanem már az Indiában születettek is, akik sohasem voltak hazájukban! Nem rózsás a helyzetük, mert annak ellenére, hogy Indiában autonóm jogokat élveznek, tudják, hogy Kína jelenleg is rendkívül erős betelepítési politikát folytat, és az egykor szinte kizárólag tibetiek által lakott területen az őslakosok száma egyre fogy. Kérdéses, ha egyáltalán egyezség születik valaha Kína és a tibeti kormány között, a tibetieknek lesz-e vajon hova hazatérniük?

Mi volt az ön számára a legnagyobb élmény, meglepetés?

- Ilyen sok volt, de ami talán a legnagyobb volt, az a mérhetetlen szintű gondoskodás a gyermekekről, illetve azt látni, hogy a tibetiek hogyan iskoláztatják a gyermekeket. Sok közöttük az árva gyerek, akik szülei még otthon vagy a menekülés közben életüket vesztették, vagy csak nekik nem adatott meg, hogy egyáltalán megpróbálkozhassanak az Indiába való meneküléssel. Itt jegyzem meg, hogy szép számú embercsempész él a tibetiek menekítéséből, akiknek elsősorban az anyagi haszon, és nem a menekültek biztonsága a fontos. Találkoztam olyan 12 éves kisfiúval is, aki csoportjától leszakadva öt napon keresztül barangolt a Himalájában, míg sikerült elérnie a nepáli határt, ahonnét a menekültközpontokból már szabad az út Indiába. Az árvák számára egy gyermekfalut hoztak létre Dharamsalában. A dalai láma és a tibeti kormány tudja, hogy a jövő kedvező alakulásának egyik alapfeltétele a mostani ifjúság nevelésének milyensége. Már most is sok magas fokúan művelt ember él közöttük, és ha valaha visszatérnek Tibetbe, erre alapozhatnak. Szükségük lehet erre, mert az otthon maradottak - azaz a Tibetben élő gyermekek - csak kínaiul tanulhatnak a kínai alapiskolákban, amelyek tananyagából viszont teljesen hiányzik a tibeti kultúra és történelem.

Milyen volt egy keresztény ember találkozása a buddhista vallás követőivel?

- A buddhizmus az abszolút tolerancián és a végtelen szereteten alapszik. Az Indiában élő Tibetiek teljesen kizárják még a lehetőségét is annak, hogy erőszakos eszközöket igénybe véve kelljen visszatérniük őseik földjére. Ez a békesség nem csak itt nyilvánul meg, hiszen a tibetiek az erőszakmentességet az élet valamennyi területéből kizárják. Ebből ered a viszonyulásuk más kultúrák és világnézetek tagjaihoz. Bármelyikükkel is beszéltem, soha sem érzékeltették velem, hogy ők esetleg megkérdőjeleznék a keresztény igazhitűséget, még csak összehasonlításokra sem próbálkoztak.

Valami magyar vonatkozású ismereteket szerzett az utazása során?

- Mondták, azon a részén Kínának, ahol a tibetiek élnek, emlékeznek egy olyan törzsre, amelyik vélhetően az ősmagyarok egyik törzse lehetett...

Az indiai őslakosság nem tekint barátságtalanul a jövevényekre? Ugyanis ők is nehéz körülmények között élnek.

- Személyesen is találkoztam az indiai parlament azon képviselőivel, akik a törvényhozásban főleg a tibetiekkel foglalkoznak. Nincsenek könnyű helyzetben, mert óriási a szegénység (nálunk a szegények többsége jobb körülmények között él, mint az indiai középosztály), valamint bizonyos külső nyomás is nehezedik az országra Kína részéről. Mindezek mellett India határozottan kiáll a tibetiek autonómiája mellett, mondhatjuk, hogy védőkezet tartanak a tibetiek felett.
Volt szerencsém meghallgatni az indiai parlament egyik képviselőjének a felszólalását is. "Civilben" egy olyan városnak a rendőrfőnöke, ahol tibetiek is élnek. Elmondta, hosszú pályafutása során egy bűncselekmény sem volt náluk, amit tibetiek követtek volna el.

Mi ennek a magyarázata?

- Úgy láttam, a tibetiek szervezettsége sokkal nagyobb, mint az indiai társadalomé általában. Beléjük ívódott a konfliktusok kerülésére való igyekezet. Ehhez persze az is kellett, hogy a dalami láma nem csak egy óriási nemzetközi tekintélynek örvendő személy, hanem nagyban tudja befolyásolni a saját társadalmát is, egy óriási erkölcsi példát állítva eléjük. Számomra is nagy élményt jelentett, hogy Somorját követően újra találkozhattam vele. Szívből kívánom a tibetieknek, hogy a hetvenedik évén túl lévő dalami láma még nagyon sokáig maradjon köztük. De nem csak bűnözés, hanem korrupció sem létezik a tibetiek között. Ha bizonyos pénzösszegekhez jutnak, akkor azt biztos hogy arra is költik el, amire eredetileg szánták, tehát senki sem "fölözi" azt le, mint ahogy a fejlett társadalmakban ezt gyakran megteszik.

Az Európai Parlament képviselői miről folytattak megbeszéléseket a dalai lámával?

- Egyrészt tájékoztattuk őt indiai tárgyalásainkról, másrészt biztosítottuk őt a szolidaritásunkról. Ez utóbbinak - ahogy ő mondta - óriási jelentőséget tulajdonít. Tudja, hogy az Európai Parlamentben létezik egy munkacsoport, amely Kína és az Európai Unió kapcsolatával foglalkozik, és amely szem előtt tartja a tibetiek helyzetét is. Az Európai Unió hatásköre természetesen nem terjedhet ki a kínai és indiai történések befolyásolására, ám ez nem jelenti azt, hogy nem segíthetünk nekik. Koordinálhatunk segélyakciókat, nyilatkozatainknak pedig súlya van a világpolitikában.

Volt módjuk megcsodálni India hírességeit?

- Hazaérkezésünk után sokan kérdezték tőlem, hogy hogy tetszett a Taj Mahal? Mondtam, hogy sehogy, ugyanis nem láttam. Célunk nem az volt, hogy Indiai természeti és művészeti csodáit lássuk, hanem, hogy az emberek életkörülményeiről, a társadalom viszonyokról legyen pontos képünk. Ezért elsősorban sokat utaztunk, és főleg rengeteget beszélgettünk az Indiában élőkkel. Fárasztó utazás volt, de rendkívül elgondolkodtató. Az indiai tibetiek esetében a közösségfejlődésnek egy valóban egyedi példáját láthattuk, és ebből sokat tanulhatunk. Tanúi lehettünk annak, hogy egy következetes erkölcsi tartás milyen nagy erőt jelenthet. Persze egyben szomorú volt látni azt is, hogy egy ilyen hatalmas kultúrával rendelkező nép tagjai száműzetésben kénytelenek élni.Az autonómia kérdése még az Európai Unióba sem általánosan támogatott megoldási forma a kisebbségek helyzetének megoldására. Utazótársai hogyan vélekedtek erről?

- Számomra kellemes meglepetés volt, hogy az Európai Parlament azon képviselői, akikkel Indiában jártam, teljesen egyértelműen kiálltak amellett, hogy a kisebbségi problémák megoldására a legjobb módszer az autonómia. Ezt a meggyőződésüket ez az utazás még inkább megerősítette. Remélem, ha ez a kérdés majd az Európai Parlamentben is tárgyalás témájává válik, akkor ezek a képviselők ugyanilyen elkötelezettek lesznek az Európai Unió területén belül alakuló autonómiák iránt is.