színpadi játék, egy
felvonásban
"sohasem fogjátok megérteni
miféle átalakulásba keveredtetek"
Peter Weiss
Szereplők:
MARA, fiatal
nő
APA, idősebb
férfi
ANYA,
középkorú nő
FÉRJ,
középkorú férfi
GYEREK, fiatal
férfi
A színpad közepén egy kb. 3m x
3m–es emelvény, rajta egy klasszikus formájú, de az átlagosnál valamivel
nagyobb méretű, -- és scenikailag a játék kívánalmainak megfelelően
átalakított, -- hófehér kád.
A félkövérrel jelölt szövegrész az emelvényen zajló
jeleneteket, míg a jelöletlen az
emelvény előtti színpadrészen zajló történéseket jelzi.
A Weiss-darabból átemelt, és a továbbiakban aláhúzással
jelölt szövegrészeket a szereplők a „kórus” klasszikus színházi hagyományinak
megfelelően valamivel emelkedettebb beszédmódban adják elő. Az ünnepélyes
hanghordozáson azonban minden esetben „átüt” a hétköznapi, profán indulat.
A játék kezdetekor az emelvény a lehető legteljesebb
sötétségben áll, csupán az emelvény előtti színpadrész van megvilágítva. Itt
egymás mellett három „kupac” koromfekete paplan látható, mint három frissen
emelt sírdomb.
A három fekete paplan végig a játék része és lehetséges eszköze. A
három nő egészen a darab utolsó jelenetéig a „paplanok szintjén”, marad,
magyarán a földön ül, fekszik, térdel, stb.
Néma csend, majd a középső kupac paplan alól hirtelen
előbukkan Anna. Rémülten felül, szemben a közönséggel, őrült kiáltás.
ANNA Ááááá!
Rögtön utána ugyanúgy Panna majd Hanna.
PANNA Ááááá!
HANNA Ááááá!
Egyszerre elhallgatnak.
ANNA Mi volt ez?
Mindhárman ülnek meredten, fülelnek, moccanni sem mernek, csak ijedten pillognak
jobbra-balra..
PANNA (félénken, bizonytalanul) Talán a … szél.
ANNA Nem hinném. Szakálla
volt.
HANNA (ijedten) Szakálla? Csak nem?… Az apám! Tudtam, tudtam!
ANNA (folytatja mesélős, komor, „rémisztgetős” hangon) A hátán egy
hatalmas zsákot cipelt, …
PANNA (józanul) Zsákot? Na tessék! (szeretettel)
A fiam. Tudjátok! … Hát persze. Budmil. Igazam van? Szegény drágám
minduntalan mázsákat cipel!
ANNA (folytatja) … kezében egy vértől csöpögő, levágott női fej.
HANNA (megkönnyebbüléssel) Igen? Hohó! Hát az akkor mégis inkább …
úgybizony! A férjem! … Kasza? Volt nála kasza?
ANNA Kasza? Az nem volt.
HANNA Mondom! Ez ő lesz. ...
Hát tőle aztán nincs mit félni.
Tudjátok, hogy van! Időnként kinéz. Bóklászik a parcellák közt, leül mellém,
tesz-vesz, rágyújt, elkapálgat, elszöszöl… Ha éppenséggel nem zörög a
szatyraival, akkor néha hallom, ahogy magában beszél. Ha! (fülel, majd csalódottan) Hm, semmi.
PANNA (kifakad, depressziósan) Jól kinézünk, mondhatom. Hát sose lesz már
ennek vége?
ANNA (ráfelel, gúnyosan) Síron túli nyugalom! Na persze! Ahogy az ember
azt úgy előre elképzeli!
PANNA Még egy percet nem
aludtam, úgy éljek … oppardon!
ANNA (folytatja) Hol itt fáj, hol ott fáj, az ember épp csak moccan
egyet és tessék. (megcsippenti a fülét,
„leveszi”, „leejti” maga elé) Lejött a fülem.
HANNA Az is valami? Ezt
nézzétek. (felemeli a paplant, alánéz,
mutatja) Rohadnak a lábaim. Ezt a bűzt! Anyám!
PANNA (idegesen) Meg azok az apró kis izék! Amikről ugye nem beszél az
ember! Egyik fülemen be, a másikon ki…
ANNA (folytatja) Azt már nem is említem, hogy tegnap éjjel effektíve
lefagyott a seggem. Na. Hát így vagyunk. (gúnyosan)
Nyugodjunk békében. Jó vicc!
Mindhárman ülnek elcsendesedve, magukba roskadva, kezük a paplan
felett, sóhajtoznak. Hm-Hm.
HANNA (ábrándozva) Ha legalább valami csöpp kis szórakozásunk lenne! …
Jövés-menés, lakógyűlés, körömklinika…
PANNA Szoli!
ANNA Huhú! Egy jó kis meleg,
zenélő koporsó!
Ülnek, hallgatnak.
HANNA Dögunalom.
Ülnek..
PANNA (eszébe jut valami) Mi lenne, ha…?
ANNA (unottan, passzívan, elutasítóan) Mi lenne.
HANNA (Annához) Hm?
ANNA (ugyanúgy) Mint múltkor? Jaj ne!
PANNA (elmerengve) Hát…
ANNA (hirtelen rémülten, mint egy üldöztetés alatt álló anyuka) Meki?
PANNA (rázza a fejét) Á-á!
ANNA (kicsit megenyhülve) Mozi?
PANNA (már megengedőbben) Hm…
ANNA (nagyobb kedvvel)… Színház?
HANNA (lelkesen) Színház!
ANNA (kedvvel, kicsit gúnyosan) Antigóné?
PANNA (lelkesen) Desdemóna!
ANNA Jeanne D’ Arc?
HANNA (egymást egyre tovább lelkesítve) Nóra!
PANNA Három nővér!
HANNA A sütemények királynője!
PANNA (teljesen belelkesedve) Az őrült nők ketrece!!
HANNA (a hangulat tetőfokán picit megáll a levegő) Vagy épp… (hatásszünet után szinte lehelve) Mara.
PANNA (értetlenkedve) Marat? De hisz az?
HANNA Mit számít! Kicsire
nem adunk! Egyébként is…
ANNA (kajánul) És a rizsporos paróka?
HANNA (nem hagyja magát elbizonytalanítani, játékosan, pökhendien) Rizsporos
paróka? Nahiszen! Forradalom van, vagy mi!
PANNA (felpörögve, beindulva) Azám! Vive la république, éljenek a
halottak! Minden klappol. Égszakadás, földindulás, elmegyógyintézet…
ANNA Elmegyógyintézet?
PANNA (körbemutat a nézőtér felé, rajongó hangon) Egy hatalmas, … egy
grandiózus, … egy kolosszális elmegyógyintézet…
HANNA (józanul, felemelt mutatóujjal) Meg egy kád.
ANNA (titokzatos mosollyal) Hohó! A kád!
Varázsütésszerű hang, ebben a pillanatban koncentrált fény vetül az
emelvény közepén álló kádra.
ETTŐL FOGVA A NŐK AZ EMELVÉNYEN ZAJLÓ ESEMÉNYEKET AZ EMELVÉNYNEK
HÁTTAL, FELÉNK, VAGYIS A NÉZŐTÉR FELÉ FORDULVA KÖVETIK, AZAZ „VIZIONÁLJÁK”
VÉGIG.
PANNA (teljes ámulattal) Amindenit!
HANNA Csípjetek meg!
ANNA (fölényesen) Lám, lám. …
PANNA (lelkendezve) Három éve nem fürödtem… Jaj de gyönyörű!
ANNA (folytatja, undorodva, fölényesen, tagolva) … Egy bűzös, nyálkás,
hófehér verem.
HANNA (lelkesen imaginál) Könnyű pára, vízcsobogás, papucsok klaffogása…
Az emberben rögtön asszociációkat kelt…
ANNA (józan tárgyilagossággal) Felhangosított kisrádió…
HANNA (álmodozva) Edit Piaf, Gilbert Becaud…
ANNA (józanul) Egy elhaló női sikoly…
HANNA (tovább imaginál lelkesen) És körben az a milliónyi mátraházi
csempe! Bámulatos! Hogy el lett találva! Falitükör, villanybojler, piperepolc…
Zuhanyfüggönykarikák a mosógép alatt…
ANNA (hideg tárgyilagossággal prezentálva a látványt) Modern, mégis
naturális, valószerűtlen és elgondolkodtató. Tisztes polgári enteriőr.
HANNA Fantasztikus. … Zene
is lesz? Hadd kérdezzem. (önmagát
spannolva) Dalbetétek? Vizizene? … Női zenekar?
PANNA Zene, anyukám?! (a Marseillaise dallamára) Parara-rippa-pappa,
most kezdődik a tánc!
Panna a felsőtestét ritmusra billegetni kezdi, mintha ültében táncolna.
Közben síri csend, a többiek érdeklődéssel, de mozdulatlanul nézik, a
kezdeményezés elbukik, Panna lassan abbahagyja a ringatózást. Itt most, úgy
tűnik, se zene nem lesz, se tánc.
PANNA … Hát akkor? … Most mi
van? Se zene, se tánc, se sztori? Sehol senki? … Szép kis történet, mondhatom! (Annához, gúnyosan, nehezteléssel) Kiválóan
fogunk szórakozni! Te! Gratulálok! … (számonkérően)
És Mara? Hm? Hol van például Mara? Az előbb még itt volt! … Vagy rosszul
emlékszem?
HANNA (ránéz az órájára) Késő van. Már biztos lefeküdt.
PANNA Lefeküdt? Na ne
röhögtess! … (súlyosan) És ha mondjuk
éppenséggel…? (fontoskodó, ideges hangon)
Nem azért mondom, de van ebben az ügyben némi tapasztalatom.
ANNA (kedvesen csitítgatja) Csigavér lányok! (áhítattal) Dramaturgia! Olyan is van! Előbb a gyilkos, aztán az
áldozat.
HANNA (riadtan) Gyilkos? Miféle gyilkos?
PANNA Na tessék! Nem én
mondtam!
HANNA Csak nem? … Talán
valami … politikai gyilkosságra gondolsz? (pörgősen,
mániákusan) Mondjuk adva van egy őrült, akit egy másik őrült mindenáron,
szóval hogy fenyegeti, inzultálja, rájár a nyakára, aztán mikor sikerül végre
kijátszania a biztonságiakat, akkor behatol az irodába, rászegezi a fegyverét
és puff? … Szóval hogy, … valami ilyesmi?
PANNA Ugye nem? Mert engem
ez speciel…
HANNA Uncsi.
PANNA Lerágott csont. Arról
nem is beszélve, hogy…
HANNA Nem lehetne inkább
valami … családi vígjáték? Apuka, anyuka, kisgyerekek, kiskutyák, … vagy
bánomisén: kishalak. Ez a Mara például lehetne egy hal.
ANNA Aha. Érdekes
megközelítés, nem mondom. De hát sajnos, tudjátok, az élet…
HANNA (ingerülten) Az élet, az élet! Komolyan mondom, neked ez a mániád!
Örökké csak ez megy, hogy az élet! … Kit érdekel az élet! … A tetejébe pont te
jössz nekünk ezzel? Há-háá! Anyukám!
Jópofa vagy!
ANNA (nyugodtan) Hát akkor? … Sztornó?
HANNA (nem érti) Sztornó?
PANNA Csak semmi sztornó!
Belenézünk, aztán meglátjuk, mi van. Hogy nem fogunk itt ülni ölbe tett kézzel,
abban biztos lehetsz. Én legalábbis nem. Mostanság ugyebár, nem úgy megy az.
Belepiszkálunk, belevariálunk, tovább bonyolítjuk a bonyodalmakat. Oké? Hát
akkor, tessék. Mara? Mara nincs. Mara a Holdon, Mara a Konventben, Mara a
szennyestartó mélyén. Nini! Büdös zoknik, büdös lábak, nyirkos, büdös bugyogók.
Jó, jó. De hol a gyilkos? (kezéből
tölcsért formál, kiabál, magabiztosan, mint egy ügyelő) Gyilkosok a
színpadra! Legeslegutolsó figyelmeztetés! (tetszik
neki a saját poénja) He-he! Na, mi lesz már?
HANNA (Annához) Igaz is! Hm?
ANNA (halkan, nyugodt hangon) … De
hiszen ott áll előttetek!
PANNA (rémülten maga elé kapja a paplant) Jaj!
HANNA (magabiztosan) Á-há! Ilyeneket én is ki szoktam találni! Egy nagy,
fekete ember, a kezében kést szorongat, és vérben forognak a szemei. Igazam
van?
ANNA (nyugodt hangon) Ahogy mondod.
HANNA (rémülten) Á-á!
Hanna
is a bebújik a paplana alá, majd mindketten lassan, óvatosan kikukucskálnak.
Eközben fokozatosan fény vetül Apára, aki hosszú, kigombolt ballonkabátban az
emelvény bal oldalsó előterében áll, és arccal a nézőtér felé fordulva
kifejezéstelen tekintettel mered maga elé. Hanna és Panna megnyugodva engedik
le a paplant.
PANNA (felbátorodva) Nem is rossz.
HANNA (elismerően) Hm. Egész jóképű.
PANNA Végülis egy … hús-vér
férfi.
HANNA (mustrálja) Megnyerő küllem, rendezett ruházat, ... (Apa odafönt épp szólásra nyitja a száját) fogai:
(meregeti a szemét, mintha Apa fogait
vizsgálná) rendben, (ANNA felé) füle
is megvan, ... mi kell még? Aztán hogy a szíve helyén miféle odvas titkokat
cipel… Hja kérem! Bagoly mondja a nejének, hogy… mittudomén.
PANNA (izgatottan) Figyeled? Engem bámul. Mi a franc!
HANNA (folytatja) Ötvenes lehet, ötvenpár, akörül. Az ilyenekben van ám
még szufla, hajaj!
ANNA Csss! Halkabban! Azt
hiszem…
APA: (teátrálisan) Ott hibáztam el, ahol…
PANNA (elismerően) Hoppá! Ez aztán nem cicózik!
APA: (teátrálisan) Ott hibáztam el, ahol nem kellett volna.
PANNA Na tessék! Hogy
belehúzott! Mit szólsz?
HANNA (vagányul „bekiabál” neki) Mondjad géza, figyelünk! … Mind itt
vagyunk, isszuk a szavad!
PANNA (röhögve, komolytalanul, kiabál) Azám! Szegény Mara hegyezd a
füled!
HANNA (kiabál) Szegény Mara most légy éber ám, e közeledő éjszakán!
ANNA (kedvesen csitítva) Pszt, na! … Picikét!
APA (végig szélsőségesen teátrálisan) Aznap sivár, savanyú szagú ősz
volt
és én undorodva fordultam el
a faltól.
MARA (a kád mélyéről) Locs, pocs.
PANNA Hát ez?
APA Hirtelen rámtört a
felismerés,
úgy éreztem, haladéktalanul
cselekednem kell.
Kénytelen voltam belátni,
hogy az események irányítása
végérvényesen kisiklott a kezeim közül.
Mindaz a szépség, szabadság,
és familiáris harmónia,
amit férfikorom hajnalán
aprólékos műgonddal és mámoros önelégültséggel kifundáltam,
most kíméletlenül ellenem
fordult
és katasztrofális
konklúzióval fenyegetett.
Világéletemben arra
törekedtem,
hogy rend, tisztaság
és szeretetteljes
megelégedettség vegyen körül.
És most itt állok ötvenhat
évesen,
depressziósan és mániákusan,
családostul és
boldogtalanul,
egy velejéig mocskos,
és szinte már a
botrányokozásig rendetlen lakásban,
ráadásul összezárva egy
szörnyeteggel,
akit állítólag én nemzettem,
és aki most láthatólag a
világmindenség elpusztítására szövetkezett.
Eltökéltem hát, hogy nem
késlekedem.
Hat óra negyvenöt perckor
egyetlen vad szökkenéssel kipattantam az ágyból,
aztán egy icipicit még
visszafeküdtem,
de ez nem számít,
mert kisvártatva már ott
robogtam a többi száz meg százezerrel a négyeshatoson,
hogy az új fekete Skoda
Classic Fábiómmal
ne csináljak feltűnést.
Utaztam és bánkódtam, mert
miféle város ez.
Miféle város és miféle
villamos.
Miféle arcok és miféle
szemek.
Valami meleg és sűrű
kigőzölgés, akár a vágóhidakon,
pedig csak az olcsó testek
és az igénytelen ruházat szaga.
Hiába a szellem méltósága,
hiába a tulajdon szentsége,
hiába az általános és
demokratikus választójogok.
Az ember csak áll,
tehetetlenül és végsőkig
kiszolgáltatottan áll ebben a bűzben,
zsebe, tárcája,
hitelkártyagyűjteménye pedig immár
szabad prédája a körülötte
tülekedő
néptömegeknek.
Lám az út mentén riasztók
sikítanak,
és a munkába igyekvő
tőzsdeszakértők riadtan mentik értékeiket
a falkákban portyázó
kéregetők elől.
Nemsokára körém nyomulnak
ezek az arcok,
csupa szem és csupa száj,
és engem követelnek.
Apa lehajtja a fejét, mint aki túlságosan kimerült, és most erőt gyűjt
a folytatáshoz.
HANNA (megrendülve) Jézus atyám. Hát ezt azért nem gondoltam volna.
PANNA Hát, igen. Ilyen szép
szál férfi, és mégis mennyi töménytelen mondandója van.
HANNA (folytatja) Hát senki sincs, aki csórikámnak ölébe vonná a fejét?
ANNA Miket beszélsz? Nem
fogod fel, hogy…
HANNA (közbevág) Nem azért, hogy villogjak, de ha mondjuk azon múlna, én
esetleg vállalkoznék rá. Már ha … nem lenne ellenére.
PANNA (folytatja a magáét) Kicsit olyan paranoid, de azért úgy alapjában
szimpatikus. Sőt. Nagyonishogy sőt.
HANNA (folytatja a magáét) … Persze lennének bizonyos nehézségek, de
talán --. Apropó kiderült már, hogy van-e csórikámnak felesége?
PANNA Nem úgy nézem! …
Szegény ördög! Nézd csak milyen nyüzege!
ANNA (felháborodva) „Szegény ördög”! Uram isten! Mégis kiről beszéltek
ti? Mi?! Ez a (irónikusan) „szegény
ördög”, ez a (haraggal, magát hergelve,
crescendo) hájas disznó, ez a ronda, szőrös fenevad, ez a gátlástalan,
vérszomjas vadállat pillanatokon belül…
PANNA (mintha nem hallotta volna) Hogy mondod?
HANNA Pszt!
APA (felemeli a fejét, újra rázendít) Tizenegy óra harminchárom perckor
leszálltam a villamosról,
és előzetes útitervemnek
megfelelően
gyalogszerrel folytattam
utamat.
Feleségem több ízben is
rámtelefonált…
HANNA Puff neki!
APA: … mire én cselhez
folyamodtam,
és a titkárnőm útján
visszaüzentem,
miszerint jelenleg
hosszabb-rövidebb üzleti úton
Párizsban vagyok.
Némi biztonsági kitérővel
ugyan,
de végül szerencsésen megérkeztem
a bevásárlóközpont bejáratához,
amit mindenki ajánl.
Beléptem a kapun,
felmentem, lementem,
ide mentem, oda mentem,
aztán megpróbáltam valahogy
visszatalálni, satöbbi-satöbbi,
egészen odáig,
hogy hidegvérrel
végigmustráltam,
aztán becsomagoltattam és
kifizettem az árut.
A boltos mosolyogva kérdezte
az engedélyem számát,
de én nem árultam el.
Mara időközben lassan, észrevétlenül kidugja a fejét a kád rendező bal
oldali részén, elhelyezkedik, türelmesen várakozik.
ANNA (kárörvendően) Na? Ugye-ugye!
PANNA ( hitetlenkedve) Szóval azt mondod, hogy… Ez a …. bizonyos illető…
HANNA Hazamegy és…
PANNA Enkezével…?
HANNA A saját tulajdon
lányát? … Uramisten! És én még…
PANNA Nem mondod!
Döbbenetes! Férfiak! Há-háá!
HANNA (kétségbeesetten) És közülünk senki?
APA Majd kisméretű,
és nem kevésbé diszkrét
kinézetű csomagommal a hónom alatt elindultam hazafelé…
APA lassú, kimért léptekkel elindul a kád felé.
ANNA (komolyan, tárgyilagosan) És közülünk senki…
PANNA (letargikus hangon) És közülünk senki sem tehet róla mégsem,
hogy ő ott áll immár az ajtó előtt…
MARA (vidáman) Apa!
HANNA (felélénkül) Hallottátok? Hát ez meg…?
PANNA (elragadtatással, Anna felé) Csak nem?
Anna bólint
PANNA (rajongva) Ez ő! Milyen kis bársonyos hangocskája van!
HANNA (elragadtatással) Nini, tényleg! Ott kandikál! Egyem a szívét! …
Ezek szerint egész végig ott lapult a kádban! Nézzenek oda! Én meg már
mindenütt…! Mara a kádban. He-he! Logikus!
PANNA Istenem, istenem!
Milyen kis picike még! Tényleg! Nem is gondoltam, hogy ennyire. Nahát!
…Őszintén szólva, … kár érte. Jujujuj, de kár! (Annához, kedvesen unszolva) Nem lehetne, hogy mégis inkább --? Na!
Muci! Hát neked is van gyereked! Hát mit szólnál, ha teszemazt egy szép,
tavaszi délután, … hazajössz a temetőből, … teszel-veszel, pakolászol,
betoppansz a fücibe és…
HANNA Lécci-léccii!
APA megáll a kád közelében, de mintha egy képzeletbeli ajtó túlsó felén
állna, nem néz Marára.
ANNA (hajlik rá, de még győzködi magát) Hát, ha már így be vagytok
sózva, … egyvalamit tulajdonképp megpróbálhatunk. Nem teljesen veszélytelen, de
mindegy. (vészjóslóan, fontoskodva) Előfordulhat
ugyanis, hogy… Ha például nem vigyázunk… Ha óvatlanok vagyunk és
meggondolatlanok… Á, bánja a fene! Ha benne vagytok, akkor felőlem… Belehalni
éppenséggel, … hát, azt nem fogunk. Na. Akkor majd ha intek. (integet) Így. Rendben? Csak érzéssel!
Oké?… Addig viszont…
APA Igen?
MARA Figyelsz?
APA Figyelek!
MARA (gargalizálva) Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
APA Tessék?
MARA
Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
APA Hogy mondod?
MARA
Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
APA Hát, kisangyalom, én
eddig se értettem egy megveszekedett szavadat se, de ez azért már mégiscsak,
... hogyismondjam... Nem gondolod?
MARA Mit nem értesz, ne
izélj már. Most figyelj! (gargalizál,
köp) Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr, pö. Na? Semmi? Jaj, apa, nem könnyű
veled! Tudod ez az egész itt most ... izébizé. Franciául van. Franciául, érted már? (tudálékosan) A francia az egy ősi román
dialektus, amolyan holt nyelv, tekintve hogy a vizidinkák felbukkanását követő
mintegy hatbillió évmillió egyikén váratlanul kihalt. Hm? Nem is tudtad? Pedig
így van! Rajtam kívül sajnos ma már senki sem beszéli, … de te mégiscsak az
apám vagy…
APA Oké, oké, minden
stimmel. Vizidinkák, ... jópofa! Na de most már gyere ki, mert meg fogsz fázni.
Füled? Puncid? Hozhatom a türülközőt?
ANNA (lelkesen, de még véletlenül sem int) Na, most! Hajrá lányok!
Mindent bele!
PANNA (suttogva „kikiabál”) Most még ne, apafej!
ANNA (kezéből tölcsért formálva még hangosabban „suttog”) Három ízben
jössz!
HANNA (még hangosabban) Három ízben jössz!
PANNA (még hangosabban) Három ízben jössz ajtaja elé!
ANNA (elégedett hangon) Leengedi a kezét, a tőrt elejti, és illedelmesen
visszakullog a…
APA közben ténylegesen visszakullog oda, ahol előzőleg állt. Mara a
továbbiakban vidáman üldögél a kádban.
PANNA Uramisten! Sikerült!
ANNA (büszkén) Látjátok? Nem is olyan ördöngősség.
PANNA Hála istennek!
ANNA (megnyugvással) Na, így már más.
Szünet
HANNA … (értetlenül) Hát ezt én most nem értem. Most akkor megöli, vagy
sem. Én nem akarom sürgetni a dolgot, de az előbb azt ígértétek…
PANNA (egy hökkenésnyi szünet után) … Mit ígértünk mi?
HANNA (megszeppenve) Hát hogy…
ANNA (szigorúan, kimérten) És? … Nem az lett?
HANNA (felbátorodva) Dehiszen ott lubickol, danolászik, kutya baja!
PANNA (hüledezve) Lubickol? … Hát te hülye vagy. Szegény vérbe fagyva
fekszik a kád fenekén, és te még azt mondod, lubickol?
ANNA (kifakad) Hát tessék! Erről beszélek. Az ilyenek miatt tartunk ott,
ahol tartunk! Ezek még ha a szemüket kiszúrja, akkor se hajlandók észrevenni,
hogy mi folyik itt! … (tragikus
hangütéssel, nagy átéléssel monologizál Hanna felé, crescendo) Hát nem
látod a töménytelen vért? A gyötrelmet, a megaláztatást? A félelmet a
döbbenettől tágra nyílt szemében? A rettenettől hátracsukló kis, szöszi fejét?
Azt a két kedves dundi kezet, ahogy az életéért könyörög? Meg mindent? Az acél
gyáva villanását? A vérvörösen áradó fürdővizet? A halál piros virágait a
hófehér zománcon? (innentől fokozatosan
csendesedik el, túljátszott fájdalommal) Az elázott két kicsike mamuszt? A
pengét a kövön? Az összegányolt krokodilos fürdőlepedőt? … Hát nő vagy te
egyáltalán? Mutasd magad!
PANNA (kétségbeesetten fogja a fejét) Úristen! És én hagytam, hogy mindez
megtörténjen! Rettenetes! Hogy fog sírni szegénykémnek az anyukája...
HANNA (józanul) Anyukája is van? Hát akkor meg…
PANNA (felcsattan) Na persze! Nagyon könnyű mindig mindent az anyákra
fogni! … Mikor pedig éppenséggel… (fülel)
Ha! ... Halljátok? … Valaki kopog!
MARA ( a kádban ül, nem kopog, csak mondja) Kop-kop!… Ki az? … Én
vagyok! … Én? He-he! (az anyja hangján)
Nincs szükségünk látogatókra, nyugalmat akarunk! (a saját hangján) Na de anya! (az
anyja hangján) Kuss legyen, nem engedek be senkit. (pattogósan) Ezek a gusztustalan férfiak csak veszélyt hoznak rád.
Mindenki csak a maga bajával, vérmérsékletével, problémáival. Mintha más dolgod
nem is lenne. Hö. Minthogy…! Hö-hö! (saját
hangján énekel) Minden a legnagyobb rendben, spenót folyik az ereimben.
PANNA Nézd a drágát, feredőzik!
MARA Tejben vajban
feredőzök, örülök a jódógomnak, nem spriccolok, nem fröcsögök, fröcsögni tilos.
Három puszót kérek, hatvan puszót kérek, hatszáz puszót kérek szépen
csokilötyedékkel, plusz mogyireszelék. Plusz hab! Plusz kutyafüle, macskalába,
amitakarszbánomisén, nintendó.
ANNA Más?
MARA Fütyit kérek,
előbb-utóbb kérek egy fütyit!
PANNA (nevet) Ho-hó!
ANNA (kedves-szigorúan) Nem dumálunk, örülünk.
MARA (darálva, miközben az ujjain össze-vissza számol) Örülök a
kezemnek, és örülök a-a: lábomnak. A reteknek, a szutyoknak,
ükapámnak-ükanyámnak, a wiesbadeni szuvenírnak, a McDonalds-os ketyerének, a
Burger Kinges bögyörének, az egyik trükkös locsolómnak, a másik trükkös
locsolómnak, a simának, a cakkosnak, a száz forintos buboréknak, másnak még ilyenje
sincs. Bi-bi! Ha nagylány leszek, jakudzi leszek.
HANNA Jé, miket beszél!
Ördög legyek, ha…
PANNA (bekiabál Marának) És a szegény csigabéka?
ANNA (súg, tagoltan) A szegények ivadéka.
PANNA (Marának, komolytalan, évődő hangon) És a szegények ivadéka? Meg a
szegények ivadékának az ivadéka? Meg a szegények ivadékának az ivadékának az
ivadéka? Akinek nem jut…
Panna ás Anna tanácstalanul összenéznek, kirobbanó nevetés.
PANNA ... hab?
Felszabadultan nevetnek, csak Mara és Hanna ülnek elcsöndesedve,
magukba zuhanva.
MARA Ó!
Rövid, megilletődött csönd, majd törvényszéki kolomp csörömpölésének a
hangja. Mara ezalatt észrevétlenül alábukik.
HANNA Jesszusom! Mi ez már
megint?
ANNA (okoskodó fölénnyel) Hát, … tudjátok, hogy van! A bűnösnek meg kell
lakolnia. Vagy tévedek? … Talán ti másképp gondoljátok? Szóljatok! Hm? … Megfelelő halálnemet persze nehéz lesz
találni. … Kötél, karó, guillotin… Néhány éve persze még lazábban mentek a
dolgok, de ma már… (egy szuszra, intonálás
nélkül ledarálja) Hadd emlékeztessek Damien kivégzésére, az ő sikertelen
merényletére a megboldogult tizenötödik Lajos ellen, mily gyöngéd a mi bárdunk
a kínokhoz képest, melyeket el kellett viselnie négy órán át, miközben
ujjongott a nép.
HANNA Miket beszélsz?
ANNA Szóljatok, ha
szerintetek inkább futni kéne hagyni!
PANNA Hogyisne!
HANNA Még csak az kéne!
ANNA (hivatalos hangon) Csön-det! Mielőtt a bíróság ítélethozatal
céljából visszavonulna, megkérem a vádlottat, lépjen elő, és mondja el, mit tud
felhozni mentségére. Kérem uram, fáradjon a pulpitushoz. ... Öné a szó.
APA egy lépéssel előre lép
APA (ünnepélyesen) Polgártársak, nemzetgyűlési képviselők! ... (meghunyászkodva) Oppárdon: Tisztelt
orvosi kar!
HANNA Na tessék. Vérszomjas
fenevad! Ez? Ugyan már! A vak is látja, hogy nem normális! … Mentségére legyen
mondva…
APA (szenvtelenül, fegyelmezetten, gördülékenyen) Mentségemre legyen
mondva, hogy mindez pusztán a képzeletem műve. Valójában egy csendes, rendes,
szimpatikus megjelenésű és kifogástalan elmeállapotú belváros-lipótvárosi apuka
vagyok, aki maximális jóindulattal és szeretetteljes érdeklődéssel figyeli a
lányát. Megérti, hogy ingere van, na bumm. Hogy belevizel a fürdővizébe, hm.
Hogy letagadja. Hogy pofákat vág, hogy hülyéket beszél, hogy a kádat
túlfolyatja és felforgató eszméivel előbb-utóbb elárasztja a házat. Apuka nézi,
nem balhézik, befele sír. Néha berúg, de nem jellemző.
Szünet
ANNA Ennyi?
HANNA (észbe kap) Mentségére legyen mondva…
APA Mentségemre legyen
mondva, hogy mindez pusztán a képzeletem műve. Valójában egy csendes, rendes,
szimpatikus megjelenésű és kifogástalan elmeállapotú bodrogbúbánati kislegény
vagyok, nem trappolok, nem kekeckedek, szeretem a szépet és mértékkel
fogyasztom az iskolatejet.
PANNA Uramisten, ezt a
zagyvaságot!
HANNA (rávágja) Mentségére legyen mondva…
APA Mentségemre legyen
mondva, hogy mindez pusztán a képzeletem műve. Valójában egy csendes, rendes,
szimpatikus megjelenésű és kifogástalan elmeállapotú zigóta vagyok, aki
türelmesen várakozik egy vadidegen illető hasában, eszik, alszik, autót mosat
és azokra gondol, akik az életet intézik odakint.
Picit meghajol, aztán mintha lelépne a pulpitusról, hátralép, és sanda
testtartásban odalopózik a kádhoz.
PANNA És most?
HANNA Hohó, ezt nézzétek!
Úgy látszik nem volt neki elég, még visszalopódzik!
ANNA (értetlenül) Hát ez meg mi?
PANNA (felháborodva) Guillotin, na persze! Megúszta, tessék, ott szalad!
HANNA Fogják meg!
PANNA Nem megmondtam? Az
ilyenek végül mindig megússzák!
ANNA Mi az isten! … Dehiszen
--! Nem erről volt szó! Hohó! De nem ám! Itt valami tévedés van!
PANNA Nézzétek csak! Még
most se hagyja békén! Belebámul, inzultálja… Nem mész onnan! A betyárját! Hát
mit képzel ez?
ANNA (elszántan) Na, jól van! Ha ők így, akkor majd mi is így! Ezt nézzétek!
(kotorászni kezd a paplana alatt) Megbánja
ez a vén kujon még azt is, hogy a…
HANNA Pszt! Fogjátok már be!
Nem lehet tőletek hallani semmit!
APA (kezével a kád szélére támaszkodva az üres kád fölé hajol, mintha egy
gödörbe kiabálna bele) Gyere le, de rögtön! Nem mondom többször, Mara.
Hármat számolok, ha nem jöttél le, tudod mi van!
ANNA (idegesen kotorászik, közben „bekiabál” Apának) Mi a helyzet?
APA (változatlan testtartásban, flegmán, utálatosan) Mi lenne?
Anna a paplan alól előhúz egy műanyag farsangi halálfej-maszkot,
felhúzza az arcára. Eközben a színpadon, a kád fölé hajló Apa válla mögül
előbukkan egy ugyanolyan maszkot viselő figura, és Apa háta mögött maradva, a
válla fölött ő is belekukucskál a kádba.
ANNA (az álarc alól) Felmászott?
APA (folytatja) Kettő, ... kettő és fél, na mi lesz? Azt akarod, hogy
utánad menjek? Ugye tudod, hogy ezt most nagyon meg fogod bánni? Ha elkaplak,
véged van, evvel ugye tisztában vagy? Nem viccelek, Mara! Gyere le, amíg szépen
mondom, mert úgy éljek, hogy…
PANNA (aggódó részvéttel) Szegény Mara!
HANNA Már csak néhány
órád van.
PANNA A végpercek sebesen
közelednek.
HANNA Mi lenne, ha
átaludná?
PANNA Mara megúszod tán
és elnyered egészségedet, mert nincs aki…
HANNA Mert nincs aki …
ANNA (az álarc alól) De hogy tudott olyan magasra felmászni?
APA (változatlanul a kád fölé hajolva, anélkül, hogy ránézne Anna
alteregójára) Mit idegesít? Nem látja, hogy késésben vagyok? (Marához) Mara, ugye tudod, hogy
késésben vagyok? Fél óra múlva bent kéne lennem, különben… Vagy azt akarod,
hogy leálljon az élet? Hm? Komolyan azt akarod? Hogy temiattad? Na idefigyelj.
Ez nem megy így tovább. Érted? Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetnünk.
Gyerünk, egy-kettő, szedd össze magad! Oda lépsz, … nézd csak!, … aztán oda, és
már lent is vagy. Na? Lássam! ... Ugye tudod, hogy már megint mindenki minket
bámul? Ezt akartad? És? Most boldog vagy? Mara gyere le, mert nem állok jót
magamért! Ha leesel, tudod mi van! Úgy megverlek, hogy megemlegeted! Nem
ismersz még! ... Tudod te egyáltalán, hogy ki vagyok én? Hm? Tudod? Én az apád
vagyok, Mara, és te? (lábával dühödten
rugdalja a kádat, egyre idegesebb hangon kiabál) Te meg egy hülye kis
idióta taknyos vagy, aki halálosan és eszeveszetten szerelmes belém, és
mostazonnal hozzám akar jönni feleségül!! Hallod amit mondok? Ez így normális!
Érted? Nem pedig a te mindenféle elmebeteg fantazmagóriáid! Azokkal ugyanis nem
jutsz messzire! De nem ám! Értesz engem? Most lejössz szépen és megbeszéljük,
oké? Kapsz egy oltári nagy pofont, aztán megdédelgetlek. Rendben?
ANNA (halkan) Nézze csak!
APA Mit?
ANNA Huss, elrepült.
Szünet
ANNA Még mozog a faág!
Szünet
ANNA Már nem mozog.
Az álarcos figura eltűnik Apa háta mögött. Ezzel párhuzamosan Anna
is leveszi magáról a maszkot. Apa a kád
fölé hajolva, döbbenten áll.
PANNA Bravó!
HANNA Na, most aztán jól
megkapta!
PANNA Szuper voltál!
HANNA Ügyesen csináltad!
Anya egyszerű, otthoni blúzban észrevétlenül előbukkan a kád mögül,
elhelyezkedik egy kis sámlin, türelmesen várakozik Apa észreveszi, találkozik a
tekintetük. Apa sértődötten fölegyenesedik, visszasétál a helyére.
PANNA (nagyképűen) Másképpen az ilyenekkel nem is lehet szót érteni!
HANNA Most legalább leesett
neki a tantusz!
PANNA Hogy mindent azért még
neki se lehet!
ANNA De nem ám!
Szünet
HANNA (félénken) Mondjuk azt azért még mindig nem egészen értem –. Hogy
például…, ha már egyszer…, bizonyos értelemben…
MARA (fölbukik a víz alól, kiabálva) Anya!
PANNA (Hannához, méltatlankodó hangon) Jól van, jól van husikám, attól
még nem kéne rögtön a fülembe kiabálni!
MARA (hangosabban) Anya! (még
hangosabban) Anya!
PANNA (Hannához) Álljál már le, aranyvirág! Mit gondoltál, süketek
vagyunk?
HANNA Hát én csak…
ANYA: (rezignált, utálatos hangon, Marához) Ne ordíts, itt vagyok.
PANNA (felmerül benne, hogy ez lehet Mara anyja) Hát ő? Csak nem…?
ANNA De-de!
MARA (ijedten összerázkódik) Jaj! ... És apa? Apa, hol van?
ANYA Hol lenne kislányom,
tudod te azt jól. ... Édesapád meghalt.
MARA Ez komoly?
ANYA Nem. Csak vicceltem.
Nevetni ugyan nem hallottalak, de mindegy. Majd legközelebb.
MARA Hát akkor? ... (rajongással a hangjában) Munkálkodik?
ANYA Munkálkodik! Na persze!
Micsoda ötlet! Megőrültél, kislányom? Vagy nem olvastad a falinaptárat? Hát
akkor mégis miket olvasgatsz te, mondd? Páros hét, csütörtök, délután négy.
Édesapád baszni ment.
MARA Ja! … Pedig nekem azt
ígérte…
ANYA (győzelmes gúnnyal) Há-háá!
MARA (duzzogva) Azért ez pimaszság.
ANYA (gúnyosan) Pimaszság! (kimérten,
oktatólag, nyomatékosan, crescendo) Édesapád egy született vadállat, egy
közönséges huligán, egy fanatista őrült, egy pszichopata tömeggyilkos, sőt!
Tudod mit? (közel hajol, suttogva,
bizalmasan) Édesapád egy büdös disznó. Maradjunk ennyiben.
Szünet
ANNA
Mit?
PANNA Hát ezt a dolgot.
ANNA Tudomisén. Biztosan
csak … emlékeztetni akart valamire.
Anya szépen, lassan, észrevétlenül eltűnik a kád mögött.
PANNA Miféle valamire?
ANNA Hát valami … régi
dologra.
HANNA (igyekszik) Valami kellemetlen eseményre. Nem?
PANNA (izgatottan) Mennyire régire?
ANNA (zavarodottan, valójában fogalma sincs) Hát valami … nagyon régire.
PANNA Arra gondolsz, hogy…
ANNA: Például.
PANNA (az emlék súlya alatt) Mert az én papámnak példának okáért volt egy
ilyen sajátságos fixa ideája, … hogy tudnillik az ember apja akkor jár el
helyesen…
HANNA (érdeklődéssel) Na.
PANNA … ha tüzes vassal
riogatja a gyerekeit. … Úgyhogy minden este fogta magát, bejött hozzánk a
gyerekszobába…
HANNA Anemjóját!
PANNA (lelassulva, akadozva) … fölkapcsolta a kisvillanyt, … lekapcsolta
a nagyot, … sorbaültetett minket az ágy szélén, … az agyonmosott, micimackós
egyenpizsamánkban… aztán…
Szünet
PANNA Állítólag szeretetből,
meg minden, de hát ki hiszi ezt el. …Szegény húgom, … egy pici, vézna,
idegbeteg kismadár, … egyébként még él szegénykém!, … szóval neki jó sokáig meg
is maradt a nyoma. … (kifakad) Na.
Hát az ilyesmikről már csak meg lehet
az embernek a véleménye, nem?!
ANNA De még mennyire!
HANNA Sőt!
PANNA Sőt? Hogy te milyen empátikus vagy, mucikám!
HANNA (tettetett naívan, játék) Gondolod?
ANNA (lát valamit, aggodalmaskodva) Nana! Nana! Ha jól látom, már megint
valami komplikáció! Atyavilág! Jól nézünk ki! Huha! De még milyen jól!
MARA (műanyagpoharat merít a „fürdővízbe”, -- takarásban lévő vizestál,
ilyesmi -- belekortyol, kiöblíti a száját, kiköpi, majd merev testtartásban,
infantilis, tébolyodott hangon, önkívületig fokozódó katatóniával) Eme közkézen forgó hazugságok…
Mintha bármikor készen
álltak volna önként…
És ha szorul a hurok…
És kénytelenek…
Itt-ott…
Csak azért…
Botjával jelt ad a
zenekarnak, tus.
Merít, kortyol, öblöget, köp.
ANNA Szegény kislány,
beleőrült.
MARA Ne hagyjátok becsapni
magatokat…
Amikor elfojtják…
És azt hajtogatják…
Hogy most már nem oly
szembeszökő…
Mert kimeszelték…
És venni tudtok valamit…
Amit…
Lábdobogás, fütty.
Merít, kortyol, öblöget, köp.
PANNA Hát, nem
mondhatnám, hogy mindez valami épületes!
MARA És már azt képzelitek…
Hogy ott áll a küszöbön…
Miközben messzebb kerültünk…
Mint bármikor…
Íme…
Maximilien közbekiált.
Merít, kortyol, öblöget, köp.
HANNA Add föl Mara!
PANNA Na tessék. A kis
loyalista! Figyelitek?
MARA Ne higgyetek nekik…
Mert mindez csak az ő
fifikájuk…
Megrökönyödés a hallgatóság
soraiban, csönd.
Merít, kortyol, öblöget, köp.
PANNA Mara, elmondhatjuk
még vigaszodra…
MARA Ne higgyetek nekik…
Mikor barátian…
És azt mondják szóra sem
érdemesek…
És nincs ok többé…
Mert akkor vannak a helyzet
magaslatán…
A közönség felé fordul,
izgatott zajongás, nyelvcsettintések, éljen.
Merít, kortyol, öblöget, köp.
HANNA Ó, szegény Mara, mi
hiszünk tebenned, ki egyre írsz!
MARA Vigyázzatok…
Mert amint úgy akarják…
Dobpergés, a koszorút Mara
fejére helyezik.
Merít, kortyol, öblöget, köp.
PANNA Megkoronázunk most
Mara, e lombbal!
MARA Hallgassátok csak…
Nézzétek csak…
Ahogy…
Vigyázat…
Már jönnek…
Ó, igen…
Hallom őket…
Már látom őket…
A zene felerősödik, szavait
hangorkán nyeli el, visszaroskad a kádba.
Merít, kortyol, öblöget, köp.
HANNA Szerencsétlen
kisbogár!
ANNA (sajnálkozva vállat von) Ez van. Úgy látszik…
PANNA Hát, igen. … Végülis,
mit lehet tenni. … Ide juttatták őt ezek a különféle szörnyűséges miazistenek…
HANNA (tudálékosan) A letűnt korok súlyos öröksége, satöbbi …
PANNA … a nemek harca
például, … meg a generációk közti egyenlőtlen tulajdonviszonyok…
HANNA (próbál valami ideillőt mondani) A politikacsinálás tudománya,
ésatöbbi… Hm? Vagy nem?
PANNA Hát, szegről-végről
tulajdonképp…
ANNA (rajongó, nosztalgikus, ábrándos hangon) Fura dolog. Emlékeztek? …
A minap még ártatlan kis rózsaszálként hajladozott a réten,
PANNA (ugyanúgy) … kisegeret hajkurászott az óvodaudvaron, …
HANNA (ugyanúgy) ... agyoncsapta őket, sutty, lenyakazta, elásta, kész, …
PANNA … külön a testet, …
HANNA … külön a fejét, …
PANNA … aztán ment szépen a
többiekkel kezet mosni,
HANNA …megebédelt, …
PANNA … ebéd után aludt egy
jót…
HANNA Mára pedig…
PANNA Natessék!
HANNA Nem csoda, hogy
verseket ír!
PANNA Hát, bizony. Ha már
nincs a világon egyetlen ember, aki akceptálná szegénykémnek a lelkivilágát…
HANNA (álmodozva) Például egy … (áhítattal,
de félve ejti ki, közben odasandít Annára) fiatalember…
ANNA (rosszallóan) Na de lányok!
PANNA (felbátorodva) Egy szimpatikus iskolatárs, …
HANNA … akivel jól el lehet
beszélgetni, …
PANNA … kocsijuk is van, …
HANNA … meg az érdeklődési
körük is hasonló…
Mindketten Annára néznek.
ANNA (durcásan) Most mért engem néztek? Döntsétek el ti! … Szerintem
hibát követtek el, de mindegy. ... (megpróbálja
meggyőzni őket, indulatosan)
Gondoljátok meg! Nem volt
elég kellemetlen tapasztalata? Még ki sem heverte szegénykém az első komoly
megrázkódtatást és máris? ... Hát csurom víz a haja, tessék! Még megtürülközni
nem volt ideje, nemhogy…! És ti már rögtön? Zsupsz? Löknétek vissza szegényt? Egy háztartásba egy másik ilyennel? Egy
ilyen (keresi a szavakat, undorodva) megalomán,
nikotinista, perverz, … frankofób… Merthogy ezek alapjában mind egyformák, ugye
nincs illúziótok?! … Mégha nő lenne, nem mondom, ... vagy egy szép könyv, vagy
egy ilyen házi kedvenc, vagy egy híres múlt századi gondolkodó, Jézus Krisztus
például, vagy Lavoisier… de így! ... Szegény kislány mégse csak egy kísérleti
nyúl, … hogy mindenféle mészárosok bütyköljenek rajta! Persze ha ti elsősorban
szórakozni szeretnétek, bedobni a vízbe, aztán szenvtelenül végignézni, ahogy
elmerül, … az más. Mikor szegény kisbogár még (az előbbi zagyvaságra utalva) beszélni se tud, nemhogy úszni…!
PANNA Félreérted.
HANNA Egyszerűen csak arra
gondoltunk…
PANNA Hátha például…
HANNA Sose lehet tudni…
ANNA (ellentmondást nem tűrő hangon) Már hogy ne lehetne. Az ilyesmit
mindig pontosan tudni lehet. Hm? Fogadunk?
Közben Marával szemben kiemelkedik a kádból a Férj, lazán, kényelmesen
elhelyezkedik. Fekete, kötött garbó, gyenge szakáll. Otthonos mozdulattal
átveti a karját a kád peremén.
FÉRJ (Marához) Te itt laksz?
ANNA (hidegen) Hát tessék. (kelletlenül,
meggyőződés nélkül) Másodszor áll íme --
HANNA ( öntudatlan révületben) Azért jöttem, hogy --
PANNA (ugyanúgy) Amelyben ismételten kérem --
HANNA Boldogtalan vagyok
--
MARA ( a Férjhez) Hogy érted?
FÉRJ (Marához, kicsit fura, sipító hangon) Hát hogy …
HANNA ( őszinte elragadtatással) Hú, de dögös!
PANNA Ez aztán az antree!
Figyeled?
FÉRJ (Marához) ... (mutatja, hogy
a kádban) itt?
MARA Ja, igen. Miért?
FÉRJ Semmi, csak úgy.
Némiképp szokatlan.
MARA Mért lenne szokatlan?
FÉRJ Hát hogy például ...
nincsen ágy.
MARA Ja, az tényleg nincs.
De egyébként ... meg lehet oldani. (mintha
betanult szöveget mondana fel) Ablak sincs, az például egy hallatlan előny.
Akárhogy is ugrándoznék, nem tudok kiesni. És ha mégis beüt a baj, akkor
sincsen semmi. Könnyen-gyorsan ki lehet majd mosni a sebet.
FÉRJ Ja?
MARA (közel hajol, bizalmasan) Van viszont egy lefolyó.
FÉRJ Igen?
MARA Egy nagy, fekete lyuk.
Nem érzed?
FÉRJ (a fenekével kitapintja) Ohó!
MARA Általában bedugom.
FÉRJ Igen?
MARA Tudod hogy van! Az ördög
nem alszik!
FÉRJ Hm. ...
Hosszan nézik egymást.
FÉRJ Rögtön kiszúrtalak. Te
is?
MARA Nem, én csak később.
FÉRJ Pedig azt hittem.
Annyira néztél.
MARA Nem téged néztelek.
FÉRJ Hát?
MARA A hóhért.
FÉRJ Ja!
MARA Jól csinálta!
FÉRJ Jól.
MARA Nem gondoltam, hogy
ilyen ... jól fogja csinálni.
FÉRJ Hát…
MARA A múltkori nem csinálta
ennyire jól!
FÉRJ ... Gyakran szoktál
ilyesmikre járni?
MARA Hát ha belefér a
szabadidőmbe, akkor általában mindig elmegyek. Tegnap is voltam, tegnapelőtt
is... Emlékszel, amikor kacsintott a fej?
FÉRJ Kacsintott?
MARA Hát persze hogy
kacsintott, észre se vetted? Még a nyelvét is kiöltögette, aztán meg ...
kiköpött. ... Jópofa volt! Te valahol hátul álltál?
… Állítólag volt, amelyik
vicceket mesélt! ... De ezt azért nem hiszem.
FÉRJ Hát ezt azért én sem.
MARA Azért az már, ...
szóval az…
FÉRJ Hát, igen.
Szünet
HANNA (őszinte hévvel) Hajaj! De klassz is a szerelem!
PANNA (őszinte pátosszal) …egy förtelmes, de mégis szép és élhető
világban!
ANNA (cinikus iróniával) Milyen kár, hogy végül aztán…
FÉRJ (éles váltás, kemény, pattogó, szenvtelen hangon) Gyereket? Akarsz?
MARA (megszeppenve) Hm…
FÉRJ Három? Négy? ... Kocsi?
MARA Hát…
FÉRJ Piros? Fehér? Kék? ...
Citroen? Picasso? … David? … Pasaréti tér környéke? Istenhegyi út? ... Csempe?
MARA Legyen mondjuk ...
FÉRJ Zuhanykabin? Oppárdon.
Sarokkád vagy hagyományos?
MARA Mit akarsz tőlem?
FÉRJ Levelet hoztam.
MARA És mért akarsz megölni?
FÉRJ Mert elviselhetetlen
vagy.
Szünet
PANNA Hoppá!
ANNA (gúnyosan) Na? Egyszeriben hogy felgyorsultak az események, mi?
PANNA (hüledezve) Nadehát? … Mi a csuda! … Az előbb még kéz a kézben, …
HANNA …ásó-kapa,
entyem-pentyem, …
ANNA (gúnyosan)… holló a hollónak…
PANNA Dehiszen…?
ANNA Na? Nem hittetek nekem!
Pedig hát, … így megy ez. Felébredünk a boldog ölelésből, és nini, már a
szívünkben a kés. Ez van. Tinektek magyarázzam? Mucikáim!
PANNA (öntudatosan) Márpedig ez hülyeség. Nem tudom, ki találta ki ezt a
marhaságot, de már megbocsássatok, ez egy nagy humbug. Az élet szép, és ezt
szerintem ők is pontosan tudják. Most egy kicsit beszívtak, vagy valami ilyen.
... Mindegy. Majd kialusszák.
ANNA (hirtelen komolyan, keményen, gúnyosan, Pannához) Szép az élet, mi?
… Setét Lajos! Te talán megúsztad?
PANNA (értetlenkedő felháborodással) Kiről beszélsz?
ANNA (kíméletlen, súlyos, fájdalmas hangon) Hát ki ugrott ki máig zűrös
körülmények közt a nászi ágyból, te vagy én? … Bezzeg mikor úgy kellett a
kisbaltáról lemosni az agyadat, akkor azért nem járt ennyit a pofád! Akkor
bezzeg hallgattál, mint menyasszony a temetőben, jól emlékszem, anyukám? Akkor
aztán nem szajkóztad, hogy így meg úgy! Hogy az uralkodók jóságos atyák,
boldogan élünk védszárnyuk alatt, meg a többi! De nem ám!
HANNA (értetlenül) Mit beszél ez?
ANNA (magából kikelve) Mit beszélek? Hát megmondom én mit beszélek, még
a rendőrök is kijöttek, úgy ám! Kijöttek, szétnéztek, szemrevételezték a
tetemet, aztán rögtön el is mentek, mert nem akartak beleszólni. A vőlegény meg
ott virított egy szál sanda kisgatyában, … de u-úgy!, …hogy közbe nyakig tiszta
vér volt a keze! Meg a lába! Meg a másik lába…, meg a slusszkulcsa… meg a
mobiltelefonja… meg a vadászengedélye, meg a… !
HANNA Mi lenne, ha ezt most…
PANNA (gőgösen, elzárkózva) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én például
hallgatni szeretném. Ha téged ez nem érdekel, akkor szerintem…
ANNA (sértődötten) Igen? Hát jó. Tessék, csak tessék! Ha gondoljátok,
már itt se vagyok.
ANNA duzzogva félrehúzódik.
A Férj, monológja kezdetekor egyetlen laza
szökelléssel kipattan Mara mellől, és a nézőtér felé fordulva kiül a kád
szélére. Apa még mindig rezzenéstelen tekintettel áll a helyén. Közben Mara,
mint aki karót nyelt, merev háttal, bénult nyugalomban, kifejezéstelen arccal
ül a kádban.
FÉRJ (kérdő tekintettel „kinéz”, mintha azt kérdezné, kezdheti-e végre) Hm?
(nyugodt, melankólikus, a hangjában
halvány diadal) Kedves Mara!
Személyesen akartam
elmondani,
de ma reggel már megint,
mint az őrült, elrohantál,
még ernyőt se vittél,
pedig mondtam, hogy vigyél,
telefonon meg valahogy
hülyén jönne ki.
Elsőre majd biztos nagyon
elcsodálkozol,
de szerintem ha alaposabban
belegondolsz,
magad is belátod,
hogy nem tehettem mást.
Ha most visszagondolok,
tulajdonképp már a kezdet
kezdetétől volt bennem valami halovány balsejtelem,
de akkor még úgy éreztem,
egy nyelvet beszélünk,
és a köztünk lévő
nézeteltérések
áthidalhatók.
Az első csók a bányatónál, a
saint tropezi nyaralás,
később Versailles,
Disneyland, ... a Tuileriák,
ezek mind-mind szép emlékek,
hidd el,
de az ember egy idő után
mégsem élhet kizárólag az emlékeiből.
Eltávolodtunk egymástól, és
ebben te magad is hibás vagy, Mara.
Hogy valójában mikor is kezdődött,
hétfőn, vagy kedden,
azt tulajdonképp nehéz lenne
így percre pontosan megmondani.
Ezek a korai felbuzdulásaid
a magzati jogokkal,
aztán később ezek a bioizék,
meg a nőmozgalmi dolgaid,
aztán ezek a mindenféle
nyugatbarát fixa ideáid,
hogy szeretetteljes
bánásmódot az elkóborolt háztartási robotoknak, meg a többi,
ezek engem tulajdonképp nem
nagyon zavartak,
még örültem is, hogy
valamivel elfoglalod magadat,
nem csak mindig a szex,
meg az irodalom…
De egy idő után aztán
mégiscsak történt valami,
kezdve ezzel a furcsa,
állandó remegéssel,
valahogy folyton folyvást
vibrált körülötted a levegő,
semmi se volt már jó neked,
Mara,
egyszer a
mobilszolgáltatódat akartad lecserélni,
máskor meg a
csomagküldőszolgálat ellen rendeztél kirohanást,
végül még a kisrádió
zsinórját is ki akartad tépni a falból,
pedig arra aztán már végképp
semmi de semmi okod se volt.
Aztán jött az a sajnálatos
pszichotikus epizód,
amikor fogtad magadat,
és laptopostul mindenestül
be akartál hurcolkodni a kádba,
hogy majd fürdés közben
kidolgozod
a téziseidet,
miszerint az apósod egy
közveszélyes áruló,
egy újgazdag majom,
aki egy követ fúj az
angolnákkal,
és trezorpincéi mélyén
kémközpontot vezet ellenünk…
Na ezzel aztán vége,
kész-passz, betelt a pohár!
Akkor én már nem tehettem
mást, úgy éljek, hogy meg kellett, hogy öljelek, Mara!
De egy percig se gondold,
hogy mindez olyan könnyű volt nekem.
Hányszor, de hányszor
torpantam meg hideglelős ájulatban a küszöböd előtt,
míg végül kénytelen voltam
erőt venni magamon,
besurranni hozzád,
és végighallgatni a
jajveszékelésedet.
Feladatom volt, és én
elvégeztem a feladatot.
Most már, azt hiszem,
többé-kevésbé rendben vagyunk.
Nem kell aggódnod,
a kádat jó alaposan kimostam
utánad,
Flóraszepttel,
ahogy Te szoktad mindig.
A gyereknek majd azt mondom,
hogy elutaztál,
tudod milyen kis
szentimentális.
Apádék előtt meg majd
valahogy
kidumálom a dolgot.
Bízhatsz bennem, te mondtad
mindig, hogy az ilyesmiben jó vagyok.
Zárom soraim,
remélem bőrig áztál,
vacsira ne várj,
szerető férjed és hűséges
ANNA (forrongó indulattal) Gyilkosod…
HANNA (előcitálja Pannának) Tehát tűrtétek…
PANNA (bénultan) Tehát tűrtétek, … sorsára hagytátok
tunyaságból…
ANNA S éppily tétlenül…
PANNA S most éppily
tétlenül nézitek, ahogy…
Apa és a Férj cinkos pillantással összenéznek, a Férj leugrik a kád
széléről, és mintha csak az alkalmas pillanatra vártak volna, villámgyorsan
kislisszolnak a színről.
PANNA (észhez térve) Hop-hop! Álljunk csak meg egy pillanatra!
ANNA (kárörvendő józansággal) Na? Na?
PANNA Azért ez így nem
igazság!
ANNA Tényleg?
PANNA Erről azért nem volt szó!
HANNA (kincstári bölcsességgel) Hát, mit ne mondjak, ennek a kis nőnek
azért elég szépen kijutott!
PANNA Szóval ez a pasi csak
úgy fogta magát és…
HANNA (félvállról) Talán ... nem egész ilyen feleségre vágyott.
PANNA (visszafogott dühvel) ... Csak azért, mert éppenséggel nem
passzoltak az elképzeléseik?
ANNA Na. Hát ezt mondom! Hát
nem ezt mondom?
HANNA (Pannának) Hát azért ezt énszerintem nem így kell felfogni.
PANNA (egyre nagyobb meggyőződéssel) Nem? Hát
akkor hogy? Szerintetek még hogy lehet azt felfogni, hogy valaki csak úgy
egyszerűen belefojtja a Balatonba a feleségét?
ANNA Miket beszélsz?
Atyavilág. Te már megint félrenéztél valamit, szívecském. Nem a Balatonba, és
nem belefojtotta, hanem…
PANNA Az itt most nem
számít. (meggyőződéssel) Egyedül az számít,
hogy méltatlanul bánt vele. Hogy képtelen volt tolerálni, hogy neki is megvan a
maga élete.
HANNA Hm. Azért ezt szépen
mondtad. (Annához) Azért ezt most
szépen mondta, nem? Picit olyan faramuci a gondolkodása, de azért…
PANNA (Hannához) Faramuci? Na, ne mondd. És ezt épp te mondod nekem?
Bámulatos! ... (gúnyosan, sokat
sejtetően) Ha jól tudom, éppenséggel nálatok is valami hasonló kis baleset
történt.
HANNA ... (feleszmél, hangot vált, hidegen) Tévedsz.
ANNA (gúnyosan) Baleset! Megcsúszott a szappanon és kész, mi?
HANNA (ellentmondást nem tűrő hangon) Na idefigyelj. Ami nálunk történt,
azt még távolról sem lehet egy napon említeni az ilyenekkel!
ANNA Azért ha már így
alakult, beavathatnál minket, hm? ... Hogy is volt csak, mucikám?
HANNA (indulatosan) Sehogy se volt. Értitek? Sehogy! … Megfogta a nyakamat,
... így, ... finoman, érzéssel, szeretettel, ... és egy picit erősebben
szorította a kelleténél.
PANNA Na tessék.
BARNA Mit na tessék, hülye
tyúkok! Ha tudni akarjátok, szerelemféltésből tette!
PANNA (gúnyosan) Szerelemféltésből! Há-há! Ez aztán a melodráma! Meg a
társadalmi mondanivaló!
HANNA (kifakad, crescendo) De én aztán nem is ültem naphosszat a monitor
előtt! Mostam, főztem, … tapétáztam ... pemszli után szaladgáltam, … furulyára
furikáztam a gyerekeimet --. És nem érdekelt a más baja, de nem ám! Engem csak
és kizárólag az uram baja érdekelt! ... (elcsendesülve,
öntudatosan) Politizálni meg aztán pláne nem politizáltam.
PANNA (komolykodva) Azt nem is szabad.
ANNA (irónikusan) Nem, nem. Politizálni és fingani tilos.
HANNA (komolyan) Úgy is van.
PANNA (elgondolkozva) … Tudod mi a legfurább? ... Hogy első blikkre te
egy olyan igazi kis tűzről pattant amazonnak tűntél.
HANNA (keményen) Az is vagyok. Harcolni kell a jogainkért, ... (tárgyilagosan) de azért a férjemet is
meg lehet érteni.
PANNA Aha. És még én vagyok
a faramuci. Hát, tudod azért ez…
ANNA (határozottan) Na. Akkor itt talán le is zárhatnánk ezt a témát.
Annál is inkább, mert…
HANNA (nem tud leállni, szomorú, üres pátosszal) A gyerekeink talán már
egy…
ANNA Van még valami?
HANNA (csakazért is elmondja) A gyerekeink talán már egy szebb világban
nőnek fel.
ANNA Rendben van. Hát akkor
talán… Nézzétek csak, ki van itt!
Az emelvényen feltűnik a Gyerek. Farmer, póló. Tesz
vesz a kád körül, mintha keresne valamit. Mara feje lassan hátrahanyatlik, a
két karja ernyedten lóg ki a kádból.
GYEREK Nabasszameg!
PANNA (Annához) Hát ez? … Nemmondod! … Uramisten! Milyen öregek vagyunk!
MARA (halálra váltan) Kisfiam, azt hiszem…
GYEREK Az Oxy-t nem láttad,
anya? Bemehetek? Bocs, nem nézek oda.
MARA Kisfiam, azt hiszem,
... megtennéd, hogy…?
GYEREK Ide tettem a
mosógépre, világosan emlékszem. De te
persze már megint valahová elpakolásztad.
MARA Kisfiam, ... azt hiszem
szíven szúrtam magamat, segítenél…?
GYEREK (a saját arcát vizsgálja egy képzeletbeli tükörben) Most nézd meg,
mik ezek! Merő egy ragya a képem! Fogadjunk, anya, hogy direkt csinálod!
MARA Elállítani a vérzést,
vagy valami…
GYEREK Bunyó is lesz, tudod
nagyon jól. Most hogy a francba állítsak be így?!
MARA Kisfiam, segíts!
GYEREK Hogy mondod? ... Á,
úgyse ismered őket. Buzot, Pétion, Louvet, Brissot, … ja meg a Döme az á-ból.
Tudod, a szokásos kanbuli. Beszívunk, aztán hajrá. Végcél a bomlás és
törvénytelenség. Hm? Vicc volt, oké? Na, egye meg a fene azt az ótvartos Oxy-t.
Befújom magam és már itt se vagyok. … Hohó, a hajam! Szerinted? Jó így? … Vagy
bezselézzem?
HANNA (ellenségesen) Nézd, hogy mosolyog
PANNA (ugyanúgy) Hogy ragyognak a fogai
HANNA Hogy veti félre
hajsörényét
MARA Könyörgöm, hívd a
mentőket, talán még…
GYEREK Á, nem is figyelsz.
MARA A telefon a
neszeszeremben…
GYEREK Na csá, én mentem,
majd hívlak, oké? Puszit nem adok, nem baj?
MARA Fiam!
GYEREK (közelebb lép) Pfuj, anya. Most nézem csak! Te jó ég! Mi ez már
megint? A múltkori se volt semmi azzal a hennás trutyival, de ez azért már
mégis… Egy hétig sikáltuk a sarat a kádról. Mégis mit remélsz az ilyenektől,
mondd? Még a szaga is… Nem mondhatnám, hogy túlságosan… Na, mindegy, te tudod.
Hát akkor én…
Gyerek elindul hátrafelé.
MARA (tragikus pátosszal) Írd, amit diktálok!
Marát közben lassan, fokozatosan elnyeli a kád.
GYEREK Bezárjalak?
MARA Sürgős a kiáltványom!
GYEREK Vagy ne?
Gyerek eltűnik hátul.
MARA Hol vannak a régi
kézirataim? Potocky kalandjai? És a lengyel levelek?
És tanulmányom a
rabszolgaság láncairól?
HANNA (lemondóan, kiábrándultan) Összelopkodott gondolatok…
PANNA Szóvirágok és
szóáradatok…
Mara eltűnik a kádban.
Hatalmas, éktelen ajtócsapódás.
PANNA (hangosan, kiábrándultan) Baing!
Szünet
HANNA (gyerekes dühvel) Úgy kell neki!
ANNA Kinek?
HANNA Hát ennek a ragyásnak,
hogy nem lett meg az Oxy-ja!
ANNA (irónikusan) Hm-hm. … A lényeglátás képessége ritka adomány.
PANNA (mérgesen Annának) … Mégis mit mondjunk, mi? Hogy döglött volna
meg?
ANNA (őszinte értetlenkedéssel) De miért, mucikáim? Mikor ő aztán igazán
olyan kis rokonszenves, életrevaló! … Most mi van? Komolyan mondom, nem értelek
titeket! … Hát nem ti akartatok mindenáron gyereket?
PANNA (morcosan) Na jó, de azért az nem ugyanaz!
ANNA Nem?
PANNA De nem ám! (elmerengve) Egy gyerek az tudniillik, …feltéve, ha fiú…
HANNA (kiábrándultan) Egy nyughatatlan, kibírhatatlan, patronseggű
zabagép. Maradjunk ennyiben.
ANNA (őszinte lelkesedéssel) A fenét! … Az én fiam az például egy valóságos angyal.
HANNA (sokat sejtető gúnnyal) Csak nem?
PANNA (sokat sejtetően) Nem mondod?
ANNA (öntudatosan) Debizony. Intelligens, … fizikális, … megyeszintű
miafrász… (magát győzködi) Egyébként
is. Megfogadta, hogy ezentúl vigyáz a kezére. … Ami történt megtörtént, nem dől
össze a világ. Rosszkor voltam rossz helyen, ennyi. … Pechemre épp a … keze
ügyében voltam, mikor neki az a csúnya kis idegrohama támadt. Naésaztán. Neki
talán sose lehet idegrohama? Mikor annyi baj van a világban? Kitombolta magát,
megnyugodott, kész. Az már az én teljességgel privát patológiám, hogy az
istennek nem bírtam egy másodpercet várni. Hogy nekem is pont akkor kellett
bevágtáznom a szobájába, hogy kikotorjam az ágy alól a büdös zoknikat. Hát ki
az ördög tehet róla, hogy az a ronda vasdurung épp a kezében volt? Dobta volna
el? Attól ő még jó fiú! Valóságos műszaki zseni! Kéthetente kijár hozzám, …
virágot hoz, örökmécsest, …otthon segít, bevásárol, mi kell még? … A nagyanyját
azt például még egyszer se ütötte meg!
PANNA (gúnyos hangon) Tényleg?
HANNA (őszinte igyekvéssel) Jó, jó, de ebből azért mégse lehet túlságosan
messzemenő következtetéseket levonni…!
ANNA (nem érti) Mire gondolsz?
HANNA (a halandzsa erejével és lendületével) Hát
amiket te szoktál, hogy így kéne, meg úgy kéne… Tudod! Hogy nem stimmel a
világrend, meg minden, hogy le a milliomosokkal, meg hogy szabadság, szerelem,
testiség, meg franciakulcs, … meg franciadrazsé, … meg babakötvény,
ingyenpelus, családi adózás, … meg hogy parcellázzuk szét a földeket, … amiket
mindig mondasz, … te is, meg azok a szadisták vagy kik, … meg az a Jean-Paul, …
vagy Jean-Pierre, vagy ki az isten, akit folyton emlegetsz.
ANNA (döbbenten ül, nem érti, csak rávágja) Ja!
PANNA (hökkenésnyi szünet után) Huha! … Nehogy itt most leálljatok nekem
kommunistázni! Egyébként is…
Ebben a pillanatban a darab elejéről ismerős varázsütésszerű hangra az
emelvényen kialszik a reflektorfény. Halványan derengő színpadi fény. Riadt
csönd.
ANNA Mi volt ez?
PANNA … Talán a …
biztosíték.
ANNA Nem hinném. … Hosszú,
bodros haja volt.
PANNA Hát akkor…
ANNA (melodramatikus hanghordozással) A vállán türülköző …
HANNA Akkor talán…
ANNA (tragikus hanghordozással) … A szatyrában egy pár elázott, vérvörös
mamuszt cipelt…
HANNA (szomorúan, szeretettel) Ezek
szerint…
PANNA Nem lehet más.
HANNA Szegény Mara!
ANNA … Megérkezett.
A gyász pillanata. Hallgatnak.
HANNA (bátortalan, de huncut hangon) Akkor viszont…
PANNA (felocsúdva) Akkor viszont?
HANNA (nekibátorodva) Akkor viszont, … nem azért mondom, de: … szabad a
pálya!
PANNA Hogy érted?
HANNA (fejével a háta mögé, a kád felé biccent) Hát…
PANNA (megérti, felderül az arca) Hohó! Nem is rossz! … Egy jó kis forró
fürcsi, mi? (Anna felé) Hm? Mit
szólsz?
ANNA Hát, … tulajdonképp, …
ha már itt vagyunk…
HANNA Hát akkor? Mire
várunk?
Kikászálódnak a paplanok közül és óvatosan, mintha tartaniuk kéne
valamiféle lelepleződéstől, odaosonnak az emelvényhez. Nagy üggyel-bajjal felkapaszkodnak rá,
odaszaladnak az üres kádhoz, körülveszik, nézegetik, aztán úgy, ahogy vannak,
egymás után ruhástól beugrálnak és megpróbálnak elhelyezkedni. Felszabadultak,
izgatottak és féktelenek, mint a rajcsúrozó gyerekek.
PANNA Beférünk?
HANNA Szerintem!
ANNA Már hogy ne férnénk!
HANNA Menj már arrébb!
ANNA (anyáskodva) Vigyázzatok! Nem meleg? … Ne engedjünk hozzá egy kis
langyosat?
PANNA Á-á! Pont jó!
ANNA Csak lassan, lassan,
nehogy még a végén …
PANNA … szívszédülést
kapjunk, igaz, anyukám?!
HANNA (helyezkedik) Oppárdon! Ez itt most kinek a lába?
ANNA (elengedi magát) Hú, de finom!
HANNA (szeretettel) Jólesik, mi? (álmodozva)
Egyszer régen a férjemmel Hajdúszoboszlón…
PANNA Apáékkal, Kenesén…
ANNA A fiammal, … mi
ketten!, … a Palán…
HANNA De szép is volt!
ANNA Ne fröcskölj már!
PANNA De régóta vágytam
erre, a rohadt életbe!
ANNA Az a szar a halálban … (jóleső megkönnyebbüléssel, mint aki épp
belepisil a fürdővízbe) hmmm …
HANNA (kedvesen) Na, mi?
ANNA … hogy kurvára fel tud
fázni az ember.
Hallgatnak, ejtőznek, elvannak, csönd.
HANNA És most?
ANNA Most semmi.
HANNA De mégis, … úgy értem,
hogy…
ANNA Mit szeretnél, mi
legyen?
HANNA Én semmit, csak úgy…
PANNA (improvizál a kedvéért) Csak úgy? …Napóleon kiszabadul,
végiggrasszál a Lipótmezőn, hm?
ANNA (belemegy a játékba) Végigmasírozik a Hűvösvölgyi úton …
PANNA (egyre lelkesebben, mint a fantáziáló gyerekek, crescendo) …sereget
gyűjt, előnyomul …
ANNA … dúlva és dalolva …
PANNA …vízen át …
ANNA … havon át …
PANNA… sivatagon át…
ANNA … bevéve már az áruló
város…(hangot vált) Ti is érzitek?
HANNA Mit?
ANNA A dugót.
PANNA Hoppá, a dugó!
HANNA Nincs bedugva?
PANNA Afenébe!
HANNA (inkább izgatottan, mint rémülten) Jézusom, most mi lesz?
ANNA (vidáman és vakmerően) Na hát akkor … kapaszkodjunk!
Mintha megnyílt volna alattuk a föld/a kád, egymás után elkezdenek
csúszni lefelé. Visonganak, élvezik, mint a gyerekek a vízicsúzdát.
HANNA Júúúj, … azanyját! Hát
ez, … hát ez … isteni!
ANNA Vigyázat! Jövök!
…Pálya! Hu-ú!
HANNA Na most aztán…
PANNA (boldogan) Jézus atyám! … Hohó! … De hiszen én egyszer már …
éreztem ilyet!
Szédületes robajjal eltűnnek a kádból. Hirtelen csönd.
HANNA (odalentről, vidáman) Hoppáré!
PANNA A franc!
A mélyből felhallatszó megilletődött hangok. Mindhárman kiabálva
beszélnek.
ANNA Halihó! … Van itt
valaki?
PANNA Na te
jó ég, ezt nézzétek!
HANNA (őszinte ámulattal) Hát ez óriási! … Meleg, puha, narancssárga…!
… És hogy ragyog!
PANNA Miről beszélsz?
ANNA Hú, ezt a bűzt!
PANNA Atyavilág! Mi lehet
ez? Hosszú, sötét folyosó, … és a végén…
ANNA És a végén?
HANNA (viccelődve) Melyik
végén?
ANNA Hát szerintem…Úgy
tudom, hogy… (tudálékosan) Legalábbis azt olvastam…
HANNA (felszabadultan, mámorosan) Nem tök mindegy? Az a lényeg, hogy…
PANNA (nem hallotta, visszakérdez) Mi a lényeg?
HANNA (hangosabban) Hát csak az, hogy…
ANNA (mindkettőjüket túlkiabálva) … Hahó, Mara! … Megjöttünk! … Merre bújkálsz?
Elsötétül a szín.