A MERÉNYLET
színpadi játék
egy felvonásban
Szereplők:
LÁNY
ANYA
APA
FÉRJ
SZERETŐ
GYEREK
NYOMOZÓ
Nem naturalista, de egyértelmű színpadkép: busz elleni robbantásos
merénylet utáni romok.
A színpadot teljesen beborítják a karosszériaroncsok, kerekek,
ülésdarabok, épületromok, szétszóródott tárgyak, leszakadt végtagok, stb.
A szereplők végig a színpadon vannak, jelenésük alatt a romok küzül
bukkannak elő, jelenésük végén a romok mögött tűnnek el. Guggolnak, térdelnek,
ülnek, helyezkednek, de egyszer sem állnak fel. Egyedül a NYOMOZÓ ül egy kis
tábori széken, és ő az egyetlen, aki a végén feláll és kimegy.
Egyes jelenetek alatt az egész színpadot normál fény világítja meg, más
jelenetek alatt csak a dialógus szereplőire vetül színes, koncentrált fény.
A jelenetek közt az egyedüli, visszatérő hanghatás az a jellegzetes,
mindannyiunk számára ismerős sípoló hang („pí-pí-pí-pí-pí”), ami az új
Volvo-buszokon az ajtók záródását jelzi.
A romok alatt jól látható helyen egy hatalmas, véres bundájú, plüss nyúl.
A függöny leszakadva lóg.
1.
Normál fény. LÁNY, ANYA.
LÁNY Hú, anya, képzeld mi
történt! Az történt, hogy… Irtó jó! Nem fogod elhinni! Figyelsz? Hm? De tényleg
figyelsz? Hagyd már azt a pakolászást, csak egy perc! Tetszeni fog, esküszöm!
Na? Jöhet? Titti-tiriri-titti-tiriri, híreket mondok. Kedves nézőink. Ma
délután, helyi idő szerint… akárvalahánykor robbantásos merénylet történt
Budapest belvárosában. A feltehetőleg magyar származású merénylőjelölt a hetes
számú gyorsforgalmi járat Felszabadulás… bölölö… Ferenciek terei megállójában a
gyanutlanul várakozó utasok közé vegyülve felszállt egy zsúfolásig megtelt
autóbuszra, majd indulás után néhány másodperccel hopp, működésbe hozta a testére
erősített… miafenét. A roppant erejű detonáció következtében a busz több méter
magasan a levegőbe repült, a környező épületek, köztük a Klotild-palota
híres-nevezetes ikertornyai megrongálódtak, az Erzsébet híd a Dunába dőlt, a
Duna megáradt, a környező utak járhatatlanná váltak, a halottak száma az
előzetes becslések szerint megközelíti a…
ANYA (megállás nélkül, idegesen pakol) Muszáj ezt most, nyuszikám?
Látod, mi van, nem? Öt óra, fél hat, se vacsora, se semmi, apád mindjárt
hazaér, mi meg… Most nézd meg ezt a kuplerájt! Hát lehet így élni? Legalább
magad után elpakolhatnál! Atyavilág! Mégis mik ezek a vackok itt? És ez? (felemel egy leszakadt végtagot) Csak
nem…? Múltkor is, hogy miket találtam a holmiid között! Rettenetes. Üvölteni
fog… és igaza lesz. Na, fogj egy rongyot, nyuszikám, ott van a mosdó alatt a
lavórban, nézd csak, legalább ezeket a tócsákat fel kéne innen valahogy, meg ez
a sok szennyes mindenütt, te jó ég, mik ezek? Fülek? Na mindegy, hagyjad, majd
én. Jobb is ha te itt most nem nyúlsz semmihez. Na. Menjél szépen kezet mosni,
aztán hegyezd ki a ceruzáidat, meg a tolltartódat, vagy mittudomén, aztán meg…
tudod mit? Aludj egy nagyot!
LÁNY Egész idáig aludtam, anya.
ANYA Akkor csak pihenj. Feküdj le
szépen, és pihentesd a szemedet. Ja, és csukd be magad után az ajtót.
LÁNY (duzzogva) Jól van, na. Nem tetszik, mi? Nem érdekel az egész,
igazam van?
ANYA Nyuszikám, könyörögve
kérlek! Te tényleg nem látod, mi van? Ennek a rohadt függönynek is pont most
kellett leszakadnia! Tudod milyen! Az is baj, ha a harisnyáim szanaszét vannak,
nem hogy ez!
LÁNY (előremutat, mintha a nézőtér felett látna valamit) Anya! Odanézz!
Látod, ki van ott?
ANYA (önkéntelenül odanéz) Ki?… Jézusom, ne ijesztgess már! A frászt
hozod rám. Nincs ott senki, nyuszikám, mit hülyéskedsz?
LÁNY De anya!… Hiszen az ott… Az
ott te vagy!
ANYA (hunyorog) Hol?
LÁNY Ott, abban a zsákban. Nem
látod? Most húzzák fel a cipzárt. … Levitte a bomba a fejed. … Nézd csak!
Milyen kicsike vagy így!
ANYA Igen? Hát ez nagyszerű.
Gratulálok kislányom. Akkor ezt talán most halasszuk holnapra, jó? Most én
inkább amondó vagyok…
LÁNY A-aa. Már késő. … Jön érted
a furgon. … Betesznek, elvisznek. Sajnálom, anya.
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
2.
Színes,
koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és az ANYÁ-ra.
NYOMOZÓ (a kezében notesz, kinyit egy összecsukható tábori széket, ráül) Elnézést,
megengedi?
ANYA Maga az? … Parancsoljon. Már vártam.
A kollégái azt mondták…
NYOMOZÓ Bocsásson meg. Tudja most az egész
város… Kész őrület. Másfél órába telt, amíg…
ANYA Gondolom. Miről lenne szó?
NYOMOZÓ Feltennék néhány kérdést, maga
pedig… Már ha nincs ellenére…
ANYA Rendben.
NYOMOZÓ Hát akkor, lássuk csak. … Mikor
találkozott először a vádlottal?
ANYA 1968 februárjában, a Tétényi úti
kórház második emeleti szülészeti osztályán találkoztam vele először.
Emlékszem, egy ici-picit meg voltam lepődve, … mikor kilenc hosszú hónap, plusz
egy végtelennek tűnő éjszaka után egyszercsak ott találtam a szülőágyon egy
három kiló hatvan dekás, jólfejlett nyulat.
NYOMOZÓ Azaz a későbbi vádlottat, ha-a...
jól értelmezem.
ANYA Tulajdonképp... így is lehet mondani.
NYOMOZÓ Már elnézést, de ha szabad
kérdeznem, ... eleve nyulat szerettek volna?
ANYA Hát, … én titokban inkább egy
kisfiúra vágytam, ... de a férjem az mindig is nyulat akart.
NYOMOZÓ Vajon miért?
ANYA Hát, ... hogy azok milyen kis
guszták, ... gyámoltalanok... lehet őket cirókázni, abajgatni, ... hajkurászni
ugyebár, ... kilőni...
NYOMOZÓ Kilőni?
ANYA Igen. Megpróbáltuk többször is
kilőni, ... de mindig elszaladt.
NYOMOZÓ Értem. És mondja, mégis, milyennek
ismerte meg a vádlottat?
ANYA Rendkívül ellenszenves személyiségnek
ismertem meg. Először is: mindent összerágott. A takarót, a tapétát, ... a
körmét, ... de ha például levittük a játszótérre, abból is csak baj volt. Amíg
a többi baba szép ügyesen hancúrozott, háborúzott, tacsi-pacsizott, ... addig ő
hopp, fogta magát, lecsüccsent a fűbe, és csak ült. Kérdezgettük is szegényt,
hogy nyuszi, talán beteg vagy? ... de ő még csak ... nem is válaszolt.
NYOMOZÓ És a későbbiek során?
ANYA Hát ahogy nőtt, nődögélt, ... a
helyzet egyre romlott. Sőt. Lassan egyre nyilvánvalóbbá vált, … hogy az
életünkre tör. Egyszer például azt csinálta, hogy felmászott a toronyba,
megkérdezte hány óra, és semmiféle fondorlattal nem tudtuk lecsalni.
NYOMOZÓ Nocsak. És végül?
ANYA Végül kénytelen voltam kérdőre vonni,
... megfenyegettem, hogy ágyba dugom,
... aztán sértődötten visszavonultam főzni.
NYOMOZÓ Az "állapotában", ... ha
fogalmazhatok így, ... mikortól következett be változás?
ANYA Elég korán. Először a szőre kezdett
hullani, aztán szépen, lassan elkezdtek így, ... hogy is mondjam, ...
visszahúzódni a fülei. A száját persze műteni kellett, ... dehát ... ez volt
akkor a legkevesebb.
NYOMOZÓ És a ... természete?
ANYA Hát a természete az sajnos ... olyan
maradt. Erre egyébként már felkészítettek a legelején. Kinézetre, asszonyom,
még helyrejöhet, mondták nekem, de igazából sohasem lesz ... teljes értékű ember.
NYOMOZÓ Hm. Netalántán voltak előjelei ...
a-a ... később történteknek is?
ANYA Feltétlenül. Tulajdonképp kezdettől
fogva rendkívül gyanusan viselkedett. Engem például ... mindenhová követett.
Éjjel-nappal szemmel tartott, lapított, sumákolt, ha megbüntettem elvonult és
fente a fogát. Naponta történtek vérfagyasztó esetek, ... hajcsomó a
lefolyóban, lábnyomok a szőnyegpadlón, ... sőt! Egyre inkább várható volt, hogy
előbb-utóbb sor kerül a legvégső leszámolásra. Hogy megelőzzük a katasztrófát,
megkíséreltük maximálisan elszigetelni a külvilágtól. Ha például ... karót
nyelt, ... nem próbáltuk kézzel-lábbal azon nyomban kiszedni, nem hívtuk a
rohammentőt, nem riasztottuk az önkénteseket, hanem szépen fülön csíptük,
bekísértük a biciklitárolóba, rázártuk, és hagytuk, hogy hát ... gondolkozzon
el. ... Ezzel viszont csakhamar elértük… (egy
pillanatra megdermed, mint mikor megakad a film)
NYOMOZÓ Mit.
ANYA Hát, ... ezzel sajnos az égadta
világon semmit sem értünk el.
NYOMOZÓ Sebaj. (vigasztalóan mosolyog) ... Az iskolai előmenetele hogyan alakult?
ANYA Szerették, mert csendbe volt. Nem
ordított, nem jelentkezett, ... amit hallott, megjegyezte, amit kellett,
aláhuzigált. ... Aztán mikor
nagyszünetben aláaknázta az iskolaépületet, akkor szépen megkérték, hogy
fáradjon haza. ... A gimiben viszont már rögtön első órán kiderült, hogy a
szolíd külseje dacára ordas eszméket hirdet, ... úgyhogy ott már ... valamivel
... komplikáltabb dolga volt. ... A pályaválasztásnál aztán jöttek a bajok.
NYOMOZÓ Maguk eredetileg milyen pályára
szánták?
ANYA Hát mi eredetileg Föld körüli pályára
szántuk, de sajnos már az első fordulóban kiesett, é-és ... ráadásul csúnyán
meg is ütötte magát. Állítólag azt se tudta, hol lakik az Atyaisten, úgyhogy
szegény írásbelire már nem is mehetett. Maradt ugyebár a bánya,… vagy a
férjhezmenetel. Hát ő ... végülis ... az utóbbi mellett döntött.
NYOMOZÓ Értem. ... És a ...
választottjával ... mennyire voltak megelégedve?
ANYA Hát, ... sajnos a párkapcsolatai ezt
megelőzően eléggé "sajátságosan" alakultak. ... Varjak után mászkált,
... kóbor kutyákhoz csapódott, ... hordta nekik a cupákot, .. meg a sampont,
... meg a féregtelenítőt, ... a férjem többször látta őket, ... ahogy … szinte
fényes nappal ... egymás vállán sírtak a bokorban… Hát szóval ... rettenetes.
Persze borzasztóan féltünk, hogy majd úristen, mi lesz. Ehhez képest kész
csoda, hogy akadt ez az illető. ... Egy helyes, magas, szőke férfi, ... még ha
kissé felemás volt a cipője, akkor is. … Megbocsát? (a romok alól kihúz egy viharvert hátizsákot, kinyitja, két doboz
konzervet és két műanyagkanalat kotor elő)
NYOMOZÓ Parancsoljon csak. … Egyébként
biztos benne, hogy a férje is ezen az állásponton volt?
ANYA Ezt hogy érti?
NYOMOZÓ Úgy értem, hogy…
ANYA Hát persze. Lehet, hogy még nem
mondtam magának, ... de mi maximálisan harmonikus és kiegyensúlyozott
házasságban éltünk világéletünkben. Ez gyakorlatilag azt jelentette, ... hogy
nem volt köztünk vita. Ha én Á-t mondtam teszemazt, akkor ő Bé-t mondott ugyan,
ez a Bé azonban szóról szóra
megegyezett Cé-vel, ami viszont, ... hovatovább… Szóval ez így elmondva picit
bonyolultnak tűnhet, de lényeg az, hogy olyanok voltunk, mint két tojás. ...
Egész pontosan ... ő volt olyan ...
mint egy tojás, ... én viszont… (felemeli a mutatóujját) na de hallgassa
csak!
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
3.
Színes, koncentrált fény vetül az ANYÁ-ra és az APÁ-ra. Mindkettőjük
kezében konzervdoboz, kanál.
ANYA (egyetlen mozdulattal kinyitja a konzervet) Jó étvágyat drágám!
APA (nagy
üggyel-bajjal kinyitja a konzervet, belenéz, csalódottan, undorral) Vér. …
Na tessék. Már megint ez a vér.
ANYA Mondtál valamit? Nem? Akkor jól
hallottam. … Ideadnád a sót?
APA (előveszi
a zsebéből, odanyújtja) Tessék. (az
anya megsózza a vért) Te megsózod a vért?
ANYA (egyik
kezében a konzerv, a másik kezében a sótartó) A mit? Na, nézd már! Annyi
hülyeséget hordasz itt össze nekem, hogy már azt se tudom mit csinálok. ...
Egyébként mi bajod van már megint a sóval? Mondtam már. A sóban van a világon a
legtöbb vitamin.
APA (hitetlenkedve)
A sóban.
ANYA Igen. Megszámolták, és kiderült. Én
mindig tudtam, de most végre bebizonyosodott. Ha tehetném, mostantól sót ennék
sóval. Könnyű, finom, laktató… Melletted
persze lehetetlen egészségesen élni.
APA Aranyom. ... A só: méreg. Elmondtam
már ezerszer. Ha nem tudnád, észak-amerikai tudósok egy csoportja nem is olyan
régen kimutatta, hogy a só sajnálatos módon telis de tele van nátriummal, ...
és klórral. Azazhogy? Azazhogy a legveszedelmesebb hallucinogén anyagokkal! Aki
sót eszik, ... az előbb-utóbb meghal. Ez van. És ezen a tényen az sem
változtat, hogy még mindig akadnak olyanok, akiknek hiába beszél az ember. Te
például olyan vagy, akiknek hiába beszél.
ANYA Hm! ... Hogy te mégis honnan veszel
ennyi butaságot? Amerikai tudósok! Dr. Oetker és tudóstársai, nem? Fogadjunk,
hogy a csokipuding hátoldalán olvastad az egészet! Na persze. Ötven evőkanál
cukor, só viszont egy szál se, hm? (bekap
egy kanállal a „vérből”)
APA Te meg mit csinálsz!
ANYA (úgy
beszél, hogy közben nem meri lenyelni a falatot) Hogyhogy mit csinálok.
APA Te bevetted a szádba a kanalat!
ANYA Én csak…
APA Egy percig nem figyelek oda és máris.
Tessék! Beveszi a szájába a kanalat. Köpöd ki! ... Mi lenne, ha én is mindig
mindenfélét beledugdosnék a számba, hm?
ANYA Dehát…
APA Múltkor is bekaptál valamit,
figyeltelek! Nem szégyelled magadat? Felnőtt nő létedre ilyeneket
csinálni! És mi van, ha a szádban
marad? És ha véletlenül lenyeled? Te gondolkodni nem szoktál, mondd?
ANYA Te beszélsz, te krampusz! …Mit
műveltél múltkor is! Összevissza puszilgattad a saját tulajdon lányod! … Ti azt
hiszitek, nem látom, mire készülődtök? Ti azt hiszitek, hülye vagyok? Hogy nem
olvastam a világirodalmat? És majd szépen félreállok? És megadom magam? ... (felkap a földről egy leszakadt fél lábat,
rázza) Még a cipőfűzőjét is bekötötted neki!! ... És nekem?? ... Nekem
mikor kötötted be a cipőfűzőmet, mi?!
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
4.
Színes,
koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és az APÁ-ra.
NYOMOZÓ (odahúzza mellé a székét, ölében notesz, kedvesen, lazán, vidáman)
Jónapot!
(szünet)
APA (megrökönyödve
ránéz) Ezt most hogy értsem?
NYOMOZÓ Mit?
APA Hát ezt a dolgot. … Ezt most úgy
értsem, hogy … személy szerint … engem gyanusít?
NYOMOZÓ Hát, ha már így …
APA Csak azért, mert…? … Sajátságos
logika, mondhatom!
NYOMOZÓ (nyugodt, tekintélyt parancsoló hangon) Ha megengedi –
(szünet)
APA (megadóan)
Rendben. (az órájára néz) Cirka … fél
másodperc múlva ugyan egy nagyon fontos tárgyalásom lenne, de ha gondolja…
NYOMOZÓ Nézze. … Mint tudjuk, … a lánya …
a merényletet megelőző éjszakán videófelvételt készített, … amelyben egyrészt
szeretettel üdvözölte a tévénézőket, … másrészt viszont pontról pontra feltárta
tettének indítékait, beavatott minket az általa alkalmazott eljárás technikai
részleteibe, valamint kifejezte abbéli meggyőződését, miszerint. Itt ugyan a
felvétel sajnálatos módon megszakadt, de mindegy. A lényeg ugyanis az, hogy
ezen a bizonyos videokazettán szerepel egy különösképp sokkoló hatású
kijelentés, amely egyrészt új fejezetet nyit az emberiség sokmillió évszázados
történetében, másrészt viszont meglehetősen újszerű megvilágításba helyezi … az
Ön által alkalmazott … nevelési elveket. Lássuk csak. Az ominózus szövegrész a
következő. (felteszi a szemüvegét, maga
elé emeli a noteszt) Idézem. „Apám egyszer rámnézett, … és megrezegtette a
szemöldökét.” … (leveszi a szemüvegét) Namármost.
Adódik ugyebár a kérdés. … (jelentőségteljesen)
Igaz ez??
APA (konokul
maga elé néz) Nem.
(súlyos
csönd)
NYOMOZÓ Még egyszer kérdezem? … Igaz, amit
a lánya állít?
Az APA megadóan lehajtja a fejét.
NYOMOZÓ Nincs több kérdésem.
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
5.
Normál fény. LÁNY, APA.
LÁNY Apa! Na végre! Azt hittük,
már haza se jössz.
APA (elképedve nézelődik) Te jó élet! Na, ti aztán szépen néztek ki,
mondhatom. Elárulnátok, hogy mi folyik itt? Ha jól emlékszem, ma reggel itt még
minden a legnagyobb rendben volt. Most meg? Mi van itt, bucikám? Tárva-nyitva
minden, és ez az éktelen bűz! Te jó ég! Odaégett valami? Abetyárját! Még csak
el se mosogattatok? Hát ezt nevezem! Mégis mit csináltatok idáig, mi? És az
anyád? Egyáltalán, hol az anyád ilyenkor, már régesrég itthon kéne lennie…
LÁNY Apa, ülj le. Rossz hírem
van. Anya sajnos fél órával ezelőtt, … én nem is értem, hogy történhetett,… azt
mondják, valami őrült, … állítólag nem szenvedett, … tudod a feje, … az ilyesmi
csak egy pillanat, … már próbáltalak hívni, de, … üzenetet is hagytam…
APA Jól van, bucikám, … én
igyekszem megérteni a helyzetedet, de hát azért mit ne mondjak, nem egészen így
képzeltem ezt a mai estét. Az ember szépen hazajön, azt hiszi majd kellemesen
elbeszélget, eszik, iszik, … elpoénkodik, … ledöglik a tévé elé, … és akkor
tessék. Hoztam fantát, meg egy kis sajtosat a Jégbüféből, de hát azt se tudom
hová tegyem. Kivittétek innen az asztalt, vagy miazisten?
LÁNY Apa, próbálj meg, …
jajistenem, ne haragudj rám. Én igazán…
APA Nem haragszom én senkire,
mondtam én, hogy haragszom? Na. Tulajdonképp még csak nem is csodálkozom.
Anyádat lassan harminc éve próbálom valami minimális kis rendre szoktatni, …
úgy látszik, hiába. Beágyazni képtelen maga után, nemhogy… (felvesz valamit, undorodva visszaejti)… Gondolom, ez is valami
ilyen … „női dolog”. Vér, rumli, elhajigált papírzsebkendők …
LÁNY
Apukám drága,
nagyon kérlek, próbálj végre megnyugodni. Vedd le szépen a cipődet, úgy, itt a
papucs, hozok cigit (nem mozdul),
hamutartót, nem innál valamit? Na jól van. Most az a legfontosabb, hogy ne
idegeskedj. Rendben? Tüzet? Elmondom mi van. … Tudod, én mindent megpróbáltam,
és … egy darabig úgy tűnt, menni fog, de aztán, … tudod volt az az eset, és
azóta, … nem is tudom, azóta valahogy, … úgy éreztem, tennem kell valamit,
érted? … hogy csinálnom kell valamit, amitől, … és akkor jött ez a lehetőség, …
megkerestek, hogy esetleg, … elsőre persze őrültségnek tűnt, de később, … meg
is mondtam kerek perec, hogy nem, hogy semmi esetre se, de aztán, …
gondolkodtam a dolgon és… egyszerre csak rájöttem, hogy … szóval, hogy egyedül
is meg tudom csinálni, érted, … teljesen egyedül, érted ezt, … (az apa mostantól mozdulatlanul mered maga
elé) apa! … jól vagy? … próbálj mélyeket lélegezni, … ne mozogj, … úristen,
apa ne csináld ezt, … tarts ki, apa, … ne csináld már, … mindjárt ideérnek a
mentők, … hallod? … most fordulnak ki a Semmelweis utcából, hallod?, már itt
vannak a sarkon, hallod, apa, … hallasz engem? … Na tessék. Meghalt. Afenébe.
Pont most. Az ember megpróbál őszinte lenni, és akkor tessék. (beint)
Hát ezt! Még csak el se tudtam mondani, hogy… Pedig örült volna szerintem.
… A franc! Na mindegy. Előbb-utóbb, így is, úgy is, … illetve, … ki tudja. …
Hát akkor én, … (hangosan, mint egy
végszót) hát akkor én, … hát-akkor-én-most, na mi lesz már? Meggondoltad
magadat, vagy mi?!
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
6.
Színes,
koncentrált fény vetül az APÁ-ra és a FÉRJ-re.
FÉRJ Hát akkor én, ... ezennel, ... ha
megengedi Tuti bátyám…
APA ... Mennyi?
FÉRJ Mi mennyi?
APA Mennyit kérsz?
FÉRJ ?? (visszaül)
APA Ökrök, tevék? ... Megmondom őszintén:
... se ökröm, ... se tevém. ... Esetleg egy kispolszki, ... de azt se szívesen.
FÉRJ Na de…
APA Vagy így, egy szál pendelyben, ...
vagy sehogy. ... Én ezzel a lököttel már annyit összevacakoltam, kiköptem a
belemet, hiába. ... Költeni most már nem akarok rá. De nem ám! ... Tudod, hogy
van. Pár éve is jött valaki, ajánlkozott, belementem, leperkáltam, amennyit
kért, annyit. De minek. Két nap után fogta, visszahozta. ... Tuti bátyám,
aszongya nekem, nem bírom tovább. Nem bírta, kész. ... Na. ... Hát én se
bírtam. Amikor még kicsike volt,
kipróbáltam mindent. Elhiheted. Lelöktem a hintáról, puff. Nyekken egyet, rá se
ránt. Lábrapattan, ugrik vissza, juj de jó volt, így meg úgy, ezt akkor most
mégegyszer, apa. ... Natessék. Hát így. ... Mit szólsz. Egyszer estig lent
maradtunk, na, gondoltam, hajrá. Odacsalogattam a homokozóhoz, hopp-megfogtam,
megfujtottam, elástam. Sutty. De úgy ám, hogy így le a betonig! ... Na, hiába.
Öt perc múlva szalad, mint az őrült, hogy hurrá, apa, idesüss, megvan a régi
kis piros lapát. ... Ja. ... Hát így. Egy nap aztán, azistenit, betelt a pohár!
Éjszaka volt, nyári szellő, addig-addig froclizott, hogy vizet kér, meg
entyem-pentyem, megfogtam a nyakánál, zsuppsz, kidobtam az ablakon. ...
Kikukkantok, nahálisten. Úgy nézett ki összejön, ... mert betört a feje. Betört
neki itt hátul (mutatja), és ...
kifolyt az agya.
FÉRJ Jézusom! És mi lett vele?
APA Hogyhogy mi. Hát semmi. Ha kifolyt,
hát kifolyt. Annak nem számított, hogy néz ki, hogy csupa agy lett a
pizsamakabátja, meg itt hátul végig, a fenekénél, hogy még a papucsába is
belefolyt… Felszaladt, becsöngetett, visszamászott az ágyneműtartóba, és rágta
tovább a körmét.
FÉRJ Hm, ... fura.
APA Az. ... Fura.
(szünet)
Eláruljak egy titkot?
FÉRJ Öö…
APA De csak ha…
FÉRJ Öö…
APA Tutira?
FÉRJ Öö…
APA Úgy gebedj meg?
FÉRJ Úgy.
APA Te. ... Ez nem az én lányom.
FÉRJ ... Hogyhogy. Hát akkor, kié.
APA Tudja az ördög! Én nem tudom. Ez valami mutáns lehet, vagy mi. Valami .. izé. ... Ufó. ... Mer az enyém, ... az
nem ilyen!
FÉRJ Hát az?... Az hol van?
APA Az én lányom? (odacsap az ágyékára) Az ihol van, la.
FÉRJ Parancsol?
APA Benne maradt a farkamba, te! Benne
maradt, most meg már ... késő. Tudod hogy van. ... Pedig, kár. Szuper kis nő!
Ha látnád! Nyurga, copfos, kék szemű, ... tudod, olyan tip-top, kip-kop, tűzről
pattant, mégis higgadt, ambiciózus, ... racionális gondolkozású, ...
ko-mu-ni-ka-tív… Olyan normális kis dolgai vannak. Tudod például, hogy mi
szeretne lenni? Köztisztviselő! Persze csak amíg családot nem alapít. (lassan, tételesen, merengő hangon)
Akkor majd szépen becsukja a boltot, … kinyitja a hűtőszekrényt, … kipakol,
bepakol, … aztán nekiáll, … és elmosogatja azt a rengeteg piszkos edényt. …
Aztán megtörli a kezét, … és felhív. … És elmeséli a napját. … Én felteszek
neki bizonyos kérdéseket, … ő pedig kerek, értelmes mondatokban válaszol. … Na,
mit szólsz? Hát nem gyönyörű? ... Egy ilyen kéne neked is. Bezony! Nem ez!
Barátom! Pókokkal beszélget, brokkolit eszik! ... Most még fess vagy, fiatal
vagy, de mellette, ... meg fogod látni, ... előbb-utóbb: ... megöregszel. Aztán
meg majd csodálkozol. ... De akkor már… (nagyot
sóhajt)
FÉRJ ... Hu-hu!.
APA Mit huhogsz, fiam?
FÉRJ Gondoltam, huhogok egy keveset, csak
hogy hallassam én is a hangom. ... Elvégre…
APA Hát fiam, te tudod. Te sem vagy
egy géniusz, azt látom rajtad, ... de azért ... kár érted. ... Jaja! ... Kár.
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
7.
Normál
fény. LÁNY, FÉRJ.
FÉRJ (a
lányt a vállánál átölelve) Na, mit szólsz? … Elsőre még picit olyan …
lelakottnak tűnik, de majd … rendbehozzuk. Hm? Jó hely, nem? Szerinted? Ez a mi
helyünk, igazam van? Látni a Dunát… (mutatja)
Nézd csak, a Rudas. Emlékszel? … Mondjuk jó sok itt a lim-lom, meg a … légkondi
se az igazi, de majd…Egyébként volt itt egy asztal is, de azt úgy látszik …
elvitték. Mindegy. Nem probléma, hm? Veszünk másikat, nem? Mit egyet, tizet
veszünk! Hely az van, igazán nem mondhatod, hogy nincs hely, sőt! Kifejezetten
tágas itt. Hm? Tágas, világos, … jó a közlekedés is, … anyámék egy budafoki
szuterénben kezdték, mi meg…! … Hát igen, most még kicsit olyan lehangolónak
tűnik, … ez a sok hulla, amin az embernek óhatatlanul keresztül kell gázolnia,
hogy bejusson a gyerekszobába, de hát … így van ez. Ilyen az élet. Elsőre nehéz
elképzelni … ezt az egészet, … de aztán valahogy … csakkialakul. Az a lényeg,
hogy tudjuk, mit akarunk, nem? És mi aztán tudjuk, igazam van? Nyuszkó! Ne
legyél már olyan negatív! Én például abszolút tudom. … Te idefigyelj, nem fogod
elhinni, de én már mindent kitaláltam. Mindent, hallod ezt? Nekem, nekem még a
világ legbonyolultabb dolgaival, még a gyerekneveléssel, meg a háztartási
gépekkel, sőt, még a … tévéműsorokkal kapcsolatban is megvannak a
leghatározottabb elképzeléseim, gondoltad volna? Ugye nem? Hm? … Örülsz? …
Múltkor például, mikor is? Ja igen, múlt vasárnap, pont nálatok voltunk,
emlékszel, kaja, meg minden, és ment az a nagyon fura film, valami ilyen
beszélgetős műsor volt, emlékszel,
ilyen idétlen szövegelés, és a végén volt egy hosszú bejátszás ezekről a
teljesen elvetemült emberekről, … tudod, vannak ilyen őrültek, akik… Szóval
szerintem, … meg a papám szerint, … vagyishogy én azt gondolom, … (a derekánál matat) szóval, hogy… Te,
mik ezek itt rajtad?
LÁNY Hol?
FÉRJ Hát itt. Itt valami lóg belőled,
nyuszkó, huzalok ezek, vagy mik? Meg ez a nagy rakás bumfordi patronszerűség…
Uramisten, hát ez valami dögnehéz, miket cipelsz te magadon, mondd? … (hirtelen rádöbben) Csak nem?! … A
rohadt életbe, ezt nem gondolhatod komolyan! … Neked elment az eszed! … Te
elmebeteg vagy! … Komolyan mondom, te nem vagy magadnál! … De miért? Mégis
miért, nyuszkó? … Mért nem szóltál, hogy problémáid vannak, hát ez mégis csak…
Ne csináld ezt, könyörgöm! … Legalább a gyerekre gondolj! … Ezt nem teheted!
Ezt,… ezt, … (kivisszhangosítva) neeeeeee!!
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
8.
Színes,
koncentrált fény vetül a NYOMOZÓ-ra és a FÉRJ-re.
NYOMOZÓ (odahúzza mellé a székét, suttogva) Elnézést, hogy éppen most, de
tudja a nyombiztosítók perceken belül ideérnek, … addig viszont, … arra
gondoltam, … már ha megengedi…
FÉRJ (higgadtan,
halkan) Hogyne. … Hallgatom.
NYOMOZÓ (a noteszét bújja) Ön ugyebár, foglalkozását tekintve, ...
aszongyahogy ... (megpróbálja
kisilabizálni) tomográfus.
FÉRJ Demográfus vagyok, kérem szépen, tudományos
szakterületem a…
NYOMOZÓ Hm! Az is szép!
FÉRJ Hát persze. Hogyne volna szép.
NYOMOZÓ Beosztása?
FÉRJ Kuli.
NYOMOZÓ Kuli?
FÉRJ Főkuli.
NYOMOZÓ Aha. És mégis mi a dolga?
FÉRJ Az a dolgom, ... hogy összeszámláljam
a gyerekeket.
NYOMOZÓ Vagy úgy. ... És sikerült már?
FÉRJ Sajnos idáig még nem. Szaladgálnak
össze-vissza, bebújnak az ágy alá, satöbbi… Úgyhogy elég körülményes. De
viszont ... kifejlesztettem egy módszert.
NYOMOZÓ Nocsak. Mégpedig?
FÉRJ Összetrombitálom őket.
NYOMOZÓ Ravasz! ... Nagyon ravasz! ... (mélyen a szemébe néz, halkan) És mondja
csak. ... Miért csalta meg a feleségét?
FÉRJ Ööö....
NYOMOZÓ Tehát?
FÉRJ Már megbocsásson, de ... nem én csaltam meg a feleségemet, hanem…
NYOMOZÓ Hát akkor ki? ... Talán bizony én?
... De hiszen én aznap este ... moziban voltam! ... Nem hiszi? ... Hiszen ezt
még, többek között maga Nicolas Cage is tudná nekem tanusítani, na? Ehhez mit
szól?
FÉRJ Nem úgy értettem ...
NYOMOZÓ Hát hogy. ... Nézze, uram. (a noteszébe mélyed) Itt feketén-fehéren
az áll… Hoppá! ... Elnézését kell kérnem! ... Úgy látszik valami tévedés
történt. ... De hiszen itt…Jézus Isten! ... Maga nem is a feleségét csalta meg,
... hanem az anyját!! ... Hát ez azért már több a soknál! ... 32 és fél év után
egyszerűen csak úgy ... fogja ... és otthagyja? ... Hiszen nem is olyan régen
még szabályosan csüngött rajta! Még a dödölét is megette a kedvéért, de még a
... melleit is össze-vissza harapdálta ...! Persze most,... hogy már nem olyan
fiatal…
FÉRJ Már megbocsásson, de mikor engem, ...
éppenséggel…
NYOMOZÓ (tovább bújja a noteszét) Húha, drága uram! Most az egyszer ördöge
van! ... Most látom csak, ... ó, jaj! ...és én már majdnem… De hiszen
magának...
FÉRJ Nalátja.
NYOMOZÓ ... hiszen magának ... ellopták az
autóját! ... Maga szegény, szerencsétlen, ... hát miért nem ezzel kezdte? ... Rettenetes érzés lehet belegondolni,
hogy most, ... ezekben a percekben is egy vadidegen gonosztevő ül ott a
volánnál, ... átállítja az üléstámlát, ... kilógatja a kabaláját, ...
bebüdösíti, összekaristolja…
FÉRJ Ember! Engem elhagyott a feleségem!
NYOMOZÓ (hangot vált, együttérzően) Vagy úgy! ... Brutális. … Rendkívül
brutális. (bizalmaskodva közelhajol)
Most mondja meg őszintén. ... Megütötte?
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
9.
FÉRJ Megfigyelted?
SZERETŐ (elábrándozva) Hm.
FÉRJ Néha csak úgy gondolt egyet, ... se
szó, se beszéd. Elvonult a kisszobába, beült a sarokba, aztán órákon át csak
ült, üldögélt, reszelgette a körmeit... és szuszogott. Ilyenkor mindig mintha
picit ...
SZERETŐ ...megnyúltak volna a fülei.
FÉRJ Bajszocskája nőtt ...
SZERETŐ ... pici, hófehér pihék, ...
FÉRJ ... az orra alatt, ...
SZERETŐ ... meg a szája körül…
FÉRJ Ilyenkor olyan ennivaló volt, de
komolyan, meg tudtam volna zabálni...
SZERETŐ ... paprikásan, tejfölösen, ...
FÉRJ …krumplinudlival… Emlékszem, ilyenkor
azt szerette, ha vakargattam a hasát...
SZERETŐ... vagy itt a füle tövénél, tudod,
… persze csak vigyázva, finoman,...
FÉRJ ... nehogy megint megijedjen, ...
SZERETŐ ... és összecsinálja magát…
(szünet)
FÉRJ Egyszer megijedt tőlem, azt hitte
bántani akarom, kiugrott a paplan alól, kiszaladt a konyhába és maga elé kapta
...
SZERETŐ ... a kést.
FÉRJ Aztán odarohant a telefonhoz, és
felhívta az anyját. Segítség, kiabált, baj van, anya, baj van, ... meg hogy
rátámadt egy varánusz, ... vagy
mi… Az anyja persze mondta neki, hogy
...
SZERETŐ
… kapcsolja ki a tévét, ...
FÉRJ ... és akkor ő ...
SZERETŐ ... kikapcsolta.
(szünet)
FÉRJ ... Azért jól el tudta venni az
embernek a kedvét.
(szünet)
Máskor meg még ő reklamált, ... odadugta
azt a puha, meleg kis seggét, ...
SZERETŐ ... meg azt a helyes kis pompont,
a segge fölött, ...
FÉRJ ... éjjel háromkor, ...
SZERETŐ ... hajnali négykor, ...
FÉRJ ... mikor nekem másnap, ...
SZERETŐ ... mikor én aznap látástól
vakulásig --
FÉRJ És ha véletlenül el találtam aludni,
...
SZERETŐ ... akkor fogta magát, ...
FÉRJ ...bezárkózott a fürdőszobába, ...
beült a hideg, üres kádba, ... úgy ahogy volt, egy szál semmi pólóban és ...
SZERETŐ ...sírt. ... Aztán megengedte a
csapot.
FÉRJ Bekapcsolta a hajszárítót és
odakészítette.
SZERETŐ Megpróbálta kipiszkálni a
borotvámból a pengét.
FÉRJ Betörte a tükröt, ...
SZERETŐ ... mert nem bírta látni a vért.
(szünet)
FÉRJ Reggel, mikor benyitottam, ott lógott
a fregoli helyén. ... Azon a különös, baljós, kunkori kampón. ... Rettenetes
látvány volt, elhiheted, már szinte egészen fehér volt a szája, ... meg a
bundácskája, ... a teste hideg, dermedt,
...
SZERETŐ ... visszataszító, ...
FÉRJ ... és teljesen halott. ... De ahogy
közelebb léptem, ... hirtelen felnyitotta a szemeit, és rám nézett azzal a
beteges, vádló tekintetével, aztán tiszta erőből felém rúgott, és valami undok,
megátalkodott hangon rám kiáltott, hogy vigyázzak, ... mert bomba van nála. ...
Ijedtemben hátrahőköltem, nekivágódtam az ajtófélfának, még hallottam a
koppanást, ahogy bereped a koponyám, aztán kétségbeesetten tapasztaltam, hogy
elvesztettem az eszméletemet, ... ájulást színleltem, hogy időt nyerjek,
miközben megpróbáltam feltűnés nélkül elővarázsolni a fegyveremet, ... meg a
szemüvegemet…
SZERETŐ Pedig csak viccelt.
FÉRJ Jó vicc!
(szünet)
SZERETŐ Hülye viccei voltak.
(szünet)
FÉRJ És most?
(szünet)
SZERETŐ Most már nem. ... Most már inkább,
... nem is tudom. ... Időnként már, … na. Például ma is. Ülünk a buszon, …
Uránia, Asztoria, bámészkodunk, … mond
valamit, .. átkarolom, ... és akkor egyszercsak teljesen váratlanul… De hogy
miért? ... Néha már egészen úgy viselkedik, mint egy ilyen… Szóval, mint egy…
mint ezek a… pedig hát én aztán igazán!, ... és tessék, mégis, ... de hogy
miért? ... Esküszöm, ilyenkor képes lennék…
FÉRJ Ne húzd föl magad.
SZERETŐ De amikor néha annyira, de
annyira…
FÉRJ Tudom. ... Hülye tyúk.
SZERETŐ Buta liba.
FÉRJ Rohadt kurva.
SZERETŐ ... Gyáva nyúl.
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
10.
Normál fény. LÁNY, GYEREK.
GYEREK
Anya! … Titti-tiriri-titti-tiriri- …
Képzeld, mi történt! Az történt, hogy … irtó jó! Nem fogod elhinni.
Figyelsz? … Hm? De tényleg figyelsz?
LÁNY (hallgat)
GYEREK
(duzzogva visszakozik) Nem tetszik,
mi? Nem érdekel az egész, igazam van?
LÁNY
… Aludj egyet, nyuszikám.
GYEREK
Egészen idáig aludtam, anya.
LÁNY
Akkor csak pihenj. Feküdj le szépen, és pihentesd a szemedet. … Ja, és csukd be
magad után az ajtót.
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
11.
NYOMOZÓ Megsebesült?
SZERETŐ Semmiség.
NYOMOZÓ Kar?
SZERETŐ Láb.
NYOMOZÓ Szilánk?
SZERETŐ Repesz.
NYOMOZÓ Amindenit. Foglaljon helyet.
SZERETŐ (már eddig is ült) Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Ha jól látom, maga…
SZERETŐ Hát, ... igen.
NYOMOZÓ Elnézést, de-e, ... tényleg csak a
rend kedvéért, ...hód, ürge, borz, … esetleg patkány…?
SZERETŐ Görény vagyok.
NYOMOZÓ Görény. Nagyszerű. Foglaljon
helyet!
SZERETŐ Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Semmi bajom a
görényekkel, láthatja! Sőt, kifejezetten kedvelem őket. Aranyos kis görények,
hehe! Aprók, fürgék, szőrösek, ... megeszik a koszt, ... na persze egyáltalában
nem örülnék, ha teszemazt épp a szomszédságomba kívánna költözködni, de,
gondolom, nincsenek ilyen irányú elképzelései.
SZERETŐ Nincsenek.
NYOMOZÓ Nagyszerű. (hellyel kínálja) Foglaljon helyet!
SZERETŐ Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Lássuk csak. Ha jól
tudom, maga meglehetősen közeli viszonyban állt a vádlottal.
SZERETŐ Igen, lehet mondani.
NYOMOZÓ Parancsol?
SZERETŐ A szeretője voltam.
NYOMOZÓ Ó! És mégis mióta, ha szabad
érdeklődnöm?
SZERETŐ Hát, ... úgy hat óta.
NYOMOZÓ Esetleg napra pontosan meg tudná
mondani?
SZERETŐ Hogyne. Június, július…
NYOMOZÓ Értem. Nagyszerű. (hellyel kínálja) Foglaljon helyet!
SZERETŐ Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit. Na. Akkor talán térjünk
a tárgyra. … Milyennek ismerte meg a vádlottat?
SZERETŐ Hát, az az igazság, hogy én
szőkének ismertem meg.
NYOMOZÓ Holott?
SZERETŐ Holott inkább csak sárga volt.
Ezenkívül karcsúnak, sudárnak, sőt, valóságos égimeszelőnek ismertem meg, pedig
valójában kicsi volt, ... és kövér. Arról nem is beszélve, hogy…
NYOMOZÓ Tulajdonképp milyen körülmények
közt ismerkedtek meg?
SZERETŐ Meglehetősen zaklatott körülmények
között, én ugyanis… szokásomhoz híven… épp a járda szélén fetrengtem, amikor ő
odalépett hozzám, és felsegített.
NYOMOZÓ Nocsak. Vajon miért tette? Beszélt
magának erről?
SZERETŐ Fogalmam sincs. Talán ...
megtetszettem neki. Beszélgetni akkor mi még nem nagyon beszéltünk, én akkor
még ... tudniillik ... nem tudtam beszélni.
NYOMOZÓ Hogyhogy?
SZERETŐ Hát úgy. Ő tanított meg. (túlartikulálva) "Kis Magda
feldobja, röptetve, szöktetve…", írni is tudok már, miazhogy. Leírok én
akármit, nevemet is, mást is. Nem valami szépen, de sebaj.
NYOMOZÓ Érdekes. Azt soha, egyetlenegy
szóval sem említette magának, hogy lakása van, férje, gyereke?
SZERETŐ Nem. ... Ez egy rettentően komisz
nő volt, ez nem árult el nekem semmit.
NYOMOZÓ A terveibe se avatta be?
SZERETŐ Miféle terveibe?
NYOMOZÓ Hát a merénylettel kapcsolatos
terveibe.
SZERETŐ Ja, a merénylettel kapcsolatos
terveibe aztán végképp nem avatott be. Inkább csak az albérletről beszélt, hogy
majd így lesz, úgy lesz, ... meg hogy majd hogy osztjuk be azt a maradék kis
pénzünket a kosztra, ilyenek.
NYOMOZÓ Ha jól értem, önök akkoriban … a csatorna partján laktak.
SZERETŐ Így is van. Volt ott egy kis
kuckónk, kibélelve ezzel-azzal, nájlon alul, fölül, ahogy kell. Eleségünk is
volt, hogyisne lett volna. ... Nem mondhatni, hogy nem volt, mert volt. Sőt.
Kifejezetten változatos volt az étrend: egyik nap szerves, másik nap szervetlen
hulladék, ... kutyafüle, macskalába, galvánelem, mésziszap…
NYOMOZÓ Magyarán mondva …
SZERETŐ … boldogok voltunk.
NYOMOZÓ És mondja csak, nem vett észre a
viselkedésén valami szokatlant?
SZERETŐ Hát, … nem. Ja de. Időnként ... búslakodott.
NYOMOZÓ Ne mondja! De mégis mikor? Reggel,
délben, délután?
SZERETŐ Hát, amikor eszébe jutott.
NYOMOZÓ Mi jutott eszébe?
SZERETŐ Azt nem mondta, de láttam rajta,
hogy eszébe jut, és akkor már lehetett tudni, hogy na, most akkor búslakodni
fog.
NYOMOZÓ És olyankor maga mit csinált?
SZERETŐ Hát, ... megvertem.
NYOMOZÓ Úristen! Mért verte meg?
SZERETŐ Mert ez volt megbeszélve.
NYOMOZÓ Előre megbeszélték, hogy maga
megveri?
SZERETŐ Hogyne. Még a legelején
megegyeztünk, hogy akármi lesz, nem probléma, én viselkedjek csak egészen
nyugodtan úgy, ... ahogy a magamfajták szoktak.
NYOMOZÓ És?
SZERETŐ A magamfajták ilyenkor verekedni
szoktak.
NYOMOZÓ És erre ő mit csinált?
SZERETŐ ... Elbujdokolt.
NYOMOZÓ És maga?
SZERETŐ Én meg szépen fogtam magam,
észrevétlenül utána osontam, és feljegyzéseket készítettem az útvonaláról.
NYOMOZÓ Hát ez nagyszerű! Rendelkezésünkre
tudná bocsátani ezeket a feljegyzéseket?
SZERETŐ Hogyne. Semmi akadálya.
Paracsoljon.
(elővesz
a mellényzsebéből egy összehajtogatott papírt, széthajtogatja, odanyújtja)
NYOMOZÓ (olvassa) „Alihala
Bulahala: Az öngyilkos merénylő dala” … de hiszen ez egy…
SZERETŐ Igen? Pardon. Akkor úgy látszik,
mégsem készítettem feljegyzéseket.
NYOMOZÓ De azt azért csak fel tudja idézni,
mit mondott, amikor utoljára látta.
SZERETŐ Hogyne. ... Chegevarát éltette.
NYOMOZÓ Chegevarát?
SZERETŐ Vagy Raszputyint. Már nem tudom.
Azt mondta, éljen a Tanácsköztársaság, aztán fogta magát, és összecsomagolt.
NYOMOZÓ Nem mondta hová megy?
SZERETŐ Hogy hová? ... A-a … Terroristák
Házába készült, úgy tudom. … Kisétált a megállóhoz, aztán ugye…
NYOMOZÓ Érdekes. … És maga? Mihez kezdett
azóta, ... mióta?
SZERETŐ Na mit. ... Mégis mit gondol?
Kíváncsi vagyok, kitalálja-e.
NYOMOZÓ Fogalmam sincs. ... Átgondolta a
történteket? Kimosta a kádat?
SZERETŐ A fenét! ... Megöltem magam!
NYOMOZÓ De hiszen…?!
SZERETŐ Nem hiszi el?
NYOMOZÓ Dehogynem.
SZERETŐ Maga is ezt tette volna a
helyembe, nem?
NYOMOZÓ Feltétlenül.
SZERETŐ Na látja. ... Az az igazság, hogy képtelen
lennék nélküle élni.
(szünet)
NYOMOZÓ Megértem magát.
(farkasszemet
néznek)
SZERETŐ (zavarba jön, rosszat sejt, visszakérdez) Pardon?
NYOMOZÓ (hangot vált) Na de most aztán elég a meséből! Lássuk csak! Maguk
ketten együtt tervelték ki és hajtották végre a világtörténelem legsötétebb,
legaljasabb és legelvetemültebb gonosztetteit. A szabin nők elrablása? Az
elveszett frigyláda? Jerikó falai, hm? A dákó-román birodalom végromlása, Marat
halála, soroljam? Fekete csütörtök, szomorú vasárnap, he? Muhi? Verdun?
Srebrenica? A gyilkosság az Elm utcában, meg a többi, az a két szép torony, na?
Talán az se számít? Meg az a sok picike gyerek ott az iskolaudvaron? Mi? Azt
hiszi, megússza, ha hülyének tetteti magát?
SZERETŐ Én…
NYOMOZÓ Maga összeáll egy nővel, aki
vénségére Szent Johannának képzeli magát, és gondolatban össze-vissza
kaszabolja az angolokat? ... Meg az amerikaiakat? ... Hát megáll az eszem! ...
SZERETŐ Na de…
NYOMOZÓ ... Ilyet még egy ajatollah se
csinál! Pedig azok még csak nem is magyarok! ... Vagy igen? ... És maga még azt
akarja nekem bemesélni, hogy nem tudott az egészről semmit? Hogy ott se volt?
Hogy pont ott ne lett volna ott? És
éppen akkor? ... Amikor!? Hát ne
röhögtessen már! Hiszen aki élt és mozgott, mind ott volt! Ott bizony! Egytől egyig.
Csak pont maga nem? Barátocskám!
SZERETŐ (mélyen sértett) Na szép.
Jól nézünk ki, mondhatom. ...
Megrágalmaz, megfélemlít, ... kiveri a fogamat… Hát hol élünk? Csak
azért, mert görény vagyok? Mi? Szépen vagyunk!
Akiskésit! ... Ha tudni akarja, én ezt a nőt nem is ismerem! Azt se
tudom, hogy néz ki. ... És nem is érdekel. ... Hogy nem komplett, az biztos.
Mert nem az. Előbukkant a semmiből, készakarva nekem támadt, megfogta a
nyakamat, és akár hiszi, akár nem: ... meg akart fujtani a szeretetével! Még a
karomat is hátracsavarta, tessék, (mutatja
a karját, láthatóan kutya baja) nézze csak meg a karomat! ... Ez nem cicózott! De nem ám! ... Ez azt
gondolta szerintem, ha tisztességes nő létére összeadja magát egy görénnyel,
... akkor itt majd valami lesz. ...Megnyílik a koripálya, ... kitör a tavasz,
... helyreáll a világrend, vagy valami … de nem. Ahhoz itten, kérem szépen,
robbantani kell! És hát ugye, … éppenséggel, … na de slussz. A többi piszkos
ügyéhez nekem már semmi közöm. Abszolut de semmi! ... (hirtelen megenyhülve) Viszont…
NYOMOZÓ Viszont?
SZERETŐ Viszont ... mondanék én egy nevet.
NYOMOZÓ Na! (lapoz egyet a noteszében) Igen?
SZERETŐ (minden hangot kihangsúlyozva) X. Y. Z.
NYOMOZÓ (leírja) Hm! ... Elérhetőség?
SZERETŐ Bárhol, bármikor.
NYOMOZÓ (leírja, felderül a képe) Remek! ... Na végre! Így már egész más. …
Nem is olyan lüke maga, hm? ... Hát akkor, ... ezzel meg is volnánk. … Látja,
ugye! … Nincs nekem magával az égadta világon semmi bajom. ... Sőt! ... Kedves,
fürge, igénytelen … megeszi a koszt … na persze egyáltalában nem örülnék, ha például
pont a feleségemet kívánná feleségül venni, de, gondolom, nincsenek ilyen
irányú…
SZERETŐ Nincsenek.
NYOMOZÓ Nagyszerű. Hát akkor talán … (hellyel kínálja) foglaljon helyet!
SZERETŐ Köszönöm.
NYOMOZÓ Nincs mit.
SZERETŐ Mit?
NYOMOZÓ Mit mit?
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
12.
Színes, koncentrált fény vetül a
NYOMOZÓ-ra és a GYEREK-re.
NYOMOZÓ Hopp-hopp! Engedd csak a bácsit a
hordággyal! (a
NYOMOZÓ kicsit rendezkedik, de persze
nincs a színen semmiféle „bácsi
hordággyal”) …
Úgy. Natehát. Apukád megengedte, hogy feltegyek neked néhány kérdést. Benne
vagy?
GYEREK (dacosan
hallgat)
NYOMOZÓ Mondanál nekem valamit
édesanyádról?
GYEREK (hallgat)
NYOMOZÓ Elvitte a cica…?
GYEREK Nekem nincsen édesanyám.
NYOMOZÓ Az meg hogy lehet? Úgy tudom,
mindenkinek van édesanyja.
GYEREK Nekem nincs.
NYOMOZÓ Ezt hogy érted?
GYEREK Engem édesapám szült.
NYOMOZÓ Vagy úgy. … Hát barátod van-e?
GYEREK Barátom nincsen, csak öcsém.
NYOMOZÓ (a noteszébe néz) De hiszen itt az áll, hogy egyáltalán nincs is
testvéred.
GYEREK Testvérem nincsen, csak öcsém.
NYOMOZÓ Értem már. És hogy hívják ezt a te
öcsédet, ha szabad kérdeznem?
GYEREK Az egyik öcsémet úgy hívják: Öcsi.
NYOMOZÓ Hogyhogy, hát több is van?
GYEREK Rengeteg.
NYOMOZÓ Hm. … És miket szoktatok játszani?
GYEREK Semmit. Az öcséim mind komoly
emberek, nem szoktak játszani.
NYOMOZÓ Akkor mégis mit szoktatok
csinálni?
GYEREK Randalírozunk.
NYOMOZÓ Azonkívül?
GYEREK Éjjel-nappal randalírozunk.
NYOMOZÓ És ha nem randalíroztok, akkor mit
csináltok?
GYEREK Akkor tanakodunk.
NYOMOZÓ És miről szoktatok tanakodni?
GYEREK Sohase tanakodunk.
NYOMOZÓ Most mondtad, hogy tanakodni
szoktatok.
GYEREK Nem mondtam ilyet.
NYOMOZÓ Rendben. ... Előfordult már, hogy édesanyádról tanakodtatok?
GYEREK Nekünk nincsen édesanyánk.
NYOMOZÓ Ne hazudj. Mindenkinek van.
GYEREK Nekünk nincs.
NYOMOZÓ És ha mégis?
GYEREK Minket édesapánk szült.
NYOMOZÓ Na idefigyelj, akurvaanyád…
GYEREK Nekünk…
NYOMOZÓ Rendben. Akkor hát, ... ennyi.
(„pí-pí-pí-pí-pí”)
LÁNY Mak.
NYOMOZÓ A romeltakarítóktól van?
LÁNY Mak-mak.
NYOMOZÓ (jobban megnézi a lányt, felismeri) Csak nem …?! Most nézem csak! Maga az? Amindenit! Micsoda mázli! Hát, ha már így … megtenné, hogy …tudja, van itt még egy-két homályos pont…
LÁNY Mak-mak-mak-BUMMMM!!
NYOMOZÓ
Na, jól nézünk ki, mondhatom.
(kifakad) Nézze, kisanyám, én nem
akarom untatni a magánéletemmel, de annyit azért elárulhatok, hogy pokoli napom
volt. Ez az egész cirkusz! Rettenetes. Órák óta nem ettem egy falatot se, az
újságírók üldöznek, a belügyminiszter őrjöng, az idegenrendészet kekeckedik, a
feleségem fél percenként rámtelefonál, ráadásul holnap délig le kellene adnom a
jelentést, én meg csak rohangálok itt egyik hullától a másikig …! Higgye el … sírni
tudnék. És mindez miért…?!
LÁNY
(szánakozva) Ó!
NYOMOZÓ
Igazán megtehetné, hogy…
LÁNY Hát nem látja?
NYOMOZÓ Mit?
LÁNY Hát hogy
én… (mutatja, hogy meg van halva)
NYOMOZÓ Ja? Hogy maga is? … Az más. … Hát akkor én … na jó. Már itt se vagyok. (magában mérgelődve) Mindennek van egy határa, nem? (szedelődzködni kezd, beteszi a táskájába a noteszét, slusszkulcsot vesz elő, mellékesen) Azonosítás, megvolt?
LÁNY Hogy? … Ja, igen. A férjem. … De nem
ismert fel.
NYOMOZÓ (szórakozottan) Hát … nem is csoda. Az ember hosszú éveken át együtt él valakivel, aztán mikor arra kerül a sor … Merre megy? Elvihetem?
LÁNY (csodálkozva néz)
NYOMOZÓ Ja, … (nevet) elnézést. Miket nem mondok! Hát
akkor, voltszerencsém. … Azért ha mégis eszébe jutna valami, tudja hol talál! (rájön, hogy hülyeséget beszél) Oppárdon!
Na nézze már! Miket beszélek. Mégilyet! Hát akkor talán …Úgy értve hogy … Mit
is mondhatnék? A viszont látásra! Azazhogy: … (hirtelen ötlet) Mak-mak! (nevetgélve kimegy)
A LÁNY, hóna alatt a plüss nyúllal a
közönség felé fordul és sanzonszerű formában elénekli „Az öngyilkos merénylő
dalá”-t.
Egy
buszra
szálltunk,
ők
meg én,
és
ebből lett a baj,
egy
férfi,
plusz
egy kisgyerek,
s
még szám szerint:
sokan.
A
Felszabtérről indulunk,
a
Jégbüfé elől,
de
állni látszik, s hopp,
egy
perc, és megáll
az
idő.
A
bliccelőknek máshol jár,
de
helyén
az
esze,
ez
üldögél,
az
ácsorog, én
magam
vagyok nagyon,
csorog,
akárhogy
is van a dolog,
költő
vagyok, mit érdekel,
nekem
itt most
ülni,
állni, ölni, halni kell.
Ki
buszra száll, az mind vidám, ha
épp
van rá oka,
és
nem lesi, hogy kibe szorult
valami
hiba,
egy
bomba pont, vagy bármi más,
egy
trüsszögés,
egy
taknyolás,
egy
közveszélyes látomás,
vagy
épp egy bátor, szép, szabad,
de
meg nem gondolt gondolat,
és
hogy mi van,
ha
éppen ő,
e
nyeszlett, nyafka, szőke nő
az
intifáda titkos bajnoka.
A
videón majd rajta lesz,
(a
komódon hagyom),
hogy
nem volt bennem semmi félsz,
és
semmi szánalom.
S
hogy lehetett volna
máshogy
is,
könnyű,
fehér ruhában is,
ha
nincs ez a csador.
Megalkotom
szerelmemet, íme
kész
a mű.
Nem
mondom, hogy elegáns,
hogy
briliáns,
hogy
„parvenü”,
mert
béke van,
nem
háború,
s
te úgysem értesz
arabul,
de
mindegy, Isten látja, ahogy
fekszem
a napon.
Gyilkos
vagyok,
ne
ordíts,
tudom.
Ha
az vagyok,
hát
leszarom,
itt
úgyis minden csupa rom,
hol
bank állott, most kőhalom,
s
a hídfőnél majd, felteszem,
leáll
a forgalom.
A
Rudas
az
már messze van,
és
Palesztina veszve van,
itt
döglök,
nini,
a
placcon,
az
arcodba fröccsen
az
arcom,
és
nézem,
ahogy
azok a véres,
kicsike
fejek, mint a labda,
az
elbitangolt kicsike kezek, a lábak,
a
belek,
mint
a sálak,
keringenek,
szállnak a magasba.