Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



1. Dél-tiroli autonómia
2. A korzikai autonómia
3. Ausztria "Erdélye"


Christoph Pan

Christoph Pan

Dél-tiroli autonómia – sikermodell?

I. Dél-Tirol esete

Dél-Tirol, melynek hivatalos neve Autonóm Provincia Bozen, a régvolt Osztrák Császári Birodalom egy része, mely 1919-ben Olaszországhoz került. Jelenleg Dél-Tirol egyike Olaszország több mint 100 provinciájának, és Ausztriával határos. A lakosság félmillió fő (Olaszország lakosságának 0,8%-a), és a területe kereken 7400 km2 (Olaszország területének 2,5%-a). A lakói 2/3 részben (64%) német anyanyelvűek, egynegyedük (25%) olasz, 4% ladin (rétoromán) és 7% egyéb (bevándorló).



A dél-tiroli autonómia arra az egyezményre nyúlik vissza, melyet Ausztria és Olaszország 1948-ban Párizsban írtak alá, mely kilátásba helyezte, hogy Olaszország Dél-Tirol Tartománynak autonóm törvényhozási és végrehajtó hatalmat juttasson. Ezen egyezmény révén, mely a szövetségesek és Olaszország közti békeszerződésbe, mint annak szerves része, bekerült, Dél-Tirol nemzetközi kérdéssé vált. Olaszország 1948-ban be is vezette Dél-Tirolban az első autonómiát, mely azonban nem felelt meg a dél-tiroliak elvárásainak, ami a védőhatalom, Ausztria, és Olaszország között vitára adott okot a párizsi egyezményben lefektetettek megvalósításáról, és emiatt a dél-tiroli kérdés 1960-ban az ENSZ elé került.


Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1960. október 31-én elfogadott rezolúciójában felszólította Olaszországot, hogy Ausztriával a kérdést bilaterális úton békésen rendezze,2 de a következőkben látható eredmény nem volt. Amikor 1961-ben néhány dél-tiroli aktivista az ENSZ felszólításának különböző objektumok ellen elkövetett merényletek sorozatával adott nyomatékot, az ENSZ novemberben megerősítette előző évi felszólítását,3 amire Olaszország egy bizottság kinevezésével reagált, melyben minden érdekelt fél képviselve volt. Ez az úgynevezett 19-es bizottság (1961-64) ajánlatokat dolgozott ki, melyeket külügyminiszteri és szakértői szinten bilaterális tárgyalások során egy „csomagnak” nevezett, 137 konkrét intézkedésből álló kötetbe foglaltak, és a következőkben lépésenként megvalósítottak. Ez a folyamat 1971-ben kezdődött, és 1992-ig tartott. Ekkor Ausztria a dél-tiroli vitát az Egyesült Nemzeteknél befejezettnek nyilvánította.

Dél-Tirol második autonómiáját hivatalosan az 1971. november 10-i Alkotmánytörvény Nr. 1. vezette be.4 A (második) autonómia-statútum Dél-Tirolra ruház át egy sor autonóm hatáskört, melyek törvényes rendezése a saját helyi parlament (Landtag) útján történik, gyakorlásukat pedig saját végrehajtó szerv (Landesregierung) látja el a hozzátartozó közigazgatási struktúrával.

Olaszországban 2001. november 9-én végül életbe lépett az az alkotmányreform, mely a dél-tiroli autonómia számára is némi javulást hozott, s melynek eredménye a harmadik autonómia. Az új a második autonómiával szemben a „Dél-Tirol” megnevezés alkotmányjogi rögzítése; a tartományi törvények római láttamoztatásának megszűnése; Dél-Tirol azon kötelezettségének megszűnése, miszerint törvényhozásában magát az állami gazdasági-szociális reformtörvényeknek alárendelje; a kormánykirendeltnek mint ellenőrző szervnek törlése az alkotmányból; az elsőrendű illetékesség kibővítése a kereskedelem, ipar, inasképzés és vízügy terén; a másodrendű illetékesség kibővítése a nemzetközi kapcsolatok, a szállítási hálózatok, az energia, a kutatás, a táplálkozás, a repülőterek és a külkereskedelem terén.

Az autonóm hatáskör három fokozatú illetékességre osztott, úgymint a teljes (elsőrendű) illetékesség; a rész- (másodrendű) illetékesség és a kiegészítő (harmadrendű) illetékesség. Az első esetben az autonóm hatáskört csak az alkotmány; az olasz jogrend alapelvei; a nemzetközi kötelezettségek és a nemzeti érdekek korlátozzák,5 a második esetben az eddigieken túlmenően állami törvények szabják meg a határt,6 és a harmadik esetben bizonyos egyedi területeken az állami törvényeket tartományi törvények egészíthetik ki.7

II. A dél-tiroli autonómia működése és tapasztalatai

Több mint harminc évvel a dél-tiroli autonómia fel- és kiépítése után valóban el lehet mondani, hogy fő célja, a német és a ladin népcsoport védelme jelentős részben megvalósult, anélkül hogy a Dél-Tirolban honos olaszok mint kisebbség a kisebbségben, általánosan elismert emberi és elemi szabadságjogaik élvezetében akadályozva lettek volna. Mutatóban néhány jelentős eredmény.

A német mint hivatalos nyelv minden közhivatalban az olasszal egyenrangú, ezen túlmenően a ladin a zárt ladin településterületen, tehát összesen 116-ból nyolc községben kommunális szinten a két másik tartományi nyelvvel egyenrangú. Tehát három hivatalos nyelv van, úgymint a nemzeti (olasz), a regionális (német) és a lokális (ladin).

A fontos javak, mint például a közhivatali állások betöltése, kulturális vagy szociális lakásépítési támogatás elosztása a részarány-rendszer szerint történik, mely mindhárom nyelvcsoportot szigorúan a népesség arányában veszi tekintetbe.

A népcsoportok identitásának megőrzése alapvetően az iskolarendszeren nyugszik, mely mindhárom népcsoport számára saját változatot tartalmaz. Ez biztosítja az anyanyelvű iskolai oktatást és a másik nyelv(ek) mint másodnyelv(ek) elsajátítását.

Mindhárom népcsoport ezenkívül rendelkezik anyanyelvű óvodákkal.

Hála egy 1955-ben Ausztria és Olaszország között kötött tanulmányi egyezménynek, a német népcsoport tagjai egyetemi kiképzésüket Ausztriában, anyanyelvükön végezhetik.

Dél-Tirolban foghatók a külföldi német nyelvű rádió- és tv-műsorok, saját német nyelvű közszolgálati rádió- és tv-műsor is van, ugyanez érvényes, ha jelentősen szűkebb mértékben is, a ladinra.

Ehhez jön egy igen gazdag és aktív kulturális hálózat, ezernyi együttessel, ami, ha tekintetbe vesszük, hogy a kereken 320 000 főt számláló német és ladin népcsoport összesen csak valamelyik világváros egyetlen városrészének nagyságrendje, meglepően sűrű.

Dél-Tirolban virágzik a gazdasági élet, mely alapvetően három pilléren nyugszik: a földművelés, a termelő kisipar és a szolgáltatások területén. Miközben egész Európa a munkanélküliséggel küzd, Dél-Tirol az autonómia eszközeivel ezt több mint egy évtizede megoldotta. Az egy főre eső jövedelem Dél-Tirolban jelentősen magasabb, mint a nemzeti átlag, ami Olaszországban 2001-ben 9200 euro8 körül mozgott.

Természetesen vannak problémák, melyek nincsenek rendezve, vagy amelyeket még rendezni kell, például a helynévadás (toponomasztika) kérdése. Hasonlóképpen a politikai közép megszűntével két tömbbe csoportosult olaszországi pártok új politikai tömörülése új kihívás az autonómia létének és fejlődésének.

III. A dél-tiroli autonómia
fontos szemszögei

Több tényező van, melyek alapvetően hozzájárultak a dél-tiroli autonómia pozitív tapasztalataihoz. Ezek a következők:

Az egyetértéses eljárás minden egyes, a „csomagban” található 137 intézkedés9 konkrét magvalósításánál, amelybe az Autonómia-statútum 107. cikkelye szerint az állam és Dél-Tirol minden népcsoportjának képviselőjét bevonták (12-es és 6-os bizottság). Ez a módszer rendkívül fontos, mert megakadályozza, hogy a népcsoportvédelem hosszan tartó folyamata a lánc utolsó szeménél, mármint a konkrét megvalósításnál a többségi népesség egyoldalú felülbírálása által ellehetetlenüljön. Ez az eljárás ugyan időigényes (Dél-Tirol esetében 1971-től 1992-ig, tehát 22 évig tartott!), de más eljárással nem helyettesíthető. A hosszú időtartam egyébként nemcsak az eljárásnak, de az Olaszországban gyakori kormányváltásoknak is felróható.10

A közhivatali állások részarányosságának óvatos és hosszú távra kiterjedő megvalósítási módja: kemény intézkedések, mint elbocsátások, vagy egy csoport felvételének kizárása nélkül.11

A közhivatalokat, melyekhez az állami, tartományi és községi közigazgatás mellett a vasút, a kórházak vagy iskolák is számítanak, a fasizmus alatt szinte kizárólag, több mint 90%-ban az olaszok uralták, ebben most az őket megillető mértékben a két másik népcsoportot is részesíteni kellett.

A részarány-rendszer bevezetése, hogy régi jogtalanságot ne váltson fel új, a kirívó etnikai egyenlőtlenség felszámolása 30 évre, tehát egy generáció időtartamára terjedt. Így sikerült megengedhetetlen hátrányos helyzetek előállását elkerülni, nem került elbocsátásokra sor, és a németek és ladinok arányát természetes úton, csak aránytalanul nagyobb méretű újrafelvételekkel, például nyugdíjazás által megüresedő állások betöltésénél lehetett növelni.

A dél-tiroli autonómia egyik sajátossága 3 autonómiatípus (területi, kulturális és helyi autonómia) fontos elemeinek vegyítése, ez kölcsönzi azt a szükséges hajlékonyságot, ami a három népcsoport legkülönbözőbb igényeit kielégíti.

Elsőként a dél-tiroli autonómia területi autonómia, mert az autonómia státus elsősorban egy földrajzilag elhatárolt területre, az Autonóm Provincia Bozenre vonatkozik. Azután a két szakterületet, az iskolát és a kultúrát különíti el népcsoportok szerint, ami a kulturális autonómia lényege. Ezenkívül létezik a helyi autonómia annyiban, amennyiben a 8, többségében ladin népességű község különbözik a többi 108 községtől, mert háromnyelvűek, vagyis a ladin ezekben a községekben a két másik tartományi nyelvvel egyenjogú.12

Kiemelkedő lételem az intézményes kétnyelvűség, vagyis minden közintézmény kötelezve van a kétnyelvűségre, a ladin településterületen pedig a háromnyelvűségre. Az olasz és a német népcsoport tagjai a közintézményeknél anyanyelvüket használhatják. A ladinok számára ez csak szűkebb településterületükön biztosított.

Gyakorlatilag Dél-Tirolban minden közalkalmazott, az összes foglalkoztatott 16%-a kétnyelvű, kisebb mértékben háromnyelvű. Ez teszi működőképessé az intézményes kétnyelvűséget.13

A második nyelv ismeretéért kétnyelvűségi pótlék jár, ami kb. a fizetés 10%-át teszi ki. A ladinok, akiknek közalkalmazottként háromnyelvűeknek kell lenniük, két másodnyelvért kapják a pótlékot, és ezzel kb. 20%-kal javítják fel jövedelmüket.14

Végül a dél-tiroli népcsoportok autonómiából eredő kettős, illetve többes szerepei jelentenek egy kevéssé figyelemreméltó tünetet.15 Meg kellett tanulni a szerepspe-cifikus viselkedés ellentmondó követeléseit kezelni. A kisebbség például nem engedheti meg magának, hogy az őt védő jogokkal túlságosan nagylelkűen járjon el, mert ez pazarlás lenne, kulturális tőkéjével még inkább nagyon takarékosan kell gazdálkodnia. A többségnek ezzel szemben nagylelkűnek kell lennie, és meg is engedheti ezt anélkül, hogy magát kulturálisan veszélyeztetné. A többségi szerep mindig nagyvonalúságot követel a helyi kisebbséggel szemben, éspedig azt a nagylelkűséget, amit a kisebbség nem engedhet meg magának anélkül, hogy ki ne szolgáltatná önmagát. Egyszer az egyik, másszor a másik viselkedésmód szükséges, mindig a megfelelő téren és a megfelelő helyen. Ezt meg kell tanulni jól megkülönböztetni, mert több népcsoport zökkenésmentes együttélésének érdekében a legfontosabb mindenkor következetesen ügyelni a szerepspecifikus viselkedésre.

Az első pillantásra meglepő lehet, hogy Dél-Tirol olasz nyelvcsoportját a kisebbségvédelem problematikájába be kell vonni, akkor, amikor az olaszok Olaszország névadó nemzetéhez tartoznak, mely mint nemzeti többség nem igényel semmiféle kisebbségvédelmet. De mint helyi kisebbség Dél-Tirolban, úgynevezett kisebbség a kisebbségben lesz belőle, és ezzel a kisebbségvédelem alanya, azzal a jogigénnyel, hogy a dél-tiroli autonómia általánosan elismert emberi és elemi szabadságjogai élvezetében nem hátráltathatják.

IV. Eredmény

A dél-tiroli autonómia sikeres volt és marad, ha a résztvevő felek belehelyezett elvárásait vesszük mércéül. Lehetővé tette

hogy Dél-Tirolban a németajkú népcsoport és a ladin kisebbség identitását meg tudta őrizni, illetve továbbfejlesztette anélkül, hogy a Dél-Tirolban élő olaszok emberi és elemi szabadságjogaik élvezetében hátráltatva lettek volna,

hogy Olaszország fenntarthatta területi integritását, Ausztria pedig kulturális és nyelvi tulajdonát – országhatárain túl is – képes volt megtartani.

Ezzel a dél-tiroli autonómia lényegében megfelelt megalapozói elképzeléseinek, elérte a kitűzött célokat, és mint siker értékelhető.
Nemzetközi szinten az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága fontos tanúságot tett a dél-tiroli autonómia sikerjellegéről, amikor az autonómiával kapcsolatosan gyakorolt szokásos tartózkodása ellenére nem tudta elkerülni 2002. július 3-i határozatában annak megállapítását, hogy Olaszország a kisebbségvédelemmel Dél-Tirolban ajánlásra méltó színvonalat ért el.16

Ezt a felismerést nemrégiben újra igazolták, mikor 2003 júniusában a svájci nemzetgyűlési képviselő, Andreas Gross által összeállított autonómia-beszámolót az Európa Tanács a benyújtást követően elfogadta. Lényegében azokra a pozitív eredményekre támaszkodott, melyeket az autonómia eszközeivel Alandon (Finnország), Dél-Tirolban (Olaszország), és a Fáró-szigeteken (Dánia) értek el. Ebben Dél-Tirol központi jelentőséget kap, mert Aland szigete és a Fáró-szigetcsoport aránylag csekély lakosságúak (Aland 25 000, Fáró 45 000), ráadásul több száz kilométerre esnek a szárazföldtől, míg Dél-Tirol szűk félmilliónyi lakossal közvetlenül a lakóállam (Olaszország) és a védőhatalom (Ausztria) határvidékén fekszik, tehát annak a veszélye, hogy az autonómia az elszakadás első lépcsőjeként lesz kihasználva, összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a két másik területen.

Gross autonómia-beszámolója annyira átütő volt, hogy az Európa Tanács Parlamenti Gyűlése 2003. június 24-én az 1334. sz., Autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint a konfliktusmegoldás forrásai Európában című határozatban fontos alapelveket fogadott el az autonómiát illetően, és a hasonló című 1609. sz. ajánlásában felszólította a Miniszteri Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai autonómia-konvenciót.

Az Európa Tanács fáradozásai a kisebbségi konfliktusok megoldására az autonómia eszközeivel fejlődést hoztak, aminek jelentősége nem becsülhető eléggé nagyra, és ebben a dél-tiroli autonómia mint sikermodell, keresztapa volt.


JEGYZETEK

1. Autonóm Provincia Bozen, Tartományi Statisztikai Intézet: Dél-Tirol statisztikai évkönyve 2002. 108.

2. UN Resolution 1497 (XV 909th plenary meeting, 31 October 1960: „The General Assembly…

1. Urges the two parties concerned to resume negotiations with a view to finding a solution for all differences relating to the implementation of the Paris agreement of 5 September 1946;

2. Recommends that, in event of the negotiations … not leading to satisfactory results within a reasonable period of time, both parties should give favourable consideration to the possibility of seeking a solution of their differences by any of the means provided in the Charter of the United Nations…

3. Likewise recommends that the countries in question should refrain from any action which might impair their friendly relations.”

3. UN Resolution 1661 (XVI 1067th plenary meeting, 28 November 1961: „The General Assembly…

Recalling its resolution 1497 (XV of 31 October 1960,

Noting with satisfaction the negotiations which are taking place between the two parties concerned,

Noting further that the dispute remains as yet unresolved,

Calls for further efforts by the two parties concerned to find a solution in accordance with paragraphs 1, 2 and 3 of the above-mentioned resolution.”

4. Életbe lépett 1972. január 5-én.

5. Dél-Tirol elsőrendileg illetékes egyebek közt a köv. területeken: kultúra, területgazdálkodás, környékvédelem, vizek, lakásépítés, vásárok és piacok, bányászat, földművelés, vadászat, halászat, ipar, kézműipar, kereskedelem, idegenforgalom, közgondozás, szakmai képzés, inasoktatás, óvodák.
6. Dél-Tirol másodrendileg illetékes egyebek közt a köv. területeken: nemzetközi kapcsolatok, iskola, kutatás, egészségügy, táplálkozás, sport, külkereskedelem, szállítási hálózat, repülőterek, helyi rendőrség.

7. Dl-Tirol harmadrendileg illetékes például a munkaközvetítésben

8. 2001: 23.912,00 Euro/háztartás, a 2,6 személy/háztartás = 9.197,00 Euro fejenként (vö.: Handels, Industrie-, Handwerks- und Landwirtschaftskammer Bozen: Südtirols Wirtschaft, Struktur und Besonderheiten. www.hk-cciaa.bz.it/wifo/pubblicazi-oni/economia.atesina...htm és Autonóm Provincia Bozen, Tartományi Statisztikai Intézet: Dél-Tirol statisztikai évkönyve 2002. 101.

9. 97 az 1948-as autonómiastátus megváltoztatása által alkotmánytörvényileg, 8 az Autonómia-statútumhoz kiadott rendeletekkel, 15 egyszerű állami törvénnyel, 9 közigazgatási rendeletekkel, a maradék közigazgatási végzésekkel.

10. 1997. július 10-én volt a csomagbefejezésre kirendelt 137-es bizottság (onnan a név, mert 137 intézkedés volt a csomagban) alakuló ülése. A bizottság feladata az autonómia kísérete, mint egyfajta „autonómiai ötletbörze”, és az Autonómia-statútum változtatásainál kötelező meghallgatni.

11, Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2002. július 3-án kelt rezolúciójában a keretszerződésről a nemzeti kisebbségek védelmére Olaszországban (ResCMN(2002)10, 1. pont második kötőjel) kiemeli többek közt a részarány-rendszer pozitív hatását:

„Olaszország nagyon dicséretes erőfeszítéseket tett több területen, beleértve az iskolát, a médiát és az azon régiókban élő német, ladin, francia és szlovén nyelvű kisebbségek közös döntési jogának hatásosabbá tételét, melyek külön autonómiát élveznek… és az a rendszer, mely a közalkalmazotti állásokat a Bozeni Provinciában (Dél-Tirol) szigorúan az olasz, német és ladin közösségek (számszerinti) mérete szerint osztja fel, hozzájárult ezen közösségek közös döntési jogának hatásosabbá tételéhez.”

12, A ladin számára, amely igen kis nyelv, ez döntő jelentőségű. Mert akkor, ha egy kis nyelvet csak privát környezetben, mint ún. házi nyelvet, beszélnek, akkor túlélési esélyei nagymértékben csökkennek. Másként áll a helyzet, ha igazgatási nyelvvé válik, mert ekkor fejlődésre van kényszerítve, ami a nyelv túlélési esélyeit növeli. Figyelemreméltó, hogy a ladin Dél-Tirolban (in Südtirol) helyi közigazgatási nyelvvé válhatott, anélkül hogy ez a két nagyobb nyelvcsoport számára tehertétellé fajult volna, ezáltal ellenállást keltve, ami például a finnországi svédek esetében nem állítható. Az ő népességi arányuk, 6%-kal, hasonlóan kicsiny, mint a ladinoké Dél-Tirolban (4%), és mégis egész Finnországban a svéd a második országos nyelv, holott sok finn, aki soha nem kerül kapcsolatba finnországi svédekkel, olyan második nyelvet, melynek elterjedtsége nagyobb, amilyen az angol, előnyben részesítene. Az ilyen okokból kialakuló ellenállás nem segíti a kisebbségvédelmet.

13. 2001-ben a foglalkoztatottak száma 216 300, ebből 34 447 közalkalmazott, ami a lakosság 7,5%-ának felel meg (Autonóm Provincia Bozen, Tartományi Statisztikai Intézet: Dél-Tirol statisztikai évkönyve 2002. 179.).

14. A két-, illetve többnyelvűség sokhelyütt Dél-Tirol privátgazdaságában is elengedhetetlen szükségszerűség, ugyan nem de jure, de annál inkább de facto. Egyidejűleges következmény a honos munkaerő védelme a kívülről jött konkurenciával szemben, ami az EU egyenlőségi alapelvébe sem ütközik.

15. Adottak a kettős szerepek, mikor a németajkúak Olaszországban nemzeti kisebbség, de egyidejűleg az autonóm Dél-Tirolban 2/3-os többség, míg az olaszok, mint Olaszországban névadó nemzet, a nemzeti többséghez tartoznak, de Dél-Tirolban 25%-os helyi kisebbséget képeznek. Ezen túl az összetett elemzésben felismerhetőek többszörös szerepek, például Bozen városnál, amely többségében (kb. 73%) olasz nyelvű tartományi fővárosa a többségében (kb. 64%) német nyelvű autonóm Dél-Tirolnak, a többségében (94%-ban) olasz nyelvű Olaszországban.

16. „… intézkedések sora Trentino-Dél-Tirolban a német ajkú kisebbség javára a kisebbségvédelem ajánlandó szintjéhez vezetett…” (Európa Tanács, Miniszteri Bizottság, 2002. július 3-án kelt határozat az olaszországi nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretszerződés.



Korzikai autonómia

Korzikai autonómia
Az öreg jakobinus köztársaság egysége már a történelemé
2001. május 20, vasárnap 17:28 FRANCIAORSZáG | Május 15-18 között a Francia Nemzetgyulésben tárgyalták a Korzika autonómiájáról szóló törvényjavaslatot, május 22-én pedig a hatalom átadásáról szavaznak. A döntést követoen valószínuleg felerosödik a francia régiók autonómia-törekvése.

Lionel Jospin törvénye ellen a francia nacionalisták hevesen tiltakoznak.

"Korzika Franciaországé!", "A nemzetgyulés oszlassa föl magát" -- ilyen és ehhez hasonló szlogeneket lehet olvasni a francia sajtóban.

A parlamenti képviselok ennek ellenére megszavazták törvényt, amelynek alapján Korzika szigete törvényhozói hatalmat kapott és amely általánossá teszi a korzikai nyelvu oktatást.

Négy régió-elnök képviselo, köztük Valéry Giscard d'Estaing volt köztársasági elnök, aki jelenleg Auvergne régió elnöke, aláírtak egy szövegmódosítást, ami alapján kérték a Jospin-törvény kiterjesztését az összes régióra. A négy politikus szerint véget kell vetni a régiók fölötti párizsi patronátusnak.

A javaslat szerint az egyetemi autonómia és persze a pénzügyi autonómia eltávolítaná a régiókat a párizsi fennhatóságtól, anélkül, hogy érintené a nemzeti parlament autoritását.

Daniel Percheron, Nord-Pas-de-Calais elnöke a Libération május 18-i számában azt nyilatkozta, hogy nem tartja szerencsésnek a törvényhozói hatalom átruházását az o régiójára. A pénzügyi autonómiának azonban örülnének, mert ez meggyorsíthatja a gazdasági növekedést.

Korzika új területi státusa kísérlet és ugyanakkor minta lehet a decentralizációra, amely az öreg és központosított Franciaországban is megindult. A Jospin-kormánynak sikerült új lapot nyitnia a decentralizáció történelmében, ettol kezdve az egységes állam eszméjének vitatása sem tabu többé. (FrissHirek.hu-összeállítás)

Bretter Alina
editor@frisshirek.hu


Ausztria "Erdélye"

Ausztria "Erdélye"
DunaNovaPress Kisebbségvédelem uniós keretek közt
Igenis van működő tiroli modell Kaszás Péter
DNPI - Pécs


A DNP vendége: Luis Durnwalder, Dél-Tirol tartományfőnöke

Az EU-nak ösztönöznie kell, hogy az egyes tagállamok pozitívan viszonyuljanak a kisebbségekhez, hogy aktívan foglakozzanak velük, vagyis védelmükre és támogatásukra az egyes országok saját törvényeket alkossanak. - nyilatkozta a DNP-nek Luis Durnwalder, Dél-Tirol tartományfőnöke. A politikust szerkesztőségünk elsősorban Szlovákia uniós csatlakozása kapcsán kereste meg, s mindenekelőtt arra szerettünk volna választ kapni, milyen formában járulhat hozzá Brüsszel a felvidéki magyarság életkörülményeinek javításához.

Regionális politika

Luis Durnwalder
A dél-tiroli tartományfőnök érdeklődésünkre elmondta, az egyes régiók számára a gyakorlati politizálás terén a legfontosabb eszközt a strukturális alap program (Európai Regionális Fejlesztési Alap - a szerk.) jelenti. Ha ebből az alapból sikerül támogatáshoz jutni, akkor a többnyelvűségnek kulturális és gazdasági jelentősége is lehet, amiből mind az adott kisebbség, mind a vele együtt élő többség profitál. "Mi magunk Dél-Tirolban ennek jelentőségét többféleképpen - elsősorban idegenforgalmi versenyképességünk szempontjából - is megtapasztaltuk már." - jegyezte meg a politikus. Hozzátette: az uniónak ezen kívül több, jelentős, a kisebbségi nyelveket támogató kezdeményezése is van, melyeknek köszönhetően az egyes kisebbségek különböző médiaprogramokból részesülhetnek, könnyebben juthatnak hozzá rádióadásokhoz, stb.. Durnwalder szerint mindemellett - a régiekhez hasonlóan - az új tagállamok is komoly hasznot húzhatnak abból, ha kisebbségeik kapcsolatot tartanak egymással.

Feladatok az unió előtt

A dél-tiroli tartományfőnök szerint az uniónak a kisebbségvédelem terén újabb és újabb pozitív mechanizmusokat kellene életbe léptetnie. "Mindannyiunk számára döntő jelentőséggel bírna, ha az európai alkotmányban - az alapvető szabadságjogok között - lenne egy fejezet, amely a kisebbségekkel foglalkozna, hiszen az alkotmány fontos előírásokat tartalmaz az emberi jogok tiszteletben tartására, valamint kontinensünk nyelvi és kulturális sokszínűségének megőrzésére. Ez egyben azt is jelentené, hogy Brüsszelnek minden egyes intézkedése előtt mérlegelni kellene, hogy az adott intézkedés hogyan érinti a kisebbségeket." Luis Durnwalder szerint ezen kívül fontos volna, hogy az unió ugyanolyan pozitívan viszonyuljon a nyelvi kisebbségekhez, akárcsak a környezetvédelemhez, vagy a nők egyenjogúságához. "A kisebbségeknek ugyanis különleges helyzetüknél fogva különleges bánásmódra van szükségük. Az, ha egyszerűen csak egyenjogúként kezelik őket, még nem jelent igazi segítséget. A kisebbségeknek pozitív diszkriminációra van szükségük, s amikor csak lehetséges, saját kezükbe kellene venniük maguk és közvetlen környezetük ügyeit."



Korzikai autonómia

Korzika autonómia- viharos évek

Korzikai autonómia
Az öreg jakobinus köztársaság egysége már a történelemé

FRANCIAORSZáG | A Francia Nemzetgyûlésben tárgyalták a Korzika autonómiájáról szóló törvényjavaslatot, a hatalom átadásáról szavaznaktak. A döntést követõen valószínûleg felerõsödik a francia régiók autonómia-törekvése.

Lionel Jospin törvénye ellen a francia nacionalisták hevesen tiltakoznak.

"Korzika Franciaországé!", "A nemzetgyûlés oszlassa föl magát" -- ilyen és ehhez hasonló szlogeneket lehet olvasni a francia sajtóban.

A parlamenti képviselõk ennek ellenére megszavazták törvényt, amelynek alapján Korzika szigete törvényhozói hatalmat kapott és amely általánossá teszi a korzikai nyelvû oktatást.

Négy régió-elnök képviselõ, köztük Valéry Giscard d'Estaing volt köztársasági elnök, aki jelenleg Auvergne régió elnöke, aláírtak egy szövegmódosítást, ami alapján kérték a Jospin-törvény kiterjesztését az összes régióra. A négy politikus szerint véget kell vetni a régiók fölötti párizsi patronátusnak.

A javaslat szerint az egyetemi autonómia és persze a pénzügyi autonómia eltávolítaná a régiókat a párizsi fennhatóságtól, anélkül, hogy érintené a nemzeti parlament autoritását.

Daniel Percheron, Nord-Pas-de-Calais elnöke a Libération május 18-i számában azt nyilatkozta, hogy nem tartja szerencsésnek a törvényhozói hatalom átruházását az õ régiójára. A pénzügyi autonómiának azonban örülnének, mert ez meggyorsíthatja a gazdasági növekedést.

Korzika új területi státusa kísérlet és ugyanakkor minta lehet a decentralizációra, amely az öreg és központosított Franciaországban is megindult. A Jospin-kormánynak sikerült új lapot nyitnia a decentralizáció történelmében, ettõl kezdve az egységes állam eszméjének vitatása sem tabu többé. (FrissHirek.hu-összeállítás, 2001)


Bretter Alina
editor@frisshirek.hu

Ezen autonómia-formák kialakításában nagy szerepe volt a nyugati példáknak. E vonatkozásban talán kevéssé ismert s éppen ezért érdemes megemlíteni, hogy a francia alkotmány pl. elismeri, hogy a francia nemzet az őt alkotó közösségekből áll, s figyelemre méltó, hogy Franciaországban a régiók jelentős önkormányzati jogkörökkel rendelkeznek. De az is kevéssé ismert, hogy a Francia Köztársaság területi egységei - a községek, a megyék, valamint a tengeren túli területek -, választott tanácsok útján és a törvényben meghatározott módon szabadon igazgatják ügyeiket. Sőt van Franciaországban egy példa, a korzikai autonómia. A korzikai törvény 53/2.§. szerint "a korzikai területi gyűlés elfogadja a korzikai nyelv és kultúra tanításának fejlesztési tervét és többek között meghatározza azokat a módszereket, amelyekkel ez az oktatás az iskolai tanrendbe beilleszthető. E módozatok a korzikai területi közösség és az állam közötti egyezmény tárgyát képezik." Ezt a törvényt 1992-ben fogadták el, s ennek értelmében Korzika többé nem tartomány, hanem megnevezése: Korzikai Területi Közösség. Saját parlamentje van és kvázi kormánya, Végrehajtó Tanács megnevezéssel. Ha végignézünk az intézményrendszeren, majdnem egy föderatív állam képét kapjuk.
forrás: adatbank.ro

Korzika – viharos történelem - Korzika történelme jóval viharosabb, és jóval nagyobb mértékben befolyásolja az itt lakók önrendelkezési törekvéseit, mint az Åland-szigeteké. A sziget történelme az i. e. 1. századi római hódítással kezdődik, az i. sz. 5. században barbárok foglalják el, majd a 11. századtól fél évezredig tartó itáliai uralom alatt elkezd kialakulni a klán alapú társadalmi berendezkedés, amelynek hatása a 20. századig érezhető. A francia jelenlét 1553-ban kezdődik, ekkor II. Henrik megszállja Korzikát, de Genova nemsokára visszaszerzi a szigetet, amely a 17. század közepéig olasz gyarmatként létezik. 1755-ben Pascal Paoli alkotmánytervezetet és katonai programot dolgoz ki Korzikán, a létrejövő alkotmányos monarchia alaptörvénye az első alkotmány, amely szétválasztja a hatalmi ágakat, vagyonfüggetlen választójogot biztosít a férfiaknak, és biztosítja az állampolgárok politikai és törvény előtti egyenlőségét. Korzika 1769-ben válik Franciaország részévé, amikor XV. Lajos elfoglalja a szigetet. A francia korzikai szokás- és felfogásbeli különbözőség, a klánrendszer továbbélése erős elkülönülési és függetlenségi tendenciákat eredményezett. Az első világháborúban a francia hadseregben harcolva a sziget férfilakosságának mintegy kétharmada elesett a fronton, a túlélők pedig rendkívül erős nacionalista és autonomista mozgalmat szerveztek, amely a sajátos korzikai identitásból táplálkozott, és amely az ekkor létrehozott Murva című folyóirat révén kapott nyilvánosságot. A lapnak fontos szerepe volt a korzikai identitás erősítésében, központi témái a korzikai nyelv, irodalom és történelem. A második világháború után Korzika gazdasági helyzete volt az az elem, amely a francia központi adminisztrációval szembeni ellenérzéseket és szembeszegülést fokozta. A szigeten nem történt ipari vagy mezőgazdasági fejlesztés, Korzika jóval szegényebb volt Franciaország többi részénél. Párizs 1957-ben nagyszabású gazdasági programot indít a sziget fejlesztésére Regionális Akcióprogram néven, ennek keretében 1975-ig 350 millió frankot fordítottak a korzikai gazdaság fellendítésére. A gazdasági fejlődés nyomán megnőtt a franciaországi és az algériai bevándorlók száma, ami az őshonos korzikai lakosság számára egyrészt demográfiailag volt kedvezőtlen, másrészt a fejlődés megbontotta a sziget gazdasági hagyományait, és olyan ágazatokra koncentrált – mértéktelen szőlő- és déligyümölcs-termesztés –, amelyek a természeti adottságokat figyelmen kívül hagyták. A gazdasági problémák hatására egyre inkább növekedett a változtatás igénye. Egy 1972-es törvény megszüntette a majd húsz éve folyó, a borhamisítási gyakorlatok széles körű elterjedését lehetővé tevő zűrzavaros bortermelési viszonyokat. Ezzel párhuzamosan egyre több illegális nacionalista-autonomista mozgalom jelent meg, a radikálisabb szervezetek ekkor kezdenek merényleteket és robbantásokat elkövetni. A CEDIC (Központ Korzika Érdekeinek Tanulmányozására és Védelmére) az első, törvényesen működő korzikai szervezet elsőrendű célja egy pénzügyi reform végrehajtása. A pénzügyi reform kapcsán jöttek rá, hogy ezen túlmenően a sziget közjogi státusát is módosítani kell, amit Párizs határozottan visszautasított. Ezt követően létrejön a Korzikai Regionális Front, valamint a Korzikai Regionális Akció (ARC), az első jogi úton, a második a terror eszközeihez nyúlva próbált harcolni a sziget önrendelkezéséért. Miután de Gaulle francia államfő 1969-ben népszavazást írt ki a regionalizálásról, a francia nép többsége pedig elutasította azt, utódja, Pompidou köztársasági elnök a korzikai Ajaccióban leszögezte, hogy Korzikának egyfajta autonómiára van szüksége, majd 1970-ben a szigetet egy adminisztratív decentralizációs intézkedés nyomán elválasztották a Provence–Côte d’Azure területtől. A lépést a korzikaiak kevesellték, és a gazdasági és társadalmi kérdések mélyebb szintű megoldását tartották szükségesnek. Célkitűzéseik a korzikai nyelv uralmának biztosítása és széles körű autonómia biztosítása a szigeten. A párizsi vezetéssel folyó viták eredménytelensége nyomán a korzikaiak egyre sűrűbben fordultak erőszakos eszközökhöz, majd 1976-ban megalakult a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (FLNC), amely szervezett módon követett el terrorcselekményeket (1980-ban Korzikán 462 merényletet és 63 bankrablást követtek el). Párizs erőszakkal válaszolt az ellene irányuló akciókra, és illegális szervezeteket hozott létre a szigeten, amelyek a korzikai autonomista csoportokat támadták szintén terrorista eszközökkel
forrás: HTMH



Kereszt és autonómia

A nap pillanatok alatt elfogyott. Tirolföld déltájban váratlan éjjeli sötétségbe burkolózott. A kastély feletti erdőben, megszólalt a halálbagoly. A tiroli Alpok legmagasabb csúcsán tűz lobbant fel. Lángja bevilágította a közeli helyeket. Jelként magasodott az égnek. Válaszként, szinte egyidőben a kisebb ormokon is megjelentek a lármafák. A hó borította hegycsúcsok tűzben égtek. Magukhoz emelték a tekintetet. Jó óra múlva, mikor újra előbújt a nap Tirolföld apraja-nagyja talpra ugrott. Egy hatalmas kereszt állt Tirol városa felett. A hegyen. A tiroli grófok komor kastélya felett. A városka templomában egy pap emelkedett szóra. Mennydörgő hangja, szikrákat hányó tekintete és vérlázító beszéde harcba szólított minden tiroli embert. Jobb kezében egy különleges vaskeresztet markolt. Mindenki térdre zuhant körülötte és felesküdött a szent keresztre. És Tirolföld függetlenségére. E magasztos cél acélos egységbe forrasztotta a lelkeket.

Szinte varázsütésre Tirolország minden településén a templomokba gyülekeztek, azok az elszánt hazafiak, akik megelégelték az idegen uralmat. Mindenhol felesküdtek a keresztre és az autonómiára. A rég áhított önrendelkezésre. Mert nemcsak Róma uralmát elégelték meg. Nem akartak most már a globalizált, nemzeti értékeit elhanyagoló Ausztriához se tartozni. Független Tirolföldet álmodtak. Végre elérkezett az a pillanat, amelyre évek óta vártak, amelyre éjjel-nappal lázasan készülődtek az elnyomatás sanyarú évei alatt. És amelyet milliószor elképzeltek és megszerveztek gondolatban. Elszánt csapataik csendben, véráldozat nélkül elfoglalták mindenhol a csendőrségeket és a rendőrségeket. Aztán körülzárták a kaszárnyákat és a repülőtereket is megszállták.

Tirolföld évekkel ezelőtt megválasztott elnöke rádióbeszédben üdvözölte a felkelőket. És nyugalomra szólított fel mindenkit. Elmondta, hogy a szabadságharcosok mindenhol urai a helyzetnek. Bejelentette, hogy néhány perccel ezelőtt a tirolföldi katonaság átállt az autonomisták oldalára. A megyék prefektusai és tanácselnökei egytől-egyig átadták az irányítást a szent kereszt harcosainak. Minden tiroli település választott polgármestere székében maradt. Miután felesküdött a keresztre. Tirolország elnöke a rádión keresztül Rómának is üzent. Felhívta a római kormányfő figyelmét, hogy őrizkedjen az elhamarkodott lépésektől. Emberei a víztározók gátjait, a vegyipari üzemeket és az Alpok átjáróit már aláaknázták. Ha a kormány csendben marad, üzente, egyetlen olasz hivatalnok se kerül veszélybe. Funkcióban is maradhat az, aki felesküszik az ősi, tiroli keresztre és Tirolország alkotmányára.

Eddig sehol nem folyt vér és a szabadságharcosok ezután sem akarnak véráldozatot, jelentette be a kis ország új elnöke. Békés úton akarják gyakorolni hatalmukat. Ezért esküdtek a krisztusi keresztre. A vér szaga azért benne volt a levegőben. Az idősebbek még emlékeztek hasonló időkre. És sokan hallottak a napóleoni idők vérzivataros lázongásairól is, amikor szintén egy pap vezényletével ugrottak talpra, hogy lerázzák a bajor igát. Mert a rokon bajor náció is rá-rátelepedett Tirolra, ha úgy alakult a történelem. Szabadságszerető őseik fejszét, villát és más szerszámból lett fegyvert ragadtak, ha kellett, és bátran nekimentek a jól felszerelt bajor seregeknek. Hulltak a derék tiroliak a véres ütközetekben, de akkor sem adták fel a küzdelmet. A tiroli nép szabadságvágyát még a legnagyobb vérveszteségek se tudták megrendíteni. Újból és újból hadba szálltak, ha úgy forgott a történelem kereke.

Tirolföld most ismét forró lázban égett. A szabadság szent lázában. Száz év óta először ébredt nyomasztó álmából a büszke tiroli náció. Már-már azt hitte az egész világ, hogy még pár száz év és teljesen eltűnik a föld színéről a híres, tiroli nemzet. Sokan úgy vélték, szép lassan be fognak olvadni a tiroliak a hatalmas olasz birodalomba. Tekintettel arra, hogy az utóbbi tíz év alatt több mint kétszázezerrel fogytak, apadásuk megállíthatatlannak tűnt. Egy idő óta. Gazdasági erejüket szinte teljesen elveszítették. Legjobb termőföldjeiket, csodálatos erdőségeiket, értékes altalajkincseiket elorozta tőlük a betolakodó, kapzsi hatalom. A sok adót kegyetlenül elszívta Róma, de visszafektetni, esze ágában sem volt. Az ipart, a mezőgazdaságot és az idegenforgalmat nem fejlesztették itt kellőképpen és az utak állapota is siralmas lett.

A közel száz év megszállás alatt a tiroli nép gerincét is ropogtatták keményen. A derék határvédők utódai kissé elpuhultak a hosszú fogság alatt. Rengeteg energiába került az igaz hazafiaknak, hogy végre fel tudják rázni őket. Elvették tőlük szívósan kiépített szellemi végváraikat. Patinás német iskoláikat, egyházi javaikat, ősi középületeiket szemtelenül bitorolták. Olasz hivatalnokokat, rendőröket, csendőröket, katonaságot és fináncokat küldtek a nyakukra. Az utóbbi időben saját vérükből vett janicsárok telepedtek agyukra és a lelkeikre. Labanc tiroli mágnások nyomultak szervezeteik élére, hogy ők is elszívják a megalázott tiroli nép drága vérét. Vagy, hogy lebeszéljék az autonomistákat a lázongásról. Mert a labancok szerint, nem jött el még az igazság órája. Még nem szabad felkelni, mondták nyúlszívűen. Valójában hatalmas vagyonukat, olasz kapcsolataikat és politikai pozícióikat féltették.

Közben az elnyomók idegen telepesek százait költöztették a vidékre. Akik számára lakást, munkahelyet, megélhetést biztosítottak. A megszállók hite, ami államvallásként volt elismerve, hatalmas templomaival szemtelen befurakodott az őslakók földjére. Tirolföld legnagyobb városainak megváltoztatták az etnikai összetételét is, természetesen a betelepülők javára. Tirolország fővárosában már alig lehetett német szót hallani. Az őslakóktól elvették azon jogukat, hogy anyanyelvükön kiírhassák településeik nevét. Szinte minden város főterén ott hatalmasodott az uralkodó nemzet óriási temploma, amit az őslakók adóiból építettek. Egy tiroliak számára épített, egyházi épületbe az uralkodó nemzet apácáit költöztették be. Habár tiroli árvák számára készült az épület. Az idegen egyház püspökséget alapított nem létező gyülekezeteknek. Templomokat emeltek oda, ahol nem voltak hívek.

Ezért kellett most a kereszt alá tömörülni. A saját hit volt az egyetlen kapaszkodó, amely az őslakókat meg tudta különböztetni a benyomulóktól. A keresztes pap volt az egyetlen tiroli ember, aki képes volt felrázni a mélyen alvókat. És a megalkuvókat. Szent igéjére egy emberként egyenesedtek ki a hajlott gerincek. Mennydörögve kiátkozta azokat, akik nem merték felemelni akaratukat a szabadságért. Sziklaszilárd hittel hirdette: inkább a dicsőséges halál, mint a szégyenteljes szolgaélet és a megalázó hajlongás. Tirol büszke népe szabadságra született, prédikálta országszerte. Mindenhol, ahová eljutott a szent kereszttel. Ha mindössze két ember, egy férfi és egy nő marad életben Tirolföldön, akkor is érdemes harcolni, magyarázta misztikus hittel. Mert az a pár újból szabad lesz és megint benépesíti szabad emberekkel ezt a csodás, véráztatta anyaföldet.

Csodálatosak voltak a szabadság első napjai. Minden település tanácsépületén újra ott lengett az ősi, tiroli zászló. Tirol címerét kifüggesztették a közhivatalok falaira és a tiroli himnuszt újból énekelni lehetett az ünnepélyeken, rendezvényeken. Nemcsak ünnepeltek persze, hanem a falvak, a városok és a megyeszékhelyek alaposan megszervezték az önvédelmet. Sejtették, ha Róma rájuk tör, Bécs nem biztos, hogy ad majd segítséget. Németország se szól bele, gondolták. Tudták, csak saját magukra számíthatnak. És ősi hitükre. Az élő Istenre és a szent papra. Aki kereszttel a kezében, fegyver nélkül, halálfélelmet nem ismerve járta az országot és buzdította a népet.

Csodák csodája, Róma nem fenyegetőzött. Igaz, Bécs átüzent az örök városba, hogy az olasz kormány ne tegyen meggondolatlan lépéseket. Üljenek inkább tárgyalóasztalhoz. Azok a tiroli politikusok, akik a római parlamentben tevékenykedtek és eddig tétováztak, ha lépni kellett, most egyemberként csatlakoztak a lázadókhoz. Figyelmeztették az olasz kormányt és az olasz parlamentet, hogy Tirolban is eljött az önrendelkezés ideje. Az Európa Parlamentben is hallatták hangjukat. Ahol kedvezően alakult a helyzet. Mert az osztrák képviselőcsoport és Németország küldöttsége ugyancsak keményen kiállt Tirol autonómia-vágya mellett. Az éppen békés Európában senki, de senki nem akart vérontást.

Hosszú hónapokig tartó tárgyalássorozat után, a felek végül megegyeztek. Róma engedett az európai nyomásnak és nem küldte át Tirolba csapatait. Tirolföld Olaszországhoz csatolt része megkapta autonómiáját. Hihetetlen virágzásnak indult a kicsi ország. A valamikor elvándorolt lakosság nagy része most visszatelepedett. Újra lehetett németül tanulni minden hazai tanintézetben. A falusi turizmus fejlődött a leggyorsabban. Évről-évre mind több külföldi érkezett a kis turistaparadicsomba, a tiroli Alpok környékére. A meseszép havasi tájakra. Szinte mindenütt gyümölcsöskertek, tarka panziók, patyolattiszta üdülőhelyek fogadták a pihenni vágyókat. A világ minden sarkából. A munkanélküliség szinte ismeretlen lett Olaszország ezen részén. Szabadságban és jólétben éltek a tiroli emberek.

Azért időnként szorongva tekintettek a nagy égre. És a hatalmas keresztre, amely a tiroli grófok kastélya felett emelkedett. A havas hegyen. Mert nem tudhatták, mikor fogy el újra a nap. Mikor borul ismét fényes nappal éjjeli sötétségbe Tirolföld. Mikor szólal meg a közeli erdőben a halálbagoly... Hogy jelt adjon valamelyik szomszéd népnek. Amelyik felkel hirtelen valamilyen furcsa, idegen jelre. És magának akarja Tirolt. Ezt a gyönyörű, vérrel áztatott, szent földet.

Csíki Sándor
forrás: intrex.hu



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona