Területi épség és nemzeti önrendelkezés

2007.12.16
Nemzetek közötti jog-e valójában a nemzetközi jog?

Koszovó jelenlegi helyzete, a status quo nem tartható fenn tovább, azt rendezni kell - állapították meg az Európai Unió pénteki brüsszeli csúcstalálkozóján.
Amikor egymással ellentétes politikai és hatalmi érdekek képviselői valamilyen "jogállást" kívánnak rendezni, akkor a "jogszerűség" kérdése érthető módon előtérbe kerül az érvek csatájában. A "rendezés" végrehajtóinak felelőssége, hogy a történelem utólag "jogszerűnek" minősíti-e majd azt, amit cselekedtek.
A kiinduló pont egy ország, Jugoszlávia, amely több nemzetet tartott közös állami keretek között, mígnem ezek az állami keretek széthullottak, és Jugoszlávia nemzetei - egyesek viszonylag békésen, mások véres harcok árán - önálló állami kereteket hoztak létre. Most az egyik ilyen utódállamnak, Szerbiának az egyik tartománya, Koszovó kíván önálló állami kereteket létrehozni. Koszovó lakosságának 90 százaléka albán, 10 százaléka szerb.
A nemzetközi jog eredendően államok közötti jog, tehát mindenkori tartalma az, amiben az államok megállapodnak egymással. Az államok pedig időnként megváltoztatják megállapodásuk tartalmát. Hogy e változtatások mégse lehessenek parttalanok és nyers napi érdekektől függők, erre vannak a nemzetközi jog alapelvei.
A nemzetközi jog egyik írott alaptétele az államok területi épségének, "integritásának" tiszteletben tartása. De ugyanígy alaptétel a nemzetek önrendelkezési joga is. Mi történik, ha e két alaptétel összeütközésbe kerül egymással? A tapasztalatok szerint olyankor az történik, hogy a vesztes szerint "megsértik" a nemzetközi jogot, a nyertes szerint pedig "továbbfejlesztik" azt.
Ha egy állam valamely közigazgatási egysége - adott esetben tartománya - ki akar szakadni az adott állami keretek közül, azt az államok területi épsége elleni szeparatista törekvésnek minősíti a nemzetközi jog. Ha egy nemzet önálló államot akar alapítani, azt a nemzet önrendelkezési jogának érvényesítésére irányuló törekvésnek minősíti ugyanaz a nemzetközi jog.
A modern nemzetközi jogban ugyanakkor a hangsúlyosan védett értékek között már helyet kapott a kisebbségek - így a nemzeti kisebbségek - védelmének az elve is. Hogy miként bánt Szerbia a koszovói albánokkal - a Szerbián belüli kisebbséggel -, hogy mennyire tartotta tiszteletben a kisebbség jogait, arra jól emlékszik a világ. A koszovói albán szeparatisták legyűrésére meghirdetett hadjárat az "etnikai tisztogatás" szennyébe fulladt, mígnem végül a NATO "kibombázta" a szerb közhatalmat Koszovóból.
A tartomány most nemzetközi felügyelet alatt áll, de a jelenlegi status quo fenntarthatatlannak ítéltetett. A koszovói albánok élni akarnak önrendelkezési jogukkal, függetlenséget akarnak. Szerbia széles körű autonómiát kínál nekik, de ezt ők nem fogadják el, és Szerbia immár "nincs birtokon belül". Csak a koszovói szerbek szeretnének saját házuk táján "birtokon belül maradni". Hogy miként fog bánni Koszovó az ott kisebbségben élő szerbekkel, az azon is múlik, hogy miként történik az a bizonyos "státusrendezés". A nemzetközi közösség felelősséget vállalt magára, amikor bevonult Koszovóba. E felelősségét nem hagyhatja hátra "utánunk a vízözön" jeligével.
Csakhogy a nemzetközi közösség ellenérdekelt hatalmakat is jelent. Miután pedig az a sokat hivatkozott nemzetközi jog vétójogot biztosít Oroszországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsában a "nemzetközi békét és biztonságot" fenyegető veszélyek elleni intézkedések megtételekor, az ENSZ csak akkor lenne képes biztosítani a Nyugat-Balkán békéjét és biztonságát, ha a szerbek pártfogójaként fellépő Moszkva is úgy akarná.
Európa számára Koszovó nem egy távoli tartomány, nem valamilyen ürügy világhatalmi izmok egymás ellen feszítéséhez. A Nyugat-Balkán ma még kívül esik ugyan az unió határain, de Brüsszel természetes törekvése, hogy a térség jövőjét Európában lássa. A kontinens integrációs szervezete úgymond saját bőrén tapasztalná meg, ha a Nyugat-Balkánon nem csillapodna, hanem felerősödne az etnikai gyűlölet és az erőszak.
Koszovóban a rendet katonai vonatkozásban az úgynevezett KFOR nemzetközi erők biztosítják. A rend azonban több, mint fegyveres szabadcsapatok elrettentése véres akcióktól.

Az uniós országok kormányait képviselő Európai Tanács - hangzott el a pénteki EU-csúcs végén - kész vezető szerepet játszani a regionális stabilitás megerősítésében és Koszovó jogállásának rendezésében. Az EU az európai biztonsági és védelmi politika (ESDP) keretében kész mielőbb missziót küldeni a koszovói nemzetközi civil jelenlét megerősítésére. Az egyesek által "jogállamiság-missziónak" is nevezett küldetés részleteit, pontos feltételeit és körülményeit a külügyminiszterek tanácsa keretében határozzák majd meg.
Lényegében rendőrök, vámosok, bírák, ügyészek Koszovóba küldéséről lenne szó. A döntés heteken belül várható, a misszió egyelőre - az elképzelések szerint az első három hónapban - mintegy négyszáz fős lenne, később azonban akár 1800 főre is felfejleszthetik.
Jogállamiságot exportálni egy tartományba, ahol korábban a jogtiprás dominált, a békét és jogszerűséget erővel kikényszeríteni ott, ahol korábban erőszak dúlt - ezt vállalta magára a nemzetközi közösség, amikor évekkel ezelőtt beavatkozott Koszovóban. A vállalás lényegét most kell teljesíteni.
Azokból a szerbekből, akik a nemzetközi jog alaptételei közül egyedül az államok területi épségének az elvét emelik ki, ma még a "nem, nem soha" fakad fel Koszovó elvesztése miatt.
Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke úgy vélekedett, egyszer majd az unióban "újra egymásra talál" Szerbia és Koszovó. Nem kis részben a "jogállamiság-exportőrökön" múlik majd, hogy ne kelljen várniuk hosszú évtizedeket.
Az unió azt is hangsúlyozza, hogy a koszovói státusrendezés nem lehet precedensértékű. Ez részben azoknak a tagországoknak a megnyugtatására szolgál, amelyek különösen érzékenyen reagálnak bármire, ami összefüggésbe hozható a szeparatizmussal.
A nemzetközi jogban azonban nem attól lesz valami precedensértékű vagy nem precedensértékű, hogy mi a megvalósítók szándéka, hanem attól, hogy az eseménysor ténylegesen kivált-e majd hasonló eseménysorokat. Minden az eseménysor lefolyásának mikéntjén múlik. Az unió éppen azért kívánja "menedzselni" és lehetőség szerint jogszerű mederben tartani Koszovó önállósodását, hogy a dolgok lefolyása végül ne csábítson senki mást felfordulás szítására.
Kárpáti János (MTI)

Nincs egység az EU-ban Koszovó elismeréséről

Nem sikerült egységes álláspontra jutniuk az Európai Unió tagországainak a pénteki brüsszeli állam- és kormányfői találkozón arról, hogy elismerjék-e a függetlenségét néhány hónapon belül minden bizonnyal kinyilvánító Koszovót.
Miközben például Nicolas Sarkozy francia elnök sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy mindenki látja, Koszovó függetlensége elkerülhetetlen, Traian Basescu román államfő azt hangoztatta, hogy Bukarest nem kívánja elismerni az elsősorban albánok lakta tartományt, ha az egyoldalúan mondja ki függetlenségét. Több tagállam vezetője - köztük Angela Merkel német kancellár - az egység sürgős megteremtése mellett foglalt állást.
Az EU-vezetők megerősítették azt is, hogy az unió polgári (rendőri és igazságügyi) küldetést kezd Koszovóban. Az EU ennek lehetőség szerinti gyors indításával is szeretne hozzájárulni a térség stabilitásának biztosításához.
A várhatóan mintegy 1800 fős misszió küldéséhez elvileg az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazására lenne szükség, de az EU már korábban értésre adta: szükség esetén elegendőnek tekinthető a már évekkel ezelőtt kimondott 1244-es határozat is.
Az uniós vezetők egyúttal kilátásba helyezték Szerbia uniós integrációs folyamatának felgyorsítását, beleértve a tagjelölti tagság lehetőség szerinti korai elnyerését. Többen hangoztatták ugyanakkor, hogy ehhez a koszovói rendezés békés bonyolódása mellett arra is szükség van, hogy Belgrád kiteljesítse együttműködését a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszékkel.
A csúcsértekezleten jóváhagyott következtetésekben szerepel, hogy Koszovó függetlensége nem jelenthet precedenst más országokban élő csoportok esetleges elszakadási elképzeléseihez. Románia mellett Spanyolország, Görögország, Ciprus és Szlovákia pénteken ismét jelezte, hogy ebből a szempontból aggályosnak tartja a tartomány elismerését.
Kárpáti János és Veres Béla (MTI)

forrás: vajdasagma